Nagyon szeretem a vaníliás kiflit. Az olyan nagyisüti. A minap eszembe jutott az íze. Szerintem 10 éve nem ettem, hát nekiálltam keresni egy régi receptet. Nagymamámtól örököltem egy Dr. Ötkeres receptfüzetecskét. A Világos fej tényleg megmondja. Általában mindenből fél adagot csinálok, mert az is sok szokott lenni. (Bár ha sütiről van szó, nem viccelek.) Tévedtem, kevés lett. Meg a vaníliás kifli rejtett tulajdonsága, hogy hipp-hopp beugrik az ember szájába, és már csak akkor kapunk észbe, amikor meglátjuk saját tükörképünket a tál alján.
Hozzávalók:
20 dkg liszt
14 dkg vaj
10 dkg őrölt mandula
1 kk sütőpor
10 dkg cukor
1 csomag vaníliás cukor
1 kanál tej
+ reszelt narancshéj, nutella
És akkor idézném az instrukciókat (kezdő háziasszonyok takarják el a szemüket):
„A leírt anyagból tésztát készítünk, belőle kifliket formálunk, sütés után vanillincukorral beszórjuk.”
Mióta megvan a Lajos-Hemző páros 99 házi süteményes könyve, megvilágosodtam. Minden trükk benne van. Köztük az omlós tésztáé is. Fontos, hogy minden hozzávaló hideg legyen, többek között a kezünk is. Lehetőség szerint gyorsan kell begyúrni a tésztát, mert ha a vaj megolvad, felszívja a liszt és nem tudjuk, a deszkáról kenjük a kezünkre, vagy fordítva. De nem kell megijedni, kis bátorsággal és gyorsasággal sikerülni fog.
A sütőt előmelegítem 180 °C-ra. Először a vajat kisebb kockákra vágtam, és elmorzsoltam a sütőporral elkevert liszttel. Én ilyenkor mindkét kezemmel felmarkolok egy adag anyagot, egymáshoz dörzsölöm a kupacokat, amíg ki nem fogy az anyag a kezemből. Ekkor veszek egy újabb adagot, és ezt addig folytatom, amíg el nem tűnnek a gömböc vajdarabok. Aztán hozzákevertem a többi hozzávalót, mandulát, narancshéjat, cukrot, tejet. És mindezt gyorsan, éppen csak addig, amíg össze nem áll gyurmázható állagúvá.
Most jön a formálós rész. Én kissé türelmetlen voltam és kis korongokat formáztam, amit végül is könnyebb volt vaníliás cukorban megforgatni. Szokás szerint az idő előrehaladtával egyre nagyobb plecsnik készültek, így a végén az elejéből és a végéből újra kellett átlagolnom a korongokat. A plecsniket sütőlapra tettem és 10-12 perc alatt aranyszínűre sütöttem. Amikor kihűltek, két egyedet össze lehet ragasztani egy kis nutellával. Finom, omlós, nem nagyon éri meg a másnapot.
Nem is emlékszem mikor ettem utoljára vaníliás kiflit!
Ti emlékeztek?
Fincsi volt :)
VálaszTörlés