Kolis lettem

 

Kisebb hallgatásom oka is (részben) ez, kolis lettem Ausztriában. Igaz csak pár hétre, de mégiscsak kiskonyhám nélkül maradtam. Eddig is nagy tisztelettel adóztam Mókusnak, a Kollégista Gurman blog szerzőjének, mert sejtettem, hogy nem egyszerű saját konyha nélkül, minimál felszereléssel olcsón jó kajához jutni, de most már meg is tapasztaltam. Nehezítő körülmény egy 10 cm magas polcocska a hűtőben, és kb 2 liternyi hely a mélyhűtőben. A felszerelés: 2 lábos, 1 serpenyő, 1 műanyag fakanál, vágódeszka, vízforraló. Kicsit csaltam, mert hoztam magammal bicskát, hogy valami éles dolog is legyen nálam. Persze elhatároztam, hogy nem főzök, csak pihenek, meg új ízélményekkel gazdagodom, de asszem nem gondoltam komolyan. Három nap alatt telepakoltam a konyhaszekrény részlegemet.

Mondanom sem kell, hogy az alapanyagok csodásak idekint, a sajtpultnál, minden bevásárlásnál negyed órát csorgatom a nyálam. Viszont a gyümölcs-zöldség felhozatal kissé gyér, de hát mit akarok itt a hegyek között. Viszont a bio elérhető, nincs ketreces tojás, és a kész kaják is minőségiek.

Azért adtam egy esélyt a menzának is, eddig 3:1-re a házi koszt vezet. Mondjuk a fél grillcsirkével nem volt semmi bajom, de a mellé adott köret elég fura volt. Bár nyitott vagyok az új ízekre, a krumplipüré uborkasalátával összekeverve, hidegen finoman fogalmazva is érdekes volt.

Miután nagy nehezen elfogyott az otthonról hozott rengeteg kolbászos szendvics, és nem jött be a menza, kipróbáltam néhány kész kaját is (pl. aldis csirke vindaloo). És 600 km-t kellett utaznom hozzá, hogy vegyek egy zacskó basmati rizst, amit eddig még nem próbáltam. Aztán természetesen kipróbáltam az osztrák pirog szerű tésztát is. Meg lesz még gombóc, vursztok, meg ami még szembe jön.

Sajnos szimpatikus cukrászdát eddig még nem találtam, hogy pusztíthassam a Sacher tortát, viszont megtudtam, hogy az igazinak hirdetett Mozart golyó nem is igazi.

Azért a túró rudi hiányzik.