Meglehetősen sajtos pogácsa

Lehet, hogy a sok edzés miatt van, de mostanában inkább a sós nassolnivalók csúsznak, nem az édesek. A bolti nyimm-nyámmokat (nem tudom, mit jelent pontosan, de Anyukám így szokta hívni őket :) már eléggé meguntuk, és a Zuram szóvá tette, hogy süthetnék esetleg pogácsát, mert azt mindig hanyagolom. És mennyire igaza volt! Azóta ha sütök, a nagy része megy is a mélyhűtőbe, így bármikor friss pogácsához juthatunk, ha sósra vágynánk.

A recept Limarától származik, itt az eredeti recept. Nagyon szeretem ezt a tésztát, most először sütöttem ilyen sajtosat és még annál is finomabb, légiesebb lett, mint amilyenre számítottam. A laktóz miatt margarinnal és zsírral készítettem, de nyugodtan lehet csak vajjal is készíteni.

Hozzávalók:

½ dl langyos tej

1 tk cukor

20 g friss élesztő

500 g finomliszt

2 tk só

250 g vaj (én 150 g margarint és 70 g kacsazsírt (zsírból kicsit kevesebbet) használtam)

1 tojás felverve

200 ml tejföl

250 g reszelt sajt

a tetejére:

1 tojás

reszelt sajt

A tejben feloldottam a cukrot és az élesztőt és felfuttattam.

Közben a lisztet összekevertem a sóval, elmorzsoltam benne a zsiradékot, hozzákevertem a sajtot, majd a közepébe készített mélyedésbe öntöttem a tojást, tejfölt és az élesztős tejet. A tésztát addig gyúrtam, amíg már nem volt ragacsos, fóliába csomagoltam és a hűtőbe tettem pihenni. A recept szerint minimum 2 óra nyugalom kell neki, de legjobb, ha egy éjszakán át hagyjuk pihenni.

Amikor a tészta megkelt (és kipihente magát, mert senkinek sem jó, ha nyűgös tésztával dolgozik), belisztezett gyúródeszkán ujjnyi vastagra nyújtottam és 4 cm-es pogácsaszaggatóval kiszaggattam, sütőpapírral bélelt sütőlemezre tettem. A megmaradt tésztát megint összegyúrtam, nyújtottam szaggattam és ez így ment, amíg az összes tésztából pogácsa formájú valami nem lett. Végül megkentem őket a másik tojással és fél órát hagytam kelni.

Közben előmelegítettem a sütőt 200°C-ra.

Amikor a pogácsák megkeltek, a tetejüket megszórtam reszelt sajttal és nagyjából 20 perc alatt aranybarnára sütöttem.

Cukkinis sajtos tekercsek

A pizzát leszámítva kevés sós élesztős tésztát sütöttem eddig, pedig annyi jó lehetőség rejlik benne. Ezért örültem meg, amikor megtaláltam ezt a receptet és nagyon kíváncsi lettem, milyen lehet egy cukkinivel és sajttal töltött tekercs. Mint mindig, most sem ragaszkodtam az eredeti recepthez, segítségemre volt ez a szuper jó oldal az ízek kombinálásához. Teljesen rákattantam, igen meglepő párosok jöhetnek ki, érdemes elmerülni benne. Szóval eszerint variáltam át a receptet, sima kenyértésztával sütöttem meg. A végeredmény nagyjából 13-14 tekercs ropogós tésztával, fűszeres, sajtos krémes töltelékkel.

Hozzávalók a tésztához:

250 g liszt

150 ml langyos víz

1 g friss élesztő

1 tk só

Hozzávalók a töltelékhez:

1 tk vaj

1 ek olívaolaj

1 közepes cukkini

1 tk apróra vágott friss tárkony

só, bors

½ gerezd fokhagyma

1 csipet őrölt szerecsendió

35 g reszelt sajt (parmezán és gouda vegyesen)

felvert tojás a kenéshez

két sütőpapírral bélelt sütőlemez

Először elkészítettem a tésztát: összekevertem a hozzávalókat és 10 percig dagasztottam. Ezután lefedve kétszeresére kelesztettem. Közben elkészítettem a tölteléket.

A cukkinit meghámoztam, majd kis lukú reszelőn lereszeltem.

Egy lábosban felmelegítettem az olajat, majd megolvasztottam benne a vajat. Rádobtam a cukkinit, tárkonyt, sóztam, borsoztam. Erős lángon 1-2 percig főztem, majd, amikor már nem eresztett több levet, belekevertem a fokhagymát és a szerecsendiót és még egy percig kevergettem. Ezután kikapcsoltam alatta a lángot és hűlni hagytam.

Amikor megkelt a tészta, lisztezett felületen kinyújtottam nagyjából 18 x 27 cm-re, majd megszórtam a reszelt sajttal, megkentem a cukkinis krémmel és a hosszabbik felén feltekertem. Nagyjából 14 db trapézt vágtam a tésztakígyóból, majd a szélesebbik felére letettem őket a sütőpapírral bélelt sütőlemezre. Kés fokával benyomtam a tetejét, hogy a szélei kicsit feljebb jöjjenek. Ezután fél órát hagytam kelni a tekercseket, amíg a sütő melegedett: 190°C-ra.

Amikor megkeltek, a felső felüket megkentem a tojással, majd betettem a sütőbe. Addig sütöttem, amíg arany barnák nem lettek és a sajt megpirult a kilógó részeken.

Sajtos fűszeres grissini/kenyérpálcikák

Már pár napja motoszkált bennem, hogy jó lenne valami sósat sütni. Legyen könnyű, ropogós, fűszeres vagy sajtos és ne kelljen vele sokat foglalkozni. Így jutott eszembe a grissini. Aztán beugrott, hogy Jamie ezer éves szakácskönyvében (A pucér szakács) van egy recept ahol a kenyértésztából csippent le egy darabot és abból készíti el a sós pálcikákat. Kenyértésztám éppen nem volt kéznél, de ez nem tartott vissza az elhatározásomtól és megszületett a recept. Magában is nagyon jó ropogtatni való, sajtos vagy zöldséges mártogatóssal kiegészítve már akár egy könnyű fogás is lehet belőle.

Hozzávalók:

170 g rétesliszt

80 g finomliszt

70-80 g erősebb ízű sajt reszelve

1 tk só

2 tk szárított oregánó

csipet szárított fokhagyma por (opcionális)

100 g friss, natúr sajtkrém

kb. 100 ml langyos víz

12 g friss élesztő

A liszteket tálba szitáltam, majd hozzákevertem a reszelt sajtot, sóztam, fűszereztem. A liszt közepébe mélyedést készítettem, belekanalaztam a sajtkrémet, belemorzsoltam az élesztőt és ráöntöttem a vizet. Összekevertem, majd nagyjából 5 percig dagasztottam a tésztát. Ha túl kemény lenne, lehet még hozzá egy pici vizet önteni. Lefedve, langyos helyen kétszeresére kelesztettem.

Miután megkelt, lisztezett deszkán 1 cm vékonyra nyújtottam, majd 1 cm széles és 10 cm hosszú csíkokra vágtam. Kis hengergetés után sütőpapírral bélelt sütőlapra tettem a kenyérkéket. Letakarva fél órát kelesztettem és közben előmelegítettem a sütőt 200 °C-ra.

Amikor megkeltek, bespricceltem egy kis vízzel és betoltam a sütőbe. Nagyjából 10 percig sütöttem. Elég ha halványra sülnek, és inkább a kiszárítás a lényeg, hogy finom ropogósak maradjanak. Jól záródó dobozban érdemes tárolni.

Croissant

Beleszerettem ebbe a croissant-ba. Szuper mellékhatása, hogy nem kell kétféle reggelit készítenem, egyszerre tudunk enni belőle édeset és sósat reggelizőként is.

Olyan receptet kerestem, ami nem tocsog a vajban, és ami valahol félúton van a 3 féle tésztából összeművészkedett és a 4 óra alatt elkészíthető, kevésbé igényes verziók között. Az íze már elsőre is nagyon jó lett, viszont csak harmadik nekifutásra sikerült reprodukálnom a megfelelő állagot. Mert ugye megint okosabb akartam lenni, nem bíztam a receptben és pár dolgon változtattam. Második nekifutásra még mindig okosabb akartam lenni. Aztán megint elolvastam a receptet, és a kommenteket, amiből egyre több turpisság derült ki. Pl. nagyon nem mindegy a liszt minősége (11%-os fehérje tartalmú a legideálisabb), másként kell hajtogatni a tésztát, ha hagyományos sütőben sütjük és másként, ha légkeverésesben stb. Tényleg érdemes követni a leírás minden lépését, mert így ízre és látványra is élvezetes croissant-okat tudunk sütni otthon is. A tésztakészítési folyamat összességében nem igényel sok időt, mert egy-egy részfeladat pár percig tart. Csak ahhoz, hogy finom, érett tésztát kapjunk, igen sokat kell pihentetni. Nem kertelek. Péntek esti begyúrással, szombat délelőtti vagy délutáni hajtogatással vasárnap délre, délutánra sülnek ki az első darabok. Csak győzzük kivárni. Ezt a receptet követtem. Bár igyekszem leírni mindent, azért érdemes megnézni az eredeti recepthez tartozó képeket és videót is.

Hozzávalók:

500 g finomliszt liszt (BL-55) (vagy 312 g finomliszt és 188 g fehér tönkölyliszt a 11%-os fehérjetartalom eléréséhez)

140 g hideg víz

140 g hideg teljes tej

55 g cukor

40 g lágy vaj

11 g instant/szárított élesztő

12 g só

a vajrétegekhez: 280 g vaj (én kevesebbre vettem és csak 200 g-t használok)

a kenéshez egy felvert tojás

1. NAP

A tészta hozzávalóit a kenyérsütő tartályába tettem és 7 percig dagasztottam (robotgépben 3 perc alacsony, majd 3 perc közepes fokozaton). Aki két szorgos kézzel gyúrja a tésztát, az addig dagassza, amíg a tészta szépen összeáll, de ha kicsípünk belőle egy kis darabkát még szakadjon és ne nyúljon, ugyanis nem jó, ha túl sok gluténszál képződik. Ezután a tésztát korong alakúra formáztam és egy fedeles műanyag tálban a hűtőbe tettem éjszakára.

2. NAP

Megkönnyíti a munkát, ha a konyha hőmérséklete 20 °C alatt van és a hajtogatásoknál gyorsan dolgozunk, hogy ne olvadjon meg a vaj.

Előkészítettem 2 sütőpapír darabot, ami legalább 25x25 cm-es volt. A hideg vajat konyhai gyalu legvastagabb fokozatán gyorsan felszeleteltem (így nagyjából egyforma vastag szeleteket kaptam), és a vajdarabokat szorosan egymás mellé tettem, hogy nagyjából 15x15 cm-es négyzetet kapjak. Lefedtem a másik sütőpapírral és gyorsan addig nyújtottam a sodrófával, amíg a vajdarabok összeálltak. A kilógó széleket levágtam és visszatettem a vaj tetejére, ismét lefedtem a sütőpapírral és egyenletes vastagságúra hengergettem. A végső mérete 17x17 cm volt, igyekeztem nagyon szögletesre formázni. A vajdarabot becsomagoltam a sütőpapírba és visszatettem a hűtőbe, hogy visszakeményedjen.

Amíg a vaj dermedt, kinyújtottam a tésztát 26x26 cm-re. Ezután átlósan ráfektettem a vajdarabot és egymás után ráhajtottam a tésztasarkokat. Kicsit összerendeztem, hogy a tészta mindenhol befedje a vajat és lisztezett deszkán 20x60 cm-esre nyújtottam. A hosszú oldalán gondolatban három egyforma részre osztottam, majd behajtottam az egyik oldalt és ráhajtottam a másik oldalt is, hogy 3 réteget kapjak. Befóliázva 30 percig hűtőben pihentettem.

Elforgattam és az első hajtásra merőlegesen ismét 20x60 cm-esre nyújtottam a tésztát, megint háromba hajtottam (a „nyitott” végeket hajtsuk be), megint 30 percig pihentettem a hűtőben.

