Csalamádé

A savanyítós részben már említettem, hogy a projektben készült csalamádé is. A múltkori hamburgerezéshez bontottuk fel az első üveget és azt kell mondjam nagyon finom.

Én nem szeretem az édes csalamádét. És nekem úgy rémlik, hogy bolti rokona gyors érleléssel, édesítővel és citromsavval készül. És sajnos el tudom képzelni, hogy a „savanyú káposzta gyárak” sem hagyományosan készítik már. Tisztelet a kivételnek. Az éréshez idő kell, az idő pedig pénz.

(És akkor itt csendben hívnám fel a figyelmet egy nagyon jó kis fesztiválra, amit minden évben megrendeznek Vecsésen, csak sajnos nem mindig tudok elmenni rá. Ki nem találtátok volna: Vecsési Káposztafesztivál.)

Na de térjünk vissza a csalamádéhoz. Ez a változat erjedéssel készül, tejsavas erjedéssel, ahogyan a savanyú káposzta is. Ettől kicsit ódzkodtam, de belevágtam, mert bíztam a már jól bevált 33 befőzős könyvecskémben.

Jó savanyú lesz. Egyrészt a sok ecet miatt (amit lehet, hogy jövőre mérsékelek majd), másrészt az érés miatt. Nekem nagyon bejön, én így szeretem a csalamádét. A zöldségek kicsit összeesnek, de még harsognak az ember foga alatt.

Kicsit macerás, mert a sokféle zöldséget meg kell tisztítani, elő kell készíteni, a kis robotgépem viszont nagyban segítette a munkát. Sok energiát megspóroltam magamnak azzal, hogy Juliska aprította fel helyettem a zöldségeket. És így legalább szép egyforma lett minden. A többi része már egyszerű. Bele kell tömködni az üvegekbe, rá kell önteni az ecetes levet és hagyni érni.

Hozzávalók 6 db 750 ml-es befőttesüveghez:

75 dkg paprika (lehet benne csípős is)

1 kg uborka

½ kg zöldparadicsom

½ kg vöröshagyma

1 kg fejes káposzta

5 ek só

A léhez:

Kb. 1,3 l víz

2 dl 15%-os ecet

½ ek egész bors

6 kicsi babérlevél

Torma

A zöldségeket megtisztítottam és egyenletes vékonyságúra vágtam (azaz Juliska vágta egyenletesre), majd egy nagy lavórba tettem (hatalmas edény híján) és megszórtam a sóval. Letakarva fél napig hagytam állni. De minél tovább áll, annál jobb. Egy régi szakácskönyvben azt olvastam, hogy addig kell hagyni, amíg a leve el nem lepi.

Amikor kipihente magát, kinyomkodtam a levét és kifertőtlenített üvegekbe tettem. Nem túl szorosan, hogy majd a „páclé” mindenhova eljuthasson.

Közben a vizet az ecettel és a fűszerekkel felforraltam és még 3 percig főztem.

A forró levet (fűszerekkel együtt) merőkanalanként az üvegekbe mertem és tetejükre tettem egy kis tormadarabot. Úgy méricskéltem, hogy minden üvegbe jusson egy-egy babérlevél is. Ekkor még nem zártam rájuk szorosan a tetőt. A zöldségek felszívják a levet, úgyhogy 8 óra elteltével után kell tölteni. A végső lezárás előtt az üvegek alját kicsit megütögettem, hogy a buborékok nagy része távozzon a rendszerből.

Egy hét elteltével kis buborékok igyekeztek fölfelé az üvegekben. Ez az érés jele. Kicsit aggódtam, hogy szét ne durranjanak az üvegek, de nem történt spájz-baleset. Két hétig azért érdemes érlelni.

Aki szereti a savanyú csalamádét, annak nagyon ajánlom. Hamburgerhez nagyon jó volt, de előfordult már, hogy csak úgy, magában eszegettem. Én két üvegbe szeleteltem egy kis erős paprikát, hogy legyen csípős változat is.

Talán még nem késő kipróbálni.