Még sosem ettem, nálunk otthon a szüleim sosem főztek. Nem is hiányzott. Csak ismerősöknél hallottam, hogy szoktak készíteni. Mégsem láttam soha, hogy valaki ette volna. Pedig a karalábét minden formában szeretem, ami a levesen kívül leginkább a nyersen ropogtatást jelenti. Bár nem voltunk mindig ilyen jóban. Régen nem szerettem a zöldségeket főzve. Utáltam az állagát. De mint tudjuk, öregszem…
Ez egy nem túl macerás étek. A karalábék belsejét ki kell szedni. Mivel nincs karalábébelső kiszedő kézikészülékem, több módszerrel is próbálkoztam. Lehet, hogy ezek már egy erősebb, idősebb darabnál nem váltak volna be. Szóval használtam kiskanalat, és ismét nagyon jó hasznát vettem az Új-Zélandról kapott kiwi hámozó és kanál egyben valaminek. Műanyag létére nagyon erős. Persze közben nagyon imádkoztam, hogy el ne törjön. Nem tudom, mikor jár arra legközelebb ismerősöm. Szóval vájárkodás után töltés. A töltelék sem túl flancos. A húst csak össze kell keverni a többi belevalóval és úgy ahogy van, mehet a karalábékba. Aztán a fazékba, zöldség alaplében úszni és párolódni.
Az eredeti recepten annyit változtattam, hogy alaplében pároltam a karalábékat és a külön elkészített belsejét minél kevesebb adalékkal főztem össze. A zsengébb leveleket sem hagytam veszni. Egy részüket a szószba főztem bele, másik felébe a maradék tölteléket tekertem. Jó döntés volt. Én (végzettségemből fakadóan) nagyon szimpatizálok az együnk meg mindent a növényről, ami csak finom mozgalommal (lásd virágok, borsó hajtás, céklalevél stb.)
Hozzávalók 2 személyre:
2 db zsenge, nagyobbacska karalábé zöldjével együtt
20 dkg darált csirkehús
zsemlemorzsa
1 db tojás
só, bors
0,5 l zöldségalaplé
2 ek vaj
pici cukor
1 ek liszt
A karalábékat meghámoztam, belsejüket kivájtam, hogy 1 cm vastag fala azért maradjon, belülről picit besóztam. A húst összekevertem a tojással és annyi zsemlemorzsával, amitől már nem folyt szét. Sóztam, borsoztam. A karalábékat megtöltöttem, a kimaradt tölteléket a levelekbe csomagoltam és mindet betettem egy lábosba. Felöntöttem az alaplével és megsóztam egy kicsit. Fedő alatt, lassú tűzön hagytam puhára párolódni. Miután megfőtt, a kivájt részeket megfuttattam vajon, és az apróra vágott pár darab levelet is mellé dobtam. Kicsit hagytam párolódni, majd megszórtam a liszttel és felöntöttem a karalábé főzőlevének egy részével. Lassú tűzön megfőztem, hogy a liszt ne maradjon nyers, pici cukrot tettem bele. Közben pótolgattam az elfőtt levet. Végül összeturmixoltam, és annyi lével öntöttem fel, hogy nem túl folyós szósz állagú legyen. A karalábékat, töltött leveleket tányérra szedtem és nyakon öntöttem a szósszal.
Nem csalódtam a karalábéban. Nagyon ízlett. Az alaplé nagyon feldobta. Nem is tudom, milyen köret illett volna hozzá, úgyhogy csak úgy magában ettük. A levélbe csomagolt változat is finom volt. A levél levél-ízű volt, egy kis karalábés beütéssel. Lassan szezon, biztosan kerül még az asztalra töltött karalábé.
Ti sem szoktatok töltött karalábét főzni?
Én sem ettem még eddig töltött karalábét, de határozottan jól néz ki a tied, lehet én is kipróbálom.
VálaszTörlésMamám szokott készíteni,de a levelét nem töltötte meg,pedig valóban jó ötlet,nagyon guszta lett.
VálaszTörlésMúlt héten én is elkészítettem életem első töltött karalábéját, pont úgy történt az elkészítése, ahogy te is csináltad,csak én egy kicsit túlfőztem. az íze azért nem volt rossz.
VálaszTörlés