2011. február 18., péntek

Kakukkfüves juhtúróval töltött rántott gomba

Kicsit dilemmáztam, hogy a mai menüből mit vessek monitorra, de végül a rántott gomba mellett döntöttem, hogy meg tudjam osztani felháborodásomat.
Már a gomba sem a régi. Nem gondoltam volna, hogy ezt is tönkre lehet tenni mezőgazdaságilag. Nem ez az első eset, hogy ilyen gombát kapok, illetve már egy ideje nem fordult elő, hogy rendes, gomba állagú, vékony „héjút” kapjak. Pedig több forrásom is van, ami eddig bevált. A mostaniak lehámozásánál elég nagy a veszteség és hihetetlenül kemények. Valahogy nem ehhez vagyok szokva. Ja biztos el vagyok kényeztetve, mert néha eredeti erdeit eszem. Lassan kezd foglalkoztatni a gondolat, hogy ezt is itthon kéne termeszteni. De se vízóraaknám, se pincém. Marad a jó forrás felkutatása. Nem értem mi történt a termesztett gombákkal, mit adnak nekik. Vagy már ez is gyors érlelésű?
Na de térjünk át a receptre. Büszkén azt gondoltam saját fejlesztés, de aztán meg kellett állapítanom, nem én találtam fel a spanyolviaszt. Azért most megosztom.
Hozzávalók két személyre:
6 db közepes fej gomba
5 dkg juhtúró
pár teáskanál tejföl
1 kk kakukkfű (v. 1/2 kk szárított)
só, bors
1 db tojás, liszt és zsemlemorzsa a panírozáshoz
olaj a sütéshez
A gombaszakértői tanfolyamon szigorúan a lelkünkre kötöttek néhány dolgot. Az első, hogy a gombát soha ne mossuk le vízzel, hanem hámozzuk. A második, hogy legkésőbb másnap együk meg a gombás ételt, ne tárolgassuk, mert elindulnak benne a bomlási folyamatok. (Sajnos arra már nem emlékszem, hogy miért nem szabad megmosni.) Mindezeket betartva először kivettem a gombák tönkjét, meghámoztam és lesóztam őket (a tönköket is). A tönkökből levágtam egy-egy vékonyabb korongot, amivel később befedtem a tölteléket.
A sózás hatására egy idő után vízcseppek jelennek meg a kalapok felszínén, ez természetes biológiai (vagy inkább kémiai) folyamat. (Ha már a biológiánál tartunk, nem mehetek el amellett, hogy meg ne osszam az olvasóközönséggel, hogy a tudomány mai állása szerint a gomba gomba. Nem növény :)
Amíg a gomba állt egy kicsit, a juhtúrót kikevertem annyi tejföllel, hogy ne legyen annyira darabos, de ne is folyjék (én nem ezt a szót írtam volna, de a szövegszerkesztő kijavított). Hozzákevertem a kakukkfüvet, sóztam, borsoztam.
Aztán megtöltöttem a kalapokat a töltelékkel, tetejükre tettem egy-egy tönk-korongot és bepaníroztam őket. Ez egy kicsit macerás. A gombát nehéz megforgatni bármiben is így, hogy meg van töltve.
Érdemes bő olajban kisütni. Először a töltelékkel felfelé, hogy minél kevesebbet kelljen töltelékkel lefelé sütni. Pár percig sütöttem őket, aztán óvatosan megfordítottam (sajnos nem voltam elég óvatos) és a töltelékes felét már csak egy percig sütöttem. Nem kertelek. Előfordulhat, hogy kifolyik. Most én is megszenvedtem vele. De ezt is a rossz gomba számlájára írtam. Azt meg pláne, hogy ennyi sütés után sem puhult meg. Felháborító.
Összességében gyorsan elkészül, nagyon finom, de óvatosan kell vele bánni.
Remélem senki kedvét nem vettem el. Érdemes nekifutni.
A gomba már tényleg nem a régi?

4 megjegyzés:

  1. Esküszöm, hogy a kertészetin azt tanítják a termesztők, hogy alaposan mossuk meg és ne hámozzuk! :-)

    VálaszTörlés
  2. Ők az állatorvosiról jöttek...:)

    VálaszTörlés
  3. Ha van kertészeti egyetem, ahol a növényeket oktatják és van állatorvosi, ahol az állatokat, akkor kellene egy gombológiai egyetem is... na ott tuti megmondanák a frankót! :-) A lényeg: a gomba finoooom! :-)

    VálaszTörlés
  4. Közben eszembe jutott, hogy azért kell hámozni, mert a felszínük sérüléskor elkezd bomlani és mindenféle anyagok szabadulnak fel ilyenkor, ami nekünk nem jó. Hámozással el lehet távolítani, mosással nem.
    A gombológiát támogatom, de csak a zuzmókkal kézenfogva :)

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...