Hormonális tavaszi nagytakarítási és selejtezési ösztönök hajtanak. A legutóbbi áldozatom a mélyhűtő volt. Egy nagydarab vadhús tűnt fel a láthatáron, reményeink szerint őz. Már nagyon készültünk egy jó kis őzpörköltre. Aztán a kiolvasztásnál egyre gyanúsabb lett, hogy egy őznek nem ekkora a combja, meg a gerince is nagyobb kellene, hogy legyen. Még jó, hogy nem szerveztünk rá pörkölt bulit. Anatómiai ismereteimet előkotorva megállapítottuk: nyúl lapult a hűtőben. Újratervezés.
Van két combunk és egy gerincünk. ?. Végül egyhangú szavazással a sütés mellett döntöttünk.
A tisztítással inkább nem dicsekszem. Egy vadász valószínűleg sírva fakadt volna, ha látja, hogyan vetem latba minden anatómia gyakorlaton szerzett trancsírozási tudásomat.
Maxnál olvastam, hogy nem érdemes túlfűszerezni a nyúl húst: só, bors és provanszi fűszerkeverék. A vadnyúlnak amúgy is elég erős íze van.
Mi is így tettünk. A megtisztított húst lemostam, letörölgettem. Sóztuk, borsoztuk és enyhén befűszereztük. Füstölt szalonnával megtűzdeltük. Közben 3 ek mangalicazsírt olvasztottunk, majd nagy lángon megkapattuk benne a húsokat. A pirult nyúl alkatrészeket kizsírozott tepsibe tettük, leöntöttük a maradék zsírral, szorosan letakartuk fóliával és előmelegített sütőben szép lassan, alacsony lángon megsütöttük. Nagyjából 160-170 °C-on, 2 órán keresztül. A vége felé levettük a fóliát.
Igen jó módja ez a nyúl elkészítésének. Tényleg nem kell neki sok fűszer. Annyira jó lett, hogy a Zuramnak is ízlett, pedig nem szereti a nyulat. Omlós, aromás és nagyon jellegzetes. Ha utatokba akad egy vadnyúl sütve is érdemes kipróbálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése