Mediterrán csirke

Szeretem a lecsót, de inkább a gyuvecscsel és a muszakával vagyok szorosabb barátságban, ha nyár végi paradicsomról, paprikáról, padlizsánról van szó. Ma újabb recept született, hogy bővüljön a repertoár. Valahogy eddig nem próbáltam ezt a kombinációt csirkehússal, ezért kezdtem neki a kísérletnek. Van egy szuper ikeás üvegfedeles serpenyőm, abban szoktam sütni a krumplit, vagy húst, ha nincs kedvem beindítani a sütőt. Most is ez történt, kevés időm volt, és a konyhában 30 °C uralkodott. De annyira lelkesített az új ízkombináció, hogy el is feledkeztem a nagy melegről, és nagyjából 45 perc alatt megvoltam vele :)

Hozzávalók:

olíva olaj

4 szelet csirkemell (kb. 150 g/szelet)

2 közepes hagyma felkockázva

2 paprika, felkockázva

4 közepes krumpli felkockázva

2 nagyobb paradicsom felkockázva

1 padlizsán felkockázva

1-2 ek ajvár

4-5 ek olívabogyó levéből (itt arra a lére gondolok, amiben úszkálnak a bogyók)

2 csapott ek sűrített paradicsom

só, bors, szárított fokhagyma

Először a húst sóztam, borsoztam, és amíg állt, felkockáztam a zöldségeket.

A krumplit kicsit nagyobb kockákra vágtam, mint a többi zöldséget.

A serpenyőben felforrósítottam kb. 4 ek olíva olajat, majd nagy lángon megpirítottam benne a hússzeleteket, mindkét oldalukat kb. 2 percig, amíg megpirultak. Ezután kivettem a szeleteket egy tányérra, és pótoltam az olajat a serpenyőben, amire rádobtam a hagymát és pirítottam pár percig. Utána ment rá a paprika, szintén pirítottam pár percig, végül a krumpli is belekerült és sokszor kevergetve addig sütöttem a keveréket, amíg a krumplin már látszottak a pirulás jelei. Ekkor lejjebb vettem a lángot, belekevertem a paradicsomot, padlizsánt, ajvárt, olíva levét, és sűrített paradicsomot. Felöntöttem 1 dl vízzel, végül sóztam, borsoztam, és tettem bele egy kis szárított fokhagymát is. Alaposan összekevertem, visszatettem a hússzeleteket és fedő alatt felforraltam, majd kisebb lángon addig főztem, amíg a hús megpuhult és minden zöldség picit szétfőtt. Érdemes kóstolgatni és a végén kiigazítani saját ízlés szerint :)

A krumpli kiváló arra, hogy magába szívja az ízeket, így hússal felturbózva igazi nyár végi egytálétel született.

Cseresznyés kakaós tápióka puding

Egy kedves barátunk hívta fel a figyelmünket, hogy érdemes kipróbálni a tápióka pudingot. Amikor először kipróbáltam, az volt az első gondolatom, hogy nem csodálom, hogy Lady Lavender sportot űzött belőle, hogy másokra dobálja. Aztán a második, harmadik alkalommal már úgy készítettem, ahogy a csomagolásán volt és sokkal jobb eredményt kaptam. Alapvetően nagyon szeretem a pudingot, de egy-egy adagot nem tudok készíteni, ha éppen kedvem szottyanna enni. Így tápiókagyöngyből viszont könnyen adagolható. Ennek a mennyiségnek az egyik fele azonnal elfogy, a másik felét befőttes üvegbe töltöm és forrón lezárom, így pár napon belül is lesz egy uzsonnára való. Tényleg könnyen variálható, önmagában nincs íze, így bármivel fűszerezhetjük. Nem utolsó sorban gluténmentes alapanyag. Én most kakaóval és cseresznyével készítettem.

Hozzávalók 2 adaghoz:

40 g tápióka gyöngy

250 ml víz

150 ml tej, vagy növényi eredetű „tej”

24 g vaníliás cukor

1 csipet só

1 ek kakaópor

tetszés szerint cseresznye, málna, eper a fogyasztáshoz

A tápiókát lábasba tettem, majd felöntöttem a vízzel és 10 percig állni hagytam. Ezután beletettem a cukrot, sót és feltettem főni közepes lángon. Folyamatosan kevergettem, és amikor elkezdett sűrűsödni, belekevertem a kakaót is. Végül felöntöttem a tejjel és addig főztem, amíg a gyöngyök szép átlátszóak lettek. Tálkákba adagoltam, majd amikor kihűlt, betettem a hűtőbe, amíg fel nem vette a puding állagot.

Parmezános csirke

A hét tanulsága: „Ja, csak kérni kell?” Úgy megszállt az ihlet, hogy csak úgy pislogok, remélem, kitart a lendület. Megint élvezem a főzést, blogolást és természetesen a produktum elfogyasztását is.

És akkor jöjjön is az első új recept, amit felvettünk a listára, mert gyors és finom. Eredetileg sütőben sül, de én sajnáltam volna, ha a szépen kisütött, ropogós bunda elázik a paradicsomszószban. Másrészről ilyen melegben csak indokolt esetben kapcsolom be a sütőt, mert nehezen viselem a nyarat a belvárosban.

Hozzávalók 4 személyre:

A szószhoz:

2 ek olívaolaj

1 gerezd felszeletelt fokhagyma

1/2 kk oregánó

1 csipet kakukkfű

3-4 levél bazsalikom

1 doboz darabolt paradicsom konzerv

Hozzávalók a húshoz:

2 csirkemell filé szép szeletekre vágva (kb ½ cm vastag)

só, bors

1 felvert tojás

5-6 ek zsemlemorzsa

5-6 ek reszelt parmezán

2-3 ek olíva olaj a sütéshez

Az egészet a paradicsomszósszal kezdtem. Az olajat felforrósítottam egy lábosban, majd 15-20 másodpercig pirítottam benne a fokhagymát. Ezután beletettem a fűszereket, sóztam, borsoztam végül felöntöttem a paradicsommal. Felforralás után fedő alatt, alacsony lángon addig főztem, amíg fakanállal már könnyen szét lehet nyomni a paradicsomot (nagyjából 10-15 perc). Közben elkészítettem a csirkét. A hússzeleteket sóztam, borsoztam, majd a tojásba mártottam, végül megforgattam a zsemlemorzsa és parmezán keverékében. A szeleteket felforrósított olajba tettem és közepes lángon, mindkét oldalukon 3-3 percig sütöttem. Azért hústű próbával érdemes ellenőrizni, hogy alaposan átsültek-e a szeletek (ha a beleszúrt fogpiszkálót kihúzva nem távozik folyadék, a hús biztosan átsült). Amikor minden elkészült, serpenyős sült krumplival (recept később) és balzsamecetes rukkolával tálaltam. Mosogatással együtt is megvan egy órán belül és elképesztően finom. Igazi nyár hangulatú fogás.

Mese az ellaposodott repertoárról

Be kell, hogy valljam, elkényelmesedtem. Engem is elért az ellaposodott repertoár szindróma. Vagyis egyensúlyozva a munka1, munka2, háztartás, élet, pihenés között, főzés tekintetében túlélésre játszottam. Lassan ugyanaz a 10 kaja került fel a hűtőre kifüggesztett kívánság listára, és két hetes vetésforgóban ugyanaz került az asztalra. Az ellaposodó párkapcsolattal ellentétben ebből nem lehet kilépni, mert enni kell, és ha szűkös a keret, főzni is jobban megérni. Azonban ebben az időszakban tanultam meg azt is, hogy nem kell mindig belehalni a főzésbe, lehetnek kivételes napok, amikor leugrom egy gyrosra, vagy a kínaiba. Mérlegelni kell. És ebben szegény Uramnak mennyi év munkája van! A másik oldalról pedig úgy alakult, hogy megint képbe került a blog. Zavart, hogy elhanyagolom, mert régen azért erősen motivált, hogy legalább hetente egy újdonság felkerüljön mind az asztalunkra, mind a blogra.

Szóval elfogadtam a kihívást: keljen életre ismét a blog, újítsam fel a receptkészletet, legyen megint öröm a főzés, ha már időt szánok rá. Irány a piac (le kell győzni a lustaságot), preferáljam az idénygyümölcsöket, zöldségeket, vegyem fel a trendek fonalát. Csapjunk bele a lecsóba! J

Ha már rugalmas a munkaidőm, pénteken kiszaladtam a Hunyadi téri kispiacra. Mindent megvettem, ami csak belefér a hátizsákomba. Mivel alig voltak, tőlem szokatlan módon szóba elegyedtem egy árussal, isteni szamócát vettem (fele annyiért, mint a bolti görög eper), kajszit, ropogós cseresznyét. Egy másiknál spárgát kimérve, nem csomagban, így csak annyit vettem, ami egy étkezésre elég is. Uborka, koktélparadicsom, paprikák, patisszon magyar termelőktől. Inspiráló volt, beindult az agyam, pörögtek a receptek, és megint rá kellett jönnöm, hogy mennyivel jobb íze van ezeknek a cuccoknak, mint az előre csomagolt bolti testvéreiknek. Tényleg le kell győzni a lustaságot! Ha esetleg szintén alkotói válságban van a kedves olvasó, itt a jövő heti menütervezetem. Nem főzök minden nap frisset és tartunk húsmentes napokat is.

hideg meggyleves

rántott patisszon rizibizvel és tartárral

pizza

tavaszi vegyes zöldségleves

tojásos nokedli

spárgás, sajtos karajszeletek

sopszkasaláta

A nagy vízválasztó-csobbanás a házi ízesített vizekbe

Egyfolytában azt az impulzust kapjuk, hogy inni kell. Folyamatosan. Naponta 3-4 litert. Mindegy, hogy nő vagy, vagy férfi, mekkora, mit csinálsz egész nap. Igyál akkor is, ha nem vagy szomjas, mert akkor már késő. Érdekes nézőpontok ezek. Én inkább a szervezetemre hallgatok és akkor iszom, amikor szomjas vagyok. Figyelek rá. És azt is tudom, hogy a víz önmagában kevés, nem árt ha viszünk be mellé ásványi sókat is (hmmm egy jó leves). Erre is jók a házilag ízesített vizek. Én végtelenül bátor vagyok: csapvizet iszom Pesten, de sajnos egyre kevésbé finom, hiába pihentetem (klórmentesítés). Múlt héten kaptam rebarbarát és valahogy szóba kerültek az ízesített vizek. Gondoltam egyet és én is kipróbáltam, hátha hozzáad valamit az élvezeti értékéhez. Először csak limonádéval próbálkoztam, amit felturbóztam egy kis reszelt bio narancshéjjal, majd belekarikáztam pár szelet rebarbarát is. Az íz kavalkád és a plusz meggyszerű savanyúság igen nagyot dobott a folyadékfogyasztásomon és futás után különösen jól esett. Íme a ”recept”:

·         limonádé ízlés szerint

·         bio narancs héja reszelve szintén ízlés szerint (nekem 1 literhez 1/8 narancs héja elég volt)

·         rebarbara szeletek szintén ízlés szerint (1-2 cm darabka vékonyan felszeletelve, hogy jobban kioldódjanak az ízek)

A bio narancsot még télen vettem, akkor levet facsartam belőle, de a héját zacskóba zárva betettem a mélyhűtőbe. Így bármikor fel tudom használni, nem kell külön ezért kezeletlen héjú narancsot beszerezni.

Ha valaki savanyú vízre vágyik és már unja a citromot, nyugodtan kipróbálhatja a rebarbarás vizet. Nekem egy új világ tárult fel ezzel az élménnyel, már csak egy szuper kancsó vagy kulacs kellene hozzá, hogy ne a fogammal kelljen kiszűrni a gyümölcsdarabokat. Van ötletetek? Ti szoktatok ízesített vizet készíteni?

Illatos mákos marcipános csiga szilvával

Már pár hónapja készülök megsütni ezt a csigát. Szeretek friss, édes kelt tésztát reggelizni. Persze ezért nem kelek fel hajnalban, inkább egy laza hétvégén megsütöm és amint kihűlt, teszem a mélyhűtőbe. Így hétköznap reggel csak kikapom a hűtőből, amíg fő a kávé, kiolvasztom, és máris megvan az illatos édes reggeli :) Az eredeti receptet itt találjátok, bár a tölteléket teljesen másképp csináltam, és felturbóztam egy kis őrölt kardamommal. Nagyon szeretem a mákot és a kardamomot együtt használni.

12 darabhoz:

500 g liszt

60-80 g cukor

½ tk só

7 g szárított élesztő

80 g puha vaj

1 tojás felverve

250 ml tej

4 csepp mandulaaroma

a töltelékhez:

50 ml tej

100 g cukor

1 csipet őrölt kardamom (elhagyható)

200 g darált mák

150 g marcipán felkockázva

2 ek rum

8 db szilva kimagozva, felkockázva

A tésztához a cukrot, sót, élesztőt összekevertem, majd hozzáadtam a felvert tojás nagy részét (egy keveset félretettem a tekercsek megkenéséhez), a tejet és a mandulaaromát. Addig gyúrtam, amíg kissé összeállt, ekkor hozzáadtam a vajat is és fényes tésztát gyúrtam belőle. Langyos helyen, letakarva kétszeresére kelesztettem.

Közben elkészítettem a tölteléket: a tejet a cukorral felforraltam, majd beleöntöttem a mákot és hozzáadtam a csipetnyi kardamomot és alaposan összekevertem, végül hozzáadtam a rumot, marcipánt és a szilvát is. Jól eldolgoztam, hogy kenhető masszát kapjak.

Egy akkora tepsit kikentem vajjal, amiben kényelmesen elférnek a csigák (6 db-hoz kb. 25x15 cm-es formát használtam).

Amikor a tészta megkelt, lisztezett deszkán 1 cm vékonyra nyújtottam. Megkentem a mákos masszával és a hosszabbik felénél fogva óvatosan feltekertem. 12 egyforma darabra vágtam és a tepsibe fektettem őket. Amíg a sütő felmelegedett 180 °C-ra (kb. fél óra), langyos helyen hagytam kelni a letakart tekercseket. Sütés előtt megkentem a maradék tojással, majd 35-40 percig sütöttem, amíg szép barna lett a teteje.

(A tetején az ott glazúr, de nem igazán növelte az élvezeti értékét, ezért inkább nem traktállak vele titeket.)

Óriás csokis keksz (chocolate chip cookie)

Donna Hay főzős műsorait mindig csorgó nyállal nézem. Azt hiszem, ha egyszer saját főzős műsorom lenne, ilyet csinálnék, ez az én stílusom. Ha kell egészséges, gabonás, zöldséges, de ha úgy hozza kedvem, édes, vajas, kalóriabomba. (Tudom, hogy mértéket tartani nehezebbnek tűnik, mint szélsőségek között vergődni, de szerintem hosszú távon kifizetődőbb táplálkozási stratégia. Így simán beleférhetnek ilyen vaskosabb nasik.)

Na de vissza a recepthez. Donna Hay gyors változata a chocolate chip cookie-ra. A blogon már van egy recept (itt találjátok), azok kicsi kekszek lesznek, ropogósak és 36 órát hagyom állni a tésztát. Ez más jellegű: a széle, alja ropogós, a közepe puhább és egy is elég belőle a kávé, tea mellé (átmérője kb. 10 cm). A receptet itt találjátok, az eredeti 300 g csoki helyett csak 150 g-t tettem bele, így is elég csokis lett. 22 darab lett belőle.

Hozzávalók (1 csésze 250 ml):

200 g hideg vaj

1 cs fehér cukor (175 g)

¾ cs barna cukor (165g)

1 tk vanília kivonat

2 ek tej

1 tojás

2 cs liszt

¼ tk szódabikarbóna

¼ tk sütőpor

pici só

150 g étcsoki

A sütőt előmelegítettem 180 °C-ra és két sütőlemezt kibéleltem sütőfóliával.

A vajat és a cukrokat robotgéppel habosra kevertem kb. 8 perc alatt. Közben feldaraboltam a csokit és összekevertem a lisztet, sütőport, szódabikarbónát, sót.

Ezután a vajas masszába öntöttem a tejet és a tojást és még 2 percig kevertem a géppel. A vanília is ekkor jön bele.

Végül fakanállal beledolgoztam a lisztes keveréket, majd az apróra vágott csokit.

Fagylaltos kanálnyi gombócokat szedtem a sütőlemezekre: egyre 6 db-t, mert sok hely kell nekik sülés közben.

Végül kb. 14 perc alatt megsütöttem őket, amíg a szélük aranybarna nem lett. Miután kivettem még a tepsin hagytam pihenni, majd áttettem rácsra, és hagytam teljesen kihűlni. Az elején még lágy, de ahogy hűl, megkeményedik.

Käsespätzle – sajtos nokedli(?)

Vagy valami olyasmi. Tésztáját tekintve nokedli, csak finom sajtokkal, sült hagymával fogyasztandó (bár van tojásos változata is: Eierspätzle). Mivel alpesi napok voltak a Lidl-ben, bespájzoltunk jó kis sajtokból, plusz szert tettünk egy igen érett darab goudára is. Régóta szerettük volna már kipróbálni, de most jött el az ideje, hogy lépjünk is. Egy osztrák recept alapján készítettük és egyből megszerettük. Fel is került a családi étlapra.

Hozzávalók 2 személyre:

2 tojás

85 ml víz (+ még pár kanálnyi, ha nem lenne elég folyós a tészta)

1 tk olaj

170 g liszt

1 tk só

100 g aromásabb sajt, pl. ementáli, gouda, cheddar

2 kisebb hagyma

1 tk liszt

1 tk zsír

Feltettem 1,5 l vizet forrni, közben elkészítettem a tésztát. Amikor felforrt, 1,5 ek sót tettem bele.

A hagymákat megpucoltam és vékonyan felkarikáztam, majd összegyúrtam a liszttel.

Lereszeltem a sajto(ka)t.

A felvert tojásokhoz hozzákevertem a vizet és az olajat, majd amikor szépen elegyedtek, belekevertem a sót és három adagban a lisztet is. Csomómentesre kevertem.

Amikor a víz felforrt, vékony lukú nokedli szaggatón átengedtem a tésztát, nem szaggattam, csak hagytam lecsöpögni, hogy hosszúkás nokedliket kapjak. Lehet vizes deszkáról is szaggatni, de ehhez nem árt egy kis gyakorlás :). Pár percig főztem (én meg szoktam kóstolni, hogy megfőtt-e, nem bízom a véletlenre).

Amikor megfőtt a tészta, egy nagyobb tálba szedtem és megszórtam a reszelt sajttal. Majd amikor kicsit ráolvadt, összekevertem.

Ezután a zsíron barnára pirítottam a hagymát. És ezzel tálaltam a spätzle-t. Egy finom sörrel lett teljes az élmény :)

Pulled Pork sütőben elkészítve

Mint azt a „rengeteg” bejegyzésből látjátok, mostanában nem sok újdonságot próbáltam ki, a főzés nagyon háttérbe szorult, néha már csak szükséges rossz volt. Ami nem jó. Mert imádok főzni, de máshoz kell(ett) az életerő. Másra koncentráltam. Viszont úgy gondolom, nem tarthatom magamban ezt a szuper jó kis receptet, amit a Zurammal dolgoztunk ki. (Nem mellékesen jegyzem meg: odavan a grillezésért, és isteni cuccokat tud sütni, ha egyszer kijutunk sütögetni :)

Mi most combból csináltuk, ami ehhez a lassú sütéshez kicsit száraz, ideálisabb a boston butt-nak nevezett disznóalkatrész (nagyjából tarja és lapocka egyben, csontostul), ebben a videóban kicsit érthetőbb a dolog. Nálunk másképp darabolják fel a disznókat, mint a túlsó kontinensen, kicsit talán nehezebb a videóban látható tarja+lapocka egységre szert tenni.

Szóval ötvöztünk egy Aaron Franklin receptet és egy Barry Lewis videóban látott sütési technikát. Kicsit türelmetlenek voltunk, még egy órát bőven sülhetett volna, de így is eszméletlen jó lett. A száraz pácnak (rub) nagyjából csak a felét használtuk fel. Az egész folyamat 6,5 órát vesz igénybe, tehát ha ebédre szeretnénk enni, akkor már reggel neki kell állni, ha viszont csak vacsorára, akkor elég dél körül elkezdeni.

Íme a recept:

90 dkg húshoz

2 ek egész bors

2 csapott ek füstös só

2 tk füstölt csípős fűszerpaprika

1 nagy fej vöröshagyma

nagy csipetnyi fokhagyma granulátum (lidl-ben is kapható fűszermalomból 10 tekeréssel kinyerhető mennyiség)

pár ek olívaolaj a hús bekenéséhez

A húst sütés előtt egy órával kivettük a hűtőből, hogy kissé magához térjen.

A sütőt előmelegítettük a legmagasabb fokozaton. Közben egy tepsit előkészítettünk, kibéleltük egy akkora alufólia darab egyharmadával, ami majd az egész húst alaposan befedi (lásd technikai videó). Ráfektettük a vastag szeletekre vágott hagymát (nagyjából 6-8 szelet lett). Mozsárban durvára törtük a borsot, majd az utolsó pár töréshez hozzáadtuk a sót is. Végül belekevertük a paprikát és a fokhagyma granulátumot.

A húst bekentük olajjal, hogy jobban beletapadjon majd a pác, amit fokozatosan dörzsöltünk bele a húsba. Alaposan, hogy minden kis részét befedje. (Nekünk nagyjából a fele megmaradt, de ezt a holnapi oldalashoz fogjuk felhasználni).

Amikor a sütő jó forró lett (260 °C, nem légkeveréses), fél órára betettük a húst fedetlenül (lehet 40-45 perc is). Utána kivettük a sütőből, bespricceltük vízzel (még jobb a cider ecet), majd alaposan becsomagoltuk a maradék fóliába és visszatettük a sütőbe. Takaréklángra állítottuk és 4 órán keresztül lassú tűzön (145 °C) sütöttük. Még egy órát nyugodtan rá lehet húzni, hogy igazán omlós legyen, főleg, ha nagyobb húsdarabunk van (1,5 kg). Ne spóroljátok le! Mi elgyengültünk, nem bírtuk azokat a csodás illatokat…Tehát összesen ½+5 órát érdemes sütni.

Miután kivettük a sütőből, fél órát még becsomagolva pihentettük. Ezután egy mélyebb tányérba tettük, széthúzogattuk és visszaforgattuk a kisült szaftba, hogy magába szívja azokat a csodás ízeket.

Mehet szendvicsbe is, káposztasalátával, sült krumplival, vagy tört krumpli és főtt kukorica kíséretében csak úgy szabadon. Vagy bárhogy, ahogy tetszik :) Vigyázat, a borstól igen csípős, a paprika már csak hab a tortán!

Pásztor pite (inkább kondás)

Bár még nem ettem túl sokszor, nagyon szeretem, viszont ritkán készítem (ez volt a második alkalom). Mivel az eredetitől eltérően nem bárány húsból, hanem sertésből készült, nem teljesen autentikus, ezért is hívom inkább kondás pitének. Ragu, fölötte sajtos krumplipüré tetején olvasztott sajt. Szuper találmány. A recept Gordon Ramsay-é.

Hozzávalók 4-5 személyre:

2 ek olaj

500 g darált bárányhús

1 nagy hagyma reszelve

1 nagy répa reszelve

2 gerezd fokhagyma

2 ág kakukkfű

1 ágacska rozmaring

2 ek worchestershire szósz

11/2 tk paradicsompüré

1 csésze száraz vörösbor

1 csésze (250 ml) húsleves

a krumplipüréhez:

1 kg krumpli

4 ek vaj

2 tojás sárgája

¾ csésze tej

6 ek parmezán (én érett chedárral készítettem)

A krumplit meghámoztam, felkockáztam és sós vízben feltettem főni.

A sütőt előmelegítettem 180 °C-ra. Nekiálltam a ragunak: az olajon erősebb lángon megpirítottam a húst. Amikor barnásra sült, hozzáadtam a reszelt hagymát, áttört fokhagymát és reszelt répát, kicsit kevergettem, majd a kakukkfüvet és a rozmaringot. Sóztam, borsoztam. Fél percig megint kevergettem, ekkor hozzáadtam a paradicsompürét és a worchestershire szószt és 4 percig főztem. Ezután beleöntöttem a bort és addig főztem, amíg elpárolgott belőle az alkohol. Végül beleöntöttem a levest is és nagy lángon besűrítettem az egészet.

Amikor a krumpli megfőtt, krumplinyomón áttörtem, majd belekevertem a tojások sárgáját, vajat, tejet és 2 ek sajtot. Sóval, borssal tovább ízesítettem.

A ragut az előkészített tepsibe öntöttem, majd rásimítottam a krumplipürét, végül megszórtam a maradék sajttal. Addig sütöttem, amíg a sajt megpirult a tetején.

Mozart-golyó

Amikor végignéztem a recepthez tartozó videót, tudtam, hogy ki kell próbálnom. Lelkesedésem kicsit akkor hagyott alább, amikor szembesültem vele, hogy itthon (Budapesten) nem is olyan egyszerű nugátot találni. Nekem már csak az után sikerült, hogy elkészítettem házilag. Nem bosszantó csöppet sem :) A Müllerben Lindt márkájú, illetve az Ázsia Bt.-nél Haas típusú kapható. Természetesen nem is lett olyan jó, mint az eredeti, de ezen már nem hergeltem tovább magam. Következő akadálynak a natúr, sótlan pisztácia beszerzése ígérkezett. Végül sikerült találnom, és készüljetek fel, elég sokba kerül. Sajnos a rózsavíz is kimaradt, legközelebb pótolom. Összességében abszolút kevesebbe kerül a bolti változat, bár, ha Salzburgban vesszük az eredetit, egyesével, az talán nem :). De nem is azért csináltam, hogy olcsóbban jöjjek ki, hanem, hogy meglepjem Anyukámat. Szeretettel készült. :)

Hozzávalók:

200 g nugát

200 g marcipán

2 ek rózsavíz v. cseresznyevíz

25 g pisztácia

125 g porcukor

100-150 g csokoládé

A nugátot 1x1 cm-es kockákra vágtam, majd kis golyókat formáltam belőlük és betettem a hűtőbe, hogy visszaszilárduljanak.

Közben a pisztáciát apróra vágtam és a háromnegyedét a cukorral, vízzel együtt a marcipánmasszához gyúrtam. Kézzel dolgoztam, mert ez volt a legegyszerűbb. Aztán porcukorral kissé behintett felületen 3 cm-átmérőjű rudat formáltam a masszából és annyi felé vágtam, amennyi nugát golyóm volt. (Sajnos nem számoltam, de ez nem is lesz annyira mérvadó, mert a marcipános bevonás során úgyis „elpárolog” pár darab, pláne, ha lelkes családtagjaink is a környéken sündörögnek.) Aztán a golyókat bevontam egy-egy adag marcipánnal. Ismét a hűtőbe tettem őket, amíg gőz fölött felolvasztottam a csokit. Végül mindegyik golyót megforgattam az olvadt csokiban és sütőpapírral bélelt sütőlapra tettem, majd megszórtam a maradék pisztáciával. Hűvös, kevésbé párás helyen hagytam megdermedni.

Waldorf saláta

Amikor lusta vagyok piacra menni, boltból kell beszereznem a zöldségeket. És ez általában azt jelenti, hogy vagy nagy kiszerelést kell vennem, vagy nagyméretű példányokat, amiből nagyjából három féle dolgot is tudok majd készíteni. Esetünkben ez a zöldség a zeller volt. Egy kilóból készülhet krémleves, mehet húslevesbe, vagy valamilyen téli salátába. Mivel waldorf saláta még nem készült a konyhámban, ideje volt pótolni a hiányosságot. Recept természetesen rengeteg. Az „ahány ház annyi waldorf” típusú remek instrukciókkal nem tudtam mit kezdeni. Így ez született:

10 dkg zeller

10 dkg alma

2 ek majonéz

1 tk joghurt

só, bors

20-25 g dió

A zellert először egyforma vastagságú korongokra vágtam, majd felcsíkoztam (=vékony hasábok). Tálba tettem és kicsit besóztam, majd állni hagytam. Közben az almát is hasonlóképpen daraboltam fel. A diót serpenyőben óvatosan megpirítottam, majd durvára vágtam. Végül a zellerhez kevertem az almát, a joghurtot, majonézt egy pici borssal és megszórtam a dióval.

Nem vagyok oda a zellerért, de a sózás igen jót tesz neki, a pirított dió pedig tovább tompítja az ízét. Egymás után kétszer is elkészítettem. Nekem nagyon ízlett :)

Sütőtök fűszerkeverék

Még pár éve bukkantam erre a fűszerkeverék receptre, de akkor nem annyira fogott meg. Sütőtököt sütöttem vele, de nem igazán ízlett. Sütés alatt kiszáradt, és elillantak az aromái. Viszont minden olyan ételbe szuper, ami szereti a mézeskalács-szerű vagy fahéjas ízvilágot. Legújabban a reggeli expressz zabkásámba teszem. Vagy banán turmixba. Vagy forró csokiba. Vagy almás sütibe. De a sütőtökös variációról sem szeretnélek lebeszélni Titeket :).

Hozzávalók:

6 teáskanál őrölt fahéj

2 teáskanál őrölt gyömbér

½ teáskanál őrölt szegfűszeg

½ teáskanál őrölt szerecsendió

1 csipet őrölt cayenne bors

1 csipet őrölt szegfűbors

Újra belevágtam a kovásznevelésbe

Mert annyi jó kenyér recept kering, amibe kovász kell. Nagyon szükségét éreztem, hogy még egyszer nekivágjak és nevelgessem. Sajnos Frida (az előző kovászunk) néhány hónap után elhalálozott, mert nem jól viseltem gondját, remélem, Jánossal másképp lesz majd. Kovász János már két hónapos, köszöni szépen jól van. Minden nap kap enni, megfelelő hőmérsékleten, szép üvegben, a hűtőben lakik. Sokszor frissítem, mert hetente egyszer biztosan kerül belőle a kenyérbe. Ehhez általában Limara receptjét követem, de rozskovász helyett ezt a kovászt használom.

Elkészítéséhez kell némi idő és türelem, egészen pontosan 4 nap szükséges. A receptet itt találtam.

Én a jól bevált magyar BL-55 típusú lisztet használtam.

1. nap

100 g lisztet összekevertem 100 ml vízzel és 12 órán keresztül lefedve, meleg helyen pihentettem. Átkevertem és újabb 12 órán keresztül meleg helyen pihentettem. 30-35°C a legideálisabb neki.

2. nap

+50 g lisztet és 50 ml vizet kevertem a kovászhoz és 24 órán keresztül lefedve, meleg helyen pihentettem.

3. nap

+100 g lisztet és 100 ml vizet adtam a kovászhoz, 12 órát pihentettem, majd erősen átkevertem és újabb 12 órán keresztül pihentettem.

4. nap

+100 g lisztet és 100 ml vizet keverünk a kovászhoz és 24 órán keresztül meleg helyen pihentetjük.

Az 5. napon felhasználható.

Etetése: naponta 1 evőkanál liszt + 1 evőkanál víz, erősen átkeverve. Én villával szoktam, hogy a lisztcsomók is eltűnjenek és kerüljön bele levegő is.

Muszaka

Talán már írtam, hogy mennyire tetszett Rick Stein mediterrán főzős sorozata. Ott láttam, ahogy a görög néni főzi a muszakát és nagyon szerettem volna kipróbálni. Aztán rákerestem, van-e ehhez hasonló recept, de sajnos nemigen találtam. Kénytelen voltam a látottak alapján, emlékezetből elkészíteni. Ez azért nem annyira jellemző rám. Végül nagyon jó lett :). Aztán pár nap múlva mégis találtam egy csomó receptet. Videóval. Sebaj, alkottam :)

Bármilyen formában nagyon szeretem a padlizsánt, de azt hiszem, így, muszaka formájában szeretem a legjobban. Sajnos rajtam kívül más nem rajong érte a családban, úgyhogy csak akkor fogy el, ha úgy van elkészítve, hogy nem annyira padlizsán ízű :). Így az első alkalommal félve csomagoltam belőle ebédet a Zuramnak. Aztán ebédidőben jött az üzenet: „finom ez a muszaka cucc”. Hát így egyétek :)

Hozzávalók 4 személyre:

2 ek olíva olaj

1 db közepes hagyma apróra vágva

25-30 dkg darált hús

1/3 kk szárított oregánó

½ kk szárított bazsalikom

1 ek sűrített paradicsom

½ doboz darabolt paradicsom konzerv

½ dl víz

3 nagyobb krumpli

1 db padlizsán

só, bors

olaj a sütéshez

a besamelhez:

3 csapott ek liszt

2 ek olíva olaj vagy vaj

1/3 csésze (83 ml) forró csirkeleves

2/3 csésze (166 ml) meleg tej

1-1   csipet őrölt zöld bors és őrölt szerecsendió

1 csésze reszelt sajt

1 tojás

Előkészítettem egy 20x30 cm-es tepsit és a sütőt előmelegítettem 220 °C-ra.

Az olíva olajon alacsony lángon üvegesre pirítottam a hagymát, majd felkapcsoltam a lángot és beletettem a húst. Állandóan kevergetve zsírjára pirítottam. Amikor halvány barnára sült a hús, megszórtam sóval, borssal, oregánóval, bazsalikommal, majd belekevertem a paradicsomokat és még ½ dl vizet. Miután felforrt, fedő alatt takaréklángon még 20 percig főztem.

Amíg a hús főtt, olajban megsütöttem a karikára vágott krumplit és a hosszában felszeletelt padlizsánokat. A padlizsánokat már csak 1-2 evőkanál olaj kíséretében, mert szivacs módjára végtelen mennyiségű zsiradékot képesek magukba szívni, amit aztán a tányéron kifolyva fogunk viszontlátni. Nem kell, hogy a krumpli puha legyen, elég, ha egy kis színt kap, és csak félig puhul meg, a sütőben úgyis van még fél órája sülni. A padlizsánnak is legyen egy kis színe.

Végül megfőztem a besamelt: a vajat megolvasztottam, megfuttattam rajta a lisztet majd gyors keverés közben felöntöttem a levessel és a tejjel. Egy-egy csipet zöldborsot és szerecsendiót is kevertem bele, majd alacsony lángon addig főztem, amíg a liszt megfőtt és nem sűrűsödött tovább (már nem volt liszt ízű). Ezután levettem a tűzről és elkevertem benne a sajtot. Amikor felolvadt az egész, a felvert tojást gyors mozdulatokkal beledolgoztam.

Amikor minden hozzávaló elkészült, szépen rétegezve teleraktam a tepsit: alulra ment a krumpli, picit megsóztam, majd befedtem a raguval, végül betakartam a sült padlizsánszeletekkel, amiket szintén sóztam egy picit. Az egészet leöntöttem a sajtos mártással, majd ment a sütőbe, hogy aranybarnára süljön a teteje. Ez nagyjából ½ óra volt.

Lamington

Végre megtaláltam a családi kompromisszum sütit :) Ennyi közösen eltöltött év után már épp ideje volt. Kevert tésztás, nincs benne gyümölcs (na jó a kókusz belefér), nem vajas krémes, de mégis csokis (kakaós). Legyen ez a mai napi tanulság: sose adjuk fel! Meglesz az a kompromisszum süti :)

Tehát ő az, az ausztrálok nemzeti süteménye, vagy a nyolcvanas évek takarékos kókuszkockája, kinek hogy tetszik. A lényeg, hogy kissé masszívabb piskótát forgatunk sűrű kakaóba, majd kókuszreszelékbe.

Ez a mennyiség hat sütihóhérnak is elegendő.

Hozzávalók a tésztához:

175 g cukor

175 g lágy margarin

3 db tojás

175 g liszt

1 púpozott kk sütőpor

A sütőt előmelegítettem 180 °C-ra és egy 20x30 cm-es tepsit kibéleltem sütőpapírral.

A margarint és a cukrot robotgéppel simára kevertem, majd egyesével belekevertem a tojásokat is, végül az átszitált lisztet és sütőport. A masszát a tepsibe simítottam és aranybarnára sütöttem (hústű próbáig). Amikor kisült, rácson hagytam kihűlni, majd egyenlő oldalú kockákra vágtam (ez ugye attól is függ, hogy milyen magasra emelkedik a süti).

Amíg a tészta sült és hűlt, elkészítettem az öntetet.

Hozzávalók az öntethez:

60 g kakaópor

1 csésze cukor (2,5 dl)

¾ csésze forró víz

4 kocka magasabb kakaótartalmú (60%) étcsokoládé

a hengergetéshez kókuszreszelék

A kakaót összekevertem a cukorral, majd felöntöttem a forró vízzel. Amikor az összes cukor feloldódott, beletördeltem a csokoládét és addig kevergettem, amíg teljesen elolvadt.

A piskótakockákat hű segítőtársam egy villa segítségével a csoki szószba forgatta, hagyta kicsit lecsöpögni, én pedig kókuszreszelékbe forgattam.

Sajtos spenótos melegszendvics

Megint úrrá lett rajtam a sajtos felvágottas kenyérrel szembeni ellenállás, úgyhogy igyekeztem más alternatívákat keresni. Ez a spenótos, sajtos melegszendvics megfelelőnek tűnt, ráadásul úgy juttattam klorofillt a szervezetembe, hogy nem kellett hozzá főzeléket enni :) Az eredeti recept itt található angolul. Nekem nagyon ízlett, a mustár és a szósz azért kicsit elnyomja a spenót ízét, szóval nem kell tartani a túlzott zöld íztől.

Hozzávalók:

4 szelet toast kenyér, vagy bármilyen más ennek megfelelő mennyiségű kenyér

1 csésze reszelt sajt (ez kb 50 g)

½ tk mustárpor vagy 1 tk enyhe mustár

½ tk worcestershire szósz

pici bors

pici tej

2 csésze friss vagy ½ csésze fagyasztott spenót

A fagyasztott spenótot mikróban kiolvasztottam, kinyomkodtam, kicsit feldaraboltam, majd hozzákevertem a sajtot, mustárt, worcestershire szószt és egy csipetnyi borssal ízesítettem. Alaposan összekevertem, majd annyi tejet kevertem még bele, hogy kenhető állagú legyen. A kenyereket megkentem és a jó kis party grillben aranyszínűre sütöttem.

Serpenyőben sült almás süti

Remek hírem van azok számára, akik édes szájúak, nincs sütőjük és esetleg már unják a mikróban készült csészés sütiket. Vagy azoknak, akik szeretnek a szabadban főzőcskézni, Jamie Oliveri ügyességgel képesek főzni az ölükben, és egy jó desszertre vágynak. Amikor olvastam a kommenteket a recept videója alatt, mindenki áradozott, hogy milyen finom. Enyhe előítélettel fűszerezve igazából csak a technikára voltam kíváncsi, de valóban nagyon finom ez a süti. Légies az állaga, mégsem száraz. A karamelles ragacsos alma nagyon feldobja az egészet.

A recept leírása itt található, a videót pedig itt nézhetitek meg ékes német nyelven.

Hozzávalók a tésztához:

2 db tojás

100 g cukor

1 tk fahéj

1 tk vanília kivonat

80 g olvasztott vaj vagy margarin

75 g liszt

½ tk sütőpor

30 g őrölt mandula

az almához:

50 g cukor

3 ek víz

2 kisebb alma

25 g mazsola

3 cl amaretto (vagy rum)

A tésztához a tojásokat habosra kevertem 100 g cukorral, majd belekevertem a fahéjat, vaníliát, vajat, végül a mandulával és sütőporral elkevert lisztet. Félretettem pihenni, amíg előkészítettem az almát.

A megmosott almákat felnegyedeltem, kivágtam a magházukat és kis (kb. 1x1 cm) kockákra vágtam.

Az 50 g cukrot egy serpenyőbe öntöttem és elkevertem a vízzel, majd addig forraltam, amíg szép karamell nem lett belőle. Rádobtam az almakockákat és 2-3 percig kevergetve dinszteltem, majd belekevertem a mazsolát és az alkoholt is.

Erre az egész almás karamelles dologra öntöttem a tésztát, elsimítottam és alacsony lángon, fedő alatt 10 percig sütöttem. Tíz perc után levettem a fedőt és további 20 percig sütöttem. A sütési idő vége felé érdemes néha hústű próbával ellenőrizni, hogy hogy áll a tészta. Ha tisztán tudjuk kihúzni a sütiből, elkészült.

Ráfordítottam egy tányérra, kicsit hűlni hagytam, végül megszórtam porcukorral. Aki fokozni szeretné a kényeztetést, pici reszelt citromhéjjal felturbózott tejszínhabbal megteheti.

Sajtos chilis kukoricaleves

Ez a leves még abból az időből van, amikor még utoljára lehetett venni csöves kukoricát a piacon. De fagyasztott, vagy konzerv változatból is elkészíthető. Én nagyon szeretem, főleg sajttal. Így a hidegebb időben bátrabban teszek bele chilit, hogy kicsit jobban felmelegítsen. Az eredeti recept itt olvasható németül.

Hozzávalók:

400 g kukorica (konzerv vagy mélyhűtött)

1 nagyobb fej hagyma

2 gerezd fokhagyma

100 g erősebb ízű sajt (pl. cheddar) lereszelve

50 ml tej

500 ml zöldségleves (akár kockából is)

100 ml tejszín (elhagyható)

2 ek olaj

só, bors, chili (esetleg erős pista)

ropogtatnivaló pattogatott kukorica a tetejére

Az olajon alacsony lángon, állandóan kevergetve üvegesre pirítottam a hagymát.

Ezután beletettem az áttört fokhagymát, fél percig kevergettem, majd felöntöttem a tejjel és pár percig még főztem.

Beletettem a kukoricát, felöntöttem a zöldséglevessel, és addig főztem, amíg a kukorica megpuhult (én még csőről levágott friss szemekből főztem).

Végül beletettem a reszelt sajtot (itt mehet bele a tejszín is), sóval, borssal, chilivel ízesítettem. Bár az eredeti recept úgy szól, hogy turmixoljuk le a levest, én nem tettem, mert eddig még sosem sikerült igazán krémesre. Inkább hagytam egyben a szemeket.

Fetával és aszalt paradicsommal töltött csirkemell

Elérkezettnek láttam az időt, hogy felhasználjam az egy (vagy két?) éve a fiókban pihenő sütőzacskó nevű találmányt. Sosem használtam még és nem volt kedvem mosogatni, úgyhogy adta magát a kísérlet. Mostanában kicsit nehezen megy a menü összeállítása, mert mire megveszem, amit ennék, már nem kívánom. Ezért inkább nem veszek semmit, amiből szenvedések árán sikerül csak ebédet varázsolni. Senkinek nem kívánom. Aztán egyszercsak segítségemre sietett az Univerzum és egy receptmagazin képében elküldte az egyik megoldást: aszalt paradicsommal és fetával töltött csirkemell. Csirkemell a mélyhűtőben, maradék feta és aszalt paradicsom olajban a hűtőben. Gyorsan előmelegítettem a sütőt, összeraktam a húst, és amíg ez utóbbi sült, elkészítettem a bulgur és rizs köreteket. A receptötletet a Vidék Ízéből (2016/07) kaptam.

Hozzávalók 2 személyre:

2 kisebb fél csirkemell

2 db 1 cm vastag szelet feta vagy krémfehér sajt

4-6 olajban eltett fűszeres aszalt paradicsom (mérettől függően több is lehet)

só, bors

1 ek olíva olaj

1 kk szárított bazsalikom

2 fogpiszkáló

A sütőt előmelegítettem 200 °C-ra.

A csirkemelleket középen felszúrtam egy éles késsel, hogy a csinos kis zsebükbe beletuszkoljam az aszalt paradicsomokat és a sajtot. Miután megtöltöttem a húst, fogpiszkálóval lezártam a bejáratot, hogy a töltelék többé kevésbé bent maradjon sütés alatt. Kívül sóztam, borsoztam és egy picit beolajoztam, majd megszórtam a bazsalikommal.

Betettem egy sütőzacskóba, majd az egészet egy tepsibe fektettem és a használati utasításnak megfelelően (ahol sokszor leírják, hogy ne érjen a sütő falához) 30-35 percig sütöttem.

Jó volt még egy kicsit visszacsempészni a nyári ízeket az őszbe, és rá kellett jönnöm, mennyire kimaradt ez a töltött húsos dolog a repertoáromból. Remélem, kapok még ihleteket és hozhatok még ilyen jó kis recepteket :)