Túl egy éven, és a körözött eddig még nem volt. Nem is baj, mert folyton alakul…
Régen ki nem állhattam, de aztán rájöttem, milyen finom is az otthoni. Mert sajnos nagyon sok helyen ettem olyat, ami juhtúrót sem látott. Nálunk a családban csakis a juhtúrós változat dukál. Hagymával, köménnyel, paprikával és egy kis vajjal.
Múltkor viszont, amikor vacsorára készült, kihagytam belőle a hagymát, lévén másnap emberekkel kell érintkezni a munkahelyen. Azon kívül, hogy nem égett a gyomrunk másnap, a szájszagunktól sem ájultak el. Ezek után gondoltam, most már elolvasom, hogyan is készül az eredeti liptói kőrözött. Ismét az Ínyesmesterért nyúltam. Akinek megvan, házi feladat elolvasni a körözöttre vonatkozó fejezetet. (Sajnos szerzői jogok miatt nem idézhetek, pedig nagyon szeretnék.) A lényeg: juhtúró, szardella, kapri, sör és ha akad, akkor egy kis sült libamáj. Pici mustár, pirospaprika, de hagyma semmiképpen (jó úton járok).
Na akkor: a kaprit nem szeretem, a szardellát mégúgyse, de a többit boldogan vállalom. Egy másik forrás szerint vaj is mehet bele.
Alapanyagok híján és az ízlésficamom következményeként ez lett a győztes változat:
100 g juhtúró
40 g puha vaj
1 kk pirospaprika
1 csipet őrölt kömény
½ kk mustár
só
1 ek sör (sajnos az üveg többi részét meg kell inni a körözöttes kenyér mellé)
Az összes hozzávalót jól összekevertem és szorosan lefedve egy éjszakára a hűtőbe tettem érni.
Barna kenyérrel lenne az igazi, de a mákossal sem rossz. Főleg, hogy nagyon bejön nekem ez a sajt-mák kombináció.
Ha pedig másképp szoktátok elkészíteni a körözöttet, egyszer próbáljátok ki így is.
(ja és a körözött csupa rövid ö :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése