"Fúziós" konyha

Kedves Olvasó!

Most egy tanulságos történet következik arról, miért érdemes feliratozni a mélyhűtőben tárolt maradék készételeinket.

Ebédelni kell valamit, de ez nálam nem olyan egyszerű. A menza mifelénk elég drága. És mivel baromira el vagyok kényeztetve (szüleim és jómagam által), nem is szeretem az ottani ételeket. Marad a főzés. Na már most, akármennyire is a főzés mellett vagyok, azért hétköznap este egy végigdolgozott nap és 2 és fél óra utazás után nekem sincs sok energiám odaállni a tűzhely elé. Ezért amikor csak tehetem, a hétvégén főtt maradékot (persze csak azt, ami bírja) lefagyasztom, és a héten szépen kieszem a mélyhűtőből.

Ma gombapaprikásnak kinéző kaját vittem magammal, amihez tegnap még főztem egy kis tésztát. Az előrelátó Kata valamilyen hirtelen ötlettől vezérelve tejföllel jól összekeverte a kifőtt tésztát, gondolván másnap már csak kimelegíti hozzá a gombapaprikást és kész az ebédje.

A meglepetés akkor következett, amikor már melegítettem a kajámat, és a mikró felől kínai 5fűszer illata terjengett. Először azt gondoltam valami gaz kolléga titokban kicserélte az ebédjeinket és most a sajátját melegíti, de sajnos nem így volt. A gombapaprikásnak kinéző fagyasztott cucc valójában kínai marha volt káposztával és bébikukoricával. Csípős, fűszeres, amilyennek egy kínainak lennie kell. Mit volt mit tennem, megettem hozzá a tésztát, amit előző nap gondosan összekevertem a tejföllel. Végül is az indiai csípős kajákhoz is jó passzol a joghurt…

A tejföl még csak-csak, de a legfurcsább igazából a penne volt az egész történetben, az nagyon nem illett oda.

Tehát kedves Olvasók cimkézni, cimkézni, cimkézni! Mert a pennés tejfölös kínai marha nem valami finom.

Evés közben eszembe jutott az egyik kedvenc jelenetem a Jóbarátokból :)