2011. október 2., vasárnap

Knédli, avagy a csehek tudnak valamit

A héten eljött az idő, hogy elkészítsem életem első knédlijét.
A Zuram valamelyik nap dúlva-fúlva jött haza, mert már megint nem tudott kényelmesen enni a „nudli bárban”. Megint az orra elől vitték el az utolsó adag párolt káposztát illetve sült húst, úgyhogy másodszorra is meghiúsult a szöttyös-sűlthúsos-pároltkáposztás knédlit projekt.
Ez így nem állapot ― gondoltam magamban. Szegény ember nem maradhat knédli nélkül. Így hát vettem egy jó adag karajt, káposztát és előkerestem a gondosan kijegyzetelt knédli receptet Maxtól. Bíztam benne, hogy ki tudom majd magyarázni, mi is lesz az ebéd, mert meglepetésnek szántam. A káposztát jól elrejtettem és a húsnál sem került szóba, mi lesz belőle. Megúsztam. Már csak a pénteki napot kellett kivárni. Nagyon izgultam. Főleg a knédli miatt. (Bár párolt káposztából is, ez még csak a második próbálkozás volt.) A párolt káposztáról majd máskor. Most a knédlivel dicsekszem. (Meg más tollával…)
Szóval több receptem is van, amik mellé gyűjtögettem még párat a bloggertársaktól. Első körben Max receptjét választottam ki. Szeretem a receptjeit. Egy az egyben átvettem, bár csak fél adagot csináltam. Így is két kis kenyérke lett belőle. A technológiát viszont egy másik receptből kölcsönöztem, ott egyben párolják a knédlit. Szerintem a tökéletes alakhoz, állaghoz a Csehországból beszerzett knédli pároló betét is hozzájárult.
Ja. És mi is az a knédli? Cseh és szlovák nemzeti eledel, gyakorlatilag párolt kenyér héj nélkül. Na jó ez kicsit durva általánosítás. A lényeg, hogy kissé olajos a kenyértészta, amit vízben is ki lehet főzni, de legjobb gőzben szaunáztatni. Megkelve pihe-puha, szaftos ételekhez remek itatós. Rengeteg változata van. Gondolom ahány ház, annyi knédli. Apukám párszor csinált már, akkor is odavoltam érte. De a nyári cseh kirándulás óta különösen kedvelem.
Hozzávalók Max receptje alapján:
100 g rétesliszt
200 g simaliszt
1 tojás
10 g
10 g cukor
½ tk pálinka
½ ek olaj
10 g friss élesztő
150 g víz
A hozzávalókat a kenyérsütő gép tartályába tettem és megdagasztattam, kelesztettem vele. (Mariska végre kapott egy új tartályt :)
Kissé lágy a tészta (meg is ijedtem), de lisztes kézzel kezelhető. Kicsit átgyúrtam, és két kis kenyeret formáltam belőle. Lisztes konyharuhára tettem úgy, hogy a két tészta közé is jusson az anyagból, nehogy összeragadjanak. Megint pihentek fél órát.
Pár perccel a kelesztő-idő lejárta előtt beletettem a párolóbetétet egy lábosba, és annyi vizet öntöttem bele, hogy a betét aljáig érjen, de ne lepje el.
Az egyik tésztát betettem a hűtőbe, a másikat pedig a gőzfürdőbe. Takaréklángon, fedővel a tetején kerek 30 percet gőzöltem.
Óvatosan kivettem és deszkára tettem. Felszeleteltem, és rögtön ettük is, mert melegen a legjobb.
Szerintem nem nehéz, és tényleg egy élmény az elkészítése. A fogyasztása meg pláne. Felhasználása sokoldalú. Szöttyös húsokhoz vagy forró lekvárral, mákkal, dióval édesen egyaránt fogyasztható.
Sőt, ma pl. a megmaradt szeleteket zsíron, grillserpenyőben sütöttem át, úgy pirítós módjára. Naggyon finom.
Tessék megkóstolni!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...