Pulled Pork sütőben elkészítve

Mint azt a „rengeteg” bejegyzésből látjátok, mostanában nem sok újdonságot próbáltam ki, a főzés nagyon háttérbe szorult, néha már csak szükséges rossz volt. Ami nem jó. Mert imádok főzni, de máshoz kell(ett) az életerő. Másra koncentráltam. Viszont úgy gondolom, nem tarthatom magamban ezt a szuper jó kis receptet, amit a Zurammal dolgoztunk ki. (Nem mellékesen jegyzem meg: odavan a grillezésért, és isteni cuccokat tud sütni, ha egyszer kijutunk sütögetni :)

Mi most combból csináltuk, ami ehhez a lassú sütéshez kicsit száraz, ideálisabb a boston butt-nak nevezett disznóalkatrész (nagyjából tarja és lapocka egyben, csontostul), ebben a videóban kicsit érthetőbb a dolog. Nálunk másképp darabolják fel a disznókat, mint a túlsó kontinensen, kicsit talán nehezebb a videóban látható tarja+lapocka egységre szert tenni.

Szóval ötvöztünk egy Aaron Franklin receptet és egy Barry Lewis videóban látott sütési technikát. Kicsit türelmetlenek voltunk, még egy órát bőven sülhetett volna, de így is eszméletlen jó lett. A száraz pácnak (rub) nagyjából csak a felét használtuk fel. Az egész folyamat 6,5 órát vesz igénybe, tehát ha ebédre szeretnénk enni, akkor már reggel neki kell állni, ha viszont csak vacsorára, akkor elég dél körül elkezdeni.

Íme a recept:

90 dkg húshoz

2 ek egész bors

2 csapott ek füstös só

2 tk füstölt csípős fűszerpaprika

1 nagy fej vöröshagyma

nagy csipetnyi fokhagyma granulátum (lidl-ben is kapható fűszermalomból 10 tekeréssel kinyerhető mennyiség)

pár ek olívaolaj a hús bekenéséhez

A húst sütés előtt egy órával kivettük a hűtőből, hogy kissé magához térjen.

A sütőt előmelegítettük a legmagasabb fokozaton. Közben egy tepsit előkészítettünk, kibéleltük egy akkora alufólia darab egyharmadával, ami majd az egész húst alaposan befedi (lásd technikai videó). Ráfektettük a vastag szeletekre vágott hagymát (nagyjából 6-8 szelet lett). Mozsárban durvára törtük a borsot, majd az utolsó pár töréshez hozzáadtuk a sót is. Végül belekevertük a paprikát és a fokhagyma granulátumot.

A húst bekentük olajjal, hogy jobban beletapadjon majd a pác, amit fokozatosan dörzsöltünk bele a húsba. Alaposan, hogy minden kis részét befedje. (Nekünk nagyjából a fele megmaradt, de ezt a holnapi oldalashoz fogjuk felhasználni).

Amikor a sütő jó forró lett (260 °C, nem légkeveréses), fél órára betettük a húst fedetlenül (lehet 40-45 perc is). Utána kivettük a sütőből, bespricceltük vízzel (még jobb a cider ecet), majd alaposan becsomagoltuk a maradék fóliába és visszatettük a sütőbe. Takaréklángra állítottuk és 4 órán keresztül lassú tűzön (145 °C) sütöttük. Még egy órát nyugodtan rá lehet húzni, hogy igazán omlós legyen, főleg, ha nagyobb húsdarabunk van (1,5 kg). Ne spóroljátok le! Mi elgyengültünk, nem bírtuk azokat a csodás illatokat…Tehát összesen ½+5 órát érdemes sütni.

Miután kivettük a sütőből, fél órát még becsomagolva pihentettük. Ezután egy mélyebb tányérba tettük, széthúzogattuk és visszaforgattuk a kisült szaftba, hogy magába szívja azokat a csodás ízeket.

Mehet szendvicsbe is, káposztasalátával, sült krumplival, vagy tört krumpli és főtt kukorica kíséretében csak úgy szabadon. Vagy bárhogy, ahogy tetszik :) Vigyázat, a borstól igen csípős, a paprika már csak hab a tortán!

Pásztor pite (inkább kondás)

Bár még nem ettem túl sokszor, nagyon szeretem, viszont ritkán készítem (ez volt a második alkalom). Mivel az eredetitől eltérően nem bárány húsból, hanem sertésből készült, nem teljesen autentikus, ezért is hívom inkább kondás pitének. Ragu, fölötte sajtos krumplipüré tetején olvasztott sajt. Szuper találmány. A recept Gordon Ramsay-é.

Hozzávalók 4-5 személyre:

2 ek olaj

500 g darált bárányhús

1 nagy hagyma reszelve

1 nagy répa reszelve

2 gerezd fokhagyma

2 ág kakukkfű

1 ágacska rozmaring

2 ek worchestershire szósz

11/2 tk paradicsompüré

1 csésze száraz vörösbor

1 csésze (250 ml) húsleves

a krumplipüréhez:

1 kg krumpli

4 ek vaj

2 tojás sárgája

¾ csésze tej

6 ek parmezán (én érett chedárral készítettem)

A krumplit meghámoztam, felkockáztam és sós vízben feltettem főni.

A sütőt előmelegítettem 180 °C-ra. Nekiálltam a ragunak: az olajon erősebb lángon megpirítottam a húst. Amikor barnásra sült, hozzáadtam a reszelt hagymát, áttört fokhagymát és reszelt répát, kicsit kevergettem, majd a kakukkfüvet és a rozmaringot. Sóztam, borsoztam. Fél percig megint kevergettem, ekkor hozzáadtam a paradicsompürét és a worchestershire szószt és 4 percig főztem. Ezután beleöntöttem a bort és addig főztem, amíg elpárolgott belőle az alkohol. Végül beleöntöttem a levest is és nagy lángon besűrítettem az egészet.

Amikor a krumpli megfőtt, krumplinyomón áttörtem, majd belekevertem a tojások sárgáját, vajat, tejet és 2 ek sajtot. Sóval, borssal tovább ízesítettem.

A ragut az előkészített tepsibe öntöttem, majd rásimítottam a krumplipürét, végül megszórtam a maradék sajttal. Addig sütöttem, amíg a sajt megpirult a tetején.

Muszaka

Talán már írtam, hogy mennyire tetszett Rick Stein mediterrán főzős sorozata. Ott láttam, ahogy a görög néni főzi a muszakát és nagyon szerettem volna kipróbálni. Aztán rákerestem, van-e ehhez hasonló recept, de sajnos nemigen találtam. Kénytelen voltam a látottak alapján, emlékezetből elkészíteni. Ez azért nem annyira jellemző rám. Végül nagyon jó lett :). Aztán pár nap múlva mégis találtam egy csomó receptet. Videóval. Sebaj, alkottam :)

Bármilyen formában nagyon szeretem a padlizsánt, de azt hiszem, így, muszaka formájában szeretem a legjobban. Sajnos rajtam kívül más nem rajong érte a családban, úgyhogy csak akkor fogy el, ha úgy van elkészítve, hogy nem annyira padlizsán ízű :). Így az első alkalommal félve csomagoltam belőle ebédet a Zuramnak. Aztán ebédidőben jött az üzenet: „finom ez a muszaka cucc”. Hát így egyétek :)

Hozzávalók 4 személyre:

2 ek olíva olaj

1 db közepes hagyma apróra vágva

25-30 dkg darált hús

1/3 kk szárított oregánó

½ kk szárított bazsalikom

1 ek sűrített paradicsom

½ doboz darabolt paradicsom konzerv

½ dl víz

3 nagyobb krumpli

1 db padlizsán

só, bors

olaj a sütéshez

a besamelhez:

3 csapott ek liszt

2 ek olíva olaj vagy vaj

1/3 csésze (83 ml) forró csirkeleves

2/3 csésze (166 ml) meleg tej

1-1   csipet őrölt zöld bors és őrölt szerecsendió

1 csésze reszelt sajt

1 tojás

Előkészítettem egy 20x30 cm-es tepsit és a sütőt előmelegítettem 220 °C-ra.

Az olíva olajon alacsony lángon üvegesre pirítottam a hagymát, majd felkapcsoltam a lángot és beletettem a húst. Állandóan kevergetve zsírjára pirítottam. Amikor halvány barnára sült a hús, megszórtam sóval, borssal, oregánóval, bazsalikommal, majd belekevertem a paradicsomokat és még ½ dl vizet. Miután felforrt, fedő alatt takaréklángon még 20 percig főztem.

Amíg a hús főtt, olajban megsütöttem a karikára vágott krumplit és a hosszában felszeletelt padlizsánokat. A padlizsánokat már csak 1-2 evőkanál olaj kíséretében, mert szivacs módjára végtelen mennyiségű zsiradékot képesek magukba szívni, amit aztán a tányéron kifolyva fogunk viszontlátni. Nem kell, hogy a krumpli puha legyen, elég, ha egy kis színt kap, és csak félig puhul meg, a sütőben úgyis van még fél órája sülni. A padlizsánnak is legyen egy kis színe.

Végül megfőztem a besamelt: a vajat megolvasztottam, megfuttattam rajta a lisztet majd gyors keverés közben felöntöttem a levessel és a tejjel. Egy-egy csipet zöldborsot és szerecsendiót is kevertem bele, majd alacsony lángon addig főztem, amíg a liszt megfőtt és nem sűrűsödött tovább (már nem volt liszt ízű). Ezután levettem a tűzről és elkevertem benne a sajtot. Amikor felolvadt az egész, a felvert tojást gyors mozdulatokkal beledolgoztam.

Amikor minden hozzávaló elkészült, szépen rétegezve teleraktam a tepsit: alulra ment a krumpli, picit megsóztam, majd befedtem a raguval, végül betakartam a sült padlizsánszeletekkel, amiket szintén sóztam egy picit. Az egészet leöntöttem a sajtos mártással, majd ment a sütőbe, hogy aranybarnára süljön a teteje. Ez nagyjából ½ óra volt.

Csípős savanyú leves

Régóta áhítoztunk az otthoni "kínai levesre". Tudom, hogy nem egy nagy összeg az étteremben, és otthon sosem lesz olyan, mint a kínainál, de csak azért is nekiálltunk. Sok receptet megnéztem és 3 szerencséset ki is választottam kipróbálásra. Jöjjön az első (itt látható az eredeti videó). Bár igyekeztem mindent követni, azért egy picit másképp csináltam. A főzési folyamat gyorsan megvan, viszont előtte a szeletelgetés, meg utána a mosogatás már időigényesebb. Időt, idegeskedést, kapkodást lehet megspórolni, ha átgondoljuk a főzési folyamatot és mindent odakészítünk, hogy ne legyen stressz az alatt a 3 perc főzés alatt. Mert szerintem nem volt több.

Hozzávalók 4 bőséges adaghoz:

4-5 db szárított fafül gomba 20-30 percre vízbe áztatva

hús előkészítése:

70 g hús felcsíkozva

1 csipet só

¼ tk fokhagymapor

¼ tk őrölt fehér bors

1 ek víz

1 ek keményítő

1 tk növényi olaj

A csíkokra vágott húst tálba tettem, majd fűszereztem és 1 ek vízzel elkevertem. Ezután hozzáadtam a keményítőt és a növényi olajat és alaposan összedolgoztam.

Zöldségek, tofu:

2 kisebb fej csiperke szeletelve

1 (kicsi női) ökölnyi fehér káposzta vékonyra felcsíkozva

1 db répa (kb. 15 cm) 5 cm hosszú, vékony csíkokra vágva (zsülienre)

1 szál újhagyma felkarikázva

a kiázott fafülgombák felcsíkozva

120 g tofu felkockázva

A leveshez:

½ db csirkeleves kocka (vagy 1 ek csirkepor)

1 tk só

4 tk cukor

¼ tk fehér bors

1-2 tk csípős fokhagymás chili szósz (Sriracha)

2 tk szójaszósz

2 ek keményítő 2 ek vízzel elkeverve

1 l forró víz

1 db felvert tojás

1 tk szezám olaj

4 ek rizsecet (5%)

Először a wokban megpirítottam a húst, majd felöntöttem a forró vízzel, beletettem a leveskockát és 1-2 percig főztem, amíg puha lett. Majd beletettem az újhagyma kivételével a zöldségeket, a sót, cukrot, borsot, chili szószt és szójaszószt. Belekevertem a keményítős vizet és alaposan átkevertem, amíg felvette a végleges állagot (már nem sűrűsödött tovább), majd lekapcsoltam a wok alatt a lángot. Spirál alakban belecsorgattam a felvert tojást, és beletettem az újhagymát és a tofut, majd ismét alágyújtottam és toló mozdulatokkal „elkevertem” a tojást, hogy szálakat húzzon. Amikor a tojás is megfőtt, lekapcsoltam a lángot és belekevertem a szezám olajat, végül az ecetet.

Ízlés kérdése, kinek hogyan ízlik, nálunk volt némi nézeteltérés az ecetet illetően, de a végén beadtam a derekam és tényleg kellett bele annyi. Igen tartalmas, melengető leves. Érdemes kipróbálni. (Csak úgy megjegyzem, hogy munkamegosztással fele annyi idő elkészíteni :)

Húsgolyók északi stílusban (norvég húsgolyó ál-barnamártással)

Itt vagyok, csak kicsit elutaztam északra, hogy kizökkenjek, pihenjek, feltöltődjek. A pihenés sajnos nem sikerült, de a többi kettőt szépen teljesítettem. Ráadásul elkezdtem lelkesedni az északi konyháért. Eddig is szemeztem a svéd húsgolyó készítéssel, mert sejtettem, hogy nem az ikeás a gasztronómia csúcsa, de most tovább motivált a kinti felfedezés, főzés.

Történt ugyanis, hogy átlagos magyar turistaként 1 hónapnyi konzerv kajával vágtunk neki a hosszú útnak. Öregszünk, meg a gyomrunk is elkényelmesedett már, úgyhogy egy hét után fintorogva tettük vissza a konzervet az ülés alatti dobozba, hogy kössz nem, inkább szalámis kenyér. Másnap bementünk egy szupermarketbe, és a már tőlünk megszokott határozottságunkkal 10 percig tanakodtunk a norvég konzervek előtt. Az gyorsan eldőlt, hogy a húsgolyót választjuk, de melyik fajtát és milyen szószban? Röpke negyed óra alatt sikeresen választottunk, majd vettünk hozzá krumplit is, mert az úgy jó. (Megjegyzem volt egyesével, előre alufóliába csomagolt kiszerelés sütéshez, és héjában főtt, hámozott, zacskóban is, a különböző kiszerelésű krumpli salátákról nem is beszélve.) Amikor este kibontottuk a húsgolyó konzervet, konstatáltuk, hogy nem a szószos változatot vettük, hanem azt, ami csak húslevesben úszkál. Kicsit elszontyolodtunk, hogy hogyan is lesz ebből mártás, de arra jutottunk, rántsuk be a levét, abból baj nem lehet. Végül egy nagyon jó vacsora kerekedett belőle (meg másnap is, mert a konzerv egy hadseregnek is elég lett volna).

Amikor hazaértünk, alig vártam, hogy találjak egy jó receptet és itthon is elkészítsem. Sokat olvastam róla, sokat keresgéltem. Nagyon hasonlóak voltak a külföldi receptek, végül e mellett döntöttem. És igen jól tettem. Azért írtam ál-barnamártást, mert az kicsit komolyabb dolog, másképp készül, de nekünk most ez a leveskockás változat is tökéletesen megfelelt.

Hozzávalók 4 személyre (kb 50-55 db):

2 kis szelet kenyér (akár héja nélkül)

3/8 csésze tej, durván 0,9 dl

½ kg darált hús: fele marha, fele sertés

1 tojás felverve

¼ kk szerecsendió

¼ kk őrölt bors

1/8 kk 5 fűszer keverék (autentikus skandináv fűszer :)

1 kis fej hagyma apróra vágva

1 tk só

2 tk vaj és egy pici olaj a sütéshez

a mártáshoz:

2 ek liszt

500 ml alaplé/átszűrt húsleves (lehet leveskockából is)

A kenyeret széttépkedtem, tálba tettem és leöntöttem tejjel. Hagytam állni, amíg a tejet teljesen fel nem szívta. Közben a hagymát megpirítottam egy kis olajon. Utána alaposan összedolgoztam a húst, hagymát, áztatott kenyeret, tojást és fűszereket. Vizes kézzel kis, kb. 2-2,5 cm átmérőjű gombócokat formáltam. Egy serpenyőben kis olajon felolvasztottam a vajat, majd állandóan forgatva, mozgatva kisütöttem benne a húsgombócokat. Akkor jó, ha a belseje is átsült, de még nem száradt ki, ezt kóstolással ellenőrizhetjük :) Amikor kisültek, tányérra szedtem őket, a serpenyőben maradt szaftos vajból pedig elkészítettem a mártást. Kis lángon megpirítottam a lisztet a zsiradékon, majd levettem a tűzről, hozzáöntöttem egy kevés forró levest és gyors mozdulatokkal csomómentesre kevertem. Amikor besűrűsödött, jött a következő adag lé és így tovább, amíg ez összes folyadékot hozzá nem adtam. Így sikerült csomómentesre kevernem a mártást. Végül visszakapcsoltam alatta a lángot, és folyton keverve felére sűrítettem. Az utolsó pár percre beletettem a kisült húsgolyókat is, hogy összebarátkozzanak. Héjában főtt, kicsit áttört krumplival tálaltam.

A végeredmény: omlós gombócok, isteni szószban. Érdemes jó minőségű krumplit főzni mellé, hogy el ne rontsa az élményt, és ha igazán stílusosan akarjuk enni, az áfonyalekvár is kötelező elem!

Cigánypecsenye

Régóta terveztem már hogy sütök cigánypecsenyét, de valahogy mindig más lett belőle. Aztán pénteken a Zuram finom célzásképpen lelkesen átküldött egy videót a cigánypecsenye sütésről (Táfelspicc). Nem volt több kifogás, vasárnap meg kellett sütni. Amint hazaértem, elkezdtem előkészülni és fél órán belül már ebédeltünk is. Ha nem is nyolc perc alatt, de viszonylag gyorsan jutottunk igazi sült húshoz.

Hozzávalók:

4 szelet tarja

4 gerezd fokhagyma

2 szelet füstölt szalonna

bors, pár csipet pirospaprika

A húst kiklopfoltam, borsoztam. Sózni nem kell, mert a szalonna sós, és ezt a hús szépen átveszi tőle a sütés során. A szalonnát bevagdostam a bőrig. A fokhagymát megpucoltam.

Majd jött a Zuram. A szalonnát egy serpenyőbe tette és alacsony lángon elkezdte kiolvasztani a zsírját. Pár perc múlva beletette a húst is. Egyszerre csak maximum két szeletet, hogy legyen helyük sülni. Gyakran forgatva nagyjából 10 percig sült egy adag. A végén került rá szeletenként egy áttört fokhagyma és egy csipet pirospaprika. A húst a fokhagymás felére fordította, pár másodpercig sütötte, aztán visszafordította (a lepotyogott fokhagymákat pedig elegáns mozdulatokkal, szépen visszacsempészte rá).

Meglepően gyorsan elkészülő ebéd (vagy vacsora), jófajta savanyúsággal (na az nekünk sajnos nem jutott) és sült krumplival. Nem csak férfiaknak…

Burek

Bujék. Gondolom, senkit nem kell győzködni arról, hogy valami könnyű, húsmentes vagy csökkentett hústartalmút egyen. Íme a burek. Tölthető bármivel: fűszerezett hússal, gombával, de a legklasszikusabb a sajtos spenótos túrós (köszönöm Istvan Racz) változat.

Egész eddig azt gondoltam, hogy ez valami bonyolult dolog, amit házi körülmények között nehéz elkészíteni. Szerencsére nem így van. Rendes házi rétestésztával a legjobb, de a bolti tészta is megteszi. Főleg, hogy így sokkal gyorsabban összedobható. Eredeti recept innen.

Hozzávalók 4 személyre:

8 db réteslap

olívaolaj

½ bögre tej (kb. 1,5 dl)

2 tojás

só

A töltelékhez:

250 g hús

1 közepes fej hagyma

só, bors

joghurt a tálaláshoz

kerek forma a sütéshez

A hagymát üvegesre pirítottam egy kevés olívaolajon. Aztán hozzáadtam a húst,  sóztam, és bőségesen megszórtam borssal. Folyamatosan keverve megpároltam, végül zsírjára pirítottam. Egy tálban összekevertem a tojásokat a tejjel és az olajjal, sóztam, borsoztam.

A sütőforma alját beolajoztam, lefektettem két réteslapot úgy, hogy a forma szélét is befedje, majd meglocsoltam a tojásos keverékkel. A továbbiakban: 2 tészta, jön a húsos töltelék, két tészta, tojásos keverék, két tészta. A végén a szélén kiálló tésztát visszahajtottam, és bőségesen meglocsoltam a maradék tojásos keverékkel, hogy sütés közben ne száradjon ki.

A sütőt előmelegítettem 180 °C-ra, addig pihent a tészta. Végül aranysárgára sütöttem.

Nagyon laktató. Tavasszal nekifutok a spenótos változatnak is.

Ál-Wellington Jamie módra

Elnézést a friss receptek hiánya miatt, de nagyon nem fér bele az időmbe a blog írás. (Ráadásul a technika ördöge nem akar lefeküdni aludni, és éppen azon mesterkedik, hogy ne tudjak fotókat feltölteni.) Azért igyekszem. Íme egy régóta kipróbálásra váró recept Jamie főzőiskolájából: Wellington-darált marhahúsból. Persze ez elég messze van az eredetitől, mert marhahús helyett sertés van benne. Akárhogy is nevezzük, jó cucc.

Kicsit elméreteztem a tésztaburkot, a receptben már a javasolt mennyiséget adom meg. Nekem nagyon bejött, Viszonylag hamar összerakható, egy dologra érdemes figyelni: a tészta legyen jó minőségű (ez nem volt az).

Hozzávalók 3-4 személyre:

½ közepes hagyma

½ sárgarépa

1 szárzeller, én 2 diónyi zellergumót tettem bele

1 kis burgonya

1 g fokhagyma

2 közepes csiperke gomba

olívaolaj

2 szál friss rozmaring

1 kis női marék zöldborsó

1 tojás

250 g darált marhahús (vagy sertés)

só, bors

250 g leveles tészta

A sütőt előmelegítettem 200 °C-ra.

A zöldségeket és a rozmaringot apróra vágtam, majd egy serpenyőben, közepes lángon, olívaolajon 8-10 percig kevergetve pirítottam. Addigra kicsit meg kell puhulnia a zöldségeknek. Végül belekevertem a borsót, sóztam, borsoztam, és még egy percig pirítottam, amíg a borsó is megpuhult. Hagytam kihűlni.

A tojást egy kis tálban felvertem, és a felét a kihűlt zöldségekhez öntöttem, majd belekevertem a húst is és sóztam borsoztam.

A tésztát 5 mm vékonyra nyújtottam, széleit bekentem a maradék tojással, és a hengerré formázott húsos masszát a szélére tettem. Innen kezdtem el szorosan feltekerni. A hurka végeit összenyomtam, lezártam. Elég, ha a tészta csak egy rétegben fedi az egészet, mert nem fog tudni felemelkedni, és szalonnás lesz (tapasztalat). Ha marad ki tészta, lehet belőle tetszetős díszeket vágni a tetejére. Végül megkentem a maradék tojással és betoltam a sütőbe. Nagyjából 40 percet sült.

Sertés hússal is finom, de azért ez inkább marhát kíván. Ropogós tészta, lágy töltelék. Mutatós és igen laktató.

Füstölt hússal töltött krumpli gombóc (Bramborové knedlíky plněné uzeným masem)

Nem is olyan régen került hasonló finomság a Pivo sörvendéglő étlapjára. Ez juttatta eszembe, hogy legutóbb ettem ilyet a cseheknél, és ki is akartam próbálni. Pofátlanul egyszerű. A maradék húsvéti sonka pedig éppen kapóra jött, hogy megpróbálhassuk itthon is elkészíteni. Különösen jó benne, hogy a dara miatt a tészta nem tapad az ember szájpadlására. A receptet itt találtam (angolul is elérhető), sok más finomsággal együtt.

Hozzávalók 4-6 személyre:

A tésztához:

200 g apróra vágott füstölt tarja, vagy sonka

900 g héjában főtt, majd áttört krumpli (lehetőleg főzéshez való, sárga)

180 g teljes kiőrlésű liszt, de lehet sima finomliszt is

80 g búzadara

1 tojás

1 tk só

A koronához:

2 hagyma

kb. 50 g zsír vagy olaj a hagyma kisütéséhez

A tészta hozzávalóit összekevertem és lisztezett deszkán, lisztezett nyújtófával fél cm vastagra nyújtottam.

Feltettem egy nagy fazék vizet forrni.

Négyzeteket vágtam a tésztából (lisztezett pizza vágóval): a recept 5x5 cm-es négyzeteket ír, szerintem a 7x7 cm-esekkel könnyebb dolgozni. Minden négyzet közepébe tettem egy adag húst, majd összenyomtam és gombóccá görgettem. (Jó tanács: jó, ha munka közben lisztes a kezünk, mert a tészta elég lágy, kissé ragad.) Végül a gombócokat forró, sós vízben kb. 10 percig főztem, mérettől függően. Miután felúsznak a víz tetejére, kicsit még dagadnak, ezután már érdemes egyet kettévágni és lemeózni, hogy azért mégse főzzük túl.

Végül olajban megsütöttem (mármint a Zuram) a vékonyan felkarikázott hagymát.

A gombócokat párolt lilakáposztával és sült hagymával tálaltam.

Igen laktató, és egyszerűsége ellenére nagyon-nagyon finom. Egy kis pilzeni típusú sörrel érdemes lekísérni.

Spenótos húsos árparizottó

Na hát akkor jöjjön egy jó kis téli recept így Húsvét után. Szükség lehet még némi fűtésre, energiára.

Ezt az árparizottó receptet a tv-ben láttam először, és már nagyon vártam, hogy kipróbálhassam. Spenót még nincs, de elcsábultam, és vettem plázás import bébi spenótot. Ez van, ha az ember lánya elfoglalt…Eredeti recept angolul itt.

Hozzávalók 4 személyre:

3 ek olívaolaj

1 kis fej hagyma

150 g darált hús

200 g árpagyöngy

120 g spenót

½ pohár fehérbor

1 l leves

1 marék petrezselyem

só, bors

Az árpát szűrőbe tettem és jól megmostam. Amíg lecsöpögött a felesleges víz, felvágtam a hagymát. Egy lábosban felmelegítettem az olajat, majd rádobtam a hagymát és üvegesre pirítottam. Hozzáadtam a húst, és addig pirítottam, amíg a leve elfőtt, a hagyma puha, a hús pedig barna lett. Közben felforrósítottam a levest (lehet csalni zöldségleveskockával, ha nincs a mélyhűtőben alaplé). Most kellene beletenni a spenótot és az árpát. Én így is tettem, de nagyon szétfőtt a spenót. Szerintem elég az utolsó negyed órában hozzátenni. Így talán a színe is élénkebb marad. Szóval árpa a húson, mehet bele fél pohár fehérbor. Amikor ez elpárolgott, hozzáöntöttem egy merőkanálnyi forró levest és fedő alatt, kis lángon főztem, amíg a gabona magába szívta az összes levest. És ezt így folytattam apránként, amíg a leves el nem fogyott. A végén sóztam, borsoztam. (Ha lett volna itthon petrezselyem megszórtam volna.)

Igen tápláló egytálétel. Mert van élet a rizsen túl is…

Rozmaringos szűzérme tormaszósszal

Kedves Agglegények! Szeretnék reflektálni a múltkori építő jellegű észrevételre, miszerint kevés a húsos, férfias, semmiből összeüthető étel. Szerintem ez pont ilyen. Vagy ha valamit mégis meg kell venni hozzá, a megmaradt hozzávalókat a későbbiekben is könnyen fel lehet használni. Nem kell hozzá sok dolog, időben sem sok, és energiában nem nagy befektetés. Amolyan Jamie féle 30 perces kaja.

Jamie főzőiskolájából adom most tovább ezt a receptet. Én már megtanultam :)

Viszont még mielőtt belevágnék, örömmel jelentem, hogy kata spájza mostantól a Gasztro blogok gyűjtőoldalon is megtalálható. Tessék ott is szétnézni.

Az étel eredetileg bélszínből készül. És nyitott is voltam a dologra, mert sok elkölteni való kajajegyünk van, mégis dobtam egy hátast, amikor a hentesnél megnéztem az árakat. Lemaradtam az 5000.-/kg-nál, most akciósan már 7000.-/kg-ért is lehet bélszínt kapni. Még szerencse. Gyors gondolkodás után arra jutottam, inkább szűzérmét fogok készíteni a recept alapján. (A maradék pénzből meg inkább veszek pár üveg finom cseh sört.)

Mivel szűzpecsenyét csak egyben árulnak, ami kb. fél kiló, ez 4 főre elegendő húsmennyiség. Én most annyira szépen mosolyoghattam, hogy csak nekem és csak most frissen szelték le az állatról.

Hozzávalók:

kb. ½ kg szűzpecsenye

pár ág rozmaring, (évelő, bírja a szárazságot, legénylakásban is eltartható és a férfias húsok amúgy is szeretik, 200 Ft-ért nagyobb szupermarketekben is kapható), de ha nincs 1-2 tk szárított rozmaring is jó

só, bors

1 nagy gerezd fokhagyma

A mártáshoz:

4 ek krémsajt

1 ek reszelt torma

só, bors, citromlé, olívaolaj ízlés szerint

A húst 1 cm vastag szeletekre vágtam, sóztam, borsoztam és megszórtam az apróra vágott rozmaringgal. Meglocsoltam olívaolajjal. A fokhagyma csücskét levágtam. A grillserpenyőt felforrósítottam és rátettem a hússzeleteket. Kicsit lenyomkodtam őket és egy percig sütöttem, azután megfordítottam és ugyanúgy ezt az oldalt is lenyomkodtam. Egy perc után visszafordítottam és megkentem őket a fokhagymával. Most már csak pár perc elteltével forgattam át és kentem meg őket. Összességében minden oldalt nagyjából 6-7 percig sütöttem.

Közben polip kezeimmel kikevertem a mártást is.

Főtt, rojtos sült krumplival és paradicsomsalátával ettük. Nagyon finom, puha, omlós, érdemes a hölgyeket is elkápráztatni vele :)

Húsgombóc paradicsomos tésztával

Az add tovább mozgalom egy újabb gyöngyszeme. Sosem csináltam még, sosem ettem még. Egyszer ezt is el kell kezdeni. Egyre jobban tetszik Jamie főzőiskolája. Lassan úgy érzem, kezdek megtanulni főzni :)

Azért is tetszik nagyon ez a könyv, mert nem csak a recepteket lehet megtanulni, hanem a főzés lemenedzselését is. Nekem ez bevallom, néha gondot okoz. Mit mikor kell elkezdeni, hogy egyszerre készüljön el, meg egy ebéd megfőzése ne kerüljön 4-5 órába. Könnyen el lehet csúszni.

Na akkor ebédmenedzsment első lecke.

Hozzávalók 3-4 személyre:

A húsgombóchoz:

pár szál rozmaring levele felaprítva (csak úgy módjával)

6 db sós keksz vagy 6 tk zsemlemorzsa

1 púpozott kk dijoni mustár

250 g darált hús (vagy sertés vagy marha:sertés 1:1 arányban)

½ kk szurokfű

1 kis tojás

só, bors

olívaolaj a kenéshez

Hozzávalók a szószhoz:

½ csokor bazsalikom

1 kis fej vöröshagyma

1 gerezd fokhagyma

½ friss vagy szárított chili

1 db 400 g-os paradicsomkonzerv

1 ek balzsamecet

200 g spagetti vagy penne

reszelt sajt a tetejére

Először a húsgombócot raktam össze. Az összes hozzávalót összegyúrtam, 12 részre osztottam és a gombócokat meggurigáztam egy kis olívaolajban. Sütésig a hűtőben tároltam.

A szószhoz felaprítottam a bazsalikomot, hagymát, fokhagymát, chilit és feltettem a vizet a tésztának.

Egy lábosban olívaolajat melegítettem, a hagymát üvegesre pirítottam benne. Amikor elkészült, rádobtam a fokhagymát és a chilit, kis kevergetés után a bazsalikomot. Ráöntöttem a paradicsomot, balzsamecetet, sóztam, borsoztam és lassan forraltam.

Közben egy serpenyőben pici olívaolajon, közepes lángon körbe-körbe gurigázva 10 perc alatt megsütöttem a húsgombócokat. Akkor jó, ha aranybarna és a belseje nem rózsaszín.

Amikor kisültek a gombócok, átraktam őket a paradicsomszószba (közben a tészta bekerült a vízbe) és kis lángon rotyogtattam tovább, amíg kifőtt a tészta.

A tésztát leszűrtem, de nem szárítottam le teljesen, hagytam alatta egy kevés főzőlevet (3-5 ek). Hozzákanalaztam a szósz felét és jól elkevertem.

Tésztára maradék szósz, szószra gombóc.

Nagyon bejött ez a kombó, a húsgombócon meg hetekig ellennék kenyérrel meg mustárral. Tök jó kis kaja, kicsit többet kell mosogatni utána, és bár az időt nem néztem, érzésem szerint viszonylag gyorsan elkészült. Főzd meg! Tanuld meg! Add tovább!

Húsvéti saláta

Arra gondoltam elkezdem összegyűjteni, kitalálni, hogyan lehetne kicsit más ruhába öltöztetni a húsvéti kajamaradékokat. Első körben ezzel a salátával állnék elő.

Történt ugyanis, hogy az első két alkalommal elfogyasztott sonka-tojás-kalács triumvirátus után kissé unalmassá vált a dolog. Pedig most van „szezonja”, a mennyiségekről már nem is beszélve.

Minden előgondolat nélkül elkezdtem apró kockákra vágni egy szelet sonkát és két főtt tojást. Karikáztam hozzá egy szál újhagymát. Szigorú rendben tányérra tettem mindet, elszeparálva, nem keverve (és rázva sem). Amit még hiányoltam, az a torma. Bízva az ösztöneimben, máris nyúltam a hűtőbe majonézért és tejfölért. Összevágtam néhány levél medvehagymát és elkezdtem a vegyítést.

Végül egy színes, illatos, átváltozott húsvéti menü bontakozott ki, átitatva egy kis tavasszal.

Hozzávalók per fő:

1 szelet sonka (nálam házi füstölt kötözött volt)

1 vagy 2 főtt tojás

1 szál újhagyma

Az öntethez:

2 ek majonéz

2 ek tejföl

2 tk torma

1-2 ek aprított medvehagyma vagy snidling

kevés mustár

só, bors

És akkor ne feledjétek, hogy remek tormalevest lehet készíteni a sonka főzőlevéből, amiről már írtam, vagy pl. a sonkából sonkakrémet is ki lehet keverni.

A Jamie-féle ragu alaprecept

Kellett már egy húsos szaftos (zaftos) egytál. Jamie ragu alapreceptje pedig igen csábító volt. Nem kell hozzá sok minden, idényzöldségekkel és konzervvel is megoldható, és a kevergetésen kívül nem kell sok mindent csinálni vele. A két és fél óra főzés persze hosszú volt, pláne, hogy este nyolckor kezdtem neki. És ez azt jelezte előre, hogy nem fogok túl sokat aludni másnap reggelig. A helyzetet tovább rontotta az a sok kóla, amit főzés közben elkortyolgattam, nehogy belebólintsak a raguba.

Na de csupa jó hírrel szolgálhatok: a recept könnyű és jó, és közben - ilyen későn nem kötelező, de - simán össze lehet hozzá dobni egy adag knédlit.

Jamie ezen receptjében van egy alap, amiben a különböző hús-fűszer-alkohol kombinációkat lehet elkészíteni. Én most a sertés-babér-sör kombót választottam (annak csak 2 ½ óra kell).

Már csak azt a jó kis tűzhelyen és sütőben is használható öntöttvas edényt irigylem. Na majd eccer…

Hozzávalók:

2 szálzeller (én most sima zellert tettem bele: nagyjából egy női maroknyit)

2 közepes vöröshagyma

2 kisebb sárgarépa

3-4 ek olívaolaj

1 púpozott ek liszt

1 db 400 g-os paradicsomkonzerv (nettó 240 g)

só, bors

3 db babérlevél

500 g sertéslapocka

500 ml barna sör (itt most: Bernard)

A zöldségeket durvára vágtam, a húst felkockáztam. Egy lábosban felmelegítettem az olajat, rádobtam a zöldségeket és a babért és tíz percig kavargatva pirítottam. Aztán hozzáadtam a húst a liszttel együtt és az egészet alaposan összekevertem. Végül belekerült a paradicsom és a sör is. Sóztam, borsoztam, felforraltam, majd a legminimálisabb lángon fedő alatt, állandóan (5-10 percenként) keverve 2 és 1/2 órán keresztül pároltam. Az utolsó fél órában fedő nélkül.

A hús omlós, a szósz sörös és paradicsomos egyszerre, (kata holtfáradt) de a konyha tele van a finom illatával. Nem is tudom, hogy bírtam ki, hogy ne egyek belőle reggelig.

Csak ajánlani tudom. Tessék megfőzni és továbbadni!

Pácolt oldalas

Megint egy „…és ilyet mikor csinálsz?” recept. A Zuram találta itt. Nem volt kérdés, minél előbb ki kell próbálni. Az eredetit még nem kóstoltam a cseheknél, de az összetevők alapján ígéretesnek tűnt.

A négynapos hétvégéről hazafelé jövet vettünk egy adag oldalast (ilyenkor nem szidom a multikat). Hazaérkezés, pácolás, mosás és végtelennek tűnő sütés. A krumplipürét már félálomban főztem mellé. Na nem kell megijedni, nagyon egyszerű cucc, csak nem este kell neki állni, négy átdolgozott nap és 4 óra utazás után :)

Kezdő konyhatündérek is nyugodtan álljanak neki, férfiakat lábukról levevő projekt részeként is abszolút el tudom képzelni. Hajrá hölgyek!

Hozzávalók 2 személyre:

500 g oldalas (ez darabolt volt)

só

50 ml paradicsompüré, vagy ketchup

25 g friss gyömbér apróra vágva

2-3 ek napraforgóolaj

2-3 gerezd fokhagyma áttörve

1 db chili apróra vágva

2 ek szójaszósz

3 ek cukor

citromlé

A húst megmostam, (ha egyben van, a csontok mentén egységekre vágjuk) és lesóztam. Amíg állt, elkészítettem a pácot. Az összes hozzávalót összekevertem (nekem most csak por gyömbérem volt, 1 kk került bele), aztán beleforgattam a húst. Kettőtől sok óráig lehet pácolni, a miénk most idő szűkében csak két és fél órát állt a hűtőben. Legközelebb 1 éjszakán át hagyom majd érni a húst.

A sütőt 180 °C-ra előmelegítettem. A húst vékonyan kizsírozott jénaiba tettem, megkentem egy kis páccal és fóliával lefedve (jó a jénai teteje is, csak nekem nincs) 1 órán keresztül sütöttem. Fólia nélkül még fél órát sütöttem. (Az eredeti recept 2 órás alacsony hőfokon történő lassú sütést ír elő fólia nélkül.)

Szokatlan módon édes és csípős. Valóban kívánkozik hozzá a sör.

Hajdinás egytál valami (Valašsky kontrabáš)

(A kép csak illusztráció :) 

Még mindig a tavaszi selejtezés adja a főztjeim alapját. A spájz magos dobozkáját is leltárba vettem, ahol ráakadtam egy adag hajdinára. Eszembe jutott, hogy ezt még a nyári cseh túra után vettem, mert szerettem volna reprodukálni a valach-földön megismert hajdinás ebédet. Itt már írtam róla egy kicsit.

Azért volt fontos lépés az életemben, mert nem szeretem a pohánkát, ez a kaja viszont nagyon ízlett. Egy receptet találtam csehül, ami hasonlított hozzá, aztán a csodás gugli fordítóval kihámoztam a lényeget.

Tegnap este nekiálltam, de annyira beteltem a tömény és szokatlan szagokkal (illatokkal), hogy nem volt kedvem megenni. Szinte biztos voltam benne, hogy nagy részét a kukamanó fogja megenni (és nagyon utálok kaját kidobni).

A stratégia az volt, hogy ma jól kiéheztetem magam. Nem reggeliztem (nem is nagyon kívántam). A délután közepén már megkordult a gyomrom, hogy akármilyen rossz is az a cucc, az éhséget elveszi, szóval hajrá.

Igen kellemes meglepetés volt. Az idő megszépítette a hajdina „jellegzetes” ízét. Kétszer szedtem. A kuka manón ma is éhen marad…

Hozzávalók:

200 g hajdina

400 g krumpli

1 fej hagyma

2 gerezd fokhagyma

100 g füstölt hús

1 tk majoranna

2 ek zsír

1 babérlevél

só, bors

A krumplit meghámoztam, felkockáztam és sós babérleveles vízben feltettem főni.

A füstölt húst és a hagymát felkockáztam, a fokhagymát vékonyan felszeleteltem.

A hajdinát átválogattam, megmostam és forró vízzel leöblítettem. Szűrőn hagytam száradni egy kicsit, majd száraz serpenyőben enyhén megpirítottam. Kétszeres mennyiségű vízzel (kb. 6 dl) és a hagyma, fokhagyma felével, és majorannával fűszerezve feltettem főni.

Amikor a hajdina is megfőtt (felszívta az összes vizet és puha), lábasban felolvasztottam a zsírt, és a húst meg a hagymát megpirítottam benne. Rádobtam a hajdinát, a krumplit és óvatosan összekevertem, hogy a krumpli ne törjön össze. Borsoztam. Sózni már nem kellett, mert a füstölt sonkából nagyon sok só kijött.

Másnapra értek össze igazán az ízek. A hajdina „jellegzetes” íze megszelídült és élvezhetővé vált. Inkább téli kaja.

Szóval a hajdina mégiscsak ehető :)

Húsos palacsinta

Ki tudja, mit hoz a hét, inkább gyorsan bejegyzem ezt a receptet.

Rég nem készített recept ez. Abból az időből való, amikor még otthon laktam és hétvégente kisebb fajta tömegszállásként működtünk. Barátok, ismerősök jöttek tanfolyamra vidékről, mi pedig befogadtuk őket. A szállásért cserébe hoztak jókedvet, vidámságot, érdekes gondolatokat, és nem utolsó sorban finomságokat. Ez a húsos palacsinta is tőlük került először az asztalunkra.

Múlt héten lapozgattam a gyűjtögetős receptes könyvemet és nagyon megörültem, amikor megtaláltam.

A palacsintához Fűszeres Eszter receptjét használtam, csak sós változatban, vagyis a cukrot kihagytam, helyette egy kávéskanál só került bele. A töltelék nagyjából 14 db palacsintához elegendő.

Hozzávalók a töltelékhez 4 személyre:

40 dkg darált hús

1 nagyobb vöröshagyma

3 gerezd fokhagyma

2 ek zsír

Só, bors

1 kk majoranna

1 leveskocka

½ zeller

1 szál sárgarépa

2-3 kelkáposzta levél

1 csokor petrezselyem

2 szelet piros húsú paprika (én 2 tk házi pirosaranyat tettem bele)

2 db felvert tojás

2 db keményre főtt tojás

Reszelt sajt, tejföl, tejszín

Először bekevertem a palacsintatésztát.

Majd az apróra vágott hagymát a zsíron üvegesre pirítottam.

A vékony lyukú reszelőn lereszelt zellert és répát, valamint az áttört fokhagymát a megpirult hagymához adtam.

Majd hozzákevertem a darált húst és fehéredésig pirítottam. Amikor elkészült, felöntöttem annyi vízzel, amennyi ellepi, sóztam, borsoztam és beletettem a majorannát, fokhagymát. Fedő alatt, alacsony lángon 20 percig rotyogtattam.

Amíg párolódott, kisütöttem a palacsintákat.

Ezután nagyobb lángon zsírjára pirítottam, végül belekevertem a paprikát. A kellevelet is ekkor kell beletenni, nekem sajnos nem volt, pedig nagyon illik bele.

A felvert tojásokat belekevertem a húsos-zöldséges masszába, és rántotta állagúra sütöttem. Legvégül belekevertem az apróra vágott főtt tojásokat és a petrezselymet.

A tölteléket a palacsintákba tekertem, majd kivajazott jénaiba tettem őket. Leöntöttem tejfölös tejszínnel és reszelt sajttal szórtam meg. 180 °C-on nagyjából fél órát sütöttem.

Még egy kis tejfölt simán elbír tálaláskor is. Kicsit talán pancsos, úgyhogy megéri nagyobb mennyiségben készíteni, ugyanannyi meló.

Szeretjük.