Sajnálom. Lehet, unalmas már nektek. Mi nem tudjuk megunni. Újra és újra Csehország. (A szomszéd kertje mindig zöldebb…)
És valószínűleg sosem fogjuk megunni, hogy már megint sült csülköt kell ennünk, knédlivel, vagy kacsát lilakáposztával, a jobbnál jobb szöttyös-káposztás-knédlis húsokról már nem is beszélve. Ahol nem lutri beülni bárhová enni és ahol minden sarkon sörfőzdébe botlunk. És ahol már kacérkodtam a gondolattal, hogy édesvízi halat egyek!
Most csak pár napra ugrottunk ki, hogy felfedezzük az ország délnyugati csücskét. Nevezhetjük szezonnyitó bemelegítésnek is. Már említettem, hogy szeretjük bepakolni fél életünket a kék csodába, ahol a konyhánk egy kosárkába belefér. Most sem volt ez másként.
Az utazás gasztronómiai vonatkozásait tekintve (is) ismét gazdagabbak lettünk néhány tapasztalattal. És remélhetőleg a főzési kedvem is visszatér, aminek a hiánya az utóbbi időben a hallgatásomat okozta.
A jó idő igencsak kedvezett a grillezésnek és hirtelen ötlettől vezérelve rácsra dobtuk a pár napja a hűtőben pihenő és lassan elindulni vágyó hermelínünket. Nem újdonság, mások is biztosan szoktak camembert grillezni, nekünk mégis nagy élmény volt. A kérge szépen megsült, belül szétolvadt, a paprikás kéreg pedig egy-egy falatnál csípős meglepetéseket okozott.
Kóstoltam végre krumplis knédlit, amit remélhetőleg hamarosan itthon is reprodukálok majd.
Érdekes élmény volt a svíčková, azaz marhabélszín tejszínes mártásban (a Sercsecsen bővebben is olvashattok róla). Amint a bejegyzés megjelent a Sercsecs oldalán, már kaptam is a „…és ilyet mikor csinálsz?” igen nyomatékos kérdést. Most már biztos, hogy hamarosan. Jól is néz ki, de annál finomabb. Bár az áfonyadzsemet még össze tudtam passzítani a mártással és a hússal, de a tetejére nyomott tejszínhabbal már nem tudtam mit kezdeni. Na, nem lehet minden tökéletes a paradicsomban sem…
Sült csülök, igen-igen, ezt is szeretném reprodukálni. Bár itthoni disznóból nehéz lesz. Nem hiszem, hogy cseh kollégáikkal ellentétben az itthoniak malátát valaha is látottak/látnak. (Egyszer volt szerencsénk végignézni, ahogy egy helyi lakos beparkolt a Černa Hora sörgyár oldalába és utánfutóját teleengedték a sörgyártás melléktermékével, az illatos malátával. Hát igen. Semmi nem veszhet kárba)…Na de visszatérve a sült csülökhöz: spenótmártást és knédlit körítettek mellé. Jól illettek egymáshoz, bár nem gondoltam volna, hogy ennyire.
A kevesebb nap, kevesebb gasztro-élmény. Legyen most ennyi. A sörökről is szívesen beszámolnék, de az kevésbé lehet érdekes számotokra.
Ismét csak azt tudom mondani: Prágán kívül is van élet! (Mások szerint is :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése