Túrópötty, ha már a pont meg a rudi foglalt

Frontok jönnek, mennek. Az emberek idióták, a kezem suta. Persze a receptre fogom. Ma sem kellett volna a konyhába menni. Azért teszek egy utolsó próbát. Maradék túró, tábla csoki, kell valami jutalomfalat, mert katasztrófa az elmúlt két nap.

Valószínűleg rekorder vagyok. Én vagyok az a biciklis, akit álló helyzetben a legtöbb gyalogos ütött el. Három darab 3 km-en belül. Hová néznek, könyörgöm!? Tehát Kedves olvasó, ha eddig leszegett fejjel közlekedtél, legalább az én kedvemért nézz fel néha és mosolyogj a szembejövőre. Hidd el, vissza fog mosolyogni, mert ez reflex :)

Hiszek abban, hogy mindig minden egyensúlyban van. Így van ez a minket ért kellemes és kellemetlen hatásokkal is. Persze hozzáállás kérdése. És amikor már végképp azt gondolom, hogy ma fel sem kellett volna kelni, történik valami olyasmi, amiért mégiscsak érdemes volt felkelni. Ilyen ez az édesség is.

Nincs benne semmi ördöngösség, nem én találtam fel a spanyolviaszt (sem). A túrórudit is feltalálták már és sokan kísérleteznek házi előállításával. Nem akartam, hogy ugyanolyan legyen, csak tudtam, hogy az édes túró és a csoki jó dolgokra képes együtt. Hát tessék.

Hozzávalók:

125 g túró

1-2 tk tejföl vagy joghurt

3-4 tk vaníliás gyümölcscukor

Reszelt citromhéj

1 tábla étcsoki

A túróhoz mindent összekevertem. Itt tessék saját ízlés irányába továbbmenni.

A csokit megolvasztottam.

A túrós masszából teáskanálnyi kupacokat raktam egy kis tálcára, majd ráöntöttem a csokit, úgy, hogy az oldalán is elkentem. Betettem az mélyhűtőbe, nagyjából 5 percre.

Amikor megszilárdult a csoki, óvatosan megfordítottam őket és a másik felüket is bevontam csokival.

Lényegesen egyszerűbb lett volna, ha van bon-bon gyártó formám, akkor szép és egyenletes lett volna a csoki réteg. De ez most így szép.

Nagyon finom, bár kissé időigényes, viszont hamar elfogy.

Éljenek a jutalomfalatok!