Korhelyleves

Egyre jobban fel van adva a lecke főzés terén. Lehetőségekhez képest tartom magam ahhoz, hogy idény dolgokat és saját éghajlaton termett dolgokat fogyasszunk. Ez egyre nehezebb, pláne, hogy nem annyira kívánom a húst. A második tél, hogy ezzel próbálkozom. Nincs kényszerérett paradicsom, földet sem látott paprika. Az agyonkezelt és utaztatott banánról és hűsítő citrusfélékről nem is beszélve. Nekem már nem hiányoznak. Van helyette alma, körte, aszalt gyümölcsök. Zöldségekből sütőtök (ami sütibe is kiváló), cékla, gyökerek, krumplik, káposztafélék mennek. És tele a spájz téliesített produktumokkal. Persze még dolgozom rajta, hogy ezekből változatos étrend jöjjön ki a végén.

Mára valami kevésbé húsos, de laktató levest akartam főzni. Mondjuk korhelylevest. Mert savanyú káposzta nélkül nem élet az élet. Kell a cévitamin…

Ha jól emlékszem másnaposság tüneteire kiváló orvosság, de ez a veszély mostanában nem fenyeget. Csak úgy kellett a savanyú.

Ez egy nagyon egyszerű leves, fő alapanyaga a savanyú káposzta. pH-ja ízlés kérdése, én jó savanyún szeretem.

A recept kis változtatással a planétás recept kártyák egyikéről származik. Emlékeztek még? :)

Hozzávalók:

20 dkg savanyú káposzta

15 dkg füstölt kolbász

1 db vöröshagyma

Füstölt szalonna

2 tk pirospaprika

1 db babérlevél

1 kk kömény

borsikafű

Pár szem bors

Só

2 dl tejföl

1 ek liszt

A szalonnát apró kockára vágtam és zsírjára sütöttem, beletettem az apróra vágott hagymát és lassan üvegesre pirítottam. Utána rádobtam a káposztát, megszórtam paprikával és hozzákevertem a többi fűszert is. Felöntöttem fél liter húslevessel plusz 2 dl vízzel, de lehet csak vízzel is hígítani (nagyjából 7 dl). Sóztam borsoztam és lassú tűzön hagytam főni.

Közben felkarikáztam a kolbászt, és amikor a káposzta már félig megfőtt, hozzáadtam a leveshez. Amikor elkészült, belekevertem a liszttel elkevert tejfölt és még 10 percig főztem, hogy ne maradjon liszt ízű. Még egy utolsó kóstolás, fűszerpótlás és kész.

Friss kenyérrel kitesz egy bő fogást. Nagyon finom.