Na, belopóztam a konyhába, amíg munka nem figyelt és megvilágosodtam. Kenyér ügyben.
Reggel szerettem volna végre rendes, nem gépben sült kenyeret enni. Ötkor nem szívesen keltem volna ezért, úgyhogy kísérleteztem egyet. Valahonnan rémlett (talán Limara vagy Fűszeres Eszter blogtollából), hogy be lehet tenni a tésztát éjszakára a hűtőbe, meg fog kelni, csak lassan. Így is tettem. Este begyúrtam a tésztát, bedobozoltam és betettem a hűtőbe éjszakázni. Reggel kivettem és 1,5 órára meleg helyre tettem, hogy magához térjen.
Közben begyújtottam a sütőt. Mivel mostanában eléggé szétfolynak a kerek kenyereim, előszedtem a szakajtómat. Úgyis csak hajgumikat tároltam benne, arra meg most copf híján nem igazán van szükségem. Bevált :)
Tehát amikor kivettem a hűtőből a tésztát, átgyúrtam és áttettem a szakajtóba, amit lisztes konyharuhával béleltem ki. És akkor itt jön a mai megvilágosodás. Úgy kell betenni a szakajtóba, hogy a majdani alja legyen felül. Ha ráborítjuk a sütőlapra, felül lesz folytonos, nem úgy, mint a képen, ahol pont fordítva csináltam és szétnyílt, alul viszont folytonos lett. Aki tudott követni, az nagyon ügyes, aki nem, azt megértem :)
A másodszorra megkelt tésztát ráborítottam egy fém pizzasütő lapra, megspricceltem vízzel és betoltam a sütőbe. Ezt a szép kenyeret 200 °C-on sütöttem 45 percig.
Tegnapelőtt rendes adagot csináltam, vagyis a klasszikus fél kiló lisztből készülőt, de annyira hamar elfogyott, hogy emeltem az adagon.
Hozzávalók:
150 g teljes kiőrlésű liszt
600 g finomliszt (magas sikértartalmú)
490 ml/g langyos víz
23 g friss élesztő
1 ½ ek só
A tésztához a lisztet, sót tálba tettem, belemorzsoltam az élesztőt és ráöntöttem a vizet. Pár percig hagytam állni, aztán 10 percig gyúrtam. Letakarva tettem a hűtőbe. Itt az a lényeg, hogy jól le legyen lezárva. A zárt térben és hidegben keléstől kap egy kis savanykás ízt a kenyér.
Nagyon-nagyon finom. Szép, érett selymes ízű. Abbahagyhatatlan…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése