2011. szeptember 29., csütörtök

Spenótos lencseleves


Már nem is emlékszem, mikor írtam utoljára bejegyzést…
A héten ez volt az első nap, hogy bevásárolni mentem, és az első, hogy főztem. Nem lesz ez így jó.
Na de az elmúlt napokat bepótolandó, ma beköltöztem a konyhába. Egyrészt, végre elfogyott az ősöktől felhalmozott, hétvégi rántott hús és fasírt, másrészt fel kellett dolgoznom a kapott 6 kg körtét. Na meg már nagyon ettem volna valami hústól különböző dolgot.
Jamie könyv elővesz, átlapoz, máris megjön az ihlet. Szép színes spenótos lencseleves. Télbe forduló, őszies étel.
Meglepően gyorsan elkészült, a gyömbér és chili miatt kicsit indiaias, de csak úgy módjával. Sűrű, tápláló, melegít. Mert akármennyire is meleg van még, menthetetlenül rövidülnek a nappalok és ezt a szervezetünk is érzi. Elkezd felhalmozni. Legalábbis az enyém biztosan :)
A recept Jamie Oliver: Jamie főzőiskolája c. könyvéből való. És most továbbadom.
Hozzávalók:
1 sárgarépa
1 szál szárzeller
1 vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
olíva olaj
fél hüvelykujjnyi friss gyömbér (ez elég morbid)
chili
1 paradicsom (vagy 5 koktélparadicsom)
1 leveskocka (bio)
150 g vöröslencse
100 g spenót
só, bors
tálaláshoz joghurt
A sárgarépát felkockáztam, a zellert felkarikáztam, a hagymát felaprítottam, a fokhagymát vékonyra szeleteltem.
Egy lábosban olíva olajat forrósítottam, majd rádobtam a zöldségeket és fedő alatt, közepes lángon megpirítottam, amíg a répa megpuhult. Pát perc az egész.
Közben meghámoztam és felszeleteltem a gyömbért, feldaraboltam a paradicsomot, megmostam a lencsét. Felforraltam 9 dl vizet.
A zöldségekhez adtam a leveskockát és a lábosba öntöttem a többi előkészített hozzávalót is. Majd ráöntöttem a vizet és fedő alatt lassú tűzön addig főztem, amíg a lencse megfőtt. Ez sem sok idő. Addig megmostam, megpucoltam a spenótot.
Amikor a lencse is megpuhult, kikapcsoltam alatta a lángot és botmixerrel összeturmixoltam.
Visszatettem a tűzre és beledobtam a spenótot. Két percig forraltam, hogy a spenót összeessen. Sóztam, borsoztam és beleszórtam a chilit.
Minden előkészülettel együtt legfeljebb fél óra alatt megvan ez a leves. És nagyon finom. Tessék kipróbálni!
Ja. És add tovább!

2011. szeptember 25., vasárnap

Répás mazsolás süti


Jön a hideg. És ez lassan kezd meglátszani a főztömön is. Jönnek a raktározós, melegítő ételek. Erre akkor jöttem rá, amikor elkezdtem majszolni ezt a gyökeres fakérges édességet. Ez így elég furán hangzik, pedig erről van szó.
Pár hete Kicsi Vú oldalának süteményrészlegén kalandoztam, és kijegyzeteltem pár finomságot, csak úgy kezdésnek.
A cukkinis kakaós süti után már semmi nem akadályoz meg az újdonságok kipróbálásában. Bár répát gyakrabban láttam sütiben (cukor helyettesítésére), mint cukkinit, plusz a répának még íze is van a cukkinivel ellentétben.
Az eredeti recepthez képest csak a szokásos dolgok változtak, cukor helyett gyümölcscukor. Dióm, illetve semmilyen mag nem volt, amivel a diót helyettesíthettem volna, mazsolát tettem bele, csak hogy végképp nagyon édes legyen.
Nekem nagyon bejött, pedig nem nagyon szoktam kevert tésztát csinálni. A sok fahéj simán elfér benne, a répa sem lóg ki a sorból. Csak a dió hiányzott, de majd legközelebb.
Az eredeti recept Kicsi Vú oldalán olvasható.
Hozzávalók:
3 tojás
1,5 dl olaj
18 dkg gyümölcscukor
20 dkg rétesliszt
½ csomag sütőpor
1 kk szódabikarbóna
2 kk fahéj
10 dkg dió vagy mogyoró
25 dkg reszelt répa
(Én csak fél adagot készítettem és egy hosszúkás formában sütöttem ki, azért lett olyan lapos.)
A sütőt előmelegítettem 180 °C-ra.
A tojásokat kikevertem az olajjal és a cukorral.
A lisztet elkevertem a sütőporral, szódabikarbónával, fahéjjal és sóval (dióval).
A lisztes keveréket és a répát apránként a tojásos keverékhez kevertem, végül formába öntöttem és betettem a sütőbe. Tűpróbáig sütöttem, vagyis amíg a tésztába szúrt fogpiszkálóra vagy gyufaszálra nem tapad tészta.
Őszre, télre hangoló igen finom sütemény. A répától finom, puha állaga marad, nem szárad ki. Bár erre amúgy sem lenne sok esélye.

2011. szeptember 21., szerda

Fűszeres bagett

Ismét egy gyors kaja az újrahasznosítás jegyében. Mert így jár az, aki nem tervez előre és tele van még hasznosítható maradékokkal. Szokatlan, eddig még nem tapasztalt érzés :)
Reggel találtam egy darab házi bagettet a kenyértartóban a friss zsemlék mellett. Sajnáltam volna bedarálni morzsának, még csak két napos volt, úgyhogy vacsorát terveztem belőle.
Múltkor Anazar oldalán találtam meg a rém bonyolult receptet, hogyan is készül a fűszervajas sült bagett. Én is hasonló véleményen vagyok: a boltit simán felül lehet múlni a házi változattal.
Ma itt volt az alkalom, hogy kipróbáljam. Amíg azon gondolkodtam, milyen friss fűszernövény kerüljön a vajba, belekotortam a mindent elnyelő fűszeres kosárkámba. Itt gyűlnek azok az egzotikusabb, ritkább fűszerek, fűszerkeverékek, amiknek nagyon meg tudok örülni és gyorsan megveszem. Így akadt a kezembe a fűszervaj fűszerkeverék (íz-tár), ami són és növényeken kívül nem tartalmaz mást. Bio boltokban és hasonló helyeken kapható (10 g 85.- Ft volt). Nem is keresgéltem tovább.
A sütőt előmelegítettem maximális fokozatra.
A bagettet srégen (milyen hülye szó) bevagdostam.
Kb. 5 dkg vajat kikevertem 1 kávéskanál fűszerkeverékkel és a bevagdosott szeletekre kentem. Sütőlapra tettem, bespricceltem vízzel és 10 percre a sütőbe tettem.
Hm. Ropogós külső, puha, vajas, fűszeres belső. Laktató, igen ízletes vacsora. Komolyan tessék kipróbálni.
(Megjegyzés: kipróbáltuk, zsemlével is nagyon jól működik.)

2011. szeptember 20., kedd

Erős és savanyú


Még mindig tart a spájzolós téma, valami mindig utamba akad, amit muszáj savanyítanom, lekvárrá vagy ivólévé konvertálnom. Lassan azért lecseng a dolog és visszatérek a régi kerékvágásba. Jönnek a sütik, kenyerek, saláták, szendvicskrémek. (Na jó azért néhány elkészítendő csatni még van a listán.)
Mára egy savanyítós receptet hoztam. Illetve kettőt, csak az alapanyag ugyanaz. Aprócska paprikák. Gyufa és cseresznye formájú.
Amikor Vácon járok, mindig átmegyek a piacon, hátha akad valami, ami rám mosolyog. Pár hete az olcsó gyufa és cseresznyepaprikák integettek a ládából. Fél-fél kilót vettem, mert én nem nagyon eszem, bár a savanyú gyufapaprika kivétel ez alól.
Már régóta nézegettem Jamie ecetes csilis receptjét, de gondoltam inkább biztosra megyek és azért a paprika nagy részét a klasszikus fűszeres ecetes lében tettem el. A savanyítós bejegyzésben megtalálható a recept.
Jamie (A Pucér Szakács c. könyvéből) receptjén annyit változtattam, hogy nem tisztán borecetből készült, mert nem annyira kedvelem az ízét, hanem almaecettel egészítettem ki. Ettől kicsit zavaros marad a paprika leve, amitől elsőre a szívbaj jött rám, mert a dunsztból kivéve azt hittem, rossz irányba indult a biokémia az üvegben. De szerencsére minden működik, semmi baja. A paprikákat pedig nem vágtam ketté, hanem egészben tettem el. (Fotó holnap a napsütésben)
Hozzávalók 1 db 750 ml-es befőttesüveghez:
30 dkg gyufapaprika
8 szem egész bors
2,5 db babérlevél
1 ek koriandermag
2,5 tk só
3 púpos ek barnacukor
½ l fehérborecet (nálam 2 dl almaecet és 3 dl fehérborecetből állt a keverék)
A paprikákat kiválogattam (a sérült vagy száraz darabokat, kiraktam a napra kiszáradni), megmostam és kicsit levágtam a szárukból.
Az üveg aljára sót tettem, majd rá a fűszereket, végül szépen felsorakoztattam a paprikákat is.
Közben a cukrot elkevertem az ecettel és feltettem főni.
A forró levet ezután a paprikákra öntöttem. Az üveget légmentesen lezártam és száraz dunsztban hagytam kihűlni.
Most elmarad az a rész, hogy mennyire finom és érdemes kipróbálni, mert még nem volt rá alkalom, hogy megkóstoljuk. De ígérem pótolom, mert már nagyon kíváncsi vagyok :)

2011. szeptember 16., péntek

Szilvás cobbler


Megint péntek, megint jóga, megint szilva.
Múlt héten jegyzeteltem ki Gesztenyétől ezt a receptet. Szóval egy hétig készültem rá, mert nagyon kíváncsi voltam. Azelőtt nem találkoztam még ezzel a dologgal. Most szilva volt itthon, de nem a legjobb fajta. Még éretlen, így nem lett az igazi, de a tészta mindenért kárpótolt.
Nem nehéz elkészíteni, csak kicsit sokáig sül. Sütés közben figyeltem, mit művel a tészta. A térfogata megnőtt, és szépen lassan begyűrűzött a szilvák közé. A tetején a cukorréteg kérgesre, ropogósra sült. Ha kicsit megpirult volna, már giccses lenne az esemény. De nem győztem kivárni, kivettem. Kóstoltam forrón, melegen és hidegen is. Ez utóbbi jött be a legjobban.
A sütit egy az egyben, minden változtatás nélkül Gesztenye receptje szerint készítettem. A forrás itt olvasható.
Hozzávalók:
½ kg szilva
2 ek barnacukor
2 kk fahéj
25 dkg liszt (egy része lehet teljes kiőrlésű)
10 dkg vaj
2 dl tejszín
1 db tojás
50 g cukor
½ csomag sütőpor
A sütőt előmelegítettem 170 °C-ra.
A szilvát megmostam, kimagoztam és 8 részre vágtam. Beszórtam 2 ek cukorral és 2 kk fahéjjal. Állni hagytam, amíg összekevertem a tésztát.
A vajat elmorzsoltam a liszttel, majd belekevertem a sütőport, sót és a cukrot.
A tojást és a tejszínt külön tálkában összekevertem, majd a lisztes keverékhez öntöttem. A tésztát fakanállal jól kidolgoztam.
A szilvát és minden hozzá tartozó levet egy jénaiba öntöttem, majd egy teáskanállal gombócokat szedtem a tésztából a szilvaréteg tetejére.
Megszórtam cukorral és betoltam a sütőbe. Háromnegyed óra alatt megsütöttem.
Én azelőtt még sosem kóstoltam. Nem tudtam, mire számítsak. De nagyon elégedett voltam. A tészta széle, kérge ropogós. A belseje olyan, mint ha az omlós tészta és a piskótatészta összeházasodott volna. Egy könnyű omlós tészta. De minden könnyedség ellenére igen laktató. Sokféle gyümölcscsel, lekvárral ki lehet próbálni.
Nagyon tudom ajánlani minden süteményimádónak.

2011. szeptember 14., szerda

Csalamádé


A savanyítós részben már említettem, hogy a projektben készült csalamádé is. A múltkori hamburgerezéshez bontottuk fel az első üveget és azt kell mondjam nagyon finom.
Én nem szeretem az édes csalamádét. És nekem úgy rémlik, hogy bolti rokona gyors érleléssel, édesítővel és citromsavval készül. És sajnos el tudom képzelni, hogy a „savanyú káposzta gyárak” sem hagyományosan készítik már. Tisztelet a kivételnek. Az éréshez idő kell, az idő pedig pénz.
(És akkor itt csendben hívnám fel a figyelmet egy nagyon jó kis fesztiválra, amit minden évben megrendeznek Vecsésen, csak sajnos nem mindig tudok elmenni rá. Ki nem találtátok volna: Vecsési Káposztafesztivál.)
Na de térjünk vissza a csalamádéhoz. Ez a változat erjedéssel készül, tejsavas erjedéssel, ahogyan a savanyú káposzta is. Ettől kicsit ódzkodtam, de belevágtam, mert bíztam a már jól bevált 33 befőzős könyvecskémben.
Jó savanyú lesz. Egyrészt a sok ecet miatt (amit lehet, hogy jövőre mérsékelek majd), másrészt az érés miatt. Nekem nagyon bejön, én így szeretem a csalamádét. A zöldségek kicsit összeesnek, de még harsognak az ember foga alatt.
Kicsit macerás, mert a sokféle zöldséget meg kell tisztítani, elő kell készíteni, a kis robotgépem viszont nagyban segítette a munkát. Sok energiát megspóroltam magamnak azzal, hogy Juliska aprította fel helyettem a zöldségeket. És így legalább szép egyforma lett minden. A többi része már egyszerű. Bele kell tömködni az üvegekbe, rá kell önteni az ecetes levet és hagyni érni.
Hozzávalók 6 db 750 ml-es befőttesüveghez:
75 dkg paprika (lehet benne csípős is)
1 kg uborka
½ kg zöldparadicsom
½ kg vöröshagyma
1 kg fejes káposzta
5 ek só
A léhez:
Kb. 1,3 l víz
2 dl 15%-os ecet
½ ek egész bors
6 kicsi babérlevél
Torma
A zöldségeket megtisztítottam és egyenletes vékonyságúra vágtam (azaz Juliska vágta egyenletesre), majd egy nagy lavórba tettem (hatalmas edény híján) és megszórtam a sóval. Letakarva fél napig hagytam állni. De minél tovább áll, annál jobb. Egy régi szakácskönyvben azt olvastam, hogy addig kell hagyni, amíg a leve el nem lepi.
Amikor kipihente magát, kinyomkodtam a levét és kifertőtlenített üvegekbe tettem. Nem túl szorosan, hogy majd a „páclé” mindenhova eljuthasson.
Közben a vizet az ecettel és a fűszerekkel felforraltam és még 3 percig főztem.
A forró levet (fűszerekkel együtt) merőkanalanként az üvegekbe mertem és tetejükre tettem egy kis tormadarabot. Úgy méricskéltem, hogy minden üvegbe jusson egy-egy babérlevél is. Ekkor még nem zártam rájuk szorosan a tetőt. A zöldségek felszívják a levet, úgyhogy 8 óra elteltével után kell tölteni. A végső lezárás előtt az üvegek alját kicsit megütögettem, hogy a buborékok nagy része távozzon a rendszerből.
Egy hét elteltével kis buborékok igyekeztek fölfelé az üvegekben. Ez az érés jele. Kicsit aggódtam, hogy szét ne durranjanak az üvegek, de nem történt spájz-baleset. Két hétig azért érdemes érlelni.
Aki szereti a savanyú csalamádét, annak nagyon ajánlom. Hamburgerhez nagyon jó volt, de előfordult már, hogy csak úgy, magában eszegettem. Én két üvegbe szeleteltem egy kis erős paprikát, hogy legyen csípős változat is.
Talán még nem késő kipróbálni.

2011. szeptember 11., vasárnap

Hamburgerzsemle


Eljött az idő, hogy ma elkészüljön az első házi hamburgerünk. Van már házi ketchup, megérett a csalamádé, úgyhogy már csak a zsemlét kellett kisütni hozzá. Múltkor már készítettünk egy adagot, de az nem volt ennyire házias. Itt olvasható a húspogácsa „receptje”.
Nem sok receptet találtam, végül Limara változatát választottam, mert sokan hivatkoztak rá, és kedvelem a receptjeit, ötleteit.
Nem túlzás, a tökéletes hamburgerzsemle. És nagyon mutatós.
Ez a mennyiség négy zsemléhez elegendő, de igazából az eredeti receptet feleztem meg, abban 9 zsemle szerepel. Szóval ez négy nagy zsemle.
Hozzávalók 4 darabhoz:
1 dl langyos tej
1 ek cukor
1/2 tk só
20 g olaj
1 db tojás
50 g joghurt
60 g teljes kiőrlésű liszt
240 g fehér liszt
10 g élesztő
+ 1 tojás a kenéshez és szezámmag a tetejére
Az élesztőt felfuttattam a cukros tejben, majd összegyúrtam a többi hozzávalóval. Langyos helyen duplájára kelesztettem. Amikor megkelt, 4 bucit formáztam belőle és sütőlapon megint duplájára kelesztettem. A tetejüket megkentem a felvert tojással és megszórtam egy kis szezámmaggal.
A sütőt előmelegítettem 200 °C-ra, majd amikor betettem a zsemléket, visszavettem 180 °C-ra. Húsz perc alatt szép arany barnára sültek.
A fejenkénti két hatalmas hamburger most már kicsit erősnek tűnik. De annyira finom volt, hogy nem lehetett abbahagyni. Egy napon sem lehet említeni a mekis satnya változattal.
Érdemes kipróbálni!

2011. szeptember 10., szombat

Szilvalekvár, majdnem lemaradtam


Tegnap lazulós napot terveztem. Kidolgoztam magam a hétre, kellett egy kis lazítás. Nagyon rám fért, ahogy a jóga is. Erőt vettem magamon és lementem az egy sarokkal odébb megbújó jógaközpontba. Nem ez volt az első alkalom, tudtam mire számítsak. Tudtam, hogy másnap meg sem tudok majd mozdulni az eleddig ismeretlen izomcsoportok fájdalmától. Amellett, hogy nagyon jó volt semmire sem gondolni, csak befelé figyelni, két centivel a föld felett lebegtem haza. Ráérősen felmarkoltam a kis kosárkámat és gyanútlanul elindultam a piacra. Mivel az utóbbi négy hétvégét nem töltöttük itthon és a hétköznapok is elég rohanósak voltak, nem kísértem figyelemmel a gyümölcsmozgást. Mert hát ugye nem ért még véget a befőzés, van még pár tétel a listámon. Riadtan estem vissza a földre. Alig volt már szilva és a fenséges fahéjas szilvalekvárral még sehol sem voltam. Szerencsére a kedvenc szilvás nénimnél még volt, de azt mondta ez már a vége, ne számítsak ennél jobb szilvára. Nagyon elkeseredtem. Még két héttel ezelőtt kifigyeltem egy másik árusnál eszméletlen édes és puha besztercei szilvát. Igazából arra pályáztam. Így jártam, ahogy mondani szokás. Inkább befőttnek való. Persze ez már csak otthon derült ki. Még jó, hogy a néne kiválogatta nekem a puhábbakat. Mondjuk elég jó forgalmat csináltam neki.
Jobb és bal kezemet egyformára erősítve hazacipeltem a 7 kg szilvát. Bekevertem a lekvárt és ma nekiálltam megfőzni.
Mint azt a ringló lekvárnál már említettem, ez egy nagyon lusta recept. És a szilvás nénim is megkérdezte, hogyan csinálom a szilvalekvárt. Ecettel. - válaszoltam. Akkor jó. Ugye, hogy úgy sokkal egyszerűbb? - És elmosolyodott. Ilyet az elmúlt öt évben még nem láttam tőle. Egy kis kompenzáció a szilva végéért :)
Íme a recept (33 befőzés lépésről lépésre c. könyvecske alapján):
6 kg szilva
80 dkg gyümölcscukor
75 ml 15%-os ecet
2 ek őrölt fahéj
A szilvát megmostam, kimagoztam, négybe vágtam és egy zománcos nagy edénybe tettem. Megszórtam a cukorral, fahéjjal és ráöntöttem az ecetet, majd összekevertem. Egy napig hagytam állni.
Másnap feltettem főni. Amikor felforrt, takarékra vettem és három órán keresztül főztem. MEGKEVERNI TILOS! Aggódni nem kell, nem ég le.
Három óra elteltével kikapcsoltam alatta a gázt és 20 percig folyamatosan kevertem. Ekkor kapja meg krémes állagát. Kifertőtlenített üvegekbe töltöttem és egy kis tartósítószert szórtam a tetejére, mert forrás után nem ment egyből az üvegbe, így bármi megeshetett ez idő alatt.
(Fotót pótolom, mihelyst feltölt az aksi és kijönnek a lekvárok a dunsztból.)
Évek óta így főzöm a szilvalekvárt. Nagyon praktikus kis recept. Érdemes kipróbálni. Buktába, kalácsba, vagy csak úgy kenyérre.

2011. szeptember 7., szerda

Krémfehér sajtkrém


A minap egy nyári élménybeszámolós baráti találkozón voltam. Jó volt látni, hogyan kaptak kedvet az eddig konyhát kerülő barátnőim az ételkészítéshez. Ezért érdemes volt blogot indítani :). Szendvicsek, muffinok, finom kenyérre kenhető krémek. Na és a fogyasztható szuvenírek! Portói Portugáliából, kekszek Szardíniáról, és egy kis hordó sör Csehországból. Jót ettünk és persze egymásnak is örültünk. Aztán hazáig gurultunk.
Azóta sem jutok be a konyhába, legfeljebb egy mosogatás erejéig. Tele a hűtőm maradék alapanyagokkal. Mindenből egy kicsi. Mivel mostanában nem csúsznak a felvágottak egyre több kenyérre kenhető krém készül. Most is ilyet terveztem.
Találtam egy darab krémfehér sajtot a hűtőben és eszembe jutott a parti sajtkréme. Igen Zsó megihletett a fetás sajtkrémed! :)
Főleg futás után esett jól ez a kissé sós történet. A balkonládában árválkodó azonosítatlan fűszernövények közül is szedtem egy csokorral. A bazsalikom biztos, de a másik talán majoránna volt, bár azt hittem szurokfű. Végülis egy család. Finom és kész.
Hozzávalók:
50 g krémfehér sajt vagy feta
50 g natúr sajtkrém
egy kis marék friss zöldfűszer (szurokfű és bazsalikom a legjobb)
zöldbors
fokhagyma (granulátum)
A sajtokat összetörtem.
A zöldfűszereket megmostam és apróra vágtam. Majd hozzákevertem a sajtokhoz. Borsoztam, fokhagymáztam és kész is.
Szép, finom, egyszerű és nagyon jól variálható. Nagyon szeretjük. Friss zöldfűszer, aszalt paradicsom, sóhiányban szenvedőknek olajbogyó. Érdemes kipróbálni!
Köszi Zsó! :)

2011. szeptember 6., kedd

Rostos őszibaracklé házilag

Ez a második nyár, amikor nekifutok ennek a lének. Be kell valljam, még az első adagból is van, ami 3 évvel ezelőttről származik. (Ez nem túl ÁNTSZ kompatibilis.) Akkori kiskonyhámban még nem volt olyan jó botmixer, amivel finomra lehet pürésíteni a gyümölcsöt, csak sima turmix, így kicsit darabos lett. Ebből kifolyólag nem nagyon fogyott. Kevésbé élvezhető, amikor az ember a fogai között nagydarab őszibarackokat szűr ki.
Pár héttel ezelőtt, a spájz rendezgetése közben kezembe akadt a maradék pár üveg őszilé. Egyet felbontottam kipróbálásra. Beleöntöttem a mixer edénykéjébe és pürésítettem. Tökéletes lett. Jobb, mint az ipari. Ezen felbuzdulva rohantam is a piacra barackért, a jól bejáratott barackos családhoz. Megint nem csalódtam az árusokban. Ismét felteszem a kérdést: miért van az, ha valakihez odaszokik az ember, el kezdik átverni. Most is ez történt. Kőkemény, kompótnak való barackokat kaptam. Mert hát tapogatni nem szabad, mert rácsapnak az ember kezére és naiv módon bíztam bennük. Feltételeztem, hogy ha az elmúlt hetekben isteni édes, puha barackokat adtak, most is azt kapok. Szerencsére az íze jó volt, de nem esett jól ez az újabb csalódás. Öt éve tőlük veszem a barackot, körtét, szilvát. Nem értem.
Most az eredeti recepttel ellentétben nem került bele tartósítószer (mert bátor voltam), csak az üveget lefedő két celofánréteg közé. Az elkészítése nem bonyolult. Az üvegek mosása és fertőtlenítése több időt vesz igénybe. A recept a 33 befőzés lépésről lépésre c. könyvecskéből származik.
Hozzávalók nagyjából 6 literhez:
3 kg őszibarack
500 g gyümölcscukor
4 csapott kk citromsav
4 l víz
A barackokat megmostam, meghámoztam, kimagoztam és felkockáztam. Tálba tettem és botmixerrel pürésítettem. Majd pontosan megmértem, hány deciliter lé keletkezett. Aztán jött a számolás. Minden 6 dl gyümölcsléhez 1 liter vizet, 12 dkg gyümölcscukrot és 1 kk citromsavat számoltam.
Tehát a 3 kg gyümölcsből 24 dl lé lett, ehhez 4 liter víz, 48 dkg gyümölcscukor és 4 kk citromsav jött. Lábasba tettem és felforraltam. Közepes lángon 4 percig bugyogtattam. Kifertőtlenített üvegekbe töltöttem, tetejüket két réteg celofánnal zártam le, ami közé egy csipet szalicilt tettem. Szárazdunsztban hagytam kihűlni.
Túlélték! Ezek szerint úgy is működik, ha nem keverjük bele a tartósítószert. Mivel – mint azt Tücsök Bogár elárulta – a szalicil erősebb tartósítószer, ezért inkább ezt tettem a celofánrétegek közé. Ha mégsem vagyunk ennyire vakmerőek, minden 6 dl gyümölcsléhez egy késhegynyi nátrium-benzoátot tehetünk, ez nem bomlik el főzés közben.
Kicsit lehet hígítani vízzel, de anélkül is nagyon finom.
Viszlát ipari levek!

2011. szeptember 5., hétfő

Ecetes ringló-ajándék ringló 2. rész


Az ajándék ringló első feléből lekvár készült. Az éretlenebb darabokból savanyúság. Nálunk a családban nem divat, de én szeretem. Azelőtt eszembe sem jutott volna gyümölcsöt savanyítani, de aztán olvasgattam az Ínyesmestert is és volt alkalmam megkóstolni. Ízlett. Aztán megpróbáltam itthon is elkészíteni, de az nem lett olyan jó, mert tiszta borecettel készült. Azt pedig annyira nem kedvelem. Most viszont egy részét hagyományos, ipari ecettel helyettesítettem.
Tudom, van még mit fejlődni ezen a téren, jó lenne pl. kiirtani az ipari ecetet a konyhából. Tudtátok, hogy nem gyümölcsből készül? Én nagyon meglepődtem, amikor kémia órán elmesélték a gimiben.
Szóval ringló vagy szilva egy hülyeség, gondoltam biztos nem lesz rossz savanyítva sem. Majd kiderül. Mindenesetre a leve nagyon finom lett, úgyhogy nem lesz rossz a végeredmény sem.
Hozzávalók:
2 kg szilva/ringló
1 l víz
35 dkg gyümölcscukor
2 dl vörösborecet
1 dl 10%-os ecet
Sterilizált üvegek
A levet felforraltam, a keletkező habot leszedtem a tetejéről. Ez gyűjti össze a cukor és a víz szennyeződéseit.
A ringlókat megmostam és szárral fölfelé az üvegekbe tettem és leöntöttem a felforrt lével. Száraz dunsztban hagytam kihűlni.
Másnap az üvegeket lábosba tettem és annyi hideg vizet öntöttem köréjük, amennyi a kétharmadukig ér. A vizet felforraltam és gyöngyöző forrással 12 percig főztem (takaréklángon). A vízből kivéve száraz dunsztban hagytam kihűlni.
Kicsit szokatlan lehet annak, aki még nem evett gyümölcsöt savanyúságként, de ajánlom kipróbálásra. Ha van alkalmatok kóstoljátok meg.

2011. szeptember 1., csütörtök

VKF! 44. Számoljunk le a késztermékekkel!

A 44. VKF! kiírója Kriszta, az A'la carte Kulinária blog szerzője. A téma nagyon tetszik: számoljunk le a késztermékekkel.
Szerintem túlságosan elkényelmesedtünk és a többség már meg sem nézi, mit vesz le a polcról. Nagyon durván befolyásolnak minket a reklámok. Hiába hisszük azt, hogy én majd ellenállok. Észre sem vesszük. Ritkán ülök le a tévé elé, ennek következtében megdöbbenve látom, miket sulykolnak a népbe. Por alapú vacsi, gyümölcs ízű ásványvíz, jeges tea, tejet nem látott édességek, nem is folytatom. Ezek otthon is simán helyettesíthetők, finomabbak, olcsóbbak és nem hiszem el, hogy valakinek annyi ideje sincs főzni, hogy porból készít zöldborsó krémlevest. Persze nem vagyunk egyformák, nekem a főzés öröm, kikapcsol, szeretek vele örömet szerezni másoknak. Nekem a főzés meditáció. Van, akinek nyűg. Nem tudja mit főzzön, a családnak mindegy, de igazából válogatnak. Nem könnyű. Kis odafigyeléssel lehet változatosságot és életet vinni a konyhába.
Sokat gondolkoztam, milyen recepttel nevezzek, aztán úgy döntöttem összegyűjtöm a blogon eddig megjelent készétel-helyettesítő „termékeimet”.
Kezdjük egy jó reggelivel. Vannak, akik nem tudnak reggelizni, vannak az édes és vannak a sós reggelizők. Finom kakaó a kávé helyett? Miért csak a gyerekek isszák? Ha már délig tartó lendület, ne költsünk az agyoncsomagolt zabos kekszre, itt egy gyors zabpelyhes süti. Tele lehet pakolni mindenféle földi jóval.
Jó dolognak tartom a saját készítésű kenyeret. Itt egy alap változat. Összetevők: liszt, víz, élesztő, só. Ennyi. Persze könnyen beszélek, mert van rá időm, de igazából megéri a fáradtságot. Ha beruházunk egy gépre még könnyebb dolgunk lesz. És ha egyszer elkezdjük, nem tudunk majd leállni a variációkkal.
És mit tegyünk a kenyérre? Zöldségkrémeket, házi készítésű, májból készült májkrémet vagy saját befőzésű lekvárokat. A felvágott már nem divat :)
Tej. Nem is gondolnánk, hogy mennyire egyszerű házilag tejtermékeket előállítani. Pl. házi friss sajtot, ízlés szerint fűszerezve, vagy joghurtot, amiből egyedi gyümölcsös joghurtokat készíthetünk. Rántott sajtot nem kell ömlesztett ipari termékből készen venni, ki lehet próbálni a sajtból készült változatot is :).
A pizza sem nagy ördöngösség, és ezerszer finomabb, mint a bolti. Ráadásul azt teszünk rá, amit szeretünk és tudjuk, miből van. A futár sem szennyezi a levegőt, az áráról nem is beszélve.
Alaplé sok mindenhez használható, ha nem akarunk leveskockát használni. Itt van például a zöldségalaplé. Vagy a megmaradt húslevest a mélyhűtőben is pihentethetjük.
Ha egy kis édességre vágyunk, összedobhatunk egy nagyon egyszerű gyümölcsös joghurtos édességet, mint pl. ez a banános. De csak a kreativitásunk szabhat határt. Egy csokis-kakaós sütivel fel sem ér egy bolti keksz. Pudingot sem kell feltétlenül porból főzni, itt egy sokkal eredetibb változat. Csokipuding. Fagyi készítéshez sem kell feltétlenül fagylaltgép, elég egy mélyhűtő és egy habverő, mint az a vaníliás-csokidarabos fagyi receptjéből is látszik. Le a felesleges E-kkel. A nagy hőségben felfrissít egy gyümölcsös granita, házi limonádé vagy jeges tea.
Nem a legkönnyebb, de készíthetünk otthon rétestésztát vagy leveles tésztát is. A sima tészta viszont pofonegyszerű. És azzal variáljuk, amivel csak akarjuk. A 4 tojásos tényleg lát majd tojást és a színes variációkért sem fognak már lehúzni a boltokban.
Bár kicsit több időt igényel a házi változatok elkészítése, százszor finomabb, az árukról nem is beszélve. Arról sem szabad megfeledkezni, mennyire jól esik az ember lányának/fiának egy dicsérő szó vagy egy jóllakott, elégedett arc :)
Tessék gasztroblogokat olvasgatni, rengeteg jó ötlet kering az interneten.
Remélem sikerült meggyőzni a kedves olvasót, hogy nem csak enni jó, főzni is.
Vigyázz! Kész! Főzz!
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...