Falafel

„Amit az egyiptomiak fele fal…”

Vega nap, falafel, második nekifutás.

Lila Füge receptjét próbáltam ki, és már másodszorra sikerült ilyen csodás kis golyókat sütnöm. Persze én is túlestem az általa említett konzerves próbálkozáson, ami után én is levontam a sajnálatos tanulságot, miszerint konzerv csicseriborsóból nem lehet falafelt készíteni. Elsőre is féltem, másodszorra meg pláne, mert mi van, ha csak a kezdők szerencséje miatt sikerült. Most már bátorkodom megosztani a receptet, tényleg működik.

Hozzávalók 15 golyóhoz:

15 dkg csicseriborsó

½ kisebb fej hagyma apróra vágva

1 gerezd fokhagyma apróra vágva

½ ek őrölt római kömény

1 kk falafel fűszerkeverék (elhagyható)

½ tk őrölt koriander

2 ek felaprított petrezselyem (és/vagy koriander)

1 kk só

bors

¼ tk szódabikarbóna

½ ek citromlé

olaj a sütéshez

A csicseriborsót leöblítettem és egy éjszakára beáztattam (érdemes sok vizet önteni rá, mert nagyon megszívja magát). Másnap leszűrtem, de egy pici áztatóvizet felfogtam.

A római köményt, koriandert és a falafel fűszerkeveréket száraz serpenyőben pár másodpercig pirítottam, amíg elkezdett illatozni. Utána rögtön tálba tettem. Hozzáadtam az összes többi hozzávalót, és összeturmixoltam (botmixerrel, így maradtak benne nagyobb darabok és egész szemek is). Egy-két ek áztatóvízzel lazítottam.

Olajat forrósítottam közepes lángon, közben diónyi golyókat formáltam a masszából. Amikor az olaj felmelegedett, elkezdtem erősen fohászkodni a hazai és keleti istenségekhez, majd óvatosan beleeresztettem a falafelt az olajba. Bármilyen meglepő, nem estek szét, szépen megtartották a formájukat. Hat-hét percig sütöttem őket, amíg arany barnák lettek.

Nagyon finom lett. Kívül ropogós, belül puha, fűszeres. Fokhagymás, bazsalikomos joghurttal nyakon öntve fogyott el.