Azt hiszem, ez a recept pofátlanul pályázik a blog történetének legegyszerűbb desszertje címre.
Az ötlet biztosan sok mindenkinek eszébe jutott már, én még csak most csodálkoztam rá, hogy milyen jó dolog is bodzaszörpbe csomagolni az epret.
Egy dologra kell csak odafigyelni, a zselé alapjául szolgáló por minőségére. Sok gusztustalan dologhoz volt már szerencsém életemben, és a H. R.-féle zselatin erősen közelít hozzájuk. Émelyítően büdös, élvezhetetlen enyvszagú, nagyon rossz volt vele dolgozni.
Szerencsére most nem ezt használtam a gyümölcstortához. Klasszikus vaníliapudingos zselés, amiből kimaradt egy kis eper, zselé, meg puding (igazából a piskóta volt kevés). Egyértelmű volt, hogy összeöntöm és így hagyom megdermedni, a végén meg majd leöntöm a maradék pudinggal. Ez csak egy kis mennyiség volt, de úgy gondoltam nem titkolhatom ezt a felfedezést, és pár nappal később egy rendes adagot csináltam.
A zselét a használati utasítás szerint készítettem el, folyadéknak higított bodzaszörpöt használtam. A szörpöt lehet kicsit töményebbre keverni, mint amikor isszuk, akkor az eper biztosan nem fogja elnyomni. A zselét poharakba töltöttem, beleszórtam a feldarabolt epreket és betettem a hűtőbe dermedni. Ennyi.
Nagyon jó párost alkotnak az eper meg a bodza, pláne egy kis vaníliaöntettel. Nem szoktam ilyeneket írni, vagy csak óvatosan, de meg merem kockáztatni, hogy ezt tényleg bárki el tudja készíteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése