2012. február 7., kedd

Királyi csokis süti


Kalandos volt. Először Két cicánál láttuk ezt a sütit, mint Vilmos herceg keksztortája. Egyből meg is kaptam feladatnak, hogy elkészíthetem. Kb. azonnal. El is készült, de nem teljesen ugyanúgy. Aztán jobban beleástam magam a témába és végül a volt királyi főszakács oldalára lyukadtam ki. Ha már eredeti, akkor vissza a forráshoz. Királyék minden délutáni teához ezt fogyasztják, és mindig elfogy.
Alapja a keksz és a vajas csokikrém, és ezt lehet beburkolni részlegesen vagy teljesen tömény csokival. Nem valami diétás.
A recept az angol királyi család ex-szakácsának oldaláról származik. Az átszámított mennyiségeket kicsit kerekítettem, hogy könnyebb legyen kimérni a hozzávalókat.
Hozzávalók 10 adaghoz:
115 g fekete csoki
115 g porcukor (ez könnyebben oldódik a vajban)
115 g vaj
1 tojás
230 g vajas keksz
plusz csoki a tetejére 50 g (ha az egészet be akarjuk vonni, akkor 200 g)
15x6,5 cm-es forma
Először a forma oldalát kikentem vajjal, aztán az alját kibéleltem sütőpapírral.
A kekszet mandula nagyságúra törtem, majd a vajat habosra kevertem a cukorral. Én balga módon nem porcukrot használtam, ezért a töltelék kissé ropogott a fogunk alatt. Egészen más állaga lesz, ha megolvasztjuk a vajat, mintha habosra kevernénk. Persze egy működő robotgéppel mindez pofon egyszerű lett volna. De az életem már csak ilyen, nem olyan egyszerű az. Amikor vajat kell habosra kevernem mindig eszembe jut, amikor Nagymamámnak segítettem sütit sütni. Általában én kaptam azt a „remek” feladatot, hogy a vajat vagy a tojást keverjem ki a cukorral. Nagymamám irtó türelmes volt. Úgy nagyjából 2 percenként megkérdeztem, meddig kell még keverni. Mindig azt mondta: Amíg a fekete kutyából fehér nem lesz. Sosem felejtem el. Most is addig kevertem. A kezem meg leszakadt.
Amikor már jónak ítéltem a vajat, gőz fölött felolvasztottam a csokit, majd hozzáraktam a tojást és folytonosan keverve krémesre főztem. (Kicsit kényes művelet, mert nem jó a csokis tojásrántotta.)
A csokis cuccot a vajashoz kevertem, majd az egészet a kekszhez és jó alaposan összedolgoztam, hogy a csokikrém mindenhol bevonja.
A masszát a formába tuszkoltam és 3 órára a hűtőbe tettem. Én most csak a tetejét vontam be csokival.
Hát nem rossz, de elsőre nem voltam oda érte. Nem tudom miért. Aztán azon kaptam magam, hogy egyre többször megyek vissza a konyhába és csipegetek bele a sütibe. Sőt már alig várom, hogy hazaérjek a melóból és egyek egy adagot (már ha marad addigra). Tíz adag, de nem volt hosszú életű.

1 megjegyzés:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...