Mese az ellaposodott repertoárról

Be kell, hogy valljam, elkényelmesedtem. Engem is elért az ellaposodott repertoár szindróma. Vagyis egyensúlyozva a munka1, munka2, háztartás, élet, pihenés között, főzés tekintetében túlélésre játszottam. Lassan ugyanaz a 10 kaja került fel a hűtőre kifüggesztett kívánság listára, és két hetes vetésforgóban ugyanaz került az asztalra. Az ellaposodó párkapcsolattal ellentétben ebből nem lehet kilépni, mert enni kell, és ha szűkös a keret, főzni is jobban megérni. Azonban ebben az időszakban tanultam meg azt is, hogy nem kell mindig belehalni a főzésbe, lehetnek kivételes napok, amikor leugrom egy gyrosra, vagy a kínaiba. Mérlegelni kell. És ebben szegény Uramnak mennyi év munkája van! A másik oldalról pedig úgy alakult, hogy megint képbe került a blog. Zavart, hogy elhanyagolom, mert régen azért erősen motivált, hogy legalább hetente egy újdonság felkerüljön mind az asztalunkra, mind a blogra.

Szóval elfogadtam a kihívást: keljen életre ismét a blog, újítsam fel a receptkészletet, legyen megint öröm a főzés, ha már időt szánok rá. Irány a piac (le kell győzni a lustaságot), preferáljam az idénygyümölcsöket, zöldségeket, vegyem fel a trendek fonalát. Csapjunk bele a lecsóba! J

Ha már rugalmas a munkaidőm, pénteken kiszaladtam a Hunyadi téri kispiacra. Mindent megvettem, ami csak belefér a hátizsákomba. Mivel alig voltak, tőlem szokatlan módon szóba elegyedtem egy árussal, isteni szamócát vettem (fele annyiért, mint a bolti görög eper), kajszit, ropogós cseresznyét. Egy másiknál spárgát kimérve, nem csomagban, így csak annyit vettem, ami egy étkezésre elég is. Uborka, koktélparadicsom, paprikák, patisszon magyar termelőktől. Inspiráló volt, beindult az agyam, pörögtek a receptek, és megint rá kellett jönnöm, hogy mennyivel jobb íze van ezeknek a cuccoknak, mint az előre csomagolt bolti testvéreiknek. Tényleg le kell győzni a lustaságot! Ha esetleg szintén alkotói válságban van a kedves olvasó, itt a jövő heti menütervezetem. Nem főzök minden nap frisset és tartunk húsmentes napokat is.

hideg meggyleves

rántott patisszon rizibizvel és tartárral

pizza

tavaszi vegyes zöldségleves

tojásos nokedli

spárgás, sajtos karajszeletek

sopszkasaláta

A nagy vízválasztó-csobbanás a házi ízesített vizekbe

Egyfolytában azt az impulzust kapjuk, hogy inni kell. Folyamatosan. Naponta 3-4 litert. Mindegy, hogy nő vagy, vagy férfi, mekkora, mit csinálsz egész nap. Igyál akkor is, ha nem vagy szomjas, mert akkor már késő. Érdekes nézőpontok ezek. Én inkább a szervezetemre hallgatok és akkor iszom, amikor szomjas vagyok. Figyelek rá. És azt is tudom, hogy a víz önmagában kevés, nem árt ha viszünk be mellé ásványi sókat is (hmmm egy jó leves). Erre is jók a házilag ízesített vizek. Én végtelenül bátor vagyok: csapvizet iszom Pesten, de sajnos egyre kevésbé finom, hiába pihentetem (klórmentesítés). Múlt héten kaptam rebarbarát és valahogy szóba kerültek az ízesített vizek. Gondoltam egyet és én is kipróbáltam, hátha hozzáad valamit az élvezeti értékéhez. Először csak limonádéval próbálkoztam, amit felturbóztam egy kis reszelt bio narancshéjjal, majd belekarikáztam pár szelet rebarbarát is. Az íz kavalkád és a plusz meggyszerű savanyúság igen nagyot dobott a folyadékfogyasztásomon és futás után különösen jól esett. Íme a ”recept”:

·         limonádé ízlés szerint

·         bio narancs héja reszelve szintén ízlés szerint (nekem 1 literhez 1/8 narancs héja elég volt)

·         rebarbara szeletek szintén ízlés szerint (1-2 cm darabka vékonyan felszeletelve, hogy jobban kioldódjanak az ízek)

A bio narancsot még télen vettem, akkor levet facsartam belőle, de a héját zacskóba zárva betettem a mélyhűtőbe. Így bármikor fel tudom használni, nem kell külön ezért kezeletlen héjú narancsot beszerezni.

