Gyermekkorom definíciója szerint bárányfelhőlevesnek nevezünk minden olyan levest, amiben grízgaluska úszik. Eredetét tekintve a porlevesek csoportjába tartozott. Rengeteget kempingeztünk gyerekkoromban és javarészt konzerveken és zacskós levesen éltünk, amit borzasztóan szerettem. Mindközül legjobban a grízgombóc leves csúszott. Sajnos otthon sosem próbáltuk meg rekonstruálni ezt a remek levesbetétet (vagy nem voltunk elég kitartóak).
A tegnapi esküvői lakoma után nagyjából ma délutánra éheztem meg először, és akkor is inkább egy jó kis levesre vágytam. A mélyhűtőből kiolvasztottam egy húslevesnek vélt csomagot. Főztem volna hozzá a jó kis házi cérnametéltet, de nem főztem, mert megették a molyok. Semmi más nem kellett nekik a szekrényből, csak a házi tészta. Azért ezt megtiszteltetésnek veszem. Akkor támadt az a remek ötlete a Zuramnak, hogy csináljak hozzá grízgaluskát. Telefonos segítséggel elkértük a receptet, és második próbálkozásra már el is értük a kívánt minőséget. Ehhez kell majd az évek meg a rutin. Húsz év múlva már bekötött szemmel is menni fog…
A recept Erzsi nénitől származik, ezúton is nagyon hálás vagyok érte :)
Hozzávalók:
1 db tojás
3-3 és ½ ek búzadara, ez a tojás méretétől függ
A tojást és a grízt habverővel összekevertem (palacsintatésztánál sűrűbb kell legyen, de azért folyékony) és 20 percig állni hagytam. Addigra a gríz megszívta magát. Kiskanállal felhőket szaggattam a forró levesbe és fedő alatt lassú tűzön megfőztem. Az első kísérletnél feláldoztam egy leveskockát, abból főztem levest és abba szaggattam az akkor még nem jól eltalált állagú galuskákat. A második már tökéletes lett. Nem esett szét, nem lett kemény, olyan lett, amilyennek lennie kell. Igazi, otthon készült bárányfelhőlevesbe való.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése