2012. január 29., vasárnap

Borscs

Megint leves. Viszont ez nem akármilyen leves. Úgy nagyjából 7-8 éve érik bennem a gondolat, hogy főzzek egy jó kis borscsot. Ma jött el az ideje. Enni ettem már többször is. Párszor Lengyelországban, illetve legkedvencebb főnököm is hozott nekem egyszer az eredeti receptúra alapján készült levesből. Hát nem tudok betelni vele.
Utánanéztem, több receptet elolvastam, aztán a húsnélküli változat mellett döntöttem. A receptet a Kelet-Európai szakácskönyvből kölcsönöztem. Nem teljesen ugyanazt főztem, de az élmény és a végeredmény megmaradt. Egy fantasztikus színű, tápláló és igen ízletes leves.
Az eredeti hozzávalókon (cékla, répa, káposzta, krumpli) kívül került még bele egy kis szárzeller, a húsleves helyett pedig egy adag füstölt sonka főzőleve.
Hozzávalók 6-8 személyre:
300 g cékla
200 g káposzta
200 g krumpli
200 g leves zöldség (paszternák, sárgarépa, zeller, karalábé)
pár zellerszár
1 hagyma
2 fokhagyma
2 ek sűrített paradicsom
só, bors, babérlevél, ecet, tejföl
500 ml füstöltsonkalé
750 ml víz
30 g füstölt szalonna zsír
A zöldségeket kockára vágtam, a hagymát apróbbra, a szárzellert karikára (vagyis inkább félkörre). A zsírt megolvasztottam és rádobtam a hagymát, céklát, leveszöldséget, szárzellert. Félig lefedve pár percig pároltam, majd beletettem a reszelt fokhagymát, babérlevelet, paradicsompürét, és felöntöttem a füstölt lével és vízzel. Nagyjából negyed órát főztem. Sima húsleves is tökéletesen jó felöntő lének.
Közben kockára vágtam a krumplit és vékony csíkokra szeltem a káposztát. Ezt is a levesbe tettem. Sóztam, borsoztam és a könnyebb emészthetőség kedvéért néhány szem köményt is szórtam bele, majd lassú tűzön addig főztem, amíg minden megpuhult (ez főleg a céklára vonatkozik).
Tálaláskor pár csepp ecetet és egy kanál tejfölt is tettem rá.
A füstölt íz igen jót tesz neki, és nem érződik a hús hiánya. A cékla kicsit furcsa lehet, mert nem szoktuk meg a levesben, de a savanykás íze mindent feledtet. Igazi téli leves.

2012. január 27., péntek

Fekete retek mézzel és szerecsendióval – vigyázat harap!


Nem szeretem a fekete retket, de valamiért most nagyon megkívántam. Biztosan náthaűző hatása keltette fel a szervezetem figyelmét. Régen ettem és csak arra emlékeztem, hogy ehetetlenül csíp. Azért tettem vele egy próbát, mert már a csípős paprika is csúszik, hátha ez is.
Kicsit utánaolvastam, de nem sok mindent találtam. Nem valami népszerű zöldség. A népi gyógyászat viszont előszeretettel használja. A friss reteklé elősegíti az epe és a gyomornedvek kiválasztását, nyálkaoldó, görcsoldó hatása miatt pedig köhögéscsillapításra is használják. Ehhez mézzel elkevert reteklevet használnak.
Én is ebből indultam ki. Nagy lukú reszelőn lereszeltem egy kisebb forma fekete retket, hozzákevertem egy bő teáskanál mézet, picit sóztam és egy furcsa sugallat hatására szerecsendióval szórtam meg.
Hát nem is tudom. Nagyon csíp, ami arra késztet, hogy abbahagyjam, és minden végtagommal eltoljam magamtól (valószínűleg a bacik, vírusok is így éreznek bennünk). Közben viszont ez a csípősség nagyon harmonizál a mézzel, szerecsendióval. Egyszerre édes, keserű és csípős, szóval nehéz abbahagyni.
Sima vajas kenyérrel érdemes enni, úgy az igazi.
Másnap minden mellékhatása jelentkezik :) Szerintem a veséket is megdolgozza kicsit…
Tegyetek egy próbát és harapjatok vissza!

2012. január 23., hétfő

Gyömbéres paszternák leves


Mostanában azon gondolkozom, dolgozom, hogyan és miket lehet kihozni a téli idényzöldségekből, zöldségekből. Tavaly fedeztem fel a paszternák (pasztinák) remek ízét és nagy örömmel látom, hogy mások is előszeretettel használják. Sütve, vagy levesnek fantasztikus íze van. Ilyenkor amúgy is jól csúsznak a fűszeres, laktató levesek.
Én most Jamie főzőiskolájából próbáltam ki egy receptet, a gyömbéres pasztináklevest. Laktató, fűszeres, gyorsan elkészül, és amellett, hogy egyszerű, nem mondanám drágának sem.
Hozzávalók 4 személyre:
1 sárgarépa
1 szárzeller
1 közepes vöröshagyma
400 g paszternák
fél hüvelykujjnyi friss gyömbér
1 gerezd fokhagyma
2 ek olívaolaj
9 dl víz
csirke vagy zöldség leveskocka
só, bors
Az összes meghámozandó zöldséget meghámoztam. A répát nagyobb, a hagymát, fokhagymát apróbb kockákra vágtam. A szárzellert, a gyömbért és a paszternákot felkarikáztam.
Egy lábosban olívaolajat melegítettem, rádobtam az összes zöldséget és félig lefedve a közepesnél kicsit kisebb lángon 10 percig puhítottam. Közben a leveskockát kancsóba tettem és leöntöttem 9 dl forró vízzel. Ezt a levet a zöldségekre öntöttem, megkevertem, felforraltam és 10 percig, fedő alatt, lassú tűzön gyöngyözve forraltam.
Amikor megfőtt, összeturmixoltam, majd sóztam, borsoztam.
Mi reszelt sajttal ettük, de Jamie ajánl hozzá sült bacont, diót, vagy pirított kenyérkockát is. Jó választás volt :)
Levesre fel!

2012. január 20., péntek

Káposztás cvekedli


Édesen vagy borsosan? Esetleg mindkettő? Én ez utóbbi táborba tartozom. Nem tudom, hogyan alakult ki bennem. Sósan nem szeretném. Ha végiggondolom, nem tudok említeni még egy ilyen édes borsos étel kombinációt (amit szívesen meg is eszek). Aztán azon is elgondolkodtam, mit szólna Jamie Oliver, ha megkóstolná, vagy neki kéne elkészítenie :)
Sosem főztem még, de ezerszer láttam, hogyan készül, ezért vágtam bele bátran recept nélkül is. A rutinos háziasszonyok most biztosan megmosolyognak, mit kell ehhez bátorság, de szerintem a legegyszerűbb ételeket a legnehezebb jól elkészíteni. Én nem szeretem csak úgy összedobni az egyszerű kajákat sem. Akármi is az, addig főzöm, amíg finom nem lesz :)
Azért is bátorkodom feltenni ezt a receptet, mert ez nem egy flancolós blog. Ez egy konyhasimogatós, fakanállal barátkozós blog. Úgyhogy konyhatündérek előre! Gyengébb idegzetűek ne olvassák tovább, mert zsír fog keveredni cukorral…
Hozzávalók 2 főre:
200 g tészta (legjobb, ha saját gyártmány)
200 g fehér káposzta
1 lapos ek zsír (olaj)
2 ek barna cukor
só, bors, cukor
A káposztát nagy lukú reszelőn lereszeltem. Picit besóztam, és hagytam állni.
Addig a tésztához feltettem forrni 1 liter vizet 1 ek sóval.
Egy lábosban felolvasztottam a zsírt, majd hozzáadtam a cukrot, aztán addig kevergettem, amíg megolvadt benne és egy kis színt kapott. Amikor már kellőképpen megbarnult a cukor, hozzáadtam a káposztát és jól összekevertem, hogy a karamell mindenhol érje. Fedő alatt pároltam kicsit, aztán fedő nélkül, amíg picit meg nem puhult. Közben kifőztem a tésztát.
A kifőtt tésztát a káposztához adtam és pár percig folytonosan kevergetve pirítottam még, hogy jól elkeverjenek. Végül jól megborsoztam és szórtam rá egy kis cukrot, hogy szétolvadjon a tésztán.
Nagyjából negyed óra alatt elkészült.
Remélem, senki kedvét nem vettem el a blog olvasgatásától. Vannak ilyen perverzióim, édes, borsos káposztás tészta. Ez van.
"Hát, ha megkérdezed mit főzz, biztosan nem fogom azt mondani, hogy káposztás tésztát, de azért ez finom volt"-mondta az ember, aki nem szereti a káposztás tésztát.

2012. január 17., kedd

Diós csiga


Dió és karamell, ez kell most nekem. Bármi, ami diós, bármi, ami karamell. Nem tudom, mire lehet szüksége a szervezetemnek, hogy ilyenekért kiált. Pár napja már kinéztem magamnak ezt a receptet és maradt még bennem egy kis energia a nap végén, úgyhogy nekiálltam megsütni.
Kelt tészta nem bonyolult, dió, cukor volt. Egy adag névtelen lekvárt is kibontottam, hátha passzol a dióhoz.
Szeretem ezeket az édes kelt tésztákat. Jó velük dolgozni és imádom ezt a vajas, élesztős, narancsos illatot, amit árasztanak. Ez a tészta sem volt kivétel, szeretem.
A recept kis átalakítással a 33 kenyér és péksütemény lépésről lépésre c. szakácskönyvből származik.
Hozzávalók a tésztához:
100 g teljes kiőrlésű liszt
400 g finomliszt
1 kk só
1 tojás
3 ek gyümölcscukor
30 g élesztő
30 g olvasztott vaj
2,6 dl langyos tej
pici reszelt narancshéj (kezeletlen)
Hozzávalók a töltelékhez:
150 g darált dió
80 g gyümölcscukor
2 ek vaníliás cukor
pár evőkanál savanykás lekvár
1 tojás a tetejére
A tészta hozzávalóit összegyúrtam. Először kicsit ragad, de aztán kitartó gyúrással szépen elválik az edénytől (és a kezünktől).
Konyharuhával letakarva, langyos helyen kétszeresére kelesztettem. Közben ledaráltam a diót és összekevertem a cukorral és a vaníliás cukorral.
Amikor a tészta megkelt, kinyújtottam nagyjából félujjnyi vastagra. A tésztát megkentem a lekvárral (esetünkben ringló), majd megszórtam a cukros dióval. Lazán feltekertem és ujjnyi vastag szeleteket vágtam belőle, amiket sütőpapírral bélelt sütőlapra tettem. Megint hagytam pihenni, nagyjából 20 percig. Közben  a sütőt előmelegítettem 190 °C-ra.
A tekercsek tetejét megkentem a felvert tojással és nagyjából 30-35 percig sütöttem. A sütőből kivéve rácson hagytam hűlni.
Pihe-puha, édes, narancsos, diós. Már alig várom a reggelt, hogy a tejeskávé mellé csíkszemmel elmajszolhassam :)

2012. január 15., vasárnap

Banános kalács

Bűnöztem. Elcsábultam és vettem egy fürt banánt. Nem szokásom. Ez a második tél, amit próbálok túlélni déligyümölcsök nélkül és inkább hazait, a mi éghajlatunkra valót teszek az asztalra. Persze biztosan van mindenféle jótékony hatása ennek a gyümölcsnek. Igen nagy a szénhidráttartalma, és sűrítéshez is remekül használható. Most inkább bele sem gondoltam, milyen körülmények között termett és szállítódott, csak megettem. Illetve sütöttem belőle ezt a kalácsot, ami az egyik kedvencem.
Gyorsan összedobható, könnyed kis téli sütemény.
A recept kisebb átalakítással a Nagy süteménykönyvből származik.
Hozzávalók:
60 g lágy vaj
60 g cukor (kicsit lehet több is)
1 ek vaníliás cukor
2 tojás
1 dl tej
2 nagyobb, érettebb banán
250 g liszt (lehet benne teljes kiőrlésű is)
1 cs sütőpor
1 kk őrölt fahéj
csipet őrölt szerecsendió
50 g durvára vágott dió
A sütőt előmelegítettem 180 °C-ra.
A vajat habosra kevertem a cukrokkal, majd hozzákevertem a tojásokat és a tejet is.
Hozzáadtam a sütőporral és fahéjjal elkevert lisztet, a diót és jó alaposan összekevertem. Végül beledaraboltam a banánokat.
A masszát hosszúkás sütőformába simítottam, majd betoltam a sütőbe és hústű próbáig sütöttem.
A jól sikerült, kellően puha süti talán már csak egy kis porcukor után sóvárog. Karamellkrémmel vagy karamellpudinggal a szárazabbra sikerült példányok is nagy élvezettel fogyaszthatók. Én reggeli vaníliás tej vagy tejeskávé mellé nagyon szeretem, kellő energiát ad a délelőtthöz :)

2012. január 13., péntek

Sörös kenyér


A minap találtuk ezt a receptet a „10 nem szokványos dolog, amire a sört használhatod c. listán”. Azon kívül, hogy a sört hús páclevébe tesszük, fojthatunk bele meztelen csigát, polírozhatunk vele edényeket vagy bútorokat, de használhatjuk samponhoz keverve is. És természetesen süthetünk belőle kenyeret. Folyékony kenyérből szilárd kenyér.
Szerencsére igen gyorsan elkészül, mert sütőportól dagad, nem pedig élesztőtől. (Nagyjából: tészta begyúr, sütőbe betesz, Margitszigetre kikocog, 1 kör, visszakocog, addig Ember szeme rajta.) Meglehetősen fűszeres. Egyetlen hibája, hogy nagyon gyorsan fogy.
Mivel ez egy amerikai recept, a mértékegység cup (bögre). Ez durván 2,5 dl-t jelent. Én olyan szerencsés vagyok, hogy valahonnan van egy cup mértékegységgel ellátott edénykém, így nem okozott gondot az alapanyagok kimérése. De szerintem a mai mérőpoharakon már nem csak a ml van feltüntetve. Ha nem haragszotok, nem váltottam át a mennyiségeket használhatóbbakra.
Hozzávalók:
2 3/4 bögre sima liszt
(2 ek cukor, én ezt kihagytam)
2 ek sütőpor
¼ bögre lenmagpehely (lenmag kávédarálón megőrölve)
1 ek só
1-1 kk szárított bazsalikom, kakukkfű
½ kk őrölt rozmaring
1/2 bögre napraforgómag
1 ek olíva olaj
350 ml sör
zsír a forma kikenéséhez
A sütőt elmelegítettem 190 °C-ra.
Először összekevertem a száraz hozzávalókat, majd hozzáadtam az olajat és végül a sört.
Belesimítottam a sütőformába és nagyjából 45 percig sütöttem. Mármint A Zuram, mert én addig másnapra izomlázat gyártottam magamnak a Margitszigeten.
Nagyon finom, fűszeres, ropogós, sajtkrémmel nagyon pazar.

2012. január 10., kedd

Boldog új év :)


Kicsit megkésve, de boldog új évet kívánok nektek.
A mai egy kissé rendhagyó beszámoló lesz egy kellemes meglepetésről.
Történt ugyanis, hogy pár napja egy évvel öregebb lettem. Mostanában (mint az a bejegyzésekből is látszik) nagyon el vagyok havazva, de azért egy baráti összejövetelt szerettem volna tartani. Idő közben technikai okok miatt átszerveződött a buli, amitől már egyre inkább furdalta az oldalamat a kíváncsiság. Azt tudtam, hogy valami szerveződik a hátam mögött, de erre nem számítottam.
Meglepetés lakomát kaptam. Méghozzá a blogomon megjelent ételekből.
A konyhatündérek fél napon át serénykedtek a konyhában, hogy megörvendeztessenek és jóllakassanak egy konyhájából kirekesztett, zsíros kenyéren tengődő gasztrobloggert. Sikerült :)


Készült zöldborsókrém és törökös húsrudacska, juhtúróval töltött rántott gomba, alma-répa saláta sonkával és sajttal, végül, de nem utolsó sorban a húsos palacsinta.
Dicséret következik: nagyon finom volt minden, úgy, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Úgy sikerült minden, ahogy az nekem is sikerülni szokott. Nagyon jó érzés és nagyon büszke vagyok a lányokra.
Mégegyszer köszönöm :)
És legyen tele ilyen jó dolgokkal az új évetek! :)
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...