A hétvégén sikerült tele ennem magam húsokkal, úgyhogy a leszoktatás érdekében kicsit kevertem a tésztával, hogy a következő napokban már bírjam a húsmentességet.
Az eredeti recept egyik kedvenc blogomról (happy home baking) származik. Az első dolog, ami megfogott benne, hogy végre emberi mennyiségeket használ. (Szerintem én a „normálisnál” kevesebb adagokat szoktam főzni. Ő is.) Kicsit magyarosítottam. Miután kipróbáltam a receptet, úgy éreztem megtaláltam a nekem való bolognai spagettit. Szerintem azt mindenki másként készíti, és mindenkinek megvan a saját bolognai íze. Nekem ez az. Nem is tudom Bologna-ban esznek–e bolognait.
Előtte az volt a bajom, hogy akármilyen finom lett is a szósz, a vizes frakció mindig kivált a tányér alján és nem volt túl guszta. Be azért mégsem habarhatom. A legkézenfekvőbb megoldás (az összesütés) persze nem jutott eszembe. Pedig a receptekben is szerepel néhol :). Nincs semmi trükk és csavar a receptben, ez egy teljesen átlagosnak mondható ízű valami lesz.
Hozzávalók 4 személyre (vagy két nagyon éhes személyre):
2 ek olaj vagy 1 ek zsír
1 kis fej vöröshagyma, apróra vágva
1-1 kis szál sárga- és fehérrépa lereszelve
20 dkg darált hús
1 gerezd fokhagyma áttörve
só, bors
1 doboz konzerv paradicsom (szezonban 4 db paradicsom)
1 kk oregánó
1 kis ág rozmaring
1 kis szál zellerzöld
17 dkg spagetti
vaj vagy olaj a tál kikenéséhez
10 dkg reszelt sajt (esetleg egy kis parmezán az íze végett)
Először feltettem egy fazék vizet a tésztának. Amíg a víz melegedett, felhevítettem a zsírt és az apróra vágott hagymát üvegesre pirítottam rajta. Aztán hozzákevertem a reszelt répákat és néhány percig fedő alatt pároltam. Majd hozzákevertem a húst és az áttört fokhagymát, sóztam, borsoztam. Állandóan kevergetve, nagyobb lángon zsírjára sütöttem a húst. Utána ráöntöttem a paradicsomkonzervet és beleszórtam a rozmaringot, oregánót, zellerzöldet. Fedő alatt addig pároltam, amíg felforrt a tésztának való víz. Amikor felforrt a víz megsóztam, olajat öntöttem bele és beletettem a tésztát. Ezután a szószt fedő nélkül főztem tovább, hogy egy kicsit sűrűsödjön. Amíg rotyogtak a dolgok, begyújtottam a sütőt és egy jénait vékonyan kikentem vajjal. A tésztát nem főztem meg teljesen, hogy a sütőben fel tudja szívni a paradicsomlevet. Amikor kifőtt a tészta, a szósz alatt is elzártam a gázt. A tésztát leszűrtem, kicsit átöblítettem és a felét a kivajazott jénaiba tettem. Erre ráöntöttem a szósz egyik felét és megszórtam egy kis sajttal. Aztán rárétegeztem a tészta másik felét, ezt befedtem a maradék szósszal és megszórtam a reszelt sajttal (meg némi parmezánnal). A sütőben 200 °C-on 20 percig sütöttem.
A tészta a sülés alatt magába szív némi paradicsomlevet, de azért nem ázik el tőle. A vaj pedig ad neki egy kis pikáns ízt. A szószban a rozmaring éppen elfér, a zellert pedig észre sem vesszük. De azért hiányozna, ha nem lenne benne. Érdemes kipróbálni, hátha másnak is ez lesz a bolognai íz.
Ti hogy szeretitek a bolognait?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése