Jön a hideg. És ez lassan kezd meglátszani a főztömön is. Jönnek a raktározós, melegítő ételek. Erre akkor jöttem rá, amikor elkezdtem majszolni ezt a gyökeres fakérges édességet. Ez így elég furán hangzik, pedig erről van szó.
Pár hete Kicsi Vú oldalának süteményrészlegén kalandoztam, és kijegyzeteltem pár finomságot, csak úgy kezdésnek.
A cukkinis kakaós süti után már semmi nem akadályoz meg az újdonságok kipróbálásában. Bár répát gyakrabban láttam sütiben (cukor helyettesítésére), mint cukkinit, plusz a répának még íze is van a cukkinivel ellentétben.
Az eredeti recepthez képest csak a szokásos dolgok változtak, cukor helyett gyümölcscukor. Dióm, illetve semmilyen mag nem volt, amivel a diót helyettesíthettem volna, mazsolát tettem bele, csak hogy végképp nagyon édes legyen.
Nekem nagyon bejött, pedig nem nagyon szoktam kevert tésztát csinálni. A sok fahéj simán elfér benne, a répa sem lóg ki a sorból. Csak a dió hiányzott, de majd legközelebb.
Az eredeti recept Kicsi Vú oldalán olvasható.
Hozzávalók:
3 tojás
1,5 dl olaj
18 dkg gyümölcscukor
20 dkg rétesliszt
½ csomag sütőpor
1 kk szódabikarbóna
só
2 kk fahéj
10 dkg dió vagy mogyoró
25 dkg reszelt répa
(Én csak fél adagot készítettem és egy hosszúkás formában sütöttem ki, azért lett olyan lapos.)
A sütőt előmelegítettem 180 °C-ra.
A tojásokat kikevertem az olajjal és a cukorral.
A lisztet elkevertem a sütőporral, szódabikarbónával, fahéjjal és sóval (dióval).
A lisztes keveréket és a répát apránként a tojásos keverékhez kevertem, végül formába öntöttem és betettem a sütőbe. Tűpróbáig sütöttem, vagyis amíg a tésztába szúrt fogpiszkálóra vagy gyufaszálra nem tapad tészta.
Őszre, télre hangoló igen finom sütemény. A répától finom, puha állaga marad, nem szárad ki. Bár erre amúgy sem lenne sok esélye.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése