Kedves Naplóm!

Ma úgy hozta a sors, hogy megint kiszorultam a konyhából. De ez most így jó. Elég sűrű volt a múlt hét is, ma inkább pihentem. Újra kell gondolnom a hobbikat és az időbeosztásomat. Most a munka az első. De ha már nem főzök, legalább írok egy kicsit.

Gondoltam elmesélem vegetáriánusságom történetét. Nehogy olvasnivaló nélkül maradjatok, amikor reggel bementek a munkahelyre, vagy ebédidőben olvasgatnátok kicsit. Esetleg 3 körül, amikor már nagyon mennétek haza. Látom ám a statisztikákat :)

A legelső, bemutatkozó bejegyzésben már írtam, milyen főbb hatások értek a konyhával és a sütéssel-főzéssel kapcsolatban. Család, 5 évnyi húsmentesség és a bioboltosság. Vegetáriánus voltam, tehát csak húst nem ettem, tejtermékeket igen, néha tojást is, de azt próbáltam kiiktatni az étrendemből. Nem tudom, hogyan kezdődött, de arra tisztán emlékszem, amikor végződött.

Lehet, hogy nem tett jót a fejlődésemnek, mert 14 éves koromban (gimi elsős voltam) kezdtem és egyetem első évéig tartott. A húsmentességet nagyon élveztem. Kamaszként jó volt valamivel kilógni a sorból.

A mai napig a megérzésemre hagyatkozom és csak azt eszem, amit megkívánok. Akkor sem volt ez másképp. Szóját, tofut, gabona kolbászt sosem ettem. Ha már nem ettem hústerméket, olyat sem, ami azt helyettesíti, vagy arra hasonlít. Hiszen nem akartam húst enni.

Viszont a gabonák és az indiai konyha elemei felkerültek az étlapra. Meghatározó olvasmány és kiindulási anyag volt Rohini Dasi Isteni Ízek c. könyve és Kövesdi Natália Nagyi és Nati szakácskönyve. Megismerkedtem a búzával, árpával, hajdinával, zabbal, kölessel, barnarizzsel. Megtanultam ezeket elkészíteni. Meg is látszott rajtam. Nem voltam olyan egyszál, mint most. (Ekkor tanultam meg elkészíteni a pizza tésztát is.) Az indiai konyhából is megismertem egy szeletet. Lepénykenyereket, jázminrizst, sok-sok fűszert és mindenféle finomságot. A hétvégéken Apukám mindig elzarándokolt a Vásárcsarnok alagsorába, az Ázsia boltba. Akkor még nem nagyon volt ez divat. Legalábbis nem nagyon találkoztam hasonszőrűekkel. Emlékszem, az egyik Karácsonykor töltött káposztát is csináltunk Indiai módra. (Azt elfelejtettem mondani, hogy Apukámra is átragadt a vegetáriánusság. Anyukám nem bírta hús nélkül, ő nem tartott velünk. Vicces család vagyunk :)

Azt gondolom,  összességében jó hatással volt rám ez az időszak.

A vége is fura volt. Sosem zavart, ha valaki valami finom húst evett a környékemen. Az egyik kiránduláson viszont jött egy érzés, hogy nekem kolbászt kell ennem. És ettem egy darabot. Így ért véget az öt éves vegetáriánusságom, egyik pillanatról a másikra. Megkívántam a húst. Megettem.

Néha még most is vannak húsmentes napjaim, de akkor sem sanyargatom magam. Csak azért csinálom, mert jólesik.

A történet tanulsága: hallgassatok az érzéseitekre. Amikor esztek, akkor is. A testetek érzi, hogy milyen tápanyagra van szüksége. Bízzatok benne.