Nálunk otthon sosem volt, nem is nagyon hallottam róla. Néha belebotlottam egyik másik szakácskönyvben, de gyorsan lapoztam is tovább, mert úgy szocializálódtam, hogy a saláta csak nyersen fogyasztandó/fogyasztható. Már akkor sem szerettem, amikor a vasárnapi ebéd után délutánra már kicsit összeesett. Mindezek ellenére adtam neki egy esélyt.
Most már mindent értek. Nem volt rossz. Az állaga volt szokatlan, de végülis jó volt. Olyan lehet ez, mint amikor a fiúk azt mondják egy lányra: hááát, végülis jófej. Na ilyen nekem ez a leves. Végülis…
De ezt az érzést csak a korlátoltságomnak köszönhetem. Ha nem ropogós salátaként gondolok rá, csak egy levélzöldségként (mint pl. a spenót), nem lett volna bajom vele. Tényleg, spenótot miért csak fonnyasztva eszünk?
Több bloggertársamnál is találtam receptet, végül Aleda útmutatásából indultam ki.
És akkor itt a recept spájzosítva:
1 fejes saláta
bacon
medvehagyma (fokhagyma)
1 ek liszt
só, bors, paprika
2 dl víz
6 dl tej
kapor
tejföl
ecet
A szalonnát kisebb kockára vágtam, majd kisütöttem. Rá dobtam a medvehagymát, kicsit pirítottam, aztán rászórtam a paprikát, és a nagyjából felvágott salátát. Amikor összeesett, ráöntöttem a tejet és a vizet, sóztam, borsoztam, végül beleszórtam a kaprot. Amikor felforrt, kikapcsoltam alatta a gázt, és ízlés szerint egy kis ecetet tettem bele.
Tényleg langyosan jó, kis tejföllel, útó-ecetezve. Olyan kis kellemes nyári, hűsítő leves. Asszem kap majd még egy esélyt.
Ti is próbáljátok ki!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése