Hajdinás egytál valami (Valašsky kontrabáš)

(A kép csak illusztráció :) 

Még mindig a tavaszi selejtezés adja a főztjeim alapját. A spájz magos dobozkáját is leltárba vettem, ahol ráakadtam egy adag hajdinára. Eszembe jutott, hogy ezt még a nyári cseh túra után vettem, mert szerettem volna reprodukálni a valach-földön megismert hajdinás ebédet. Itt már írtam róla egy kicsit.

Azért volt fontos lépés az életemben, mert nem szeretem a pohánkát, ez a kaja viszont nagyon ízlett. Egy receptet találtam csehül, ami hasonlított hozzá, aztán a csodás gugli fordítóval kihámoztam a lényeget.

Tegnap este nekiálltam, de annyira beteltem a tömény és szokatlan szagokkal (illatokkal), hogy nem volt kedvem megenni. Szinte biztos voltam benne, hogy nagy részét a kukamanó fogja megenni (és nagyon utálok kaját kidobni).

A stratégia az volt, hogy ma jól kiéheztetem magam. Nem reggeliztem (nem is nagyon kívántam). A délután közepén már megkordult a gyomrom, hogy akármilyen rossz is az a cucc, az éhséget elveszi, szóval hajrá.

Igen kellemes meglepetés volt. Az idő megszépítette a hajdina „jellegzetes” ízét. Kétszer szedtem. A kuka manón ma is éhen marad…

Hozzávalók:

200 g hajdina

400 g krumpli

1 fej hagyma

2 gerezd fokhagyma

100 g füstölt hús

1 tk majoranna

2 ek zsír

1 babérlevél

só, bors

A krumplit meghámoztam, felkockáztam és sós babérleveles vízben feltettem főni.

A füstölt húst és a hagymát felkockáztam, a fokhagymát vékonyan felszeleteltem.

A hajdinát átválogattam, megmostam és forró vízzel leöblítettem. Szűrőn hagytam száradni egy kicsit, majd száraz serpenyőben enyhén megpirítottam. Kétszeres mennyiségű vízzel (kb. 6 dl) és a hagyma, fokhagyma felével, és majorannával fűszerezve feltettem főni.

Amikor a hajdina is megfőtt (felszívta az összes vizet és puha), lábasban felolvasztottam a zsírt, és a húst meg a hagymát megpirítottam benne. Rádobtam a hajdinát, a krumplit és óvatosan összekevertem, hogy a krumpli ne törjön össze. Borsoztam. Sózni már nem kellett, mert a füstölt sonkából nagyon sok só kijött.

Másnapra értek össze igazán az ízek. A hajdina „jellegzetes” íze megszelídült és élvezhetővé vált. Inkább téli kaja.

Szóval a hajdina mégiscsak ehető :)