Waldorf saláta

Amikor lusta vagyok piacra menni, boltból kell beszereznem a zöldségeket. És ez általában azt jelenti, hogy vagy nagy kiszerelést kell vennem, vagy nagyméretű példányokat, amiből nagyjából három féle dolgot is tudok majd készíteni. Esetünkben ez a zöldség a zeller volt. Egy kilóból készülhet krémleves, mehet húslevesbe, vagy valamilyen téli salátába. Mivel waldorf saláta még nem készült a konyhámban, ideje volt pótolni a hiányosságot. Recept természetesen rengeteg. Az „ahány ház annyi waldorf” típusú remek instrukciókkal nem tudtam mit kezdeni. Így ez született:

10 dkg zeller

10 dkg alma

2 ek majonéz

1 tk joghurt

só, bors

20-25 g dió

A zellert először egyforma vastagságú korongokra vágtam, majd felcsíkoztam (=vékony hasábok). Tálba tettem és kicsit besóztam, majd állni hagytam. Közben az almát is hasonlóképpen daraboltam fel. A diót serpenyőben óvatosan megpirítottam, majd durvára vágtam. Végül a zellerhez kevertem az almát, a joghurtot, majonézt egy pici borssal és megszórtam a dióval.

Nem vagyok oda a zellerért, de a sózás igen jót tesz neki, a pirított dió pedig tovább tompítja az ízét. Egymás után kétszer is elkészítettem. Nekem nagyon ízlett :)

Serpenyőben sült almás süti

Remek hírem van azok számára, akik édes szájúak, nincs sütőjük és esetleg már unják a mikróban készült csészés sütiket. Vagy azoknak, akik szeretnek a szabadban főzőcskézni, Jamie Oliveri ügyességgel képesek főzni az ölükben, és egy jó desszertre vágynak. Amikor olvastam a kommenteket a recept videója alatt, mindenki áradozott, hogy milyen finom. Enyhe előítélettel fűszerezve igazából csak a technikára voltam kíváncsi, de valóban nagyon finom ez a süti. Légies az állaga, mégsem száraz. A karamelles ragacsos alma nagyon feldobja az egészet.

A recept leírása itt található, a videót pedig itt nézhetitek meg ékes német nyelven.

Hozzávalók a tésztához:

2 db tojás

100 g cukor

1 tk fahéj

1 tk vanília kivonat

80 g olvasztott vaj vagy margarin

75 g liszt

½ tk sütőpor

30 g őrölt mandula

az almához:

50 g cukor

3 ek víz

2 kisebb alma

25 g mazsola

3 cl amaretto (vagy rum)

A tésztához a tojásokat habosra kevertem 100 g cukorral, majd belekevertem a fahéjat, vaníliát, vajat, végül a mandulával és sütőporral elkevert lisztet. Félretettem pihenni, amíg előkészítettem az almát.

A megmosott almákat felnegyedeltem, kivágtam a magházukat és kis (kb. 1x1 cm) kockákra vágtam.

Az 50 g cukrot egy serpenyőbe öntöttem és elkevertem a vízzel, majd addig forraltam, amíg szép karamell nem lett belőle. Rádobtam az almakockákat és 2-3 percig kevergetve dinszteltem, majd belekevertem a mazsolát és az alkoholt is.

Erre az egész almás karamelles dologra öntöttem a tésztát, elsimítottam és alacsony lángon, fedő alatt 10 percig sütöttem. Tíz perc után levettem a fedőt és további 20 percig sütöttem. A sütési idő vége felé érdemes néha hústű próbával ellenőrizni, hogy hogy áll a tészta. Ha tisztán tudjuk kihúzni a sütiből, elkészült.

Ráfordítottam egy tányérra, kicsit hűlni hagytam, végül megszórtam porcukorral. Aki fokozni szeretné a kényeztetést, pici reszelt citromhéjjal felturbózott tejszínhabbal megteheti.

Gyors almás rétes

Bár büszke vagyok rá, hogy tudok igazi magyaros rétest is készíteni házi, leheletvékonyra nyújtott tésztából, mégis jobban szeretem ezt a vastagabb tésztából készült tiroli fajtát. Be kellett látnom, hogy nincs mindig mindenre időm, akármennyire is szeretném. Így fontossági sorrendek vannak és ilyen esetekre bolti leveles tészta a mélyhűtőben. Ma számítottam rá, hogy szutyok idő lesz, és délelőtt még örültem is neki, de miután szépen elázva hazaértem a boltból, már jól esett a 25 fok a lakásban. Úgy éreztem, megérdemlünk egy finom, langyos almás rétest. Gyorsan kivettem a mélyhűtőből a leveles tésztát, és amíg olvadozott, kerestem egy jónak ígérkező töltelékreceptet. Végül ezt választottam. Amíg melegedett a sütő, elkészítettem a tölteléket, majd 5 perc alatt összeraktam a rétest és fél óra alatt ki is sült. Már „csak” hagyni kellett hűlni egy kicsit.

Nekem nagyon ízlett, sikerült szépen átsütnöm, de aminek a legjobban örültem, hogy a Zuram repetát is kért belőle, pedig nincs oda a gyümölcsös édességekért :)

Hozzávalók 1 hosszú réteshez:

1 adag friss leveles tészta (275 g volt, amit használtam) én mélyhűtőben szoktam tárolni, ha nem használom fel azonnal)

50 g zsemlemorzsa

25 g vaj

3 db közepes, savanykás alma

1 db kisebb körte

70 g cukor

1 tk fahéj

1 csipet őrölt szegfűszeg

85 g mazsola

1 ek citromlé

1 ek rum

a kenéshez 1-2 ek tejföl

porcukor a díszítéshez

A tésztát az előírásnak megfelelően tepsire tettem, hogy magához térjen szobahőmérsékleten.

A sütőt előmelegítettem 220 °C-ra (légkeverésesnél 200 °C) és előkészítettem egy sütőlemezt, sütőpapírral kibélelve. Érdemes elolvasni a tészta felhasználási útmutatóját!

A vajat megolvasztottam egy serpenyőben, majd világosbarnára pirítottam benne a zsemlemorzsát. (Miután kikapcsoltuk alatta a lángot, érdemes még párszor átkeverni, mert az edény hője tovább színezheti a morzsát.)

Amíg a morzsa hűlt, meghámoztam és kimagoztam a gyümölcsöket, majd gyalun azonos vastagságúra szeleteltem a cikkeket. Ezután hozzákevertem a fahéjjal, szegfűszeggel elkevert cukrot, mazsolát, citromlevet, rumot, végül a pirított zsemlemorzsát.

Amikor a tészta szobahőmérsékletű lett, hosszában az alsó szélétől kb. 3-4 cm-re ráhalmoztam a tölteléket és kissé hengeresre összenyomkodtam, hogy könnyebb legyen feltekerni. Ezután jött a tekerés: amikor a tészta körbeérte a tölteléket, a még fel nem tekert részt 2 cm-ként bevagdostam, de a széle előtt 1 cm-re megálltam. Ezután továbbtekertem a rétest, majd óvatosan a talpára fordítottam, hogy a bevágások legyenek fölül. (Limaránál ezeken a képeken meg lehet nézni, hogy hogyan készülnek a bevágások.) A széleit lenyomkodtam, hogy ne folyjon ki a finom alma, és a tetejét megkentem a tejföllel.

Betoltam a sütőbe, félidőnél megfordítottam, majd fél óra után kikapcsoltam a sütőt és pár percig még bent hagytam a tésztát. Ezután rácson hagytam kihűlni.

Vegyes gyümölcsleves hidegen

Van már egy hasonló leves a blogon, de most kicsit egyszerűbben készítettem el, és többféle gyümölccsel. Volt itthon egy kis meggy, cseresznye, őszi- és sárgabarack, és egy kissé fonnyadt, árválkodó alma. Előző este készítettem el, így másnap ebédre szuperül behűlt és összeértek az ízek. A nyers baracktól, kicsit frissebb lett az íze.

Hozzávalók 4 személyre:

1 marék meggy és cseresznye vegyesen, kimagozva

4+2 db sárgabarack (hámozva) kimagozva

1 db őszibarack (hámozva) kimagozva

1 db alma hámozva, kimagozva

4 db szegfűszeg

egy kb. 5 cm-es fahéjrúd

750 ml víz

4-5 ek cukor

1-2 ek méz

1 tk keményítő

1 dl hideg tej

Először félbevágtam a meggyeket, cseresznyéket, plusz a barackokat és az almát felkockáztam.

A gyümölcsöket a fűszerekkel, cukorral és vízzel lassú tűzön feltettem főni. Miközben főtt a leves, csomómentesre kevertem a tejet és a keményítőt és leturmixoltam a levesből kihagyott két sárgabarackot.

Amikor a leves megfőtt (az alma is megpuhult), belecsorgattam a keményítős keveréket és besűrítettem vele a levest. Miután levettem a tűzről, átszűrve beleöntöttem a leturmixolt barackot, majd amikor már langyosra hűlt, a mézet is. Amikor teljesen kihűlt, betettem a hűtőbe, hogy még jobban összeérjenek az ízek.

Almás zabpelyhes süti

Kicsit hiányoltam már egy jó házias süteményt, amit könnyű összedobni, és nem kell hozzá venni semmit, meg lehet oldani a kamrából is. Mert még mindig tele a kamra. Pedig már pár hete igyekszem minimálisra csökkenteni a vásárlást, hogy fogyjanak a készletek. Elképesztő mennyi minden felhalmozódott. Bár nem sok mindent sikerült felhasználni a sütéshez, legalább finom sütivel vigasztalódhattam :)

Nem túl bonyolult sütemény és remekül felhasználhatók hozzá a megfáradt gyümölcsök (alma, körte, szilva). A tésztáját egy kis zabliszttel ízesítettem, amit egyszerűen állítottam elő: a kisebb szemű zabpelyhet kávédarálón finomra őröltem. Ez a fahéj mennyiség igen bőséges, ízlés szerint csökkenthető. Az eredeti recept innen származik.

Hozzávalók:

3 db alma (vagy más gyümölcs: körte, szilva)

2 tk cukor

2 tk juharszirup

1/2 tk őrölt fahéj

1 csipetnyi őrölt szegfűszeg

a tésztához:

135 g finomliszt

50 g zabliszt

120 g barna cukor

1 ek vaníliás cukor

1 tk sütőpor

1 csipet só

120 ml tej

50 g lágy vaj (vagy margarin)

1 tojás

A sütőt előmelegítettem 190 °C-ra (légkeverésesnél 165 °C) és egy kisebb tepsit (kb. 27x20 cm) kikentem vajjal.

Az almát meghámoztam, kicsumáztam és felkockáztam, majd összekevertem a cukorral, juharsziruppal és a fűszerekkel és félretettem, amíg elkészítettem a tésztát.

Egy tálban összekevertem a liszteket, cukrokat, sütőport és sót, majd simára kevertem a tejjel, vajjal és tojással.

A tésztát a tepsibe simítottam, majd megszórtam az ízesített almával, amit egy kicsit bele is nyomkodtam.

Nagyjából 35-40 perc alatt készre sütöttem.

Őszi pite

Lehetne akár vegyes gyümölcsös pitének is hívni, mert mindenféle ősszel érő gyümölcsöt bele lehet dobálni. A sütihez a fő ötletet egy kedves barátnőmtől csentem (ezúton is köszönöm Tatinak :): omlós tészta, egy réteg savanykás lekvár, és erre jön a fűszerekkel összepárolt gyümölcs. Nagyon kelendő. Egy héten belül már másodszor sütöttem. Most alma és körte került bele, egy marék friss dióval és mirabell (fosókaszilva) lekvárral. Ez a süti kitűnő módja, hogy felhasználjunk pár árválkodó, kissé fonnyadt gyümölcsöt is és ne kelljen őket kidobni.

Hozzávalók a tésztához:

400 g liszt (negyede lehet teljes kiőrlésű is)

200 g vaj

100 g cukor

1 db tojás

2 ek tejföl

egy csipet só

Hozzávalók a töltelékhez:

2 tk vaj

1 kg gyümölcs (alma, körte, szilva, de lehet vegyesen is)

1 csapott kk őrölt fahéj

1 csipet őrölt szegfűszeg

3-5 ek cukor (ízlés szerint)

4-5 ek savanykás lekvár

1 marék dió

A tésztához a vajat elmorzsoltam a liszttel, cukorral, sóval, majd gyorsan összegyúrtam a tojással és a tejföllel. Rá is vonatkoznak a „hogyan készítsünk jó omlós tésztát” trükkök (hideg hozzávalók, gyors gyúrás stb., itt részletesen írtam már róla). Fóliába csomagoltam és betettem a hűtőbe egy órára. Aki siet, a mélyhűtőbe tegye, fél órára.

Amíg a tészta pihent elkészítettem a tölteléket. A gyümölcsöket meghámoztam, kimagoztam és felkockáztam. Egy lábosban lassan felolvasztottam a vajat, beleszórtam a gyümölcsöket, a cukrot és a fűszereket, majd fedő nélkül lassú tűzön megpároltam. Ha sok lenne a leve, de már megfőttek a gyümölcsök, 1-2 tk darát lehet belefőzni, hogy magába szívja az értékes, fűszeres nedűt. Miután elkészült, hagytam kihűlni.

A sütőt előmelegítettem 200 °C-ra.

A tésztát kivettem a hűtőből, átgyúrtam, és 2/3 (ez lesz majd az alja) 1/3 (ez lesz a teteje) arányban ketté vágtam. Először az alját nyújtottam ki, nagyjából fél cm vastagra, majd tepsibe fektettem és megkentem lekvárral. Ráegyengettem a párolt gyümölcsöt és megszórtam a darabolt dióval. Ezután kinyújtottam a másik tésztadarabot is, szintén kb. fél cm vékonyra és óvatosan betakartam vele a tepsiben várakozó többi dolgot. Nem baj, ha nem sikerül szépen kinyújtani a tésztát, lehet még innen-onnan lecsippenteni egy darabot és kijavítani a hibákat. Végül a sütőben aranyszínűre sütöttem.

Frissen a legfinomabb, amikor a felső tészta még ropog, az alsó omlik, az édes, fűszeres gyümölcsök pedig keverednek a savanykás lekvárral. Akár esik az eső, akár süt a nap, igazi őszi lélekmelegítő :)

Savanyú káposztás röszti

Ezek a németek tudnak valamit. Mindig is sejtettem. Rösztit először gimnazista koromban sütöttem, hamarabb ismertem, mint a nyers krumplis magyaros változatot, a tócsnit. Pár hete találtam ezt a receptet, jól nézett ki, jól hangzott, hát kipróbáltam.

Én most nem főztem külön krumplit hozzá, hanem maradék krumplipürével dolgoztam. Volt még némi túlérett savanyú káposzta is itthon, újhagymát nem vettem, csak mélyhűtött snidliget használtam. Ilyen egyszerű hozzávalókból valami olyan csodás dolgot lehet sütni, hogy elképesztő. Eredeti recept itt, németül.

Hozzávalók:

600 g főtt krumpli lereszelve

400 g savanyú káposzta apróra vágva

2 újhagyma felkarikázva

1 alma meghámozva, lereszelve

2 ek burgonyaliszt

2 tojás sárgája

só, bors

zsiradék a sütéshez

tejföl a tálaláshoz

Az összes hozzávalót összekevertem, sóztam, borsoztam, majd a masszából korongokat formáztam. Forró zsírban sütöttem ki őket, lassú tűzön, mindkét oldalt alaposan átsütve.

Elsőre talán kicsit furcsa, de meglepően jó kombináció. Az almát nem igazán érezni, a savanyú káposzta finom édeskésre sül. Ízkavalkád.

Almás süti üvegben sütve

Teljesen rákattantam az osztrák gasztro-bloggerekre. Annyira igényesek, kreatívak, hogy kezdem magam elszégyellni. Rengeteg jó receptet találtam, amiket szeretnék kipróbálni. Csak győzzem idővel.

Szóval először ezt a sütit gondoltam kipróbálni, mert baromira tetszett, hogy befőttes üvegben sül (bár lehet, hogy csak én vagyok lemaradva). Azért bevallom, bizalmatlan voltam, és csak a tészta 1/3-át sütöttem az üvegben, a többi ment a tepsibe. De kár volt aggódnom, az üveg is túlélte, és a süti is. Kicsit változtattam a recepten: gyümölcscukor és egy kis teljes kiőrlésű liszt került bele, mandula viszont nem volt itthon. Eszméletlen jó süti, az alma és a kókusz nagyon jó párosítás. És üvegben sütve ajándéknak sem utolsó.

Eredeti recept itt.

Hozzávalók kb. 4 db ½ l-es széles szájú, vastagabb falú befőttes üveghez:

180 g vaj

3 db tojás

120 g gyümölcscukor, vagy 180 g sima cukor

200 g liszt (negyede lehet teljes kiőrlésű)

1 tk sütőpor

pici só

3-4 ek kókuszreszelék

40 dkg alma

1 ek citromlé

1 ek vaníliás cukor

1 ek barnacukor (sima fehér is jó)

csipet fahéj

szeletelt mandula

olaj az üvegek kikenéséhez

A sütőt előmelegítettem 175 °C-ra. Kikentem a formákat.

Az almákat négybe vágtam (én nem hámoztam meg), kicsumáztam és vékonyra szeleteltettem Juliskával. Meglocsoltam a citromlével, rászórtam a cukrot, fahéjat, összekevertem és állni hagytam.

A vajat takaréklángon felolvasztottam. Közben a tojásokat habosra kevertem a cukorral és a lisztet elkevertem a sütőporral, sóval és kókusszal. Végül a lisztes keveréket és a vajat a tojáshoz kevertem és alaposan összedolgoztam. Elég sűrű tésztát kell kapnunk, de azért még folyós legyen.

A forma aljára ment egy adag tészta, kb. két evőkanálnyi, aztán alma és így tovább. A tetejére tészta került. Betoltam a sütőbe és 20 percig sütöttem, ekkor megszórtam egy kis cukorral (és a mandulával, ha van) és további 15-20 percre visszatoltam a sütőbe.

Az üveges változatnál még forrón kell rátenni a tetőt. Ha kihűlt, mehet a hűtőbe. Egy-két hétig el tudna állni, ha nem lenne annyira finom.

Tepsiben sütve elég a tészta alma tészta rétegezés.

Őszi csatni (szilva, alma, körte, mazsola)

Hát ez egy elég kacifántos történet. Az egész úgy kezdődött, hogy vettem szép szilvát. Szépnek szép volt, de elég kemény, úgyhogy kitaláltam, hogy csatnit csinálok belőle. Találtam egy szimpatikus kis receptet, amihez nagyjából minden volt itthon, de addig húztam, halasztottam a főzést, hogy elfogyott a második fő komponens, az alma. Aztán elmentem, és vettem almát. Mire nekiálltam, elfogyott a gyömbér. Elmentem és azt is vettem. Nagyjából egy hónap csúszással nekiálltam megfőzni. Ennyi idő alatt a szilva is megpuhult, úgyhogy nyugodtan megehettem volna. De nem ettem, mert csakazértis csatnit kell főzni…Persze főzés közben derült ki, hogy aszalt szilva sincs itthon, ezért némi gondolkodás után arra jutottam, hogy mazsolát teszek bele.

De végre elkészült és nagyon finom lett. Jó édes, ragacsos, gyümölcsös.

A recept „Pam the Jam” River Cottage befőző szakemberétől származik. Legközelebb azért azt is ki szeretném próbálni.

Hozzávalók 6 kis üveghez (2 dl-es):

½ kg szilva

75 dkg alma, körte

25 dkg lilahagyma, vagy salotta

125 g aszalt szilva vagy 75 g mazsola

250 g barna cukor

300 ml almaecet (bio)

pici só

1 ek chili pehely, vagy 2-3 kis friss chili

A fűszeres zacskóba:

1 tk bors

1 tk mustármag

25 g gyömbér

A fűszeres zacskót 3 réteg gézből készítettem, belecsomagoltam a fűszereket.

A szilvát kimagoztam, 4-be vágtam. Az almát, körtét megpucoltam, felkockáztam. A hagymát kicsi, de nem túl kicsi kockákra vágtam (nagyobb, mint a pörkölt alá). Az összes hozzávalót lábosba tettem és fedő alatt lassan felforraltam. Utána 2 és fél órán keresztül, fedő nélkül, takarékon forraltam. Közben fél szemem a csatnin, és gyakran kevertem rajta egyet, nehogy odakapjon.

Amikor elkészült, még forrón kifertőtlenített üvegekbe tettem, 5 percre fejre állítottam őket, aztán dunsztban hagytam kihűlni.

Ez egy nagyon édes, de egyben savanykás, gyümölcsökben gazdag, kellemesen fűszeres csatni. Ragacsos, ahogy kell. Sült húshoz, sült kacsához pont jó lesz.

Almás kenyérpuding

Abszolút híve vagyok a kaja újrahasznosításnak is, és külön öröm volt számomra, hogy a szikkadt kenyér, meg kenyérmorzsa felhasználására is találtam megoldást. Legalább a zsemlemorzsa is örülhet, hogy nem mindig csak a rántott húsban végzi.

A River Cottage Every Day szériájának egy teljes epizódja szól a kenyérről. Itt volt ez a recept is. Már most kijelenthetem, hogy aki nem szereti az édes bundáskenyeret, annak valószínűleg nem fog ízleni. Bár nem annyira édes, de az átlag magyar ízlésnek kicsit talán furcsa lehet.

Teljesen hétköznapi alapanyagokból készül, egészen egyszerű módon. Csak arra kell odafigyelni, hogy a zsemlemorzsa, vagy a száraz kenyér ne legyen avas. Bolti morzsa semmiképpen nem jó, mert az túl apró szemű. Meg különben is, tessék összegyűjteni a száraz kenyér meg kifli csücsköt és mehet is a darálóba.

Ehhez a recepthez jobb a cafatokra tépkedett szikkadt fehérebb kenyér, de ezzel a nagy szemű morzsával sem volt rossz. Az eredeti recept nem írja, de én egy kicsit megfűszereztem, mert az hiányzott volna belőle.

Hozzávalók:

50 g vaj (35+15)

250 ml tej

150 ml tejszín

2 db tojás

2 db tojás sárgája

(fakultatív: fűszernek lehet a tejhez keverni pici fahéjat, kardamomot és egy leheletnyi szegfűszeget, azt nagyon óvatosan, mert erős fűszer)

75 g cukor

125 g szikkadt fehér kenyér összetépkedve (vagy nagy szemű zsemlemorzsa)

3 db desszert alma (lehet alma, körte vegyesen)

3 tk barna cukor

A tűzálló tálat kikentem egy kis vajjal.

A tejet és a tejszínt felforraltam (nem kell, hogy bugyogjon).

A tojásokat és a sárgákat kikevertem 2 ek cukorral, majd lassan, folyamatosan hozzákevertem a tejes keveréket. Végül belekevertem 75 g morzsát és másfél órát hagytam állni.

Közben megpucoltam az almákat, cikkekre vágtam. Egy serpenyőben 15 g vajat olvasztottam, és néha átforgatva őket, arany barnára pirítottam benne a gyümölcsöt. Ez nagyjából 10 percig tartott. A végén rászórtam a 3 tk cukrot és rövid ideig a tűzön hagytam karamellizálódni. Félretettem.

A sütőt előmelegítettem 180°C-ra.

A tál aljára szórtam a gyümölcsöket, ráöntöttem a tojásos morzsát. Végül összekevertem a maradék cukrot, morzsát és vajat és a tetejére szórtam.

Fél óráig sütöttem, amíg a teteje kissé arany barna lesz, és a tojásos réteg is szilárd egy kissé, de azért nem főtt tojás.

A gyümölcs selymes és savanykás, rajta a remegős krém, a teteje meg ropogós és édes. Nagyon laktató, jó kis télies édesség.

Rácsos almás pite

Ősz van. Gyümölcs van. Kert híján örömmel fogadok minden nemű terményt, amiből más szerencsés kerttulajdonosok már besokalltak. Így jártam az almával is. Mivel rendes házi almáról van szó, nem voltak makulátlanok. Néha többet kellett kivágni, mint amennyi a végén megmaradt belőle. Na, az ilyen esetekre legjobb az almás pite. Egy hibátlan almát inkább megeszek magában.

Egy recept már van fent, most kipróbáltam egy másikat is. Ez egy kicsit több összetevőből áll, szerintem finomabb is. De ez ízlés kérdése. A recept a Lajos-Hemző páros 99 Házi sütemény c. könyvéből származik. Kicsit változtattam rajta: került bele teljes kiőrlésű liszt, gyümölcscukor és zabpehely is. A keverést nem bonyolítottam, minden ment a késes robotgépbe. Így nem olvadt meg a vaj a kezem melegétől és nem áztatta el a tésztát.

Hozzávalók egy hadseregnek:

100 g teljes kiőrlésű liszt

400 g simaliszt

250 g vaj

95 g gyümölcscukor

12 g sütőpor (1 tasak)

20 g vaníliás cukor (2 tasak)

3 db tojás

2 ek tejföl

csipet só

A töltelékhez:

1 kg alma

75 g gyümölcscukor

½ kk fahéj

½ citrom reszelt héja és leve

plusz 30 g zabpehely

1 db tojás a kenéshez

A sütőport jól összekevertem a liszttel, aztán a tészta hozzávalóit késes robotgépbe tettem és összedolgoztam. Először finom morzsalékos lesz, aztán összeáll egy gombócba. Fóliába csomagoltam és betettem a hűtőbe 1 órára pihenni. (Ha sietek, a mélyhűtőbe szoktam tenni, és akkor nem kell olyan sokáig pihentetni.)

Közben az almát megpucoltam és vékonyan felszeleteltem (felszeleteltettem Juliska robotgéppel), és összekevertem a cukorral, fahéjjal, citromhéjjal. Meglocsoltam citromlével.

A sütőt előmelegítettem 200 °C-ra. A tésztát kettéosztottam (alja peremmel és teteje lesz majd), kinyújtottam. A nagyobbat sütőpapírral bélelt tepsibe tettem, megszurkáltam villával, megszórtam a zabpehellyel, végül rátettem a kicsit kinyomkodott almát. A kisebbik tésztadarabot is kinyújtottam, de ebből hosszanti, kb 1 cm széles csíkokat vágtam, amit nem túl szorosan fektettem az almarétegre. Összeértek, de azért volt közöttük hely hogy a gőz ki tudjon jönni. Tetejét megkentem a felvert tojással és addig sütöttem, amíg szép aranybarna színt kapott.

Nagyon jó kis tészta, igen elégedett vagyok vele. Puha, mégis omlós. Az alma így felszeletelve kicsit ropogós maradt, de ez nem ment a minőség rovására.

Karamell kipukkadásig, avagy karamellás alma-körte torta

Tegnap megint polippá változtam. Egyszerre kicsit túl sok mindent csináltam, de a fahéjas mazsolást muffint már megígértem a barátnőimnek, azt muszáj volt megsütni, a torta tésztája meg már egy napja várt a hűtőben. Azt is meg kellett sütnöm. Ennek pedig igen súlyos következménye lett: karamell túladagolás.

Ez a süti már nagyon váratott magára. Pár hete Párkányból hoztunk konzerv sűritejet, és egy kész konzerv tejkaramellát is. És nagyon ki akartam már próbálni. Közben megint sikerült frankón átverős nénikétől ízetlen (de legalább drága) körtét vennem, ami emberi fogyasztásra csak sütve vagy főzve alkalmas.

(Apróbetűs rész: a néne annyira pofátlan volt, hogy amikor visszakérdeztem (fejlődök), hogy tényleg annyi-e az annyi és 4 db kis körtén és 1 db kb. 1 kg-os csillagtökön mi kerül ezer forintba, másodszorra már kicsit kisebb összeget mondott, de még mindig dög módon, hasra ütésre mondta be az árat. Mindig adok egy utolsó esélyt nekik, ez az én bajom.)

Na visszatérve a sütire, Jamie vacsorái c. könyvben van ez a karamellás almás torta (tejkaramellás almatorta). Igazából baromi egyszerű: omlós tészta, alma (vagy körte) kis cukorral és tejkaramella.

Kivételesen teljes adagot sütöttem. Mi baj lehet?

Hozzávalók a tésztához:

130 g vaj

80 g gyümölcscukor

só

250 g liszt (1/4-e teljes kiőrlésű)

2 tojás sárgája

2 ek hideg tej

(1/2 citrom reszelt héja, ezt most kihagytam)

(1 vaníliarúd, szintén kihagytam)

Hozzávalók a töltelékhez:

2 db közepes alma

2 db közepes körte

1 ek gyümölcscukor

1 doboz tejkaramella, kb. 400 g-os (az eredeti recept 2 db-ot ír)

(Házi tejkaramella készítésről bővebben Tücsök Bogárnál lehet olvasni.)

A tésztához a vajat, a cukrot és egy csipet sót krémesre kevertem, aztán ment bele a liszt és a tojások sárgája. A robotgép késes résztét használtam most, hogy ne olvadjon meg a vaj a kezem melegétől. Amikor morzsás szerkezetet vett fel a tészta, deszkára öntöttem és 3-4 mozdulattal hozzákevertem a tejet. Rudat formáztam belőle és folpackba tekerve betettem a hűtőbe. Legalább egy órát állnia kell.

Amikor a tészta jól kipihente magát, felszeleteltem és kibéleltem vele egy 28 cm-es sütőformát. A széleket összenyomkodtam, hogy sehol ne legyen rés. És 1 órára betettem a mélyhűtőbe.

A töltelékhez az almát, körtét felszeleteltem, és 1 ek gyümölcscukorral összekevertem.

A sütőt előmelegítettem 180 °C-ra. A tésztát megkentem a tejkaramellával, rászórtam a gyümölcsöt és alsó rácson 40-45 percig sütöttem.

Nem lett valami szép, de nagyon finom, és kis dózis is elegendő, mert nagyon tömény. És így is csak fél adag karamellát használtam hozzá! Azt hiszem lesz ennek még folytatása.

Wokban sült pecsenyemáj almával, dióval, zellerrel és sonkával

Ismét elképzelős, tájleírós bejegyzés következik. Szeretek természetes fényben fotózni. Az most nem igazán van, úgyhogy ez a bejegyzés is kép nélkül marad.

Ezt az ebédet az itthon fellelhető idénydolgok ihlették. Szerettem volna valami ízzel teli jutalomfalatot az utóbbi napok konyhahiánya után. Persze legyen gyors, mert éhen halok.

Arra gondoltam, a máj lehetne alap, süljön hozzá alma, mert az már bevált. A zeller sem rossz, csak ne nyersen. Dió? Lilahagyma? Sonka? Ez már ígéretes íz kavalkád :) Krumplipürével? Na jó, ez se legyen szokványos, elő a házi reszelt tormával és zsíros tejjel.

Hozzávalók per fő:

10 dkg pecsenyemáj

1 kis édes alma

1 ek vékony szálakra vágott zeller

1 női marék dió

1 szelet frikandó sonka

1 kis lilahagyma

1 tk zsíradék (nálam pecsenyezsír)

A máj mindkét felét nagyjából 3 részre vágtam hosszában.

Az almát négybe vágtam és kivágtam a magházát. A cikkeket keresztben szeleteltem fel.

A zellert vékony, gyufaszál méretűre vágtam.

A diót nagyjából felaprítottam, de csak úgy módjával.

A sonkát is szálakra vágtam.

A hagymát durván 12 részre úgy, hogy a levelei szétessenek.

Először megpirítottam a diót, majd kiöntöttem kis tálkába. A wokból kitöröltem az apró dió darabokat és folytattam a sütést. Felolvasztottam a zsírt és egymás után rádobtam a zöldségeket és a sonkát. Nagyjából 2-3 percig pirítottam őket folyamatosan kevergetve. Aki erős, vagy könnyű a wokja, dobálva rázogathatja is. Aztán hozzáadtam a májat és addig kevergettem, amíg át nem sült teljesen. Végül beletettem a diót és még egy percig sütöttem, hogy összeálljanak az ízek. Sóztam, borsoztam.

A krumplipürét a szokásos módon készítettem. A végén tettem bele a tormát és egy kis tejszínt.

Jó választás volt.

A máj finom puha, a zöldségek még roppanósak és jól el vannak együtt. Az alma édessége, a zeller karakteres íze feldobva a sonkával és a ropogós pirult dióval. A tormás krumplipüré már csak hab volt a tortán.

Forró fűszeres almalé

Gondolom nem én vagyok az egyetlen, akit ennyire megvisel ez a hirtelen évszakváltás. Szeretem a hideget. Szeretem, hogy négy évszakunk van. De azt nem szeretem, amikor nincs idő az átmenetre. Nem csoda tehát, hogy a szervezetem melegítő, forró táplálékokért kiált. Ilyenkor lehetőség szerint melegítő gabonákat, teákat, fűszereket veszek magamhoz. Persze bőven van még mit tanulni ezen a téren. (De például nem értem a téli teákba miért kevernek hibiszkuszt, amikor annak inkább hűtő hatása van, ahogyan a citrus-féléknek is. De ebbe inkább nem megyek bele. Majd ha már nagyon okos leszek, lesz belőle bejegyzés.)

Ilyen hidegben leginkább fűszeres teákat, forralt bort és forró csokit szoktam kortyolgatni. Forralt bort nem igazán előnyös munka közben inni, viszont ez a fűszeres almalé jól helyettesítheti az ízvilágát.

A recept saját állítása szerint Olaszországból származik. Én nem oda tippeltem volna, ha megkérdezik. Eredeti változata megtalálható az Isteni Ízek c. vegetárius könyvecskében. Természetesen kicsit másképp szoktam készíteni.

Hozzávalók 8 adaghoz:

2 l almalé

2 db fahéjrúd

6 szem szegfűszeg

½ kk őrölt szerecsendió

½ kk egész kardamom (nekem csak őrölt volt, abból egy kicsit kevesebbet tettem bele)

1 db csillagánizs

8 szelet alma

méz

Az almalevet lábosba öntöttem, beleszórtam a fűszereket és a felkarikázott almát. Amikor felforrt, lassú tűzön 10 percig forraltam.

A mézet már csak a bögrében adtam hozzá.

Testet-lelket egyaránt melegít. A kardamom kicsit kibillenti a klasszik karácsonyi fahéjas szegfűszeges hangulatból. Az almaszeletektől kicsit savanykás, a méztől viszont édeskés lesz, amit a fűszerek tök jól kiemelnek. Én nagyon szeretem. És végre a gyerekeknek is juthat játék forralt bor :)

Tessék kipróbálni!

Almás pite

Már megint süti. De olyat el sem tudok képzelni, hogy ne legyen itthon valami házi édesség.

A piacon nem volt kint a kedvenc almaárus bácsim, így kénytelen voltam mástól almát venni. Kár volt, de azért tölteléknek még elment.

Almás pite tészta receptet eddig csak olyat találtam, amihez igen sok zsiradék kell. Viszont a klasszikus túrós pite receptem tésztája könnyű, mégis omlós, de csak annyira, hogy ne etessük vele a hangyákat. Szerintem egész gyorsan elkészül, legtovább az tartott, amíg lereszeltem az almákat (bár Juliska robotgépem sokat könnyített ezen).

A tészta hozzávalói:

30 dkg liszt

1 csomag sütőpor

10 dkg vaj

1 tojás

15 dkg cukor (vagy 10 dkg gyümölcscukor)

3-4 ek tej

pici só

És akkor itt becsempészném, hogy répacukor helyett általában gyümölcscukrot használok, ha nagy tételben van szükség cukorra. A gyümölcscukor lassabban szívódik fel, mint a répacukor, vagy nádcukor. Sokkal édesebb, így harmadannyi kell belőle, mint a „rendes” cukorból (és így már az ára sem olyan vészes). A gyümölcscukrot mértékkel fogyókúrázók és cukorbetegek is fogyaszthatják. Egyszóval jobb a szervezetnek. (Csak úgy csendben: nem tudom a szintetikus úton előállított gyümölcscukor mennyivel jobb, de ebbe inkább bele sem gondolok.) A másik dolog a liszt. Én keverem a teljes kiőrlésűt a simával, úgy, hogy a hozzávaló liszt negyede teljes kiőrlésű legyen. Jó az emésztésnek. Ebben az arányban még élvezettel fogyasztható, nem lesz fűrészporos a tészta. Teljes kiőrlésű lisztből érdemes biot venni, mert az összes méreganyag, amit a növényre kényszerítenek a korpában gyűlik össze. De az alapanyagoknak majd szentelek egy külön fejezetet.
Azért írom le ilyen részletesen a recepteket, hogy kezdő konyhatündérek is reprodukálhassák, de ha nagyon szájbarágós, azért szóljatok.
Vissza a sütihez.

A töltelék hozzávalói:

60 dkg alma

12 dkg cukor (vagy 8 dkg gyümölcscukor)

¼ kk őrölt fahéj

1 késhegynyi őrölt szegfűszeg

Egyéb hozzávalók:

1-2 ek zsemlemorzsa vagy búzadara

1 tojás a tetejére

Először elkészítettem a tölteléket. Az almát négybe vágtam, kivágtam a magházát és lereszeltem nagy lukú reszelőn. Majd összekevertem a cukorral és a fűszerekkel.

Utána elkészítettem a tésztát. Először előmelegítettem a sütőt 180 °C-ra és kivajaztam-liszteztem egy kisebb tepsit. Omlós tésztát készítettem a hozzávalókból (lásd: vaníliás kifli). Összekevertem a sütőport és a lisztet egy pici sóval, és elmorzsoltam a hideg, feldarabolt vajat a lisztes keverékkel. Aztán a masszához kevertem a tojást, a cukrot és a tejet, amíg gyúrható tésztát nem kaptam. A tészta egyharmadát levágtam, hűtőbe tettem, amíg kinyújtottam a másik felét. A tésztát lisztezett deszkán kb. fél cm vastagra kell nyújtani, nagyjából tepsi méretűre, úgy, hogy az oldalán is legyen. Egyenletesen megszurkáltam és 10 percre betettem a sütőbe. Közben kinyújtottam a tészta másik felét. Az elősütött tésztát megszórtam a búzadarával és egyenletesen eloszlattam rajta a tölteléket, majd befedtem a második tésztalappal. Ezt megszurkáltam, megkentem felvert tojással, majd visszatettem a sütőbe, amíg szép arany színt nem kapott a teteje. (Az enyémre sötét árnyak lopakodtak és ezért raktam be inkább fekete-fehér fotót :)

Reggeli vaníliás tejjel kihagyhatatlan, de azért kávé mellé sem rossz.

Ettetek már jó almás pitét?