Ha valaki savanyú vízre vágyik és már unja a citromot, nyugodtan kipróbálhatja a rebarbarás vizet. Nekem egy új világ tárult fel ezzel az élménnyel, már csak egy szuper kancsó vagy kulacs kellene hozzá, hogy ne a fogammal kelljen kiszűrni a gyümölcsdarabokat. Van ötletetek? Ti szoktatok ízesített vizet készíteni?

Illatos mákos marcipános csiga szilvával

Már pár hónapja készülök megsütni ezt a csigát. Szeretek friss, édes kelt tésztát reggelizni. Persze ezért nem kelek fel hajnalban, inkább egy laza hétvégén megsütöm és amint kihűlt, teszem a mélyhűtőbe. Így hétköznap reggel csak kikapom a hűtőből, amíg fő a kávé, kiolvasztom, és máris megvan az illatos édes reggeli :) Az eredeti receptet itt találjátok, bár a tölteléket teljesen másképp csináltam, és felturbóztam egy kis őrölt kardamommal. Nagyon szeretem a mákot és a kardamomot együtt használni.

12 darabhoz:

500 g liszt

60-80 g cukor

½ tk só

7 g szárított élesztő

80 g puha vaj

1 tojás felverve

250 ml tej

4 csepp mandulaaroma

a töltelékhez:

50 ml tej

100 g cukor

1 csipet őrölt kardamom (elhagyható)

200 g darált mák

150 g marcipán felkockázva

2 ek rum

8 db szilva kimagozva, felkockázva

A tésztához a cukrot, sót, élesztőt összekevertem, majd hozzáadtam a felvert tojás nagy részét (egy keveset félretettem a tekercsek megkenéséhez), a tejet és a mandulaaromát. Addig gyúrtam, amíg kissé összeállt, ekkor hozzáadtam a vajat is és fényes tésztát gyúrtam belőle. Langyos helyen, letakarva kétszeresére kelesztettem.

Közben elkészítettem a tölteléket: a tejet a cukorral felforraltam, majd beleöntöttem a mákot és hozzáadtam a csipetnyi kardamomot és alaposan összekevertem, végül hozzáadtam a rumot, marcipánt és a szilvát is. Jól eldolgoztam, hogy kenhető masszát kapjak.

Egy akkora tepsit kikentem vajjal, amiben kényelmesen elférnek a csigák (6 db-hoz kb. 25x15 cm-es formát használtam).

Amikor a tészta megkelt, lisztezett deszkán 1 cm vékonyra nyújtottam. Megkentem a mákos masszával és a hosszabbik felénél fogva óvatosan feltekertem. 12 egyforma darabra vágtam és a tepsibe fektettem őket. Amíg a sütő felmelegedett 180 °C-ra (kb. fél óra), langyos helyen hagytam kelni a letakart tekercseket. Sütés előtt megkentem a maradék tojással, majd 35-40 percig sütöttem, amíg szép barna lett a teteje.

(A tetején az ott glazúr, de nem igazán növelte az élvezeti értékét, ezért inkább nem traktállak vele titeket.)

Óriás csokis keksz (chocolate chip cookie)

Donna Hay főzős műsorait mindig csorgó nyállal nézem. Azt hiszem, ha egyszer saját főzős műsorom lenne, ilyet csinálnék, ez az én stílusom. Ha kell egészséges, gabonás, zöldséges, de ha úgy hozza kedvem, édes, vajas, kalóriabomba. (Tudom, hogy mértéket tartani nehezebbnek tűnik, mint szélsőségek között vergődni, de szerintem hosszú távon kifizetődőbb táplálkozási stratégia. Így simán beleférhetnek ilyen vaskosabb nasik.)

Na de vissza a recepthez. Donna Hay gyors változata a chocolate chip cookie-ra. A blogon már van egy recept (itt találjátok), azok kicsi kekszek lesznek, ropogósak és 36 órát hagyom állni a tésztát. Ez más jellegű: a széle, alja ropogós, a közepe puhább és egy is elég belőle a kávé, tea mellé (átmérője kb. 10 cm). A receptet itt találjátok, az eredeti 300 g csoki helyett csak 150 g-t tettem bele, így is elég csokis lett. 22 darab lett belőle.

Hozzávalók (1 csésze 250 ml):

200 g hideg vaj

1 cs fehér cukor (175 g)

¾ cs barna cukor (165g)

1 tk vanília kivonat

2 ek tej

1 tojás

2 cs liszt

¼ tk szódabikarbóna

¼ tk sütőpor

pici só

150 g étcsoki

A sütőt előmelegítettem 180 °C-ra és két sütőlemezt kibéleltem sütőfóliával.

A vajat és a cukrokat robotgéppel habosra kevertem kb. 8 perc alatt. Közben feldaraboltam a csokit és összekevertem a lisztet, sütőport, szódabikarbónát, sót.

Ezután a vajas masszába öntöttem a tejet és a tojást és még 2 percig kevertem a géppel. A vanília is ekkor jön bele.

Végül fakanállal beledolgoztam a lisztes keveréket, majd az apróra vágott csokit.

Fagylaltos kanálnyi gombócokat szedtem a sütőlemezekre: egyre 6 db-t, mert sok hely kell nekik sülés közben.

Végül kb. 14 perc alatt megsütöttem őket, amíg a szélük aranybarna nem lett. Miután kivettem még a tepsin hagytam pihenni, majd áttettem rácsra, és hagytam teljesen kihűlni. Az elején még lágy, de ahogy hűl, megkeményedik.

Käsespätzle – sajtos nokedli(?)

Vagy valami olyasmi. Tésztáját tekintve nokedli, csak finom sajtokkal, sült hagymával fogyasztandó (bár van tojásos változata is: Eierspätzle). Mivel alpesi napok voltak a Lidl-ben, bespájzoltunk jó kis sajtokból, plusz szert tettünk egy igen érett darab goudára is. Régóta szerettük volna már kipróbálni, de most jött el az ideje, hogy lépjünk is. Egy osztrák recept alapján készítettük és egyből megszerettük. Fel is került a családi étlapra.

Hozzávalók 2 személyre:

2 tojás

85 ml víz (+ még pár kanálnyi, ha nem lenne elég folyós a tészta)

1 tk olaj

170 g liszt

1 tk só

100 g aromásabb sajt, pl. ementáli, gouda, cheddar

2 kisebb hagyma

1 tk liszt

1 tk zsír

Feltettem 1,5 l vizet forrni, közben elkészítettem a tésztát. Amikor felforrt, 1,5 ek sót tettem bele.

A hagymákat megpucoltam és vékonyan felkarikáztam, majd összegyúrtam a liszttel.

Lereszeltem a sajto(ka)t.

A felvert tojásokhoz hozzákevertem a vizet és az olajat, majd amikor szépen elegyedtek, belekevertem a sót és három adagban a lisztet is. Csomómentesre kevertem.

Amikor a víz felforrt, vékony lukú nokedli szaggatón átengedtem a tésztát, nem szaggattam, csak hagytam lecsöpögni, hogy hosszúkás nokedliket kapjak. Lehet vizes deszkáról is szaggatni, de ehhez nem árt egy kis gyakorlás :). Pár percig főztem (én meg szoktam kóstolni, hogy megfőtt-e, nem bízom a véletlenre).

Amikor megfőtt a tészta, egy nagyobb tálba szedtem és megszórtam a reszelt sajttal. Majd amikor kicsit ráolvadt, összekevertem.

Ezután a zsíron barnára pirítottam a hagymát. És ezzel tálaltam a spätzle-t. Egy finom sörrel lett teljes az élmény :)