Újra belevágtam a kovásznevelésbe

Mert annyi jó kenyér recept kering, amibe kovász kell. Nagyon szükségét éreztem, hogy még egyszer nekivágjak és nevelgessem. Sajnos Frida (az előző kovászunk) néhány hónap után elhalálozott, mert nem jól viseltem gondját, remélem, Jánossal másképp lesz majd. Kovász János már két hónapos, köszöni szépen jól van. Minden nap kap enni, megfelelő hőmérsékleten, szép üvegben, a hűtőben lakik. Sokszor frissítem, mert hetente egyszer biztosan kerül belőle a kenyérbe. Ehhez általában Limara receptjét követem, de rozskovász helyett ezt a kovászt használom.

Elkészítéséhez kell némi idő és türelem, egészen pontosan 4 nap szükséges. A receptet itt találtam.

Én a jól bevált magyar BL-55 típusú lisztet használtam.

1. nap

100 g lisztet összekevertem 100 ml vízzel és 12 órán keresztül lefedve, meleg helyen pihentettem. Átkevertem és újabb 12 órán keresztül meleg helyen pihentettem. 30-35°C a legideálisabb neki.

2. nap

+50 g lisztet és 50 ml vizet kevertem a kovászhoz és 24 órán keresztül lefedve, meleg helyen pihentettem.

3. nap

+100 g lisztet és 100 ml vizet adtam a kovászhoz, 12 órát pihentettem, majd erősen átkevertem és újabb 12 órán keresztül pihentettem.

4. nap

+100 g lisztet és 100 ml vizet keverünk a kovászhoz és 24 órán keresztül meleg helyen pihentetjük.

Az 5. napon felhasználható.

Etetése: naponta 1 evőkanál liszt + 1 evőkanál víz, erősen átkeverve. Én villával szoktam, hogy a lisztcsomók is eltűnjenek és kerüljön bele levegő is.

Gazpacho

Gondoltam felkészülök a mára beígért rettentő kánikulára, de szerencsére itt ma megúsztuk. Hideg levessel vérteztem fel magam. Gazpachoval. Gyakorlatilag nyers zöldségleves (turmix), de igen jó hűsítő hatása van. Ha viszont gazpacho, eszembe jutott, hogy összedobhatnék egy paellat is. Igen spanyol nap. Lustálkodással, főzőcskével, délutáni sziesztával, és minden más holnapra halasztásával. Persze ennek kicsit ellentmond, hogy reggel hétkor már pizsamában kevertem a churros tésztát, hogy legyen mit majszolni a második kávé mellé. De azt hiszem így lett teljes egy spanyolos nap :)

Visszatérve a bejegyzés tárgyához, a leves összetevői általában azonosak, az arányokban lehetnek eltérések. Két receptből gyúrtam össze ezt a változatot (Gordon Ramsay és Spain Recipes). Nekem nagyon ízlett, eléggé emlékeztetett a sopszka salátára, ami nem csoda, hiszen az összetevői ugyanazok.

Hozzávalók 4 személyre:

½ kígyóuborka

1 kápia paprika vagy fél piros pritamin

1 tv paprika vagy fél zöld pritamin

½ kg paradicsom

1 gerezd fokhagyma

1 kicsi lila hagyma vagy 1 szál újhagyma ízlés szerint

35-40 g kenyér

1 ek cherryecet vagy fehérbor ecet

só, bors

2-3 ek olíva olaj

Az uborkát, paprikákat, paradicsomot, lila hagymát és kenyeret felkockáztam, majd az áttört fokhagymával, ecettel, sóval, borssal és 2 evőkanál olívaolajjal egy jól záródó edénybe tettem. Kézzel összekevertem, alaposan összenyomkodtam, majd szorosan rázártam a tetejét és a hűtőbe tettem éjszakára.

Másnap átkevertem, összeturmixoltam, majd tésztaszűrőn átpasszíroztam, hogy a nagyobb paprikahéj darabok fennakadjanak. Mégegyszer megkóstoltam, hogy elég sós, borsos, ecetes-e és kész is volt.

A bejegyzést szeretettel ajánlom Emesének és Ácinak :)

Cukkinis sajtos tekercsek

A pizzát leszámítva kevés sós élesztős tésztát sütöttem eddig, pedig annyi jó lehetőség rejlik benne. Ezért örültem meg, amikor megtaláltam ezt a receptet és nagyon kíváncsi lettem, milyen lehet egy cukkinivel és sajttal töltött tekercs. Mint mindig, most sem ragaszkodtam az eredeti recepthez, segítségemre volt ez a szuper jó oldal az ízek kombinálásához. Teljesen rákattantam, igen meglepő párosok jöhetnek ki, érdemes elmerülni benne. Szóval eszerint variáltam át a receptet, sima kenyértésztával sütöttem meg. A végeredmény nagyjából 13-14 tekercs ropogós tésztával, fűszeres, sajtos krémes töltelékkel.

Hozzávalók a tésztához:

250 g liszt

150 ml langyos víz

1 g friss élesztő

1 tk só

Hozzávalók a töltelékhez:

1 tk vaj

1 ek olívaolaj

1 közepes cukkini

1 tk apróra vágott friss tárkony

só, bors

½ gerezd fokhagyma

1 csipet őrölt szerecsendió

35 g reszelt sajt (parmezán és gouda vegyesen)

felvert tojás a kenéshez

két sütőpapírral bélelt sütőlemez

Először elkészítettem a tésztát: összekevertem a hozzávalókat és 10 percig dagasztottam. Ezután lefedve kétszeresére kelesztettem. Közben elkészítettem a tölteléket.

A cukkinit meghámoztam, majd kis lukú reszelőn lereszeltem.

Egy lábosban felmelegítettem az olajat, majd megolvasztottam benne a vajat. Rádobtam a cukkinit, tárkonyt, sóztam, borsoztam. Erős lángon 1-2 percig főztem, majd, amikor már nem eresztett több levet, belekevertem a fokhagymát és a szerecsendiót és még egy percig kevergettem. Ezután kikapcsoltam alatta a lángot és hűlni hagytam.

Amikor megkelt a tészta, lisztezett felületen kinyújtottam nagyjából 18 x 27 cm-re, majd megszórtam a reszelt sajttal, megkentem a cukkinis krémmel és a hosszabbik felén feltekertem. Nagyjából 14 db trapézt vágtam a tésztakígyóból, majd a szélesebbik felére letettem őket a sütőpapírral bélelt sütőlemezre. Kés fokával benyomtam a tetejét, hogy a szélei kicsit feljebb jöjjenek. Ezután fél órát hagytam kelni a tekercseket, amíg a sütő melegedett: 190°C-ra.

Amikor megkeltek, a felső felüket megkentem a tojással, majd betettem a sütőbe. Addig sütöttem, amíg arany barnák nem lettek és a sajt megpirult a kilógó részeken.

Angol muffin, első technikai kihívás

Mostanában megint adják a Sütimester c. sütős műsort, amatőr, ám annál lelkesebb cukrászok versenyét. Természetesen lelkes híve vagyok, és pár napja arra gondoltam, én is kipróbálom a technikai kihívásokat. Ennek lényege, hogy a versenyzők egy hiányos receptet kapnak, pl. nincs megadva mekkorára szaggasd a muffinokat, vagy hogy mennyi ideig keleszd, milyen hőfokon süsd stb. Sejtettem, hogy azért nincs könnyű dolguk a versenyzőknek, de nem gondoltam, hogy ennyire. Már sok helyen elérhetők a teljes receptek, így elsőre nekifutottam Paul Hollywood angol muffinjának (English muffin - 2. évad, 2. rész, nem tudom, van-e magyar megfelelője). Aztán még egyszer és annak ellenére, hogy minden le van írva a receptben, van még mit csiszolni a technikán. Az első adag túl lágy lett. Aztán volt egy ellentmondás a receptben: ha 2,5 cm-re nyújtottam a tésztát, nem jött ki 8 db 9 cm átmérőjű muffin, ezért inkább úgy számoltam, hogy legyen 36x18 cm-es, ami 9 cm-es átmérővel számolva kiadja a nyolc darabot, csak nem lesz 2,5 cm vastag. Legutóbb viszont 2,5 cm-re nyújtottam, ami nem sült át eléggé. Megküzdöttem velük, ennek ellenére nagyon tetszik a recept, édes és sós egyszerre: lekvárral is, sült szalonnával is finom reggeli.

Hozzávalók 8 db-hoz:

300 g fehér kenyérliszt

6 g szárított élesztő

6 g só

15 g cukor

15 g lágy vaj kockákra vágva

1 közepes tojás felverve (kb 22 g)

170 ml tej

olaj a tál kikenéséhez

15 g kukoricadara a hintéshez

Először vékonyan kiolajoztam azt a tálat, amiben később a tésztát kelesztettem.

Ezután összekevertem a lisztet, élesztőt, sót, cukrot, majd mélyedést készítettem a közepébe és beletettem a vajat, tojást és a tejet. Összekevertem és egy meglehetősen lágy tésztát kaptam, amit enyhén lisztezett felületen 10 percig kézzel gyúrtam. Nem könnyű, mert ragad, nyúlik, de egy erre a célra rendszeresített kaparó vagy spakli igen hasznos tud lenni. A kellően meggyötört tésztát a kiolajozott tálba tettem, fóliával letakartam és duplájára kelesztettem. Ez nagyjából 1 órát jelent, de melegben ennél kevesebb idő is elég lehet.

Közben előkészítettem két sütőlemezt, amit sütőpapírral kibéleltem és megszórtam a kukorica dara felével.

Amikor megkelt a tészta, lisztezett felületen 36x18 cm-re nyújtottam, és 8 db 9 cm átmérőjű kört szaggattam. A köröket óvatosan áttettem a sütőlemezekre, 2-3 cm távolságot hagyva közöttük, majd megszórtam a kukoricadara másik felével és letakarva fél órát kelesztettem.

A sütéshez egy tapadásmentes teflon serpenyőt alacsony lángon felmelegítettem, majd pár muffint óvatosan a serpenyőbe tettem és 5-7 percig sütöttem. Akkor fordítottam meg, amikor már a teteje is átmelegedett viszont az alja még csak kellemes barnára sült. Fordítás után megint 5-7 percig sütöttem, amíg az alja is szép színt kapott, de az oldalát enyhén benyomva már nem esett be a tészta. Ezt nehéz leírni, ki kell tapasztalni, kinek hogy süt a tűzhelye, milyen a serpenyője stb.

Naan – indiai lepénykenyér

Már régóta szeretnék naan kenyeret sütni, most remek alkalmam nyílt rá, hogy kipróbáljam. Párszor már kísérleteztem olyan élesztős kenyérfélével, amit serpenyőben lehet sütni, de azért kicsit pufi, levegős. Ez nyerte a versenyt. Csilis bab mellé kellett tálalnom valamit, de olyan lusta voltam lemenni a boltba zsömléért (500 m oda-vissza), hogy inkább sütöttem valami mást :). Egy osztrák blogon (About Verena) találtam ezt a receptet, és nagyon megtetszett, bár a tojást kicsit furcsálltam benne. Könnyű, levegős kis lepény, remek ragukhoz, mártogatóshoz, vagy csak úgy elnassolni.

Hozzávalók 6 db-hoz:

400 g liszt

200 g langyos víz

1 tasak szárított élesztő (7 g)

1 tojás

½ ek só

½ tk cukor

120 g natúr joghurt

3 tk olaj

olaj vagy ghí a sütéshez

fakultatív: pár tekerésnyi őrölt, szárított fokhagyma a tésztába

1. A vízben elkevertem a cukrot, az élesztőt és félretettem.

2. A többi hozzávalót nagyjából összekevertem, majd beleöntöttem az élesztős vizet és 7 percig gyúrtam (mármint a kenyérsütő gép). A tészta sűrű galuskatésztához fog hasonlítani, elég folyós lesz, nem kell megijedni. Lefedve 40 percig pihentettem.

3. Amikor a tészta megkelt, felforrósítottam egy serpenyőt, beletettem az olajat és egy merőkanál segítségével tésztakupacokat öntöttem a serpenyőbe (egy 26 cm átmérőjűbe 3 fért egyszerre). A takaréknál kicsit magasabb lángon 3-3 percig sütöttem mindkét oldalát, amíg át nem sült.

Bagett-hidegen kelesztett

Pár hete rám tört, hogy szívesen ennék már egy finom házi bagettet, úgyhogy nekiálltam kutakodni. Ezt a receptet találtam, kicsit fura hangon meséli el a fickó, hogy mit is kell csinálni, de valóban nagyon informatív. Ilyen kategóriával még nem nagyon találkoztam, de azt mondanám ez a könnyű, de időigényes recept. Ez egy lassú folyamat: este begyúrom a tésztát, éjszaka elvan a hűtőben, reggel kényelmesen formázom, kelesztem, formázom, kelesztem, majd kisütöm. Inkább ebédre készül el. Persze azt is lehet választani, hogy az ember hajnalban felkel (ha szeret, vagy ha felébreszti a szomszéd napfelkelte előtti, finomnak nem mondható redőnyhúzása), és úgy áll neki, akkor már reggelire is elkészülhet.

Hozzávalók:

300 ml víz

400 g sima liszt

25 g finom gríz, ezt nem tudom, pontosan mit takar, én sima grízt használtam

12 g friss élesztő

liszt a formázáshoz

Este szoktam nekiállni a tészta előkészítésének, erre kb 2 órát szoktam számolni. A hozzávalókat a kenyérsütő gép tartályába tettem, és 15 percig „gyúrtam”, majd kétszeresére kelesztettem szobahőmérsékleten. Ezután lisztezett deszkára borítottam és kinyomkodtam belőle a levegőt, gombóccá formáztam és visszatettem a kelesztő tálba. Betettem a hűtőbe és másnap reggelig pihentettem (10-12 óra kell neki). Másnap reggel kivettem a hűtőből, és egy órát hagytam pihenni, hogy kicsit magához térjen a tészta. Ezután lisztezett deszkán 3 egyforma részre osztottam (én mérlegen ki szoktam mérni, hogy tényleg egyformák legyenek), és egyesével megformáztam őket: négyszögletes alakúra kilapogattam, minden oldalról behajtottam, majd hajtással lefelé sütőpapírral borított sütőlemezre raktam. Fóliával letakartam és 45 percig pihentettem szobahőmérsékleten. Ezután megint, most már véglegesen megformáztam őket. Megint kilapogattam, téglalap alakúra, majd először a felső részét hajtottam középre, majd az alsó felét ráhajtottam az előbb behajtott tészta részre és rudat formáltam belőle. Ismét kétszeresére kelesztettem a sütőlemezen, fólia alatt, közben előmelegítettem a sütőt 260 °C-ra. Sütés előtt nagyon éles késsel (mostanában már pengével) pár bevágást ejtettem rajta. Sütés közben egy másik kisebb tepsit is betettem a sütőbe egy kis vízzel, hogy legyen elég pára a bagetteknek. Amikor piros ropogósra sült, kivettem, és rácson hagytam kihűlni.

Limara öregtésztás fehérkenyere

Többször írtam már, hogy mennyire szeretem Limara receptjeit. Mióta megkaptam a könyveit, már lassan megsütöttem belőle minden receptet. Amit különösen szeretünk, az az öregtésztával készült kenyér, zsömle. Nagyon jó az állaguk, és kicsit tovább el is állnak.

Itt van most a kenyér receptje, több technika felhasználásával. Az eredeti receptet itt találjátok, a kiegészítő okosságokat az adott részben belinkeltem. Ha van egy jó jénai vagy zománcos kacsasütő edény a háztartásban, tényleg érdemes kipróbálni ezt a sütési technikát, mert cserepes, ropogós héjú, puha belű kenyereket lehet így sütni.

Hozzávalók:

500 g kenyérliszt (kenyérliszt híján 333 g rétesliszt és 167 g finomliszt)

2 tk só

2 ek burgonyapehely

200 g öregtészta

10 g friss élesztő

2 ek olaj

kb. 320 ml langyos víz

egy kb. 8 literes jénai, vagy zománcos kacsasütő

A liszteket átszitáltam, majd hozzákevertem a sót, burgonyapelyhet. Ezután beletépkedtem az öregtésztát, rámorzsoltam az élesztőt, végül ráöntöttem az olajat és a vizet. A tésztát összegyúrtam, majd nagyjából 10 percig dagasztottam. Én szeretem kézzel dagasztani (valahogy így, mint a hölgy a videón), ilyenkor érezni lehet a tészta állagának változását, de géppel is lehet (ehhez érdemes elolvasni Limara instrukcióit). Akkor jó a tészta, ha benyomva a felszínét rugalmasan „visszaugrik”.

A tésztát egy jól záródó műanyag „kelesztőtálba” tettem és szobahőmérsékleten (amennyiben az 20-23°C) hagytam kelni kb. 40 percet. Ha nincs hiper-szuper kelesztőtálunk, megoldás lehet a zuhanysapkával (Rossmannban pl. kapható) lefedett nagyobb tálban kelesztés is. (Konyharuhát azért nem szoktam használni, mert az nem bent tartja, hanem magába szívja a párát a tálból.) Mielőtt beletesszük a tésztát, a tálat érdemes vékonyan kiolajozni vagy belisztezni, így könnyebb kifordítani a munkalapra (én sajnos el szoktam felejteni).

Mikor megkelt a tészta, kifordítottam a lisztezett munkalapra és kinyomkodom belőle a levegőt, majd gombóccá formáltam és újra hagytam pihenni, 15 percig.

Amikor kipihente magát, megformáztam (így), majd a sütőfóliával kibélelt fedeles kacsasütő edénybe tettem és nagyjából 1 órán át kelni hagytam (nyáron, melegben ez az idő lerövidül). Közben előmelegítettem a sütőt 220 °C-ra. Amikor megkelt a kenyér, pár mm mélyen három vágást ejtettem rajta, vizet spricceltem a tésztára is és a kacsasütő fedelébe is és betoltam a sütőbe. Nekem nagyjából 40 perc alatt meg szokott sülni (az én sütőedényem igen vékony falú), érdemes néha ránézni, hogy hogy áll. Akkor készült el, ha szép aranybarna, és az alját megütögetve mélyebb, kongó hangot ad.

Miután kivettem a sütőből, rácsra tettem (ekkor szoktam ellenőrizni a kongó hangot), lespricceltem egy kis vízzel és hagytam hűlni. Igazából ez a legnehezebb rész: kivárni, amíg kihűl az illatos, ropogós kenyér. Na meg megküzdeni a sercliért :)

Dagasztás nélküli zsömle

Itt bukkantam erre a szuper kis receptre. Ropogós héj, puha, levegős belső. Engem meggyőzött. A ragacsos tésztával nem a legegyszerűbb dolgozni, de megéri a fáradtságot.

Hozzávalók:

450 g simaliszt

350 ml víz

3 g friss élesztő

2 csapott teáskanál só

Az összes hozzávalót alaposan összekevertem. Nagyjából sűrű galuskatészta állagú lett. Akkor jó, ha az összes lisztcsomó eltűnt belőle. Fóliával letakartam, és 8 órán keresztül szobahőmérsékleten kelni hagytam. Az a legkényelmesebb, ha este keverjük be, és reggel sütjük ki.

Amikor megkelt, a sütőt elkezdtem melegíteni 275 °C-ra. A tésztát vastagon lisztezett deszkára fordítottam, majd 9 egyenlő részre osztottam. A legmegfelelőbb erre egy tésztakaparó (azt hiszem ez a hivatalos neve). Sütőfóliára sorakoztattam őket, majd fél órát újra hagytam kelni.

A megkelt zsömléket előzőleg felforrósított sütőlemezre húztam, majd bespricceltem vízzel és betoltam a sütőbe. Addig sütöttem, amíg aranybarna színt kaptak.

Az én sütőm 250 °C-ot tud csak produkálni, úgyhogy 20-25 percig szoktam sütni. A nálam szerencsésebbeknek 275 °C-on elég 12-15 perc is.

Perec

A szombat nálunk általában a nem hagyományos ebédekről szól. Ilyenkor szoktunk házi készítésű gyorskajákat enni, ami otthon készítve persze egyáltalán nem gyors, viszont sokkal finomabb. Ma bajor hangulatban voltunk.

Egy német sörkertbe kiülve semeddig nem tart elmenni a sört kísérő fehér kolbászért, meg perecért. Az otthon készült fesztiválos ebédhez ehhez sajnos több idő kell. A sört, kolbászt beszereztük, de perec nélkül nem lett volna az igazi. Úgyhogy úgy döntöttem én fogom megsütni, úgyis mindig kíváncsi voltam, hogyan készül a perec. A recept Limara pékségéből való és szokás szerint nem csalódtam benne. Mi egy fél adaggal beértük. A sós máz helyett csak sós vízzel kentem meg a perecek tetejét.

Hozzávalók:

70 dkg liszt

2 tk só

1 ek cukor

7 dkg puha vaj

2 dl langyos tej

2 dl langyos víz

20 g friss élesztő

a főzéshez:

1 ek szódabikarbóna

a tetejére:

sós víz (ízlés szerinti sótartalommal)

A tészta hozzávalóit összegyúrtam, majd kétszeresére kelesztettem. Amikor megkelt, átgyúrtam és 10 egyenlő részre osztottam. A tésztagombócokat ovális, 30 cm hosszú lappá nyújtottam, majd hosszabbik felüknél fogva feltekertem (így 30 cm hosszú hengereket kaptam). Közben egy nagy lábosban feltettem 1 liter vizet forrni, a sütőt előmelegítettem 200 °C-ra és egy sütőlapot kibéleltem sütőpapírral.

A rudakat nagyjából 70 cm hosszúra nyújtottam (hengergettem) úgy, hogy a közepe kicsit vastagabb legyen, mint a szélei. A rudakból pereceket formáztam.

Amikor a víz felforrt, beletettem 1 ek szódabikarbónát, majd a pereceket egyenként a forró vízbe tettem és mindkét felüket ½-½ percig főztem. Amikor elkészültek, szűrőkanállal az előkészített sütőlapra tettem őket és a tetejüket megkentem sós vízzel. A pereceket nagyjából 20 percig sütöttem, közben még egyszer megkentem sós vízzel.

A szebbeket sajnos megettük, így csak a kevésbé szépek érték meg a fotózást. Nagyon-nagyon finom, kívül ropogós, sós, belül puha, édeskés és foszlós. Magában is finom, de minek ennénk magában, ha egy jó kis német sörrel még finomabb. Meg bajor kolbásszal.

Serpenyőben sült sajtos lapos kenyér

Egy-két hete az a megtiszteltetés ért, hogy én készíthettem a chilis babot. Megjegyzem, van pár étel (chilis bab, pörkölt, gombapaprikás, grill), amit a Zuram nem szívesen ad ki a kezéből, csak szükséghelyzetben. A múltkori szükséghelyzet volt. Vicces volt: kicsit izgultam, és próbáltam visszaemlékezni, Ő hogy szokta készíteni. Két lépést felcseréltem, de ez nem rontott a dolgon, sőt bátorkodtam beújítani némi füstös paprikával is. Na de a lényeg most nem is a bab, hanem a mellé készült lepénykenyér. Mivel így is eléggé lefoglalt a chili, nem volt kedvem tortilla-val bíbelődni, összedobtam inkább egy serpenyőben is kisüthető élesztős, sajtos kenyeret. A bab készítése előtt gyorsan begyúrtam a tésztát, így volt ideje megkelni. Miután a bab elkészült, gyorsan ki lehetett sütni a lepénykéket.

Hozzávalók 4 lepényhez:

100 g teljes kiőrlésű liszt

100 g fehérliszt

50 g kukoricaliszt

15 g friss élesztő

150-160 ml víz

½ ek só

2-3 ek parmezán-jellegű reszelt sajt

A hozzávalókból tésztát gyúrtam és langyos helyen kb. fél órát hagytam pihenni. Amikor megkelt, megint összegyúrtam, majd 4 egyforma részre osztottam. A tésztagombócokat lisztezett deszkán kerekre, nagyjából 20 cm átmérőjűre nyújtottam, majd a lapokat 10 percig hagytam állni, hogy a dögönyözés után kicsit össze tudják szedni magukat. Forró serpenyőben, fél percenként forgatva hólyagosra sütöttem őket.

Puha, levegős, tökéletes a szószos ételek mellé. A sajtot nem lehet határozottan érezni, de ha nem lenne benne, hiányozna. (És az sem utolsó szempont, hogy nem kell hozzá begyújtani a sütőt :)

Vajas kifli

Idő hiányában hétköznap kénytelen vagyok bolti pékárut fogyasztani, viszont ha van időm hétvégén, sütök valami finomságot. A házi kenyér függőséget okoz, ez nem kérdés és ezeket a bolti izéket már nem annyira szeretem. De hogy ne mindig csak kenyeret együnk, kipróbáltam ezt a kiflit Limarától. Nagyon szeretem a receptjeit, és ezzel is nagyon meg vagyok elégedve. Reggeli kávé vagy kakaó mellé, vajjal tökéletes a nap indításához.

Hozzávalók:

3 dl tej

1 ek só

1 ek cukor

60 dkg liszt (ebből 150 g lehet teljes kiőrlésű)

10 dkg puha vaj

25 g friss élesztő

A tészta hozzávalóit a vaj kivételével összedolgoztam, a vajat több adagban csak dagasztás közben adtam a tésztához.

Meleg helyen, letakarva kétszeresére kelesztettem. Amikor megkelt 12 db-ra osztottam (de lehet belőle 8 nagyobb vagy 10 közepes kiflit is csinálni). A tésztagombócokat nagyjából 20 cm hosszú oválisra nyújtottam, a hosszabbik oldala felől feltekertem és kifliben meghajlítottam, hogy a hajtás vége a homorú oldalon legyen. Én fordítva csináltam, ezért a főzés közben sajnos kinyíltak egy kicsit.

A kifliket megint kétszeresükre kelesztettem.

A sütőt előmelegítettem 200 °C-ra. Egy lábasban vizet forraltam, és egyesével, oldalanként 1/2-1/2 percig főztem a kifliket, majd szűrőlapáttal óvatosan rögtön a sütőpapírral bélelt sütőlemezre tettem őket.

Végül szép aranyszínűre sütöttem nagyjából 20 perc alatt.

Nem egy fitnesz kifli, de nagyon finom. Pár nappal később pirítósnak is isteni (már ha marad belőle).

Éjszakai kifli

Sajnos egyre kevesebb időm van valamit újítani pékáru téren. Este megy a félbarna tészta a kenyérsütő gépbe, és reggelre kisül. Viszont pár hete találtam egy nagyon jó kis kenyérsütős blogot (német nyelvű), profi tésztákkal, csodás kiflikkel, kenyerekkel, zsemlékkel. Innen származik ez a kifli is.

Ez az éjszakai bagoly este dolgozik a hűtőben. Reggel csak ki kell venni és már lehet is sütni. Kell ennél frissebb kifli? A héja ropogós, a belseje szaftos. Pici vajjal, langyosan nagyon pazar.

Hozzávalók 8-9 db-hoz:

450 g búzaliszt

225 g víz

4,5 g cukor

22,5 g olívaolaj

10,5 g só

7,5 g friss élesztő

Az olívaolaj kivételével az összes hozzávalót tésztává gyúrtam, öt perc dagasztás után az olajat is beledolgoztam. További 10 percig dagasztottam kézzel. Elég kemény a tészta, lehet géppel is dagasztani: 5 percig alacsony fokozaton, ekkor jön bele az olaj, majd 8 percig magasabb fokozaton.

A tésztát letakarva, egy órát hagytam pihenni szobahőmérsékleten.

Majd 8 (9) részre osztottam és gombócokat formáztam belőlük. 15 percig pihentek.

Végül mindegyiket 30 cm magas és alapjánál kb. 10-13 cm széles háromszögre nyújtottam, majd az alapjától kezdve feltekertem. Sütőpapírral bélelt sütőlemezre tettem, letakartam folpackkal és betettem a hűtőbe éjszakára. 11 órát érdemes kb. 10 °C fokon hagyni.

Reggel előmelegítettem a sütőt 200 °C-ra (nem légkeveréses, gáz), közben kivettem a kifliket, hogy kicsit magukhoz térjenek és 1 cm mélyen hosszában bevágtam őket. Amikor a sütő elérte a kívánt hőfokot, betoltam a kifliket, és 5 perc után visszavettem a hőmérsékletet 180 °C-ra. Érdemes gőzben sütni, attól lesz finom ropogós a héja.

Kenyér kalászban

Ha flancolni szeretnék, azt mondanám: pain d’epi. De nem flancolok, nekem ez egy kalász alakú kenyér. A receptben semmi különleges nincsen, a hozzávalók a szokásosak: liszt, víz, só, élesztő. De a formázása már annál izgalmasabb.

Mostanában nálunk kenyér sajnos csak a kenyérsütő gépben készül. Bár azért így sem panaszkodom, még mindig nem kell boltit venni, és a technika csodájának köszönhetően Mariska (a kenyérsütő gép) reggelre friss, ropogós, langyos kenyeret süt nekünk. Azért jó néha kitörni ebből a kocka formából, és ilyen szép, mutatós kenyereket sütni.

Mivel kicsit sok dolgot csináltam egyszerre a kenyér készítése közben, tovább kelt, mint a receptben írva vagyon. De ez szerintem nem is baj, az eredetileg megadott ½ óra kelés kicsit kevésnek tűnik. Itt egy kis videó a tészta formázásáról. Nem vagyok oda a kaját ollóval vagdosásért, de ezt tetszett. A recept a „Home Cooking Made Easy” c. főzős műsorból származik.

Hozzávalók egy 6 db-os kalászhoz:

275 g simaliszt

1 ek olíva olaj

175 ml meleg víz

1 zacskó instant élesztő vagy 15 g friss

1 tk só

A hozzávalókból lágy tésztát gyúrtam, és igen kitartóan 10 percig dagasztottam. Aztán nagyjából 40-50 cm-es rudat formáztam belőle, sütőlapra tettem. A tetejét megkentem egy kevés olívaolajjal, és fóliával letakartam. Langyos helyen egy órát kelesztettem. Amikor megkelt, a videón látható módon ollóval bevagdostam és hagytam még egy kicsit kelni, amíg a sütő felmelegedett.

A sütőt előmelegítettem 200 °C-ra. Amikor elég meleg lett, kevés vizet spricceltem a sütőtérbe, hogy a sütés alatt legyen gőz odabent. A kenyeret behintettem liszttel, és nagyjából fél órát sütöttem.

Csodás forma, ropogós héj, puha belső. Sajnáltam megenni, olyan szép lett.

Pesztós aszalt paradicsomos lepényke (vagy mi)

Igazából nem tudom, minek nevezzem. Ciabattának semmiképp, zsömlének sem. Valahol a kettő között. Lepény? Párna? Mindegy is, a lényeg nem a neve, hanem az íze.

Történt ugyanis, hogy felbontottam a kincstári pesztót, de féltem, hogy nem fog időben elfogyni és megromlik (a Zuram nincs oda érte, egyedül kell megennem). Ezért elgondolkodtam, mi mindenbe lehet még felhasználni, hogy ne utáljam meg egy életre. Első körben erre jutottam. Csak hogy a tél utolsó napjaiban legyen egy kis nyári hangulatom.

Hozzávalók 8-10 db-hoz:

500 g liszt

30 g friss élesztő

300 ml langyos víz

3 ek olívaolaj

1 tk só

2 ek zöld pesztó (én az aldiban vettem)

4 szem aszalt paradicsom apróra vágva

A lisztet tálba szitáltam. Közepébe mélyedést készítettem, és belemorzsoltam az élesztőt. Ezt egy kevés vízzel elkevertem, és 10 percig hagytam állni. Aztán beletettem a sót is és összegyúrtam. Dagasztottam. Végül langyos helyen hagytam pihenni. Amikor a duplájára kelt, kinyomkodtam belőle a levegőt és rákentem a pesztót. Megszórtam a paradicsommal és jól összegyúrtam, amíg az egész összeállt. Kitartás! Először szétesik, aztán magához tér és összeragad.

Lisztezett deszkán hüvelykujjnyi vastagra nyújtottam, és igyekeztem téglalapokat vágni. 8-10 db lesz belőle. Sütőfóliával bélelt sütőlemezre tettem őket, és letakarva hagytam duplájára kelni (30-40 perc).

Közben a sütőt előmelegítettem 200 °C-ra. A megkelt párnácskákat nagyjából 20 percig sütöttem.

Önmagában is jó, de egy kis sajtkrémmel (például ezzel) és olajbogyóval az igazi.

Tortilla, egy rugalmasabb fajta

Volt már egy tortilla receptem, de nem voltam 100 %-ig megelégedve vele. Most viszont találtam egy teljesen más technológiával készülő fajtát, és nagyon jól bevált. Nem szakadt, nem tört, nem száradt ki. Tökéletes. Kép sajnos nem készült, mert mindet megettük. Éhesen kinek van türelme fotózgatni?

Mostanában eléggé rákattantunk arra, hogy maradék sült húsokat, friss idényzöldségeket egy kis szósszal nyakon öntve beletekerjünk egy tortilla lapba. Vacsorára vagy ebédre egyaránt jó. Pár szem sült krumplival kiegészítve igen laktató, és teljes értékű. (Ráadásul így még olyan zöldségeket is a Zuramba tudok diktálni, amit magától sosem enne meg :)

A recept a kedvenc vegetárius szakácskönyvemből származik (Isteni ízek). Kivételesen a megadott teljes kiőrlésű liszt helyett sima fehér lisztet használtam.

Hozzávalók 8 db-hoz:

125 ml kukoricaliszt

125 ml hideg víz

250 ml forró víz

1 tk só, de lehet több is

2 ek olaj

500 ml sima vagy teljes kiőrlésű búzaliszt (átszitálva vagy finomra őrölve)

Először a 250 ml vizet feltettem forrni. Közben a hideg vizet összekevertem a kukoricaliszttel. A búzalisztet, sót és az olajat egy tálba tettem.

Amikor a víz felforrt, belekevertem a kukoricás masszát és addig főztem, amíg összeállt. Kicsit hagytam hűlni, majd összegyúrtam a liszttel, sóval, olajjal. (Érdemes megkóstolni, mert szerintem a megadott sómennyiség kicsit kevés.) Sima, ruganyos tésztát kaptam, ezt 8 részre osztottam, gombóccá formáltam és belisztezett deszkán mindegyiket palacsintasütő méretűre nyújtottam (több-kevesebb sikerrel).

Egy teflon palacsintasütőt közepes lángon felmelegítettem (nem kell alá zsiradék), beletettem a tésztát és halkabbra vettem alatta a gázt. Fél percenként átforgatva addig sütöttem, amíg pici barna pöttyök jelentek meg rajta és hólyagos lett.

Nagyon jó kis tészta, nincs nyers mellékíze, és jó vele dolgozni is. Nem száradt ki, hajlékony maradt, már csak arra várt, hogy megtöltsük mindenféle finomsággal.

Lencse helyett lángos

Pár éve került a családba az a szokás, miszerint Újévkor nem csak lencsét eszünk (aprópénz), hanem kicsit nagyobban játszunk és lángost sütünk (papír pénz). Idén mi sem tettünk másképp, nem apróztuk el (csak egy kis lencsesaláta formájában), a hangsúlyt a papírpénzre fektettük. Ha bejön, örülünk, ha nem, akkor is ettünk egy jót.

Nekiálltam receptet keresni, mert nem hittem el, hogy tényleg kenyértésztából kell csinálni (ha jól emlékszem ezt tavaly is végigjártam). Aztán beadtam a derekam, és a saját kenyérreceptemet vettem alapul, kicsit hígabb formában. Semmi fakszni, liszt, víz, élesztő, só és az eredmény egy tökéletes lángos.

Hozzávalók 4 kisebb darabhoz:

250 g langyos, átszitált liszt

175 ml meleg víz

½ ek só

1 tk cukor

15 g friss élesztő

olaj a sütéshez

Az élesztőt a cukorral felfuttattam 50 ml vízben. Közben átszitáltam a langyos lisztet. A lisztbe mélyedést fúrtam, beleöntöttem az élesztőt, a vizet és a sót. Összegyúrtam. Az elején eléggé ragad, de kitartó munkával sima, lágy tészta kerekedik belőle. Kicsit beolajoztam a cipót, majd lefedve, langyos helyen ¾ órát kelesztettem.

A megkelt tésztát 4 részre osztottam, kisebb golyókat formáztam, majd sütőlapra tettem, letakartam, és újra megkelesztettem. Ez kb. 20 perc volt.

Aztán egy magas falú serpenyőben, közepes lángon olajat forrósítottam. A tésztagombócokból egyenként, olajos kézzel lepényt formáltam. Itt lehet kicsit játszani, ki melyik részt szereti a lángoson. Ha ropogósan szeretjük, vékonyra lehet húzni. A több vastagabb részhez, egyenletesen vastagra kell nyújtani.

A lángost óvatosan a forró olajba tettem, majd amikor aranybarnára sült, átfordítottam. A másik felét is megsütöttem. A sütés előrehaladtával érdemes kicsit lejjebb venni a lángot, mert az olaj egyre forróbb lesz, a lángosok meg egyre hamarabb egyre sötétebbek. A kisült lángosokat papírtörlőre tettem.

Frissen, fokhagymás olívaolajjal, vagy tejföllel meg sajttal érdemes azonnal a végére járni.

Sok papírpénzért ez igazán nem nagy munka :)

Kata spájza már a facebook-on is!

Magos kifli

Ez kicsit arrébb van a kornspitztől, mi azért annak hívjuk. De a rend kedvéért hivatalosan magos kifli lett.

Ez egy hiper-szuper kifli, teljes kiőrlésű liszttel, magokkal és korpával. Kicsit változtattam a sütési technikán, és eltértem a megszokottól. Ettől jó ropogós lett a héja és puha a belseje. Nem az a fűrészporos fajta. Persze ez is frissen a legjobb.

Sokáig tanakodtam, hogy kipróbálom a sütőzacskós sütést, de feladtam. Nem találtam olyat, ami elég nagy, viszont bírja a magas hőmérsékletet. Nem voltam elég kitartó, ez itt mégiscsak a főváros, csak akad valahol valami. Úgyhogy átmeneti megoldásként a kifliket nagyjából fél óráig vízzel bespriccelt alufólia alatt sütöttem egy tepsiben (nem sütőlapon), aztán áttettem pizzasütő lapra és tovább sütöttem. Sajnos nem tudom meddig, mert belefeledkeztem egy kis olvasnivalóba, és már csak a finom illatokra lettem figyelmes. Szerencsére nem égett oda.

Hozzávalók 9-10 db-hoz:

250 g teljes kiőrlésű búzaliszt

250 g finom liszt

1 ek burgonyapehely (elhagyható)

1 púpos ek zabkorpa

325 ml langyos víz

20 g friss élesztő

magok vegyesen 1 ½ ek mindegyikből

1 ek só

Megkértem Mariskát, a kenyérsütő gépet, hogy legyen kedves begyúrni és megkeleszteni a tésztát. Megtette. Amikor nem vagyok ennyire lusta, az összetevőket csak összegyúrom, (nem futtatom külön az élesztőt) és a tésztát egy nagy műanyag fedeles tálban kelesztem a kétszeresére.

A sütőt előmelegítettem 200 °C-ra.

Amikor a tészta a kétszeresére kelt, kilenc egyforma részre osztottam és lisztezett munkalapon kicsit oválisra nyújtottam őket, nagyjából 10-15 cm szélesre. Nem kell gyötörni, 2-3 nyújtás elég, hogy ne legyen fél cm-nél laposabb. Aztán fel lehet tekerni. Sütőfóliával kibélelt tepsibe tettem őket. Alufóliával letakartam, amit bespricceltem vízzel. Kb. fél óráig sütöttem.

Aztán mivel úgy ítéltem, hogy bár megsült, mégis puha a héja, áttettem őket sütőlapra és tovább sütöttem, amíg a héja ropogós és színes nem lett. Némi önmegtartóztatással rácson hagytam kihűlni.

Nem dicsérem tovább. Jó és kész. Szeretjük.

Frida, a kovász

Nagyon szeretem a kovászos kenyeret, meg a tőlünk keletebbre és északabbra élő népek savanykás kenyereit. Ezért gondoltam kinevelni ezt a kis lényt, hogy még ha hosszadalmas procedúra árán is, de igazi élesztő nélküli kenyeret süthessek. A River Cottage receptet átolvasva, nem tűnt bonyolultabbnak az elkészítése, mint a hagyományos kenyéré. Sőt! Lényegében ugyanaz a forgatókönyv, csak kicsit elnyújtva. Nem igényel több energia befektetést, csak egy kicsit több odafigyelést, és persze időben el kell kezdeni, mert nagyjából 24 óra alatt készül el.

A kenyérről később számolok be, most csak elmesélem, hogyan született Frida, a kovász.

Pontos, bővebb útmutatást itt találtok (angolul).

A kovász kinevelésének táptalajául összekevertem 100 g lisztet (fele teljes kiőrlésű) és annyi vizet, hogy tejföl sűrűségű legyen. Jól felvertem kézi habverővel, hogy telemenjen levegővel, aztán a tálat szorosan lefedtem folpack-kal és hagytam a konyhapulton pihenni (kb. 24 °C). Pár óra elteltével már mutatkoztak is az aktivitás jelei: apró buborékok jelentek meg a CO₂ képződés következtében. Ez a fázis pár órától akár pár napig is eltarthat, attól függően mennyi vadélesztő terjeng a levegőben. Mivel nálunk elég kicsi a konyha és háromnaponta sütök kenyeret, tele a levegő élesztővel. Gyorsan beindult.

A következő hét napban reggelente leöntöttem a felét (na nem a lefolyóba, mert sajnáltam volna kidobni) és hozzákevertem 50 g lisztet és annyi vizet, hogy tejföl sűrűségű legyen. Én a recepttel ellentétben csak fele annyi liszttel etettem, mert egyelőre kevesebb kovásszal is beérem.

Hét nap elteltével Frida megérett a kenyérsütésre. Nagyon kellemes, élesztős, de egyben savanykás illata van. Szobahőmérsékleten, csatos üvegben éli mindennapjait újdonsült családjában, ahol minden élő és élettelen háztartási alkalmazottnak neve van. A lisztben lévő keményítőt bontogatja enzimjei segítségével, aminek következtében tejsavat, ecetsavat, alkoholt és CO₂-t állít elő.

Hát így éldegélünk, hármasban, szimbiózisban.

Sörös kenyér

A minap találtuk ezt a receptet a „10 nem szokványos dolog, amire a sört használhatod c. listán”. Azon kívül, hogy a sört hús páclevébe tesszük, fojthatunk bele meztelen csigát, polírozhatunk vele edényeket vagy bútorokat, de használhatjuk samponhoz keverve is. És természetesen süthetünk belőle kenyeret. Folyékony kenyérből szilárd kenyér.

Szerencsére igen gyorsan elkészül, mert sütőportól dagad, nem pedig élesztőtől. (Nagyjából: tészta begyúr, sütőbe betesz, Margitszigetre kikocog, 1 kör, visszakocog, addig Ember szeme rajta.) Meglehetősen fűszeres. Egyetlen hibája, hogy nagyon gyorsan fogy.

Mivel ez egy amerikai recept, a mértékegység cup (bögre). Ez durván 2,5 dl-t jelent. Én olyan szerencsés vagyok, hogy valahonnan van egy cup mértékegységgel ellátott edénykém, így nem okozott gondot az alapanyagok kimérése. De szerintem a mai mérőpoharakon már nem csak a ml van feltüntetve. Ha nem haragszotok, nem váltottam át a mennyiségeket használhatóbbakra.

Hozzávalók:

2 3/4 bögre sima liszt

(2 ek cukor, én ezt kihagytam)

2 ek sütőpor

¼ bögre lenmagpehely (lenmag kávédarálón megőrölve)

1 ek só

1-1 kk szárított bazsalikom, kakukkfű

½ kk őrölt rozmaring

1/2 bögre napraforgómag

1 ek olíva olaj

350 ml sör

zsír a forma kikenéséhez

A sütőt elmelegítettem 190 °C-ra.

Először összekevertem a száraz hozzávalókat, majd hozzáadtam az olajat és végül a sört.

Belesimítottam a sütőformába és nagyjából 45 percig sütöttem. Mármint A Zuram, mert én addig másnapra izomlázat gyártottam magamnak a Margitszigeten.

Nagyon finom, fűszeres, ropogós, sajtkrémmel nagyon pazar.

Éjszakás kenyér

Na, belopóztam a konyhába, amíg munka nem figyelt és megvilágosodtam. Kenyér ügyben.

Reggel szerettem volna végre rendes, nem gépben sült kenyeret enni. Ötkor nem szívesen keltem volna ezért, úgyhogy kísérleteztem egyet. Valahonnan rémlett (talán Limara vagy Fűszeres Eszter blogtollából), hogy be lehet tenni a tésztát éjszakára a hűtőbe, meg fog kelni, csak lassan. Így is tettem. Este begyúrtam a tésztát, bedobozoltam és betettem a hűtőbe éjszakázni. Reggel kivettem és 1,5 órára meleg helyre tettem, hogy magához térjen.

Közben begyújtottam a sütőt. Mivel mostanában eléggé szétfolynak a kerek kenyereim, előszedtem a szakajtómat. Úgyis csak hajgumikat tároltam benne, arra meg most copf híján nem igazán van szükségem. Bevált :)

Tehát amikor kivettem a hűtőből a tésztát, átgyúrtam és áttettem a szakajtóba, amit lisztes konyharuhával béleltem ki. És akkor itt jön a mai megvilágosodás. Úgy kell betenni a szakajtóba, hogy a majdani alja legyen felül. Ha ráborítjuk a sütőlapra, felül lesz folytonos, nem úgy, mint a képen, ahol pont fordítva csináltam és szétnyílt, alul viszont folytonos lett. Aki tudott követni, az nagyon ügyes, aki nem, azt megértem :)

A másodszorra megkelt tésztát ráborítottam egy fém pizzasütő lapra, megspricceltem vízzel és betoltam a sütőbe. Ezt a szép kenyeret 200 °C-on sütöttem 45 percig.

Tegnapelőtt rendes adagot csináltam, vagyis a klasszikus fél kiló lisztből készülőt, de annyira hamar elfogyott, hogy emeltem az adagon.

Hozzávalók:

150 g teljes kiőrlésű liszt

600 g finomliszt (magas sikértartalmú)

490 ml/g langyos víz

23 g friss élesztő

1 ½ ek só

A tésztához a lisztet, sót tálba tettem, belemorzsoltam az élesztőt és ráöntöttem a vizet. Pár percig hagytam állni, aztán 10 percig gyúrtam. Letakarva tettem a hűtőbe. Itt az a lényeg, hogy jól le legyen lezárva. A zárt térben és hidegben keléstől kap egy kis savanykás ízt a kenyér.

Nagyon-nagyon finom. Szép, érett selymes ízű. Abbahagyhatatlan…