Dió és karamell, ez kell most nekem. Bármi, ami diós, bármi, ami karamell. Nem tudom, mire lehet szüksége a szervezetemnek, hogy ilyenekért kiált. Pár napja már kinéztem magamnak ezt a receptet és maradt még bennem egy kis energia a nap végén, úgyhogy nekiálltam megsütni.
Kelt tészta nem bonyolult, dió, cukor volt. Egy adag névtelen lekvárt is kibontottam, hátha passzol a dióhoz.
Szeretem ezeket az édes kelt tésztákat. Jó velük dolgozni és imádom ezt a vajas, élesztős, narancsos illatot, amit árasztanak. Ez a tészta sem volt kivétel, szeretem.
A recept kis átalakítással a 33 kenyér és péksütemény lépésről lépésre c. szakácskönyvből származik.
Hozzávalók a tésztához:
100 g teljes kiőrlésű liszt
400 g finomliszt
1 kk só
1 tojás
3 ek gyümölcscukor
30 g élesztő
30 g olvasztott vaj
2,6 dl langyos tej
pici reszelt narancshéj (kezeletlen)
Hozzávalók a töltelékhez:
150 g darált dió
80 g gyümölcscukor
2 ek vaníliás cukor
pár evőkanál savanykás lekvár
1 tojás a tetejére
A tészta hozzávalóit összegyúrtam. Először kicsit ragad, de aztán kitartó gyúrással szépen elválik az edénytől (és a kezünktől).
Konyharuhával letakarva, langyos helyen kétszeresére kelesztettem. Közben ledaráltam a diót és összekevertem a cukorral és a vaníliás cukorral.
Amikor a tészta megkelt, kinyújtottam nagyjából félujjnyi vastagra. A tésztát megkentem a lekvárral (esetünkben ringló), majd megszórtam a cukros dióval. Lazán feltekertem és ujjnyi vastag szeleteket vágtam belőle, amiket sütőpapírral bélelt sütőlapra tettem. Megint hagytam pihenni, nagyjából 20 percig. Közben a sütőt előmelegítettem 190 °C-ra.
A tekercsek tetejét megkentem a felvert tojással és nagyjából 30-35 percig sütöttem. A sütőből kivéve rácson hagytam hűlni.
Pihe-puha, édes, narancsos, diós. Már alig várom a reggelt, hogy a tejeskávé mellé csíkszemmel elmajszolhassam :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése