Pirított gombás, tejszínes csirkemell

Mostanában kevesebb időm van főzni, ezért lassabb ütemben fogynak az alapanyagok, és gyorsabb ütemben töltődik fel a mélyhűtő a frissen fel nem használt alapanyagokkal. A kicsi mélyhűtővel való gazdálkodás már lassan kezd hasonlítani a sokobanhoz. Ahhoz, hogy valamit be tudjak tenni, két másikat ki kell venni, de előtte mindent át kell rendezni. Csak hogy egyszerűbb legyen a történet éppen a szeletelt gomba és a csirkemell voltak azok a szerencsések, akik elhagyhatták a frizsidert. Árválkodott egy kis tejszín a hűtőben, így elég egyértelmű volt, hogy ebből valami gombás tejszínes csirkemell lesz. Kicsit azért csavartam a dolgon: külön-külön pirítottam meg a gombát és a húst, és csak ezután főztem össze őket a fűszergombával megbolondított tejszínben.

Hozzávalók 2 személyre:

kb. 30 dkg csirkemell

30 dkg gomba

1 diónyi vaj

olíva olaj

1 dl tejszín

2-3 ek tejföl

só, bors, szerecsendió, szárított vargánya

A gombát felszeleteltem, a húst kisebb csíkokra vágtam, sóztam, borsoztam. Egy magas falú serpenyőben olíva olajat forrósítottam, és megpirítottam benne a húst. Akkor jó, ha van egy kis színe már, de engedett egy kis levet. Amikor elkészült, lehúztam a tűzről, és szűrőkanállal kiszedtem a húst. A megmaradt szaftot visszatettem a tűzre, beletettem a vajat, felforrósítottam, és rádobtam a gombát. Nagy lángon pirítottam ezt is, hogy ne nagyon eressze ki a levét. Amikor elkészült, visszatettem a húst, felöntöttem a tejszínnel, és ízesítettem sóval, borssal, kicsi szerecsendióval. Belemorzsoltam néhány darabka szárított vargányát is. Ez utóbbi elhagyható, de nem érdemes (egy kis zacskó 400 Ft, de nekem elég sokáig elég szokott lenni és a gombás ételeket nagyon fel tudja dobni egy egész kis darabja is). A húst alacsonyabb lángon, fedő alatt főztem, amíg a szárított gomba is megpuhult. Végül pár evőkanál tejföllel ízesítettem.

Teljesen más lett, mint a megszokott, hagyományos változat. Mindennek sokkal erőteljesebb íze lett benne. A szárított gomba meg tényleg csodákat művel az étellel…

Csicseriborsó curry

Régóta szerettem volna kipróbálni ezt az egyszerű, mégis különleges ételt. Ehhez persze az kellett, hogy kedd este legyen. Szerda az én napom, akkor azt eszem, amit akarok.

Ezeket a napokat általában arra használom, hogy olyat egyek, amit csak én szeretek. Többek között erre a napra esnek a vegetáriánus kaják és minden, amiben olyan van, amit a Zuram nem annyira eszik. Ráadás, hogy a barátaim is kértek tőlem csicseriborsós recepteket, remélem tetszeni fog nekik is :)

A recept a River Cottage vegetáriánus szériájából származik. Eredeti recept itt. Az eredeti receptben nincsen római kömény, én tettem bele, nekem így lett teljes.

Hozzávalók:

2 ek olaj

1 kisebb hagyma vékonyan felszeletelve

1 g fokhagyma apróra vágva

egy 2 cm-es gyömbérdarab megtisztítva, apróra felkockázva

2 tk currypor

pici őrölt chili

½ kk római kömény

őrölt koriander

1 db konzerv csicseriborsó átszűrve, leöblítve

5 ek jó minőségű ketchup

só, bors

½ citrom leve

Felforrósítottam az olajat, majd a hagymát nagyjából 8 percig pirítottam rajta. Aztán rászórtam a gyömbért, fokhagymát, fűszereket és 1 percig kevergetve tovább pirítottam. Végül ment rá a csicseriborsó, és a ketchup. Felöntöttem annyi vízzel, amennyi szaftot szeretnék neki. Körülbelül 1-1,5 dl, de ízlés kérdése. Öt percig fedő alatt, lassabb tűzön összefőztem. Végül sóztam, borsoztam, és ráfacsartam a fél citrom levét. Rizst főztem hozzá köretnek, megbolondítva egy kis vajjal és citrommal.

Finom, tápláló, melegítő étek, ami nagyon gyorsan elkészül.

Mandarinos rukkolasaláta

Elkezdődött az ínséges tél. Legalábbis zöldség és gyümölcsfronton. Különböző furmányos módokon próbálok meg zöldségeket meg gyümölcsöket erőltetni magunkba. Igyekszem újabb és újabb dolgokat kipróbálni, újabb kombinációkkal játszani. Így született ez a saláta is. Vettem rukkolát, mert mint kiderült nagyon szeretem (ő lett a szezon felfedezettje). A kesernyés, csípős ízét mandarinnal gondoltam ellensúlyozni, a színét pedig reszelt sárgarépával dobtam fel. Bár a képről lemaradt, pár szem apróra vágott aszalt fügét is megeszegettem hozzá.

Hozzávalók 2 személyre:

100 g rukkola

1 közepes sárgarépa

2-3 mandarin

olívaolaj, narancslé

só, bors

aszalt füge - fakultatív

A rukkolát átmostam, a sárgarépát lereszeltem, a mandarint cikkekre szedtem és felszeleteltem. Egy tálba halmoztam a hozzávalókat rukkola, répa, mandarin sorrendben, majd meglocsoltam olívaolajjal és egy kis narancslével, sóztam, borsoztam. Két kis kezemmel összeforgattam, ami egy elég reménytelen harc, mert a rukkola mindig feljön a tetejére, a répa meg lesüllyed. Nem küzdöttem tovább, inkább megszórtam az aszalt fügével és megettem az egészet.

Lehet barátkozni a rukkolával!

Élesztős leveles tészta

Legelőször croissant sütöttem a pre-recept alapján, aztán jött a rendelés, hogy legyen ilyen tésztából sajtos stangli is nassolni. Kicsit másképp, de lett. Két receptet ötvöztem, ebből született ez a változat.

Első körben csak fél adag tésztát készítettem, mert ki akartam próbálni a receptet. De felesleges volt ez a bizalmatlankodás, nagyon finom lett, de igazából ugyanannyi meló van kétszer annyi tésztával is, szóval megéri egyszerre többet csinálni. Ez most a teljes adag.

Hozzávalók:

500 g liszt

120+30 g vaj

1 ek só

250 ml langyos tej

40 g friss élesztő

1 tk cukor

1 tojás a kenéshez

Az élesztőt felfuttattam ½ dl tejben 1 tk cukorral. Közben kimértem és átszitáltam a lisztet, és megolvasztottam 30 g vajat. A liszthez adtam a sót, az olvasztott vajat, a felfutott élesztőt, a maradék tejet, és közepesen kemény tésztát gyúrtam belőle. Egy éjszakára a hűtőbe tettem pihenni (egy akkora műanyag dobozban, amiben van helye megkelni).

Másnap kivettem a tésztát, átgyúrtam és egy órát szobahőmérsékleten hagytam, hogy egy kicsit magához térjen.

Akkor kinyújtottam nagyjából ujjnyi vastagra, és nagyon figyeltem, hogy téglalap alakú maradjon. A 3 mm-es szeletekre vágott hideg vajat a tészta egyik felére tettem, és ráhajtottam a másik felét. A széleit kicsit összenyomkodtam. Lefóliázva, negyed órára visszatettem a hűtőbe.

Óvatosan kétszeresére nyújtottam, szabályos téglalap alakban. A két szélét középre hajtottam, majd félbe hajtottam. Így összesen négy réteget kaptam. Lefóliázva ismét betettem negyed órára a hűtőbe. Ezt a lépést még kétszer megismételtem.

Végül kinyújtottam, nagyjából 7-8 mm vastagra. Lehet belőle háromszögeket vágni, és hosszabbik oldaluknál feltekerni, ekkor kapjuk majd a croissant. Vagy simán 2-3 ujjnyi széles csíkokat vágni, ebből lesz a sajtos stangli.

A megformált tésztát kibélelt sütőlemezen letakarva szobahőmérsékleten 2 óráig kelesztettem. A sütőt előmelegítettem 200 °C-ra. A tészta tetejét megkentem felvert tojással, (a stanglik tetejét megszórtam reszelt sajttal), végül arany színűre sütöttem. Mire elkészül, a tészta megkel, a közte lévő vaj pedig felforr és szétnyomja a tésztarétegeket. A külseje ropogós, a belseje puha, foszlós.

Hosszadalmas, de nem fárasztó művelet, főleg, hogy nagyon megéri a fáradságot. Nekem egy teljes meditációval felér ez a pepecselés. Nagyon jól kikapcsolt. Unatkozó háziasszonyoknak pedig különösen ajánlott :)