Ismét elképzelős, tájleírós bejegyzés következik. Szeretek természetes fényben fotózni. Az most nem igazán van, úgyhogy ez a bejegyzés is kép nélkül marad.
Ezt az ebédet az itthon fellelhető idénydolgok ihlették. Szerettem volna valami ízzel teli jutalomfalatot az utóbbi napok konyhahiánya után. Persze legyen gyors, mert éhen halok.
Arra gondoltam, a máj lehetne alap, süljön hozzá alma, mert az már bevált. A zeller sem rossz, csak ne nyersen. Dió? Lilahagyma? Sonka? Ez már ígéretes íz kavalkád :) Krumplipürével? Na jó, ez se legyen szokványos, elő a házi reszelt tormával és zsíros tejjel.
Hozzávalók per fő:
10 dkg pecsenyemáj
1 kis édes alma
1 ek vékony szálakra vágott zeller
1 női marék dió
1 szelet frikandó sonka
1 kis lilahagyma
1 tk zsíradék (nálam pecsenyezsír)
A máj mindkét felét nagyjából 3 részre vágtam hosszában.
Az almát négybe vágtam és kivágtam a magházát. A cikkeket keresztben szeleteltem fel.
A zellert vékony, gyufaszál méretűre vágtam.
A diót nagyjából felaprítottam, de csak úgy módjával.
A sonkát is szálakra vágtam.
A hagymát durván 12 részre úgy, hogy a levelei szétessenek.
Először megpirítottam a diót, majd kiöntöttem kis tálkába. A wokból kitöröltem az apró dió darabokat és folytattam a sütést. Felolvasztottam a zsírt és egymás után rádobtam a zöldségeket és a sonkát. Nagyjából 2-3 percig pirítottam őket folyamatosan kevergetve. Aki erős, vagy könnyű a wokja, dobálva rázogathatja is. Aztán hozzáadtam a májat és addig kevergettem, amíg át nem sült teljesen. Végül beletettem a diót és még egy percig sütöttem, hogy összeálljanak az ízek. Sóztam, borsoztam.
A krumplipürét a szokásos módon készítettem. A végén tettem bele a tormát és egy kis tejszínt.
Jó választás volt.
A máj finom puha, a zöldségek még roppanósak és jól el vannak együtt. Az alma édessége, a zeller karakteres íze feldobva a sonkával és a ropogós pirult dióval. A tormás krumplipüré már csak hab volt a tortán.
