2012. március 27., kedd

Zabpehely puding karamellel és kávéval


Kellett egy könnyebb desszert a vasárnapi ebédhez, viszont a sütő már foglalt volt. Maradt a felszíni édesség. Természetesen továbbra is hó végi, alacsony költségvetésű megvalósíthatósággal.
Nálam mostanában nagyon csúszik a karamell, ezért gondoltam főzök egy adag házi karamellpudingot. De hogy egy kicsit a vonalainkra is gondoljak, zabpehelyliszttel sűrítettem be, és ez előnyére is vált. Gyakorlatilag úgy készült, mit a csokis.
Hozzávalók 2 személyre:
2 tojás sárgája
50 g gyümölcscukor
1 ek vaníliáscukor
37 g zabpehelyliszt
25 g barnacukor
250 ml tej
½ kk neszkávé
A tojássárgákat habosra kevertem a gyümölcscukorral és a vaníliáscukorral, majd belekevertem a lisztet. Aztán egy lábosban karamellizáltam a barnacukrot, felöntöttem a tejjel és felforraltam. A meleg karamellás tejet állandó keverés közben, több adagban adtam a tojásos keverékhez. Aztán az egészet folytonos keverés közben, lassú tűzön besűrítettem. A kávét elkevertem 2-3 evőkanál kész krémmel.
A kis formát félig megtöltöttem a sima krémmel, erre jött egy vékony réteg kávés krém, aztán rátöltöttem még egy kisebb adag sima krémet. A tetejére kávékrém került. Végül megszórtam tört karamellel.
Kicsit egészségesebb fajtája ez a desszerteknek. Inkább krém, mint puding, amiben a kávé és a karamell kitűnő párost alkotnak.

2012. március 24., szombat

Máktorta ribizli lekvárral


Még mindig van egy nagy adag mák, amit még ősszel vettem (nagyon előrelátóan), hogy majd jó lesz a bejglibe. Mivel bejgli nem lett annyi, amennyit szerettem volna, a mákból is elég sok maradt. A tavaszi spájzleltárnál realizáltam igazából a mennyiséget. Muszáj felhasználni, de azt sem szeretném, ha egy életre megutálnánk. Mákos tészta, mákos kenyér, mákos nudli, de süti még nem készült belőle.
Már többször szemeztem ezzel a liszt nélküli máktorta recepttel és mivel volt egy felbontott ribizli lekvárom, gondoltam elérkezett az idő, hogy megsüssem. Amikor feltérképeztem a receptet, előkerestem a piskótakészítés fortélyait, mert itt a lényegi információk hiányoztak. Az a klasszikus „megfelelő lángon készre sütjük” típusú recept. Én most csak fél adagot csináltam, mert gyanítottam, hogy egyedül kell majd elpusztítanom (mivel nincs benne csoki). Kis segítséggel egy napig tartott csak ki szegényke :)
Hozzávalók 4 személyre:
75 g cukor
25 g méz
75 g darált mák
1 ek édes morzsa (én babapiskótát törtem össze mozsárban)
3 tojás
½ citrom reszelt héja
½ kk fahéj
ribizli lekvár
A tojások sárgáját habosra kevertem a cukorral, aztán belekevertem a mézet. A mákot összekevertem az édes morzsával, a fahéjjal, és a citromhéjjal.
A sütőt előmelegítettem 180°C-ra és egy kis kerek tortaformát kivajaztam, beliszteztem. A tojások fehérjét egy pici sóval kemény habbá vertem. Végül a habot és a mákos keveréket váltakozva, óvatos mozdulatokkal a sárgájához kevertem. A tésztát a formába öntöttem, majd betoltam a sütőbe.
Nagyjából 40 percig sütöttem, de lehet, hogy kevesebb is elég (én inkább biztosra mentem). Amikor elkészült, a tésztát több helyen megszurkáltam, hogy távozhasson a gőz és ne essen össze. Aztán a sütő ajtaját résnyire nyitva hagytam és visszatoltam a sütit 5 percre, ezzel is megakadályozva a gőz egyszerre történő eltávozását. Végül kivettem, de még néhány percig a formában hagytam és csak utána szedtem szét. Rácsra tettem, és amikor teljesen kihűlt, kettévágtam és megkentem a lekvárral. Összeilleszttetem és a tetejére is kentem egy kicsit.
Nagyon mákos, emlékeztet a klasszikus bögrés mákosra, de annál jóval légiesebb. A savanykás lekvár jól ellensúlyozza az édeskés tésztát.

2012. március 23., péntek

Nudli, született: Burgonyasodralék


Nudli bármikor, bárhogyan, bármennyi. Zsemlemorzsával soha, inkább mákkal, dióval, lekvárral, vagy éppen pici zsíron pirítva tejföllel és sajttal.
Végtelenül egyszerű. Legidőigényesebb része a krumpli főzése. De maradék krumpliból vagy krumplipüréből pillanatok alatt megvan.
Hozzávalók:
50 dkg főtt, áttört krumpli
25-30 dkg liszt (nálam az 1/3-a teljes kiőrlésű)
1 tojás sárgája
1-2 ek zsír
Feltettem egy fazék vizet forrni. Közben összegyúrtam a tésztát, majd lisztezett deszkán kb. kisujj vastagságúra nyújtottam. Nagyjából 1 cm széles, 3-4 cm hosszú csíkokat vágtam és megsodortam őket. Mire ez a művelet megvan, a víz is felforr. A sós lobogó vízben nagyjából 5 percig főztem.
A sós változatnál még kis zsíron vagy vajon szoktam megpirítani a nudlit, erre jöhet a tejföl és a sajt.

2012. március 20., kedd

Pácolt oldalas

Megint egy „…és ilyet mikor csinálsz?” recept. A Zuram találta itt. Nem volt kérdés, minél előbb ki kell próbálni. Az eredetit még nem kóstoltam a cseheknél, de az összetevők alapján ígéretesnek tűnt.
A négynapos hétvégéről hazafelé jövet vettünk egy adag oldalast (ilyenkor nem szidom a multikat). Hazaérkezés, pácolás, mosás és végtelennek tűnő sütés. A krumplipürét már félálomban főztem mellé. Na nem kell megijedni, nagyon egyszerű cucc, csak nem este kell neki állni, négy átdolgozott nap és 4 óra utazás után :)
Kezdő konyhatündérek is nyugodtan álljanak neki, férfiakat lábukról levevő projekt részeként is abszolút el tudom képzelni. Hajrá hölgyek!
Hozzávalók 2 személyre:
500 g oldalas (ez darabolt volt)
50 ml paradicsompüré, vagy ketchup
25 g friss gyömbér apróra vágva
2-3 ek napraforgóolaj
2-3 gerezd fokhagyma áttörve
1 db chili apróra vágva
2 ek szójaszósz
3 ek cukor
citromlé
A húst megmostam, (ha egyben van, a csontok mentén egységekre vágjuk) és lesóztam. Amíg állt, elkészítettem a pácot. Az összes hozzávalót összekevertem (nekem most csak por gyömbérem volt, 1 kk került bele), aztán beleforgattam a húst. Kettőtől sok óráig lehet pácolni, a miénk most idő szűkében csak két és fél órát állt a hűtőben. Legközelebb 1 éjszakán át hagyom majd érni a húst.
A sütőt 180 °C-ra előmelegítettem. A húst vékonyan kizsírozott jénaiba tettem, megkentem egy kis páccal és fóliával lefedve (jó a jénai teteje is, csak nekem nincs) 1 órán keresztül sütöttem. Fólia nélkül még fél órát sütöttem. (Az eredeti recept 2 órás alacsony hőfokon történő lassú sütést ír elő fólia nélkül.)
Szokatlan módon édes és csípős. Valóban kívánkozik hozzá a sör.

2012. március 13., kedd

Mikrós csokis kakaós expressz süti


Nem, ez nem virágcserép földdel. Ez kérem szépen a világ egyik leggyorsabb sütije. Amennyiben mosogatunk is, durván 5 perc alatt készülünk el vele.
Elfoglalt vagy lusta háziasszonyoknak egyaránt ajánlott és talán bátrabb urak is elkápráztathatják vele szívük hölgyét.
Én ma az elfoglalt kategóriába tartoztam, és már nagyon ettem volna valami csokis gyors sütit, ami visszaemeli a vércukorszintemet és lenyomja a hisztifaktort.
Több helyen is olvastam már (pl. TücsökBogárnál, vagy Kollégista Gurman-nál) és szeretnék kipróbálni más variációkat is. Majd meglátjuk.
Hozzávalók 2-3 főre:
3 ek simaliszt
1 ek teljes kiőrlésű liszt
3 ek gyümölcscukor
4 ek tejszín
3 ek szőlőmagolaj
3 ek kakaópor
2 ek olvasztott csoki (ez egy másik sütiből maradt ki)
1 tojás
1/3 kk szódabikarbóna
Vaj a formák kikenéséhez
2-3 bögre vagy szufléforma
Málnalekvár, tejszínhab, karamellöntet stb. a tálaláshoz
A formákat kikentem vajjal. Az összes hozzávalót összekevertem és nagyjából félig megtöltöttem vele a formákat.
Betettem a mikróba és 750 watton 3 percig sütöttem. Közben félidőben 180°-kal megfordítottam a formákat (a függőleges tengelyük körül), mert a mikrónk nem melegít egyformán a közepén és a szélén. (Közben el lehet mosogatni.)
A mikróban hagytam még hűlni 2-3 percig.
Meg is volnánk. Nem csalódtam. Meglepő, de tényleg átsül. Gyors, könnyű, édes és csokis.
Vércukorszint rendben.

2012. március 12., hétfő

A körözött új dimenziói


Túl egy éven, és a körözött eddig még nem volt. Nem is baj, mert folyton alakul…
Régen ki nem állhattam, de aztán rájöttem, milyen finom is az otthoni. Mert sajnos nagyon sok helyen ettem olyat, ami juhtúrót sem látott. Nálunk a családban csakis a juhtúrós változat dukál. Hagymával, köménnyel, paprikával és egy kis vajjal.
Múltkor viszont, amikor vacsorára készült, kihagytam belőle a hagymát, lévén másnap emberekkel kell érintkezni a munkahelyen. Azon kívül, hogy nem égett a gyomrunk másnap, a szájszagunktól sem ájultak el. Ezek után gondoltam, most már elolvasom, hogyan is készül az eredeti liptói kőrözött. Ismét az Ínyesmesterért nyúltam. Akinek megvan, házi feladat elolvasni a körözöttre vonatkozó fejezetet. (Sajnos szerzői jogok miatt nem idézhetek, pedig nagyon szeretnék.) A lényeg: juhtúró, szardella, kapri, sör és ha akad, akkor egy kis sült libamáj. Pici mustár, pirospaprika, de hagyma semmiképpen (jó úton járok).
Na akkor: a kaprit nem szeretem, a szardellát mégúgyse, de a többit boldogan vállalom. Egy másik forrás szerint vaj is mehet bele.
Alapanyagok híján és az ízlésficamom következményeként ez lett a győztes változat:
100 g juhtúró
40 g puha vaj
1 kk pirospaprika
1 csipet őrölt kömény
½ kk mustár
1 ek sör (sajnos az üveg többi részét meg kell inni a körözöttes kenyér mellé)
Az összes hozzávalót jól összekevertem és szorosan lefedve egy éjszakára a hűtőbe tettem érni.
Barna kenyérrel lenne az igazi, de a mákossal sem rossz. Főleg, hogy nagyon bejön nekem ez a sajt-mák kombináció.
Ha pedig másképp szoktátok elkészíteni a körözöttet, egyszer próbáljátok ki így is.
(ja és a körözött csupa rövid ö :)

2012. március 8., csütörtök

Hajdinás egytál valami (Valašsky kontrabáš)

(A kép csak illusztráció :) 
Még mindig a tavaszi selejtezés adja a főztjeim alapját. A spájz magos dobozkáját is leltárba vettem, ahol ráakadtam egy adag hajdinára. Eszembe jutott, hogy ezt még a nyári cseh túra után vettem, mert szerettem volna reprodukálni a valach-földön megismert hajdinás ebédet. Itt már írtam róla egy kicsit.

Azért volt fontos lépés az életemben, mert nem szeretem a pohánkát, ez a kaja viszont nagyon ízlett. Egy receptet találtam csehül, ami hasonlított hozzá, aztán a csodás gugli fordítóval kihámoztam a lényeget.
Tegnap este nekiálltam, de annyira beteltem a tömény és szokatlan szagokkal (illatokkal), hogy nem volt kedvem megenni. Szinte biztos voltam benne, hogy nagy részét a kukamanó fogja megenni (és nagyon utálok kaját kidobni).
A stratégia az volt, hogy ma jól kiéheztetem magam. Nem reggeliztem (nem is nagyon kívántam). A délután közepén már megkordult a gyomrom, hogy akármilyen rossz is az a cucc, az éhséget elveszi, szóval hajrá.
Igen kellemes meglepetés volt. Az idő megszépítette a hajdina „jellegzetes” ízét. Kétszer szedtem. A kuka manón ma is éhen marad…
Hozzávalók:
200 g hajdina
400 g krumpli
1 fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
100 g füstölt hús
1 tk majoranna
2 ek zsír
1 babérlevél
só, bors
A krumplit meghámoztam, felkockáztam és sós babérleveles vízben feltettem főni.
A füstölt húst és a hagymát felkockáztam, a fokhagymát vékonyan felszeleteltem.
A hajdinát átválogattam, megmostam és forró vízzel leöblítettem. Szűrőn hagytam száradni egy kicsit, majd száraz serpenyőben enyhén megpirítottam. Kétszeres mennyiségű vízzel (kb. 6 dl) és a hagyma, fokhagyma felével, és majorannával fűszerezve feltettem főni.
Amikor a hajdina is megfőtt (felszívta az összes vizet és puha), lábasban felolvasztottam a zsírt, és a húst meg a hagymát megpirítottam benne. Rádobtam a hajdinát, a krumplit és óvatosan összekevertem, hogy a krumpli ne törjön össze. Borsoztam. Sózni már nem kellett, mert a füstölt sonkából nagyon sok só kijött.
Másnapra értek össze igazán az ízek. A hajdina „jellegzetes” íze megszelídült és élvezhetővé vált. Inkább téli kaja.
Szóval a hajdina mégiscsak ehető :)

2012. március 7., szerda

Gesztenyés tekercs

Ez a recept kicsit kilóg a spájzos ételfilozófiámból. Nincs benne túl sok egészséges dolog, viszont tele van vajjal és cukorral, ami igen csak eldugít. Igazi spórolós, de kiadós vendégségbe való édesség. Lehet csinálni kissé jobban odafigyelve is: gyümölcscukorral, nem előre darált kekszből, vaníliával, rummal, minőségi csokival.
Első próbálkozásra nem sikerült ilyen szépen, de nem adtam fel. Másodjára (1 nappal később) - kissé jobban átgondolva a gyenge pontokat - már sokkal jobban ment és kialakulni látszott a végleges recept.
A „tészta” alapja a cukros, vajas, kakaós keksz massza, amire a rumos, vaníliás gesztenyekrém kerül. Az egészet egy vékony csokikabát borítja.
(Szerintem hasonló recept bármilyen klasszik szakácskönyvben található.)
Hozzávalók egy rúdhoz:
A tésztához
120 g vajas keksz (esetleg háztartási keksz), házilag törve vagy darálva
90 g vaj
2 tk kakaópor
40 g gyümölcscukor
2-4 ek tej
0,5 dl rum
A krémhez:
125 g gesztenyemassza
60 g vaj
30 g gyümölcscukor
1 ek vaníliás gyümölcscukor
0,5 dl rum
50 g csoki a bevonáshoz
A tésztához valókat összegyúrtam és félretettem. Aztán krumplinyomón átnyomtam a gesztenyét a vajjal, majd hozzákevertem a többi hozzávalót.
A tésztát sütőfólián 20x15 cm-es téglalapra nyújtottam egy sodrófa segítségével. Megkentem a krémmel és óvatosan feltekertem. Betettem a hűtőbe és nagyjából egy órát pihentettem. Amikor kissé megkötött, bevontam az olvasztott csokival.
Kis aranyos szeletkék, de kettőnél többet elég nehéz megenni belőle. Klasszikus spórolós-kiadós sütirecept.

2012. március 5., hétfő

Ő már nem musszog a nózijával

Hormonális tavaszi nagytakarítási és selejtezési ösztönök hajtanak. A legutóbbi áldozatom a mélyhűtő volt. Egy nagydarab vadhús tűnt fel a láthatáron, reményeink szerint őz. Már nagyon készültünk egy jó kis őzpörköltre. Aztán a kiolvasztásnál egyre gyanúsabb lett, hogy egy őznek nem ekkora a combja, meg a gerince is nagyobb kellene, hogy legyen. Még jó, hogy nem szerveztünk rá pörkölt bulit. Anatómiai ismereteimet előkotorva megállapítottuk: nyúl lapult a hűtőben. Újratervezés.
Van két combunk és egy gerincünk. ?. Végül egyhangú szavazással a sütés mellett döntöttünk.
A tisztítással inkább nem dicsekszem. Egy vadász valószínűleg sírva fakadt volna, ha látja, hogyan vetem latba minden anatómia gyakorlaton szerzett trancsírozási tudásomat.
Maxnál olvastam, hogy nem érdemes túlfűszerezni a nyúl húst: só, bors és provanszi fűszerkeverék. A vadnyúlnak amúgy is elég erős íze van.
Mi is így tettünk. A megtisztított húst lemostam, letörölgettem. Sóztuk, borsoztuk és enyhén befűszereztük. Füstölt szalonnával megtűzdeltük. Közben 3 ek mangalicazsírt olvasztottunk, majd nagy lángon megkapattuk benne a húsokat. A pirult nyúl alkatrészeket kizsírozott tepsibe tettük, leöntöttük a maradék zsírral, szorosan letakartuk fóliával és előmelegített sütőben szép lassan, alacsony lángon megsütöttük. Nagyjából 160-170 °C-on, 2 órán keresztül. A vége felé levettük a fóliát.
Igen jó módja ez a nyúl elkészítésének. Tényleg nem kell neki sok fűszer. Annyira jó lett, hogy a Zuramnak is ízlett, pedig nem szereti a nyulat. Omlós, aromás és nagyon jellegzetes. Ha utatokba akad egy vadnyúl sütve is érdemes kipróbálni.

2012. március 2., péntek

Gyökérkrémleves

A tél már az utolsókat rúgja. Búcsúzásképpen még egy leves a raktározó karógyökerek egyikéből: paszternák krémleves. A múltkori ízletes zellerkrémlevesen felbuzdulva, ugyanazzal a recepttel paszternákból főztem levest. Természetesen ezt sem szeretem, de ez nagyon jó lett. Az alma és a tejszín csodákra képes. Azt meg, hogy a pirított dió mennyire illik hozzá, nem is gondoltam volna…
Hozzávalók:
30 dkg paszternák
1 alma
½ hagyma
olívaolaj
½ l zöldségalaplé, vagy leves kockából
1 dl tejszín
só, bors
dió
Az almát és a paszternákot kisebb kockára vágtam. A hagymát apróra vágtam és az olajon üvegesre pirítottam. Aztán rádobtam a gyökeret és fedő alatt lassú tűzön 5 percig pároltam. Hozzáadtam az almát és tovább pároltam.
Amikor megpuhult, felöntöttem a zöldséglevessel és a tejszínnel és felforraltam. Végül pürésítettem, sóztam és borsoztam.
Vágott, pirított dióval tálaltam.
Megint egy olyan íz világ, amire nem számítottam. Így lehet rászoktatni egy embert a főtt zöldség evésre. Kóstoljátok meg!
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...