2012. november 30., péntek

Boszorkánypogácsa, nem boszorkányság



Azon sütemények egyike, amit könnyű elkészíteni, igen mutatós és még annál is finomabb.
A recept a Lajos-Hemző páros 99 sütemény és torta c. szakácskönyvében található. Cukor helyett gyümölcscukor került bele, a liszt fele teljes kiőrlésű volt.
Nagyon érdekes sütemény, és igen laktató. Elkészítése pedig nem boszorkányság. De ahhoz, hogy ne faljuk fel az összes sütit egy ültő helyünkben, nagy varázserő kell.
Hozzávalók:
125 g puha vaj
125 g cukor (vagy 95 g gyümölcscukor)
¼ citrom reszelt héja, leve
2 db tojás sárgája és fehérje szétválasztva
kb. 100 g liszt (a fele teljes kiőrlésű is lehet)
50-60 g dió vagy mandula
barack lekvár
A vajat, cukrot, egy csipet sót, tojássárgákat, citromlevet, citromhéjat habosra kevertem (a robotgép csodákra képes). Annyi liszttel kevertem össze, hogy összeálljon, de ne ragadjon a kezemhez. Ez nagyjából 100 g volt.
A sütőt előmelegítettem takaréklángon (nálam gázsütőnél 150-160 °C) és előkészítettem egy sütőlemezt sütőfóliával (lehet vajazott, lisztezett tepsiben is sütni). A tojásfehérjéket villával felvertem egy kisebb tálban. A diót durvára vágtam.
A tésztából diónyi golyókat formáltam, megforgattam a tojásfehérjében, aztán meghempergettem a dióban, a sütőlemezre tettem és ujjal benyomtam a tetejét, hogy kicsit kilapuljon, és legyen egy mélyedés a közepében. Addig sütöttem, amíg egy kis színt kapott, és megrepedezett (sajnos az időt nem néztem, de több mint fél óra volt). Amikor kisült, a mélyedésekbe 1-1 kk baracklekvárt tettem.
Hihetetlenül omlós és puha, pikánsan savanykás a tészta, a ropogós sült dióhoz pedig nagyon jól megy a lekvár. Imádom. Házi feladat hétvégére :)

2012. november 28., szerda

Édes-savanyú csirke nálunk



Nem vagyok az a nagy kínai evő, de van pár dolog, amit nagyon szeretek. Az édes savanyú is ilyen, de halkan megsúgom, kínai vendéglőben még sohasem ettem. Sajnos már nem emlékszem, milyen szakácskönyvből írtam ki a receptet. Kicsit kombináltam Jamie édes-savanyú marha receptjével, és ez lett belőle.
Kicsit bonyolultabb, és sokat kell utána mosogatni. Érdemes előkészíteni mindent, mert a sütés már gyorsan megy. Tanuljatok a hibámból és ne este, munka után álljatok neki…
Hozzávalók 4 személyre:
40 dkg csirkehús kis 1x1 cm-es kockákra vágva
2+2 ek szójaszósz
1 tojás fehérje
1 tk só
Bors, kínai ötfűszer keverék
3 ek + 1 tk keményítő
1-1 db piros és sárga/zöld kaliforniai paprika kockára vágva
1 db sárgarépa vékonyan felkarikázva
1 kisebb fej vöröshagyma nagyobb kockára vágva
1-2 gerezd fokhagyma lereszelve
1 db ananászkonzerv leszűrve, a leve félretéve
3 ek ketchup
3 ek ecet
3 ek cukor
olaj a sütéshez
Először előkészítettem a húst. Összekevertem 2 ek szójaszószt, a tojásfehérjét, 1 tk sót és 3 ek keményítőt, majd beleforgattam a húst és fél órát hagytam állni. Közben összevágtam a zöldségeket, leszűrtem az ananászt (a levét félretettem) és kikevertem a mártást. Ehhez tálba tettem 3-3 ek ketchupot, ecetet és cukrot, 1 tk keményítőt, az ananász leszűrt levét és 2 ek szójaszószt.
A húst bő olajban arany barnára sütöttem. A bő olaj itt nagyjából ½-1 litert jelent. Egyszerre csak kisebb adagokat sütöttem ki, hogy a húsok ne tapadjanak össze, és minden oldalról jól átsüljenek. Ez csak azért veszélyes, mert mire kisül a második adag, az első simán „elpárolog”.
Amikor a hús kisült, a wokban pár ek olajat forrósítottam, rádobtam a fűszerkeveréket, majd a répát. Egy percig pirítottam, aztán ment rá a hagyma és a fokhagyma, 2 perc pirítás. Végül a paprika került bele, azt is egy percig pirítottam. Nem sütöttem tovább, hogy roppanósak maradjanak a zöldségek. Aztán hozzákevertem a húst, ananászt és a mártást. Forraltam pár percig, hogy kicsit besűrűsödjön a leve. Végül ellenőriztem a fűszerezést (só, bors). Főtt rizzsel tálaltam.
Tudom, hogy fényévekre vagyok az eredeti kínai édes-savanyútól, de nekünk ez édes-savanyú volt.

Elnézést a képminőségért, de minden tiltakozásom ellenére tönkrement a fényképezőgépem. Kollégáink már dolgoznak a hiba elhárításán…

2012. november 18., vasárnap

Madártej


Már nem is tudom hogyan történt, egyszer csak arra jutottunk, hogy csináljak madártejet. Még sosem készítettem, mindig csak Anyukámat kértem meg, hogy lécci-lécci legyen madártej. És valamiért sosem lestem el tőle, hogyan csinálja, pedig isteni finomra szokott sikerülni. (Halkan megjegyzem, olyan finomat még sehol sem ettem.)
Fogtam hát a szakácskönyveket és alaposan áttanulmányoztam, hogyan is készül, végül mentem a saját fejem után. Eléggé féltem tőle a tegnapi sikertelenség sorozat után, de azért nagyon összpontosítva nekiláttam. Tudtam, hogy sosem lesz olyan, mint Anyué, de egyszer nekem is el kell kezdenem. A végére már látszott, hogy ez nem is annyira bonyolult, mint gondoltam. Közepesen könnyű, és gyakorlatilag csak tej, tojás és cukor kell hozzá. A cukor mennyiségén nyugodtan lehet változtatni. Én gyümölcscukrot használtam, az evőkanál itt csapott evőkanál volt. „Rendes” cukornál lehet púpozott evőkanál is. A vaníliás cukor házi volt, tehát a tejbe kerültek vaníliadarabok és magok is.
Hozzávalók 4 személyre:
3 db tojás
6 dl tej
2 tk liszt
a fehérjéhez 1 ek (por)cukor
a sárgájához 2 ek cukor
a tejhez 2 ek vaníliás cukor (1 csomag, ha boltit használunk)
Először a tejet egy teflon lábosban, alacsony lángon, 2 ek vaníliás cukorral feltettem melegedni. Néha ránéztem és megkevertem, hogy ne ragadjon le az alja.
Közben szétválasztottam a tojásokat, és a fehérjét egy csipet sóval és egy evőkanál cukorral kemény habbá vertem. Ennek ismertetőjele, ha a habverőt kihúzva csúcsocska képződik, ami nem hajlik el. Kicsit bátrabb megoldás, ha a tálat fejjel lefelé fordítjuk, ha a hab nem mozdul el, elég kemény. Elvileg mostanra a tej is felforrt.
A tejbe evőkanálnyi méretű habgaluskákat szaggattam. Nem szabad egyszerre túl sokat beletenni, mert legalább kétszeresére dagad a tojáshab. Alacsony lángon, fedő alatt 1-2 percig főztem, de nagyon résen kell lenni, nehogy kifusson a tej. Aztán megfordítottam a galuskákat, és további egy percig főztem. Végül tálra szedtem a habfelhőket.
A tejet átszűrtem, és kiegészítettem, hogy megint 6 dl legyen. A tojássárgákat habosra kevertem 2 ek cukorral és a liszttel, majd lassan csorgatva hozzákevertem a meleg tejet. Visszatettem a tűzre, és állandóan keverve besűrítettem. Csak akkor öntöttem a tojáshab felhők alá, amikor langyosra hűlt. (Ha a sodó túl sűrű, lehet még tejjel hígítani.)

