Boller

Kezdek rászokni a sütis reggelikre, és mivel lusta vagyok elmenni a pékségig (1 sarok), kénytelen vagyok máshogy megoldani. Úgyhogy mostanában sütés után a már kihűlt brióst, felszeletelt kalácsot stb. frissen beteszem a mélyhűtőbe (zacskóban). Reggel pedig, amíg lefő a kávé csak kiolvasztok pár darabot és meg is van a langyos, illatos reggeli.

Kicsit untam már a brióst meg a kalácsot és különben is most jöttünk vissza a messzi északról, adta magát, hogy kipróbáljam a bollert, a norvégok nemzeti sütijét. Eléggé hasonlóak voltak a receptek, de volt egy, ami különösen tetszett. Mert története van. Nem is akármilyen.

A tészta nagyon lágy, ettől titkon kétségbe is estem. Az első darabot még próbáltam lisztes kézzel megformálni, aztán hagytam az egészet és inkább fagyi adagoló kanállal dolgoztam tovább. A gombócok a kelesztés során szétterültek, de a sütés alatt összeszedték magukat és szép domborúra nőttek. Az eredeti recept itt található, a mennyiségeket nagyjából átszámoltam ml-re és grammra. A fél adagból is kb. 20 db boller lett. Ez a fél adag :)

Hozzávalók:

55 g olvasztott vaj

300 ml tej

100 g cukor

1 ek szárított élesztő

½ tk só

½ tk őrölt kardamom

360 g liszt, plusz még ha szükséges

¼ csésze mazsola (kb. 35 g) vagy csoki csepp (csoki apróra vágva), esetleg mindkettő

tojás a kenéshez

A tejet, vajat, cukrot és élesztőt összekevertem és 10 percig állni hagytam. Ezután belekevertem a többi hozzávalót és kb. 8 percig gyúrtam. Letakarva nagyjából egy órát hagytam kelni, langyos helyen. Ezután átgyúrtam a tésztát és egy sütőpapírral bélelt sütőlemezre golflabdánál kicsit nagyobb tésztagombócokat tettem. Érdemes nagyobb távolságot hagyni közöttük, mert kicsit szétterülnek kelés közben. Ismét kelesztettem őket 45 percig (langyos helyen, letakarva), és közben a sütőt is előmelegítettem 180 °C-ra. Amikor a sütik megkeltek, óvatosan megkentem őket a felvert tojással, végül aranybarnára sütöttem őket. Ez kb. 20 perc volt.

Tartalmas, abbahagyhatatlan, kissé fűszeres, puha, levegős finomság. Ezért érdemes reggel felkelni. (Mélyhűtőben bezacskózva is eláll, de nálunk nem tartott sokáig: egy héten belül elfogyott az összes.)

Piacváltás

Nem szeretném nyilvánosan szidni a Lehelt (Lehel Csarnok), de kénytelen voltam leszokni az ottani vásárlásról. A keleti fűszeres az egyetlen ok, amiért beteszem oda a lában. Tudom: nem kötelező odajárni, van más választásom is. Így történt, hogy egy szép késő nyári napon (péntek reggel) elmentem, hogy felfedezzem a Hunyadi téri piacot. Nem is értem, miért halogattam idáig…

• időben kb. ugyanannyi volt, mint elslattyogni a lehelre, csak egy megálló erejéig villamosra kellett szállni
• kis őstermelői piac, kevebb ember, de valahogy a közönség is más: nem tolakodtak elém időhiányban szenvedő nyugdíjasok és a lábamon egyetlen gurulós bevásárlószerkezetet sem húztak végig ottlétem alatt
• kevés árus, és nem mindenki ugyanazt a nagybani cuccot árulta: teljesen ledöbbentem, hogy mennyiféle paradicsom, paprika, gyümölcsök, zöldbab, fűszernövények stb. volt, de az egyik pultnál a bácsi pl. csak kukoricát árult
• ott tartózkodásom ideje alatt egy vevőjelöltre sem szóltak rá, hogy ne fogdossa össze a gyümölcsöt, lehetett válogatni, és megkérdezték, a baracknál vagy a szilvánál, mihez lesz, puhábbat adjanak-e vagy keményebbet
• az áru nem hibátlan, de ettől szép, és: sok helyen lehet kóstolni! (én ettől a gesztustól úgy összezavarodtam, hogy nem is mertem kóstolni :)
• az árak nincsenek elszállva (pl. 1 kg sárga koktélparadicsom 600 Ft volt)
•  láttam házi szörpöket (az üveget vissza kell vinni), lekvárokat, mézet igen jó áron, sajtot, túrót, ott nem láttam árat, ami miatt gyanút fogtam, de lehetett (volna) kóstolni

Egyszóval igen jó benyomást tett rám az első találkozás, így kéne zajlania minden piacos vásárlásnak. Nem kell nekem "kézműves", meg "bio", meg zenélős, csak szeretnék emberi módon, kellemes légkörben vásárolni. Nagy örömömben sok mindent megvettem, de nem ért csalódás: a gyümölcsöknek olyan ízük volt, mint amilyennek egy körtének, baracknak, szilvának lennie kell. A zöldségekkel sem volt semmi probléma: a kukorica édes, ropogós, a patiszon, paprika, paradicsomok jó ízűek voltak. Egy dolgot felejtettem csak el: benézni a csarnok részbe. De azt majd legközelebb...

Húsgolyók északi stílusban (norvég húsgolyó ál-barnamártással)

Itt vagyok, csak kicsit elutaztam északra, hogy kizökkenjek, pihenjek, feltöltődjek. A pihenés sajnos nem sikerült, de a többi kettőt szépen teljesítettem. Ráadásul elkezdtem lelkesedni az északi konyháért. Eddig is szemeztem a svéd húsgolyó készítéssel, mert sejtettem, hogy nem az ikeás a gasztronómia csúcsa, de most tovább motivált a kinti felfedezés, főzés.

Történt ugyanis, hogy átlagos magyar turistaként 1 hónapnyi konzerv kajával vágtunk neki a hosszú útnak. Öregszünk, meg a gyomrunk is elkényelmesedett már, úgyhogy egy hét után fintorogva tettük vissza a konzervet az ülés alatti dobozba, hogy kössz nem, inkább szalámis kenyér. Másnap bementünk egy szupermarketbe, és a már tőlünk megszokott határozottságunkkal 10 percig tanakodtunk a norvég konzervek előtt. Az gyorsan eldőlt, hogy a húsgolyót választjuk, de melyik fajtát és milyen szószban? Röpke negyed óra alatt sikeresen választottunk, majd vettünk hozzá krumplit is, mert az úgy jó. (Megjegyzem volt egyesével, előre alufóliába csomagolt kiszerelés sütéshez, és héjában főtt, hámozott, zacskóban is, a különböző kiszerelésű krumpli salátákról nem is beszélve.) Amikor este kibontottuk a húsgolyó konzervet, konstatáltuk, hogy nem a szószos változatot vettük, hanem azt, ami csak húslevesben úszkál. Kicsit elszontyolodtunk, hogy hogyan is lesz ebből mártás, de arra jutottunk, rántsuk be a levét, abból baj nem lehet. Végül egy nagyon jó vacsora kerekedett belőle (meg másnap is, mert a konzerv egy hadseregnek is elég lett volna).

Amikor hazaértünk, alig vártam, hogy találjak egy jó receptet és itthon is elkészítsem. Sokat olvastam róla, sokat keresgéltem. Nagyon hasonlóak voltak a külföldi receptek, végül e mellett döntöttem. És igen jól tettem. Azért írtam ál-barnamártást, mert az kicsit komolyabb dolog, másképp készül, de nekünk most ez a leveskockás változat is tökéletesen megfelelt.

Hozzávalók 4 személyre (kb 50-55 db):

2 kis szelet kenyér (akár héja nélkül)

3/8 csésze tej, durván 0,9 dl

½ kg darált hús: fele marha, fele sertés

1 tojás felverve

¼ kk szerecsendió

¼ kk őrölt bors

1/8 kk 5 fűszer keverék (autentikus skandináv fűszer :)

1 kis fej hagyma apróra vágva

1 tk só

2 tk vaj és egy pici olaj a sütéshez

a mártáshoz:

2 ek liszt

500 ml alaplé/átszűrt húsleves (lehet leveskockából is)

A kenyeret széttépkedtem, tálba tettem és leöntöttem tejjel. Hagytam állni, amíg a tejet teljesen fel nem szívta. Közben a hagymát megpirítottam egy kis olajon. Utána alaposan összedolgoztam a húst, hagymát, áztatott kenyeret, tojást és fűszereket. Vizes kézzel kis, kb. 2-2,5 cm átmérőjű gombócokat formáltam. Egy serpenyőben kis olajon felolvasztottam a vajat, majd állandóan forgatva, mozgatva kisütöttem benne a húsgombócokat. Akkor jó, ha a belseje is átsült, de még nem száradt ki, ezt kóstolással ellenőrizhetjük :) Amikor kisültek, tányérra szedtem őket, a serpenyőben maradt szaftos vajból pedig elkészítettem a mártást. Kis lángon megpirítottam a lisztet a zsiradékon, majd levettem a tűzről, hozzáöntöttem egy kevés forró levest és gyors mozdulatokkal csomómentesre kevertem. Amikor besűrűsödött, jött a következő adag lé és így tovább, amíg ez összes folyadékot hozzá nem adtam. Így sikerült csomómentesre kevernem a mártást. Végül visszakapcsoltam alatta a lángot, és folyton keverve felére sűrítettem. Az utolsó pár percre beletettem a kisült húsgolyókat is, hogy összebarátkozzanak. Héjában főtt, kicsit áttört krumplival tálaltam.

A végeredmény: omlós gombócok, isteni szószban. Érdemes jó minőségű krumplit főzni mellé, hogy el ne rontsa az élményt, és ha igazán stílusosan akarjuk enni, az áfonyalekvár is kötelező elem!

Hűsítő uborkás limonádé

Nem tudom nem észrevenni, hogy a limonádé ismét divat lett. Különlegesség számba megy a „házi” típusú, és nagyon nem értem, miért kerül csilliárdokba, pedig semmi extra. Szerencsére vannak kreatívabb megoldások is, ami már szimpatikusabb egy fokkal. Ide tartozik az uborkás változat is. Én előtte még sosem ittam, de annyira tolják, hogy gondoltam kipróbálom tényleg házi változatban, töredék áron. Ilyen melegben különösen jó az uborka, citrom hűsítő hatása.

Egy szimpatikus receptet találtam Szárnyas Ízvadásznál, és bátortalanul fél adagnak futottam neki első körben, amiből 1 liter született. Kicsit változtattam az elkészítési módon.

Hozzávalók:

½ kígyóuborka

1 ág bazsalikom

½ citrom

½ narancs

3 ek gyümölcscukor (ez csak tájékoztató adat :)

1 liter meleg víz

a poharakba: jégkocka, citrom, uborka, narancs, bazsalikomlevél díszítésnek

A bazsalikom letépkedett leveleit mozsárba tettem és a cukorral összezúztam. A kígyóuborkát almareszelőn lereszeltem és egy nagy befőttes üvegbe tettem, majd rászórtam a cukros bazsalikomot, végül nyakon öntöttem jó meleg vízzel. Amikor kihűlt, átszűrtem egy kancsóba, belefacsartam a citrom- és narancslevet. Díszítésnek mehet a pohárba 1-2 karika uborka, citrom vagy narancs, pár levél bazsalikom. Na meg a jégkocka.

Meglepően finom, pedig nem igazán bíztam benne. Azóta kánikula idején rajta van az itallapunkon. Érdemes kipróbálni. Csak úgy kalandvágyból.

Serpenyőben sült sajtos lapos kenyér

Egy-két hete az a megtiszteltetés ért, hogy én készíthettem a chilis babot. Megjegyzem, van pár étel (chilis bab, pörkölt, gombapaprikás, grill), amit a Zuram nem szívesen ad ki a kezéből, csak szükséghelyzetben. A múltkori szükséghelyzet volt. Vicces volt: kicsit izgultam, és próbáltam visszaemlékezni, Ő hogy szokta készíteni. Két lépést felcseréltem, de ez nem rontott a dolgon, sőt bátorkodtam beújítani némi füstös paprikával is. Na de a lényeg most nem is a bab, hanem a mellé készült lepénykenyér. Mivel így is eléggé lefoglalt a chili, nem volt kedvem tortilla-val bíbelődni, összedobtam inkább egy serpenyőben is kisüthető élesztős, sajtos kenyeret. A bab készítése előtt gyorsan begyúrtam a tésztát, így volt ideje megkelni. Miután a bab elkészült, gyorsan ki lehetett sütni a lepénykéket.

Hozzávalók 4 lepényhez:

100 g teljes kiőrlésű liszt

100 g fehérliszt

50 g kukoricaliszt

15 g friss élesztő

150-160 ml víz

½ ek só

2-3 ek parmezán-jellegű reszelt sajt

A hozzávalókból tésztát gyúrtam és langyos helyen kb. fél órát hagytam pihenni. Amikor megkelt, megint összegyúrtam, majd 4 egyforma részre osztottam. A tésztagombócokat lisztezett deszkán kerekre, nagyjából 20 cm átmérőjűre nyújtottam, majd a lapokat 10 percig hagytam állni, hogy a dögönyözés után kicsit össze tudják szedni magukat. Forró serpenyőben, fél percenként forgatva hólyagosra sütöttem őket.

Puha, levegős, tökéletes a szószos ételek mellé. A sajtot nem lehet határozottan érezni, de ha nem lenne benne, hiányozna. (És az sem utolsó szempont, hogy nem kell hozzá begyújtani a sütőt :)