Az ajándék ringló első feléből lekvár készült. Az éretlenebb darabokból savanyúság. Nálunk a családban nem divat, de én szeretem. Azelőtt eszembe sem jutott volna gyümölcsöt savanyítani, de aztán olvasgattam az Ínyesmestert is és volt alkalmam megkóstolni. Ízlett. Aztán megpróbáltam itthon is elkészíteni, de az nem lett olyan jó, mert tiszta borecettel készült. Azt pedig annyira nem kedvelem. Most viszont egy részét hagyományos, ipari ecettel helyettesítettem.
Tudom, van még mit fejlődni ezen a téren, jó lenne pl. kiirtani az ipari ecetet a konyhából. Tudtátok, hogy nem gyümölcsből készül? Én nagyon meglepődtem, amikor kémia órán elmesélték a gimiben.
Szóval ringló vagy szilva egy hülyeség, gondoltam biztos nem lesz rossz savanyítva sem. Majd kiderül. Mindenesetre a leve nagyon finom lett, úgyhogy nem lesz rossz a végeredmény sem.
Hozzávalók:
2 kg szilva/ringló
1 l víz
35 dkg gyümölcscukor
2 dl vörösborecet
1 dl 10%-os ecet
Sterilizált üvegek
A levet felforraltam, a keletkező habot leszedtem a tetejéről. Ez gyűjti össze a cukor és a víz szennyeződéseit.
A ringlókat megmostam és szárral fölfelé az üvegekbe tettem és leöntöttem a felforrt lével. Száraz dunsztban hagytam kihűlni.
Másnap az üvegeket lábosba tettem és annyi hideg vizet öntöttem köréjük, amennyi a kétharmadukig ér. A vizet felforraltam és gyöngyöző forrással 12 percig főztem (takaréklángon). A vízből kivéve száraz dunsztban hagytam kihűlni.
Kicsit szokatlan lehet annak, aki még nem evett gyümölcsöt savanyúságként, de ajánlom kipróbálásra. Ha van alkalmatok kóstoljátok meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése