Bagett 2.0

Először is sűrű elnézést kérek a hűséges olvasóktól, amiért nem várom őket minden nap friss receptekkel. Sajnos mostanában kevesebb idő jut a főzésre, és az is rossz fényviszonyok között. Ennek következtében képeim kevésbé szépek.

Most itt ülök egy gyönyörű helyen (most sem otthon) és a technika csodájának köszönhetően ― kilátással a bakonyi rengetegre ― egy csodás kis kertben, picike laptoppal a kezem alatt írom-e sorokat (hű de költői lett). Bagett 2.0.

Kipróbáltam egy újabb bagett receptet egy jól bevált kis könyvecskéből. Egyszer már próbálkoztam vele, de nem nagyon sikerült. Azóta eltelt annyi idő, hogy kiépült bennem a kritikus hajlam, azaz nem gondolkodás nélkül állok neki a receptnek. Persze ez a képesség a tapasztaltabb háziasszonyoknál már rutin, de nekem még csak most alakul. Ismét végigolvasva a receptet már fel is tűnt, hogy elírás történhetett. Egy deciliterrel kevesebb víz elég nehézkessé teszi a kenyérsütést. Nem csoda, hogy nem sikerült. Ezt leszámítva nagyon jó kis recept. Finom kenyér lett belőle. Egyetlen szépséghibája csak az volt, hogy sokáig tartott kisütni. Legalábbis a recepthez képest. Szokás szerint kevert lisztből készítettem a már jól megszokott arányokban.

Hozzávalók két kenyérhez:

100 g teljes kiőrlésű liszt

200 g finomliszt

200 g rétesliszt

3,5 dl víz

30 g élesztő

2 tk cukor

1 ek só

A liszteket tálba tettem, hozzákevertem a sót. Közepére morzsoltam az élesztőt, rászórtam a cukrot és leöntöttem a vízzel. Nagyjából 5 percig gyúrtam. (Nem véletlenül hagytam ki az élesztő felfuttatását. Nem kell.) A tálat lefedtem nejlonzacskóval és 4 órára a hűtőbe tettem. Miután kipihente magát, kissé átgyúrtam és 2, nagyjából 30 cm hosszú kenyérkét formáztam belőle. Tepsire tettem, tetejét bevagdostam és megint hagytam kelni, nagyjából fél órát. Közben 250 °C-ra előmelegítettem a sütőt és az aljába tettem egy negyedéig forró vízzel telt kicsi tepsit. Amikor megkeltek a kenyerek bekentem őket vízzel és betettem a sütőbe. Tíz perc után levettem a hőfokot 200 °C-ra és úgy sütöttem, amíg színe nem lett.

Én már türelmetlen voltam, úgyhogy hamar kivettem. Még csak akkor kezdett belejönni a színesedésbe. Mi meg már nem bírtuk tovább. Így is finom lett, jó állagú. Ropogós héj, puha, levegős belső.

Nekem jobban ízlett, mint a blogomon szereplő első verzió. Próbáljátok ki ezt is, aztán majd eldöntitek.