Megjegyzés: én házi vaníliás cukrot szoktam készíteni. Ami azt jelenti, hogy fél kg (gyümölcs)cukorhoz veszek egy rúd vaníliát (250 Ft). Félbehasítom, kikaparom a magjait, a megmaradt hüvelyt 3-4 részre töröm, és a magokkal együtt hozzákeverem a cukorhoz. Jól záródó üvegben 2 hétig érlelem.

2012. november 15., csütörtök

Hagymaleves



Ismét egy csodálatosan egyszerű, ám annál finomabb leves.
Történt ugyanis, hogy lebetegedtem, és a szervezetem olyan dolgokat követelt, amiből az a kép rajzolódott ki, hogy hagymalevest kell ennem. Hagyma, fokhagyma, kakukkfű, bors csupa légút tisztító tulajdonsággal bír. De a készítés alatt jöttem rá, hogy nem is igazán a végeredmény gyógyít majd, hanem a folyamat. A hagyma pucolásával járó könnyfacsaró mellékhatásokat mindenki ismeri. A párolás során a fedőt felemelve felcsapódó fokhagymás kakukkfüves hagymagőz egy elég sokkoló fajtája az inhalálásnak. A maradék vírust, ami ezt túlélte, a forró leves biztosan kiűzte.
Elolvastam pár receptet, nagyjából ugyanazt írták, de ez volt a legegyszerűbb. Különösen tetszett benne, hogy magából a hagymából igyekszik kihozni a legtöbbet különböző eljárásokkal. Na nem kell bonyolult dolgokra gondolni, egyszerű párolás-pirítás-főzés kombinációról van szó. Se bor, se tejszín, semmi flanc. Érdemes igazi húslevest használni hozzá, ettől lesz jó tartalmas a leves.
Hozzávalók 2-3 személyre:
4 közepes fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
pár ág kakukkfű
1 babérlevél
½ l húsleves
1-2 ek olívaolaj
1 diónyi vaj
só, bors, szerecsendió
A hagymát sűrű szipogások közepette felkarikáztam, a fokhagymát apróra vágtam. Egy teflon edényben olívaolajat melegítettem és lassú tűzön felolvasztottam benne a vajat. Rádobtam a hagymákat, kakukkfüvet és a babérlevelet és fedő alatt lassan, 15 percig pároltam. Közben párszor megkevertem. Ha kell, lehet alá önteni egy kevéske vizet. Ezután feltekertem a lángot, levettem a fedőt és a hagymát aranybarnára pirítottam. Felöntöttem a húslével és fedő alatt, lassan tovább főztem 20 percig. Végül picit megsóztam, borsoztam és tettem bele egy csipet őrölt szerecsendiót.
A jó öreg party grillben sajtot olvasztottam egy kenyérszeletre, ezt mártogattam a levesbe. Csodálatos, aranyszínű, illatos, édes, mégis fűszeres. Testnek, léleknek egyaránt gyógyír.

2012. november 11., vasárnap

Tepertős pogácsa



Hogy teljes legyen a blog pogácsa repertoárja, egy tepertős következik. Abból is az élesztős leveles fajta, hogy bonyolítsam.
Kicsit melléfogtam a töpörtyűvásárlással, mert nem a zsíros, omlós fajtát szeretjük, hanem a ropogósabbat, de ez ugye már csak a kóstolás után derült ki. Ez a kevésbé kisütött fajta viszont tökéletesen alkalmas volt a pogácsába. A recept alapja a Nagy süteménykönyvből származik, kisebb módosítással, a technológia viszont mi más is lenne, mint a már jól bevált Ínyesmester hajtogatott leveles tésztájánál leírtak. A tészta élesztős, azaz kelt, a közé került töpörtyűs réteg viszont foszlós rétegekre osztja. Ezért szeretjük.
Hozzávalók:
A tésztához:
30 g friss élesztő
50 ml tej
csipet cukor
500 g liszt
1 dl tejföl
8 dkg zsír
A rétegeléshez:
250 g tepertő
őrölt bors
1 db tojás a kenéshez
Az élesztőt felfuttattam a tejjel és a cukorral. Közben kimértem a tészta többi hozzávalóit, és ledaráltam a töpörtyűt. A lisztből két evőkanálnyit a töpörtyűbe tettem, és két kanál töpörtyűt a tésztához. A tésztát jól összegyúrtam, a töpörtyűt pedig elkevertem a 2 evőkanálnyi liszttel.
A hajtogatás menete a következő:
A tésztát négyzet alakúra nyújtottam, rákentem a töpörtyűs krémet és egyenletesen megszórtam borssal. Mindkét oldalát behajtottam középre, majd az alsó és felső végét is. Pihentettem fél órát, majd újra kinyújtottam és hajtogattam a fenti módon. Pihentetés, gyötrés még kétszer megismételve, összesen négyszer. Aztán a sütőt előmelegítettem 200 °C-ra, a tésztát ujjnyi vastagra nyújtottam, tetejét késsel bekockáztam, majd kiszaggattam. A pogácsákat sütőlemezre tettem, és megkentem a felvert tojással. Nagyjából 20 percig sütöttem, amíg szép színt kapott.
Őszintén bevallom, nem szeretem a tepertős pogácsát, de ez nagyon finom. Ennél jobb reklám szerintem nem kell neki.

2012. november 6., kedd

Elmélkedés egy csirkéről



Azért vágtam bele az egész csirkébe, mert kicsit elriasztott az a rengeteg jobb meg bal láb a csirkésnél. Hány csirkéből van az a kupac? Talán a lelkiismeretem megnyugtatására, talán a nosztalgia miatt, de fél évvel ezelőtt vettem egy egész pucolt állatot, hogy saját magam dolgozzam fel. (A szerencsés kertesházlakók szaladgáló csirkékkel most nyugodtan kinevethetnek.) Természetesen az ár-érték arány sem egy utolsó szempont ennél a történetnél.
Jobb kezemben „előkezelt” csirkével, bal kezemben laptoppal nekiálltam videókat keresni, hogyan is kell szétkapni egy ilyen jószágot. Aztán mégis a gyerekkori emlékeim győztek, és a nagymamámtól és anyukámtól ellesett technikát alkalmaztam. Hozzáteszem, egy hentes biztosan sírva fakadt volna, ha látja, mit csinálok. Mivel most nem szeretnék részletekbe bocsátkozni, leginkább ezt a két videót ajánlom a bátor próbálkozóknak: bontás, mell filézés.
Régi szakácskönyveket olvasgatva, nagyon megtetszett, hogy eleink mennyire jól hasznosítottak mindent, semmit nem hagytak veszendőbe menni. Szóval végy egy csirkét, meg egy mélyhűtőt és rengeteg csodás étel születik majd belőle. Az eltelt fél év alatt nagyon bevált az eljárás és a következő igen takarékos ételsor született.
Egy nagyobbacska csirkéből nagyjából 4-4 személyre való mell és comb hús jön ki. A csirkemellet kirántom, vagy megsütöm. A combból általában csirkepaprikás készül, aminek a maradéka másnap hortobágyi húsos palacsinta lesz.
Az aprólékból sok zöldséggel tartalmas húslevest szoktam főzni. Általában jó nagy adagot. Nem szokott elfogyni, úgyhogy a lé fél literes adagokban, leszűrve megy a mélyhűtőbe. Később jó lesz alaplének főzelékhez, rizottóhoz vagy krémlevesekhez. Levesben főtt zöldség is ki szokott maradni, ezt kicsit felturbózva, franciasalátába teszem. Az ötletet egy régi szakácskönyvből vettem és teljesen más íze lesz így a salátának, mintha simán megpárolnám a zöldségeket. A maradék főtt húsból húskrém készül, esetleg egy hússaláta.
Szóval ennyi minden remek dolog kihozható egy csirkéből a mélyhűtő azon csodás tulajdonságával, hogy elnyújtható a felhasználás. Kivételesen nem mondom, hogy feltétlenül próbáljátok ki, de érdemes kicsit eljátszani a gondolattal, meg a „semmi nem vész kárba” filozófiával a konyhában is.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...