Rántott kvargli

Az ötletet a nyaralás alatt merítettük. Illetve kötelezve éreztem magam, hogy kipróbáljam.

A Morvaországi nyaralásunkhoz nem volt „hagyományos” útikönyvünk, csak a „Sörmentén Csehországban” (ó jaj :). Ebben a nagyon praktikus könyvecskében benne vannak a legfontosabb sörfőzdék és sörárusító helyek, a legfontosabb látnivalókkal együtt. A szerző stílusa nagyon tetszik nekem, az is, ahogyan a sörivással egybekötött gasztronómiai élményeiről beszámol. Az egyik fejezetben egyebek mellett arra a fontos észrevételére hívja fel a figyelmet, hogy rántva nem csak a camembert és a trappista fogyasztható. Csehországban az éttermekben nem ritkaság a rántott kvargli. A szerző bátorítja az olvasót, ne legyen rest, próbálja ki.

Ez a méltán híres sajt Olmütz környékéről származik, bár napjainkban már csak a lošticei sajtgyár működik. Ennek ellenére ezt az erdetvédett sajtot még mindig olmützti kvarglinak hívják, a csehek ololoucké tvarůžky-nak nevezik. Ez a pogácsasajt aludttej túrójából készül és rúzsflórával érlelik. Alacsony zsírtartalmú, igen pikáns illatú, kissé sós, markáns ízű dolog. Nálunk is lehet kapni, de a cseheknél többféle kiszerelésben kapható. Mi természetesen a nagyobb fajtát hoztuk.

Tehát megfogadván a szerző tanácsát, nehogy rossz maradjon a lelkiismeretem, elhatároztam, hogy mindenképpen kipróbálom a rántott változatot.

Már csak a megfelelő alkalomra vártam.

Ugyanúgy készült, mint a hagyományos rántott sajt, dupla panírral. Azaz liszt-tojás-liszt-tojás-zsemlemorzsa. Teljes kiőrlésű lisztet és a saját sütésű kenyeremből készült zsemlemorzsát használtam.

A sajtot most nem kellett benedvesíteni, mert a kis korongok felületére jól rátapadt a liszt. Forró olajban, hirtelen sütöttem ki.

Persze sütés előtt minden ablakot kinyitottam és próbáltam elszeparálni a konyhát (nincs rajta ajtó, így könnyen kimegy minden szag és illat). Elszívó maxra.

Az óvintézkedések ellenére már a gangon is érezni lehetett a szagát. Igen szaga van, illatnak nem nevezném. Az íze viszont annál zseniálisabb. Pláne tartármártással. Másik nagyon jó tulajdonsága, hogy a zsírra igen érzékeny gyomrom is barátságosan fogadta.

Szóval ne tessék elrettenni a „pikáns” illattól, lehet rántani, salátába tenni, vagy csak úgy sör mellé, hagymával eszegetni.

Ezúton is köszönet a Szerző Úrnak, aki nagy hatással volt kis konyhám életére. Kár lett volna kihagyni ezt az élményt.

Kóstoltatok már kvarglit?