Töltött gomba

Nagyon szeretem a gombát, főleg megtöltve, kirántva, de ezen kívül már csak gombapaprikásban szokta végezni, úgyhogy igen megörültem, amikor megtaláltam ezt a receptet. A pritaminpaprika az eredeti receptben nem szerepel, csak én tettem bele, ki is lehet hagyni, mert elég erőteljes íze van. Köretnek mehet hozzá rizs, tört krumpli, vagy bármi más :) Az eredeti videót itt, a receptet németül itt találjátok.

Hozzávalók:

8 közepes gomba

1 kis doboz tejföl

1 közepes hagyma

80 g sonka vagy húsos szalonna

½ csomó snidling

1-2 csík pritamin paprika (szabadon választott)

80 g sajt

só, bors

vaj vagy olaj a forma kikenéséhez

A sütőt előmelegítettem 200 °C-ra és egy kisebb tepsit/felfújt formát kikentem olajjal.

A gombákat megtisztítottam, a tönköket kiszedtem és apróra vágtam.

A felkockázott szalonnát megsütöttem, majd a zsírján megfuttattam az apróra vágott hagymát. Hozzáadtam a gombát (és a kockára vágott paprikát) és puhára pároltam. Amikor minden zöldség (és gomba) megpuhult, levettem a tűzről, hozzákevertem a tejfölt, snidlinget, sóztam (csak óvatosan, a szalonna is sós), borsoztam.

A gombafejeket picit besóztam, majd megtöltöttem a töltelékkel, végül megszórtam sajttal és betoltam a sütőbe. Addig sütöttem, amíg a gomba átsült, kb. 20 perc.

Édesköményes gombapástétom

Múlt héten tetőzött a felvágottas kenyér fóbiám, amire a húsvéti rengeteg hús elfogyasztása rátett még egy lapáttal. Mivel a tejtermékekről leszokóban vagyok, új vacsora-félék felé kacsintgatok. A reggelit változatosabban meg tudom oldani, de a vacsival már gondok vannak ha se vaj, se sajt, se felvágott. Aztán amikor azon törtem a fejem, hogy akkor mi a manót kenjek a kenyérre, belém hasított a gondolat, hogy minek egyáltalán szendvics vacsorára? Milyen lenne, ha mondjuk tésztasaláták, meleg saláták, mártogatósok, sült zöldségek váltanák fel a szendvicsezős vacsorákat? És ha mégis kenyér, akkor mi van a zöldséges kencékkel? Hosszú „ezt ki fogom próbálni” listámról ezt próbáltam ki először.

Szóval a receptet egyik kedvenc oldalamon, itt találtam. Első körben csak fél adagot készítettem, de itt a teljes mennyiség szerepel.

Hozzávalók 375 ml-hez:

1 db édeskömény gumó

230 g barna csiperke

1 ek magos mustár

2 ek olíva olaj

3 szál kakukkfű levelei

só, bors

1 tk balzsamecet

Először a sütőt előmelegítettem 220 °C-ra és előkészítettem egy sütőlapot, amit kibéleltem sütőpapírral.

A köményt megpucoltam, zöld részét levágtam, majd felkockáztam (kb. 1x1 cm-re), a gombát megmostam és vastagabb szeletekre vágtam. A zöldségeket egy tálba tettem és összekevertem a mustárral, 1 evőkanál olíva olajjal, sóval, borssal és a kakukkfű levelekkel.

A fűszerezett zöldségeket szétterítettem a sütőlapon úgy, hogy ne nagyon fedjenek át, majd 15 percig sütöttem, amíg lett egy kis színe a köménynek.

Amikor kisült, kicsit hagytam hűlni, majd robotgépbe tettem 1 teáskanál balzsamecet kíséretében és párszor egy-egy másodpercig aprítottam. Végül hozzáöntöttem még egy evőkanál olíva olajat és addig daráltam, amíg pástétom állagú lett, de azért maradtak még benne nagyobb zöldségdarabok is. Még egyszer ellenőriztem a fűszerezést, majd kis zárható üvegbe töltöttem.

Elvárások nélkül fogtam bele, úgyhogy kicsit meglepett, mennyire jól illik egymáshoz a sült édeskömény és a gomba. Abszolút gombakrém ízű egy kis pikáns beütéssel. Nálam bekerült a kedvenc kencék közé.

Csípős savanyú leves

Régóta áhítoztunk az otthoni "kínai levesre". Tudom, hogy nem egy nagy összeg az étteremben, és otthon sosem lesz olyan, mint a kínainál, de csak azért is nekiálltunk. Sok receptet megnéztem és 3 szerencséset ki is választottam kipróbálásra. Jöjjön az első (itt látható az eredeti videó). Bár igyekeztem mindent követni, azért egy picit másképp csináltam. A főzési folyamat gyorsan megvan, viszont előtte a szeletelgetés, meg utána a mosogatás már időigényesebb. Időt, idegeskedést, kapkodást lehet megspórolni, ha átgondoljuk a főzési folyamatot és mindent odakészítünk, hogy ne legyen stressz az alatt a 3 perc főzés alatt. Mert szerintem nem volt több.

Hozzávalók 4 bőséges adaghoz:

4-5 db szárított fafül gomba 20-30 percre vízbe áztatva

hús előkészítése:

70 g hús felcsíkozva

1 csipet só

¼ tk fokhagymapor

¼ tk őrölt fehér bors

1 ek víz

1 ek keményítő

1 tk növényi olaj

A csíkokra vágott húst tálba tettem, majd fűszereztem és 1 ek vízzel elkevertem. Ezután hozzáadtam a keményítőt és a növényi olajat és alaposan összedolgoztam.

Zöldségek, tofu:

2 kisebb fej csiperke szeletelve

1 (kicsi női) ökölnyi fehér káposzta vékonyra felcsíkozva

1 db répa (kb. 15 cm) 5 cm hosszú, vékony csíkokra vágva (zsülienre)

1 szál újhagyma felkarikázva

a kiázott fafülgombák felcsíkozva

120 g tofu felkockázva

A leveshez:

½ db csirkeleves kocka (vagy 1 ek csirkepor)

1 tk só

4 tk cukor

¼ tk fehér bors

1-2 tk csípős fokhagymás chili szósz (Sriracha)

2 tk szójaszósz

2 ek keményítő 2 ek vízzel elkeverve

1 l forró víz

1 db felvert tojás

1 tk szezám olaj

4 ek rizsecet (5%)

Először a wokban megpirítottam a húst, majd felöntöttem a forró vízzel, beletettem a leveskockát és 1-2 percig főztem, amíg puha lett. Majd beletettem az újhagyma kivételével a zöldségeket, a sót, cukrot, borsot, chili szószt és szójaszószt. Belekevertem a keményítős vizet és alaposan átkevertem, amíg felvette a végleges állagot (már nem sűrűsödött tovább), majd lekapcsoltam a wok alatt a lángot. Spirál alakban belecsorgattam a felvert tojást, és beletettem az újhagymát és a tofut, majd ismét alágyújtottam és toló mozdulatokkal „elkevertem” a tojást, hogy szálakat húzzon. Amikor a tojás is megfőtt, lekapcsoltam a lángot és belekevertem a szezám olajat, végül az ecetet.

Ízlés kérdése, kinek hogyan ízlik, nálunk volt némi nézeteltérés az ecetet illetően, de a végén beadtam a derekam és tényleg kellett bele annyi. Igen tartalmas, melengető leves. Érdemes kipróbálni. (Csak úgy megjegyzem, hogy munkamegosztással fele annyi idő elkészíteni :)

Gombás krumpli leves

Gyorsan elkészíthető, tartalmas leves kevés hússal, sok ízzel. Az eredeti recepteket egy cseh gasztronómiai szóróanyagban találtam, és ezekből ollóztam össze a saját változatomat.

Hozzávalók:

kb. 70-80 g kolozsvári szalonna, vagy zsíros füstölt hús (pl. tarja, comb) (én vegyesen használtam, mert mindegyikből volt egy-egy kis darabka)

1 kk zsír

1 fej hagyma felkockázva

1 gerezd fokhagyma áttörve

kb. 15 dkg krumpli, hámozva felkockázva (kb. 1,5 x 1,5 cm)

kb. 20 dkg gomba (barna csiperke, laska vegyesen), tisztítva, szeletelve

½ répa, kisebb kockára vágva

½ petrezselyem gyökér kisebb kockára vágva

só, bors, egy csipet köménymag, majoranna, petrezselyem

1 csapott ek liszt

750 ml zöldségalaplé

3-4 ek tejföl

Először egy lábosban felolvasztottam a zsírt, majd megpirítottam benne a szalonnát és a húst. Amikor megpirult, kiszedtem egy kistányérra, majd a visszamaradt zsíron 4-5 percig együtt pirítottam a hagymát, krumplit, gombát és a répákat. Amikor kicsit puhultak, megfűszereztem őket és még pár percig pirítottam az egészet. Ezután megszórtam az áttört fokhagymával és a liszttel, átkevertem, majd felöntöttem a forró alaplé egyharmadával (így a liszt csomómentesen fog elkeveredni a levesben). Végül felöntöttem a maradék lével, beletettem a megpirított húst és szalonnát, és fedő alatt, alacsony lángon addig főztem, amíg minden hozzávaló megpuhult. A végén kikapcsoltam alatta a lángot és elkevertem benne a tejfölt. Ha még szükség van sóra, borsra, ki lehet igazítani az ízeket.

Quinoával töltött zöldséges zöldségek

Vegetáriánus múltamból fakadóan nyitott vagyok a húsmentes kajákra, pláne, ha a rizstől eltérő gabona is kerül bele. Mert valljuk be, a húsevők (tisztelet a kivételnek) nem sok gabonát, (/pszeudogabonát) esznek. Pedig annyiféléből válogathatnánk. Igen, én is közéjük tartozom néha, mert meg-megfeledkezem róla, hogy a rizsen túl is van élet. Ehető a zab, a köles, a bulgur, a hajdina, vagy éppen a quinoa is. Persze az a legfontosabb, hogy el is tudjuk készíteni.

Például próbálkoztam már párszor a kölessel, de sosem ízlett igazán, aztán a maradékot a kamrában a molyok ették meg. Pár hete olvastam viszont, hogy mind a kölest, mind a quinoát érdemes forró vízzel átmosni főzés előtt, hogy a keserűanyagot lemossuk róla. A quinoáról már sok jót olvastam, úgyhogy mélyen a pénztárcámba nyúltam és vettem egy csomaggal, hogy kipróbáljam. Működött a forró vizes lemosásos módszer, már csak azt kellett kitalálnom, mibe tegyem. Mivel elég tömény, elhatároztam, hogy néhány zöldséggel, keleties fűszerekkel zöldségbe töltöm. Az ihletet Kicsi Vú-tól kaptam. Cukkinit, és kápia paprikát töltöttem. A töltelék összefogása pedig szintén vega trükk: őrölt lenmag vízzel keverve. Nekem a paprikás ízlett jobban, de mindkét változat egyaránt megállta a helyét, és abszolút nem hiányzott a hús az ebédből.

Hozzávalók 2 személyre:

1 közepes cukkini vagy két kápia parika

1 dl quinoa

1 kápiaparika vagy egy fél kaliforniai

2-3 szem gomba

1 kis fej hagyma

1 kk római kömény

1 csipet fahéj

chili ízlés szerint

1 ek őrölt vagy mozsárban összetört lenmag

2 ek víz

só, bors, olívaolaj

A sütőt előmelegítettem 220 °C-ra.

A quinoát forró vízzel átmostam egy tálban fakanál segítségével, majd leszűrtem. Ezután nagyjából kétszeres mennyiségű sós vízben puhára főztem. Ha főzés közben elfogyna a víz, nyugodtan lehet pótolni, a lényeg, hogy ne maradjon kemény a quinoa.

Közben a cukkinit félbevágtam és a belsejét egy kiskanállal kivájtam, hogy maradjon minimum fél cm pereme. A kápiákat félbe vágtam és kicsumáztam. A szárat rajta hagytam, mert úgy sokkal mutatósabb. A zöldség „csónakokat” kicsit besóztam.

A hagymát apróra, a cukkini belsejét, a kápiát és a gombát kockára vágtam. Az olajon megdinszteltem a hagymát, majd ment rá a paprika és pár percig pirítottam. Azután hozzáadtam a gombát, ez nagyjából öt percig puhult, végül ment bele a cukkini is. Sóztam, borsoztam, és rászórtam a fűszereket is. (A fűszerezésnél nem szeretek nagyon pontos mennyiségeket adni, mert annak vagyok a híve, hogy mindenki kóstolgasson, és csak annyira fűszerezzen, amennyire neki ízlik. Mert nem vagyunk egyformák)…Végül az őrölt lenmagot határozott mozdulatokkal elkevertem a vízzel és gyorsan hozzákevertem a töltelékhez, hogy onnan szívja fel a vizet és összetartsa a masszát.

Amikor a quinoa megfőtt, ezt is a zöldségkeverékhez adtam és még utoljára ellenőriztem az ízeket. A masszát a zöldségekbe töltöttem és sütőpapírral bélelt sütőlemezen nagyjából 20 percig sütöttem.

A chili szokás szerint túlszaladt, de ezt leszámítva teljesen meg voltam vele elégedve. A római köménytől és fahéjtól kapott némi keleties beütést. A quinoa finom, a zöldségektől pedig sok féle íz keveredik. Tényleg nem hiányzott a hús az ebédből :)

Zöldséges quesadilla

Kedves Naplóm! Régen írtam már, ami nem jelenti azt, hogy nem történt semmi a konyhában. Sőt! Nagyon is tele vagyok új receptekkel, csak hát a jó fotó, meg az írás időt igényel, szóval csak a szokásos időhiány. Élek, főzök, eszünk. Minden okés.

Első beszámolóm egy igazi tavaszi zöldséges, húsmentes fogás. A quesadillaról már itt írtam, de ki akartam próbálni egy teljesen zöldséges változatot is. Keresgéltem receptek között, de semmi útmutatást nem sikerült találnom. A „tölthetjük bármilyen zöldséggel” dolog nem sokat segített. Úgyhogy a következőt ötöltem ki:

Hozzávalók személyenként (nagyon éheseknek):

2 tortilla lap (mondjuk házi)

4-6 szál zöld spárga

¼ cukkini

2-3 fej gomba

1 ek apróra vágott snidling, petrezselyem

2 nagy szelet sajt

só, bors, chili ízlés szerint

A zöldségeket megpucoltam, a cukkinit csak megmostam. A gombát és cukkinit felszeleteltem, a spárgát kisebb darabokra vágtam. Kevés olívaolajon mepirítottam a zöldségeket, addig, hogy kicsit megpuhuljanak. A petrezselymet és snidlinget a végén kevertem hozzá, végül sóztam, borsoztam és meghintettem egy kis chilivel. Ezután felforrósítottam a grillserpenyőt, a töltelék egyik felét elterítettem az egyik tészta felén, betakartam sajttal, majd félbehajtottam a tésztát. A külsejét meglocsoltam olívaolajjal és a serpenyőbe tettem. Ráraktam a már jól bevált féltéglát, hogy összepréseljem, pár percig sütöttem, majd átfordítottam és a másik felét is megsütöttem.

Igazán gyors és igen tápláló fogás az összetevőkhöz képest. Zöldséges ízkavalkád ropogós tésztában nyúlós sajttal kísérve.

Csirkés zöldséges tavaszi tekercs

Tudtátok, hogy ma van a boldogság világnapja? Én nem. Ma reggel tudtam meg. Eme jeles alkalomból úgy döntöttem, ma csupa olyan dolgot fogok csinálni, ami nekem jó. Mert ez általában elmarad egész évben. Legyen legalább egy nap boldogság :) Első számú lépés: otthon dolgozom. Ezzel megspórolok magamnak 2 óra utazást, és sokkal kellemesebb környezetben bámulhatom a monitort. Reggel elmehetek futni, és lefotózhatom az ebédemet. Ez a legnagyobb boldogság. Mert hiába vagyok tele jobbnál jobb új kipróbált receptekkel, este nem tudok minőségi fotót csinálni róluk. Amiből nem lesz bejegyzés a blogon, és ettől nagyon nem vagyok boldog.

A mai menü tavaszi tekercs zöldségekkel és csirkével. Gondolom, egy ázsiai halálra röhögné magát, ha megkóstolná, de azért nekem ez egzotikus dolog. A mélyhűtő kipucolása még mindig folyamatban van, úgyhogy adták magukat, az ott kuksoló sült csirkemell kockák és egy kis adag gyorsfagyasztott kínai zöldségkeverék. Szóval ez most (megint) egy maradékfelhasználós eset. A technológiát innen (Colors in the Kitchen) lestem el és ezzel nagyon szép kis tekercseket sikerült előállítani. A belseje innen származik.

Hozzávalók 16 db tekercshez:

mogyoróolaj

200 g csirkemell kis kockákra vágva (kb. borsó nagyságú)

2 db szárított shiitake gomba leforrázva és 30 percre áztatva, majd csíkokra vágva

1 ek szójaszósz

1 tk kínai 5 fűszer keverék

1 tk friss gyömbér reszelve

kb 20 dkg mélyhűtött wok zöldségkeverék (pl. aldis) – ez a gyorsabb változat, vagy 1 db répa és 2 db újhagyma vékony csíkokra vágva, plusz 75 g szójababcsíra

só, bors

16 db tavaszi tekercs tészta lap

olaj a sütéshez

A mogyoróolajat felforrósítottam a forró wokban, majd ment bele a hús és a gomba 1-2 percig keverve pirítottam. Hozzáadtam a zöldségeket, fűszereket és 5 percig pirítottam, amíg a zöldség átsült, de azért még roppanós maradt. Végül meglocsoltam szójaszósszal, sóztam, borsoztam és levettem a tűzről. Hagytam pihenni.

Ezután egy nagy lábosban kb. 3 cm magasan vizet forraltam, hogy ebben tudjam majd előkészíteni a tésztát. Majd a víz alatt kikapcsoltam a gázt. Egy konyharuhát bevizeztem, kicsavartam és a konyhapultra terítettem, ez volt a munkafelület. Egy tésztalapot a forró vízbe tettem 30 mp-re (egyszerre mindig csak eggyel dolgoztam), majd azbeszt kezeimmel kiszedtem és óvatosan, de határozott mozdulattal a konyharuhára terítettem. Vizes kézzel érdemes dolgozni a tésztával, mert ha elkezd száradni, összeragad és utána már nehéz szétszedni. Az alsó egyharmad közepére tettem egy evőkanál tölteléket, majd ráhajtottam a hozzám közelebb eső részt és megpróbáltam légmentesen lezárni, lehetőleg ráncmentesen. Ezután szorosan behajtottam a két oldalát végül magamtól elfele feltekertem az egészet. Vizes konyharuhán hagytam, amíg sor került a sütésre. Forró, kb. ½ cm vastag olajban oldalanként 2-3 percig sütöttem. (Azért ilyen kevésben, mert nem akartam úsztatni a konyhát az olajszagban.) Papírtörlőre szedtem és hagytam, hogy kicsit felszívódjon róla az olaj, de utána nem érdemes sokáig rajta hagyni, mert hozzáragad a tészta.

Nem kell megijedni: leírni, meg elolvasni sokkal tovább tart, mint elkészíteni. Frissen az igazi, de azért másnap sem olyan rossz. Ropogós, zöldséges, tavaszi.

Boldog vagyok :)

Ál-Wellington Jamie módra

Elnézést a friss receptek hiánya miatt, de nagyon nem fér bele az időmbe a blog írás. (Ráadásul a technika ördöge nem akar lefeküdni aludni, és éppen azon mesterkedik, hogy ne tudjak fotókat feltölteni.) Azért igyekszem. Íme egy régóta kipróbálásra váró recept Jamie főzőiskolájából: Wellington-darált marhahúsból. Persze ez elég messze van az eredetitől, mert marhahús helyett sertés van benne. Akárhogy is nevezzük, jó cucc.

Kicsit elméreteztem a tésztaburkot, a receptben már a javasolt mennyiséget adom meg. Nekem nagyon bejött, Viszonylag hamar összerakható, egy dologra érdemes figyelni: a tészta legyen jó minőségű (ez nem volt az).

Hozzávalók 3-4 személyre:

½ közepes hagyma

½ sárgarépa

1 szárzeller, én 2 diónyi zellergumót tettem bele

1 kis burgonya

1 g fokhagyma

2 közepes csiperke gomba

olívaolaj

2 szál friss rozmaring

1 kis női marék zöldborsó

1 tojás

250 g darált marhahús (vagy sertés)

só, bors

250 g leveles tészta

A sütőt előmelegítettem 200 °C-ra.

A zöldségeket és a rozmaringot apróra vágtam, majd egy serpenyőben, közepes lángon, olívaolajon 8-10 percig kevergetve pirítottam. Addigra kicsit meg kell puhulnia a zöldségeknek. Végül belekevertem a borsót, sóztam, borsoztam, és még egy percig pirítottam, amíg a borsó is megpuhult. Hagytam kihűlni.

A tojást egy kis tálban felvertem, és a felét a kihűlt zöldségekhez öntöttem, majd belekevertem a húst is és sóztam borsoztam.

A tésztát 5 mm vékonyra nyújtottam, széleit bekentem a maradék tojással, és a hengerré formázott húsos masszát a szélére tettem. Innen kezdtem el szorosan feltekerni. A hurka végeit összenyomtam, lezártam. Elég, ha a tészta csak egy rétegben fedi az egészet, mert nem fog tudni felemelkedni, és szalonnás lesz (tapasztalat). Ha marad ki tészta, lehet belőle tetszetős díszeket vágni a tetejére. Végül megkentem a maradék tojással és betoltam a sütőbe. Nagyjából 40 percet sült.

Sertés hússal is finom, de azért ez inkább marhát kíván. Ropogós tészta, lágy töltelék. Mutatós és igen laktató.

Barátkozás a rizottóval - gombás kakukkfüves

Néha szeretek visszatérni az alapokhoz, egy-egy szakács régebbi könyvéhez. Jamie „A pucér szakács” c. könyvét akkor nyálaztam át megint, amikor megpróbáltam nekifutni a 40 napos húsmentességnek. Leszámítva, hogy nem sikerült kiviteleznem, már annak is nagyon örültem, hogy ismét felfedeztem, hogy mennyire jó receptek vannak benne. Húsmentes is akad bőven, és még nem annyira flancolósak, mint a mostaniak. A rizottó műfaja különösen megtetszett. Gyorsan megvan, nem kell hozzá semmi különös alapanyag, mégis nagyon ízletes és tartalmas tud lenni. Most a gombás-kakukkfüves változatra esett a választásom.

Kicsit leegyszerűsítettem az eredeti receptet, hogy gyorsabban elkészüljön és ne kelljen annyit mosogatnom. Érdemes mindent előkészíteni, és aztán 20-25 perc alatt kész is van. Általában van a mélyhűtőben csirke húsleves, múltkor ezzel készítettem. Most kipróbáltam zöldség leveskockával, így is nagyon finom lett.

Hozzávalók 2 személyre:

3,5 dl alaplé (csirke, vagy zöldség, lehet kockából is)

2 ek olívaolaj

1 kisebb fej hagyma

1 gerezd fokhagyma

¼ zellergumó

135 g rizs (lehetőleg kerek szemű)

20 g vaj

30 g parmezán jellegű sajt

85 g gomba (nálunk barna csiperke szokott lenni)

1 kk kakukkfű

chili ízlés szerint

petrezselyem

Felforraltam a levest. A hagymát apróra vágtam, a fokhagymát lereszeltem. A zellert meghámoztam, és lereszeltem. Kimértem a rizst, felszeleteltem a gombát.

Egy edényben olajat forrósítottam, majd rátettem a hagymát és a zellert. Közepesnél kisebb lángon pár percig pirítottam, aztán hozzáadtam a fokhagymát, és még egy percig pirítottam. Kicsit feljebb vettem a gázt, majd beleöntöttem a rizst, állandóan kevergetve átlátszóra pirítottam.

Következett a leves. Merőkanalanként adtam a rizottóhoz, mindig akkor, amikor az előző adagot már teljesen magába szívta. Ekkor már alacsony lángon, fedő alatt, néha megkeverve főztem. A gombát, kakukkfüvet az első adag levessel együtt adtam a rizshez.

Amikor megpuhult, levettem a tűzről, és belekevertem a vajat és a sajtot. Kis petrezselyemmel lehet frissíteni az ízén.

Egy teljes értékű, ízletes, egyszerű ebéd. Nagyon szeretjük.

Pirított gombás, tejszínes csirkemell

Mostanában kevesebb időm van főzni, ezért lassabb ütemben fogynak az alapanyagok, és gyorsabb ütemben töltődik fel a mélyhűtő a frissen fel nem használt alapanyagokkal. A kicsi mélyhűtővel való gazdálkodás már lassan kezd hasonlítani a sokobanhoz. Ahhoz, hogy valamit be tudjak tenni, két másikat ki kell venni, de előtte mindent át kell rendezni. Csak hogy egyszerűbb legyen a történet éppen a szeletelt gomba és a csirkemell voltak azok a szerencsések, akik elhagyhatták a frizsidert. Árválkodott egy kis tejszín a hűtőben, így elég egyértelmű volt, hogy ebből valami gombás tejszínes csirkemell lesz. Kicsit azért csavartam a dolgon: külön-külön pirítottam meg a gombát és a húst, és csak ezután főztem össze őket a fűszergombával megbolondított tejszínben.

Hozzávalók 2 személyre:

kb. 30 dkg csirkemell

30 dkg gomba

1 diónyi vaj

olíva olaj

1 dl tejszín

2-3 ek tejföl

só, bors, szerecsendió, szárított vargánya

A gombát felszeleteltem, a húst kisebb csíkokra vágtam, sóztam, borsoztam. Egy magas falú serpenyőben olíva olajat forrósítottam, és megpirítottam benne a húst. Akkor jó, ha van egy kis színe már, de engedett egy kis levet. Amikor elkészült, lehúztam a tűzről, és szűrőkanállal kiszedtem a húst. A megmaradt szaftot visszatettem a tűzre, beletettem a vajat, felforrósítottam, és rádobtam a gombát. Nagy lángon pirítottam ezt is, hogy ne nagyon eressze ki a levét. Amikor elkészült, visszatettem a húst, felöntöttem a tejszínnel, és ízesítettem sóval, borssal, kicsi szerecsendióval. Belemorzsoltam néhány darabka szárított vargányát is. Ez utóbbi elhagyható, de nem érdemes (egy kis zacskó 400 Ft, de nekem elég sokáig elég szokott lenni és a gombás ételeket nagyon fel tudja dobni egy egész kis darabja is). A húst alacsonyabb lángon, fedő alatt főztem, amíg a szárított gomba is megpuhult. Végül pár evőkanál tejföllel ízesítettem.

Teljesen más lett, mint a megszokott, hagyományos változat. Mindennek sokkal erőteljesebb íze lett benne. A szárított gomba meg tényleg csodákat művel az étellel…

Pórés, gombás, csirkés pite

Inkább ál-pite, mert a tészta nem omlós, hanem leveles, de így sokkal jobban néz ki. A lényeg, hogy zöldséges csirkeragu gőzölög a tészta alatt.

Jamie 30 perces kajáiban láttam hasonló receptet, de mivel nem találtam meg a pontos leírást, mentem a saját fejem után. Úgyhogy kicsit erőszakos leszek és a receptet magaménak tekintem. Már csak azért sem lesz 30 perces, mert a tészta 35 percig sült, de az összerakáshoz 10-15 perc is elég volt. Elégedett vagyok.

Egy hiba volt csak a rendszerben, az aldis leveles tészta előre ki van porciózva, így nehéz pontosan lefedni a cuccot. Ezért azt javaslom, olyat szerezzetek be, amit csak kicsit nyújtani kell, de egyben van.

Hozzávalók 2 nagyon éhes megtermett férfinak vagy 3 normál fogyasztású felnőttnek:

Kb. 20 x 30 cm-es tepsihez

40 dkg csirkemell

1 nagy póré

30 dkg gomba

½ l csirke húsleves (lehet kockából is)

1 ek mascarpone vagy sajtkrém

1 tk mustár

1 ek liszt

olívaolaj, diónyi vaj

só, bors, csipet szerecsendió

500 g leveles tészta (lehetőleg egyben legyen)

1 db tojás a kenéshez

A húst felkockáztam. A pórét megtisztítottam és először hosszában négybe vágtam, aztán felkockáztam. A gombát megmostam és tönkjével együtt felszeleteltem. A húsleves nagy részét felforraltam.

Egy serpenyőben kevés olívaolajat forrósítottam, felolvasztottam benne a vajat. Rádobtam a pórét és pár percig pirítottam, aztán a húst, és fehéredésig sütöttem. Végül hozzáadtam a gombát, sóztam, borsoztam és megszórtam egy kis szerecsendióval.

A sütőt előmelegítettem 200 °C-ra. A húsleves egy kisebb részében (kb. 1 dl) csomómentesen elkevertem a lisztet. A csirkéhez adtam a mustárt, a lisztes keveréket, a sajtkrémet, végül felöntöttem a húslevessel és jól összekevertem. Pár percig kisebb lángon forraltam. Amikor elkészült, tepsibe öntöttem, befedtem a tésztával, de nem légmentesen, hogy a ragu sütés alatt be tudjon sűrűsödni. A tésztát megkentem a felvert tojással és betoltam a sütőbe. Addig sütöttem, amíg a tészta feljött és szép színt kapott.

Nem gondoltam, hogy ennyire jó lesz, kicsit féltem, hogy nem fog feljönni a tészta. Selymes ragu, ropogós tészta, na meg látványnak sem utolsó.

Zöldségek bundában, pakora

Pár hete nagyon fellelkesültem, amikor láttam a River Cottage legújabb részeit, a vegetáriánus szériát. Különösen tetszettek az indiai és indiai beütésű receptek. Fogtam hát magam, beszereztem rengeteg zöldséget és előszedtem a már jól ismert Isteni Ízek c. könyvecskét, ami tele van indiai receptekkel. Valamiért nagyon vágytam egy teljes értékű, húsmentes lakomára, ami nem attól lesz húsmentes, hogy kihagyom a húst, vagy valamivel helyettesítem. Kizárólag attól, ami benne van. Felderengtek vegetáriánus boldog éveim, és máris tudtam, mi lesz az első, amit el fogok készíteni. Pakora. Zöldségek bundában, olajban kisütve, valami finom joghurtos mártogatóssal.

Sajnos eredetiben még nem volt alkalmam kipróbálni, de remélem, ezt hamarosan bepótolom majd.

Zöldségek bundában, aminek csak a fantázia szabhat határt. Gyakorlatilag bármit be lehet bundázni. Én most sárgarépát, cukkinit, zöld spárgát, újhagymát, gombát és spenótot sütöttem. Lehet még hagymakarika, krumpli, padlizsán, karfiol, de akár paradicsom is. Tényleg kimeríthetetlenek a lehetőségek.

Hozzávalók 35 dkg bundás zöldséghez:

35 dkg zöldség kisebb vagy vékonyabb darabra vágva, hogy a rövid sütési idő alatt is meg tudjon puhulni

100 g csicseriborsóliszt vagy sárgaborsóliszt

½ ek őrölt koriander

½ kk kurkuma

1 kk só

1/3 kk pirospaprika

bors

1,5-2 dl víz

olaj a sütéshez

Először a lisztet átszitáljuk (én nem szitáltam át, mert elfelejtettem), csak hozzákevertem a fűszereket és apránként a vizet, hogy csomómentes legyen. Annyi vizet öntöttem hozzá, hogy a kanál hátulját befedje, de azért folyós legyen. Negyed órát pihentettem, addig előkészítettem a zöldségeket. A répát hosszában felszeleteltem, a gombát szárával együtt vágtam fel, a cukkinit felkarikáztam, a spárgát megpucoltam és keresztben kettévágtam, (hogy beleférjen a tálba). Az újhagymát és a spenótot csak megmostam, letörölgettem.

Egy magasabb falú serpenyőben olajat forrósítottam. A zöldségeket egyenként a tésztába mártottam, és óvatosan húztam ki belőle, hogy tészta is maradjon rajta, de nem gond, ha nincsenek teljesen befedve. A zöldségeket a forró olajba tettem és aranybarnára sütöttem. Papírszalvétára szedtem, aztán rácsra, hogy ne puhuljanak meg. Mivel minél forróbban érdemes fogyasztani, ne késlekedjünk a fogyasztással.

Főfogásként fűszeres rizzsel, ropogtatnivalóként mártogatóssal ettem. Abszolút megvolt a teljes értékű étel fíling, nagyon laktató. Nagyon nagy élmény volt az újhagyma és a spenót ezen elkészítési módja, amiket új oldalukról ismertem meg. A hagyma édes lett, a spenót pedig eddig még nem érzékelt ízt kapott (azért biztos a citromos-korianderes rizs is közrejátszott).

Második alkalommal joghurtos mártogatóst kevertem ki hozzá: joghurt, erős pista, petrezselyem, só, bors ízlés szerint. Egy "Csengetett Mylord?" alatt észrevétlenül el is fogyott.

Gombás-sonkás calzone

Elnézést azoktól, akik éppen nyári szabadságukat töltik és a Balaton mellett pokrócba bugyolálva teáznak, de én nagyon élvezem ezt az időt. Végre beizzíthattam a sütőt és nem fonnyadtak halálra a paradicsomok.

A durumos lelkesedésem keretein belül újra nekifutottam a calzonénak. Ez a recept nagyon hasonló a korábban bejegyzett calzonéhoz. A tészta mégis jobban ízlett, mint az előző változat. Jamie természetesen c. könyvében van ez a recept, de a tészta elkészítésére két alternatívát ajánl. Az első itt olvasható.

Íme a második. Most a liszt 80%-a durum simaliszt, 20%-a teljes kiőrlésű búza. A nyers tészta fantasztikus állagú. Nagyon jó vele dolgozni. Kisülve is hasonló jókat mondhatok róla.

Irtózásom a paradicsomszósztól pedig mostantól szertefoszlott. Megint bebizonyosodott, hogy a kevesebb mindig több. Na majd mindjárt arról is szót ejtek.

Hozzávalók a tésztához:

400 g sima durumliszt

100 g teljes kiőrlésű búzaliszt

1 csapott ek só

7 g szárított élesztő

1 tk barna nádcukor

2 ek olíva olaj

325 ml víz

Egy mérőpohárban összekevertem a vizet, olajat, élesztőt és cukrot. Állni hagytam, amíg a liszteket és sót kimértem egy tálba. A liszt közepébe krátert fúrtam és beleöntöttem az élesztős keveréket. Aztán egynemű tésztává gyúrtam és addig dagasztottam, amíg sima nem lett a felszíne. Konyharuhával letakarva kétszeresére kelesztettem.

Közben elkészítettem a paradicsomszószt.

Hozzávalók a paradicsomszószhoz:

400 g-os darabolt paradicsomkonzerv

1 kis csokor bazsalikom

1 gerezd fokhagyma

2 ek olívaolaj

A fokhagymát vékonyan felszeleteltem, majd egy serpenyőben felforrósítottam az olajat. Beletettem a fokhagymát, kicsit pirítottam, majd hozzáadtam a bazsalikomot és a paradicsomot. Felforralás után nagyjából öt percig rotyogtattam. Aztán kikapcsoltam alatta a gázt és a paradicsomot sűrű szűrőn áttörtem. A lecsepegett levet visszaöntöttem a serpenyőbe és még pár percig lassú tűzön forraltam, hogy kicsit besűrűsödjön. És kész is. Jamie könyvében kicsit másképp van, de tapasztalatom szerint a hosszabb főzésnél a paradicsom jobban átveszi a bazsalikom és a fokhagyma ízét.

Feltét/belevaló:

250 g vajon pirított gomba

50 g angolszalonna vékony csíkokra vágva

2 szelet prágai sonka felkockázva

1 zacskó mozzarella felkockázva

A sütőt a legnagyobb fokozaton előmelegítettem.

Amikor a tészta megkelt, 4 részre osztottam és nagyjából 30 cm átmérőjű körökre nyújtottam. A tészta felét megkentem a paradicsomszósz ¼-ével, rászórtam minden belevalóból a negyedét, a tetejére került a sajt, végül félbehajtottam. A széleit szorosan lenyomkodtam és egyet tekertem rajta, hogy ne folyjon ki a töltelék. A kész csomagokat sütőfóliával bélelt sütőlapra tettem és negyed óráig sütöttem.

Ez a változat is nagyon finom belsőt takar. A paradicsomszósz fantasztikus, gyorsan elkészül és igen ízletes. Jó kis hordozható, tartalmas ebéd, érdemes kipróbálni.

Calzone, a hordozható pizza

A calzone gyakorlatilag félbehajtott pizza, ami könnyebben szállítható, mint a kiterített változat. Hidegen, melegen egyaránt jó. Ez is olyan dobáljuk bele a tegnapi vacsoramaradékot kaja.

Már régóta szemeztem Jamie Természetesen c. könyvében ezzel a recepttel, mert nem kellenek hozzá bonyolult dolgok. És ettől nagyszerű. Ez a változat egy spenótos gombás verzió, amihez én még tettem egy kis sonkát, hogy legyen benne hús is. Természetesen nem maradhat el a töltelékből a paradicsomszósz és a sajt sem, hiszen ez alapjában véve egy pizza.

A tésztája más fajta, mint amit én szoktam csinálni, de ez is finom. A szósz konzervből készült, első learatott saját termésű bazsalikomlevelekkel. De ennek ellenére meglepően finom. Biztos a bazsalikom miatt :) Majd egy későbbi bejegyzést azért fogok rá szánni.

Nem annyira macerás, mint gondoltam, kicsit óvatosabban kell bánni a tésztával. Az adag 4 db emberes méretű calzone-ra elegendő.

Hozzávalók a tésztához:

(A tészta kétféleképpen is készülhet, én most az első változatot készítettem. Legközelebb a másikkal fogom kipróbálni.)

100 g teljes kiőrlésű bio liszt

400 g rétesliszt

1 ek só

1 ek cukor

2 ek olívaolaj

325 ml víz

7 g porélesztő

A lisztet tálba szitáltam, a többi hozzávalót pedig külön kevertem össze. Kicsit hagytam állni (kb. 5 perc), aztán a lisztkupac közepébe fúrt mélyedésbe öntöttem. Középről kezdtem a keverést, majd a széléről folyamatosan kevertem bele a lisztet, amíg a folyadék fel nem vette az összeset. A tésztát addig gyúrtam, amíg sima felszíne lett. Lisztezett tálba tettem, tetejét is beliszteztem, és nedves konyharuhával letakarva 1 órát hagytam pihenni. Közben elkészítettem a tölteléket.

Hozzávalók a töltelékhez:

250 g vegyes gomba, én csak csiperkéből csináltam

olívaolaj

1 gerezd fokhagyma

2 szál kakukkfű levelei

25 g vaj

só, bors

100 ml paradicsomszósz

150 g spenót, megmosva, leszárítva

4 szelet sonka

125 g mozzarella

A gombát megpucoltam és szeletekre vágtam. Az olívaolajat felforrósítottam, és megpirítottam rajta a gombát. Majd hozzáadtam a fokhagymát és a kakukkfüvet. Addig pirítottam, amíg a gomba megpuhult, és kicsit illatozni kezdett. Hozzáadtam a vajat és sóztam, borsoztam. Aztán beleöntöttem a paradicsomszószt is és pár percig főztem, majd hozzáadtam a spenótot is. Addig főztem, amíg elpárolgott a leve.

A sütőt előmelegítettem 220 °C-ra.

Amikor a tészta megkelt, lisztezett deszkán átgyúrtam, és négy egyenlő részre osztottam. A gombócokat nagyjából 25 cm átmérőjűre nyújtottam. Mindegyik közepébe fektettem egy szelet sonkát, és rákentem a töltelék ¼-ét. De csak a szélétől 2-3 cm-re, hogy aztán félbe tudjam hajtani. Végül rádobtam a felszeletelt sajtot. Félbehajtottam, összenyomkodtam a széleit és csavartam rajta egyet, hogy biztosan bent maradjon a töltelék. A batyukat óvatosan sütőfóliával bélelt tepsire tettem és betettem a sütőbe. Addig sütöttem, amíg szép színt kaptak. Amikor kivettem, rácson hagytam hűlni őket.

Nagyon finom lett, pont jó a tészta és a töltelék aránya, és a tészta sem ázott el a tölteléktől. Bár még csak melegen ettük, hidegen sem lehet rossz. Érdemes kipróbálni. Valami öntet, mártogatós és saláta is elférne mellé.

Ettetek már calzone-t?

Kakukkfüves juhtúróval töltött rántott gomba

Kicsit dilemmáztam, hogy a mai menüből mit vessek monitorra, de végül a rántott gomba mellett döntöttem, hogy meg tudjam osztani felháborodásomat.

Már a gomba sem a régi. Nem gondoltam volna, hogy ezt is tönkre lehet tenni mezőgazdaságilag. Nem ez az első eset, hogy ilyen gombát kapok, illetve már egy ideje nem fordult elő, hogy rendes, gomba állagú, vékony „héjút” kapjak. Pedig több forrásom is van, ami eddig bevált. A mostaniak lehámozásánál elég nagy a veszteség és hihetetlenül kemények. Valahogy nem ehhez vagyok szokva. Ja biztos el vagyok kényeztetve, mert néha eredeti erdeit eszem. Lassan kezd foglalkoztatni a gondolat, hogy ezt is itthon kéne termeszteni. De se vízóraaknám, se pincém. Marad a jó forrás felkutatása. Nem értem mi történt a termesztett gombákkal, mit adnak nekik. Vagy már ez is gyors érlelésű?

Na de térjünk át a receptre. Büszkén azt gondoltam saját fejlesztés, de aztán meg kellett állapítanom, nem én találtam fel a spanyolviaszt. Azért most megosztom.

Hozzávalók két személyre:

6 db közepes fej gomba

5 dkg juhtúró

pár teáskanál tejföl

1 kk kakukkfű (v. 1/2 kk szárított)

só, bors

1 db tojás, liszt és zsemlemorzsa a panírozáshoz

olaj a sütéshez

A gombaszakértői tanfolyamon szigorúan a lelkünkre kötöttek néhány dolgot. Az első, hogy a gombát soha ne mossuk le vízzel, hanem hámozzuk. A második, hogy legkésőbb másnap együk meg a gombás ételt, ne tárolgassuk, mert elindulnak benne a bomlási folyamatok. (Sajnos arra már nem emlékszem, hogy miért nem szabad megmosni.) Mindezeket betartva először kivettem a gombák tönkjét, meghámoztam és lesóztam őket (a tönköket is). A tönkökből levágtam egy-egy vékonyabb korongot, amivel később befedtem a tölteléket.

A sózás hatására egy idő után vízcseppek jelennek meg a kalapok felszínén, ez természetes biológiai (vagy inkább kémiai) folyamat. (Ha már a biológiánál tartunk, nem mehetek el amellett, hogy meg ne osszam az olvasóközönséggel, hogy a tudomány mai állása szerint a gomba gomba. Nem növény :)

Amíg a gomba állt egy kicsit, a juhtúrót kikevertem annyi tejföllel, hogy ne legyen annyira darabos, de ne is folyjék (én nem ezt a szót írtam volna, de a szövegszerkesztő kijavított). Hozzákevertem a kakukkfüvet, sóztam, borsoztam.

Aztán megtöltöttem a kalapokat a töltelékkel, tetejükre tettem egy-egy tönk-korongot és bepaníroztam őket. Ez egy kicsit macerás. A gombát nehéz megforgatni bármiben is így, hogy meg van töltve.

Érdemes bő olajban kisütni. Először a töltelékkel felfelé, hogy minél kevesebbet kelljen töltelékkel lefelé sütni. Pár percig sütöttem őket, aztán óvatosan megfordítottam (sajnos nem voltam elég óvatos) és a töltelékes felét már csak egy percig sütöttem. Nem kertelek. Előfordulhat, hogy kifolyik. Most én is megszenvedtem vele. De ezt is a rossz gomba számlájára írtam. Azt meg pláne, hogy ennyi sütés után sem puhult meg. Felháborító.

Összességében gyorsan elkészül, nagyon finom, de óvatosan kell vele bánni.

Remélem senki kedvét nem vettem el. Érdemes nekifutni.

A gomba már tényleg nem a régi?