Következik a harmadik nyújtás (20x60 cm az előzőre merőlegesen) és a nyitott véggel behajtás. A harmadik hajtogatásnál két lehetőségünk van: a recept szerzői azt írják, hogy ha nem légkeveréses sütőben sütjük, érdemes több réteget létrehoznunk, ami ebben az esetben 4-es hajtást jelent, így a végére 36 (vaj)rétegünk lesz. Ha van légkeveréses sütőnk elég kevesebb réteg is (27), így ebben az esetben az utolsó hajtás is 3-as hajtás legyen. A négyes hajtásnál gondolatban megfeleztem a tésztát a hosszabbik oldalán és középre hajtottam mindkét oldalát, végül mintha becsuknék egy könyvet, félbe hajtottam. A kész tésztát befóliáztam és éjszakára a hűtőbe tettem pihenni, kelni.

3. NAP

Előkészítettem egy sütőpapírral bélelt sütőlemezt, illetve kettőt.

A tésztát lisztezett felületen 20 cm szélesre és kb. 110 cm hosszúra nyújtottam. Kicsit megemelgettem, hogy elérje végső méretét. Ha nem sikerült elég szögletesre a tészta, a végét le lehet egyenesíteni. A tészta tetején 12,5 cm-ként kis bemetszéseket ejtettem (7 db jel). Alul az első bemetszés 6,25 cm után következett és ezután 12,5 cm-ként jelöléseket tettem (8 db jel). A bemetszéseket összekötve 15 db háromszöget kaptam. A háromszögeket pizza vágó segítségével kivágtam, majd egyesével megformáztam őket.

Egy-egy háromszöget óvatosan megnyújtogattam hosszában, hogy 25 cm hosszú legyen. A talpánál 1,5 cm-re bevágtam, majd innen indulva kissé kifelé sodorva (amíg a tészta engedi), majd előrefelé feltekertem a tésztát. A hajtás végét alulra téve a feltekert tésztákat sütőlapra tettem, majd megkentem a tojással. Fóliával letakarva 3-3,5 órát kelesztettem. Mivel a kelés sebessége évszaktól függően változhat, érdemes inkább a tészta állapotát figyelni az óra helyett. Akkor jó, ha már látszanak a rétegek és a lemezt kicsit megrázogatva pudingszerűen remeg (vagy mint Jabba). Az ideális kelesztési hőmérséklet 24-26 °C, párás környezet. Fontos, hogy ne alulról érje a hő és ne menjünk 26 °C fölé, mert akkor kiolvad a vaj a tésztarétegek közül.

Amikor már nagyjából megkelt, a (hagyományos) sütőt előmelegítettem 220 °C-ra, légkeverésesnél elég a 200 °C. Sütés előtt még egyszer megkentem a croissant-nokat tojással, vigyázva, hogy csak a vízszintes felületekre jusson (különben a tojás összeragasztja a rétegeket, amik így nem tudnak szépen megemelkedni), majd kicsit bespricceltem vízzel a sütőlapot (hogy keletkezzen némi gőz a sütés során) és betoltam a forró sütőbe. 10 perc sülés után megfordítottam a lemezt (hogy mindegyik tészta egyenletesen átsüljön) és kicsit lejjebb vettem a hőt. Még 10-15 percig sütöttem, amíg szép aranybarnára sültek. Rácson hagytam kihűlni. Légkeveréses sütőnél ez az idő lecsökkenhet. Itt sajnos nincs pontos recept, ki kell tapasztalni az ideális sütési hőmérsékletet, időt.

És ha mindezzel megvagyunk, nekieshetünk a langyos croissant-oknak, a maradékot pedig le lehet fagyasztani, hogy a hét többi napján is tudjunk „friss” croissant enni.

Élesztős leveles tészta

Legelőször croissant sütöttem a pre-recept alapján, aztán jött a rendelés, hogy legyen ilyen tésztából sajtos stangli is nassolni. Kicsit másképp, de lett. Két receptet ötvöztem, ebből született ez a változat.

Első körben csak fél adag tésztát készítettem, mert ki akartam próbálni a receptet. De felesleges volt ez a bizalmatlankodás, nagyon finom lett, de igazából ugyanannyi meló van kétszer annyi tésztával is, szóval megéri egyszerre többet csinálni. Ez most a teljes adag.

Hozzávalók:

500 g liszt

120+30 g vaj

1 ek só

250 ml langyos tej

40 g friss élesztő

1 tk cukor

1 tojás a kenéshez

Az élesztőt felfuttattam ½ dl tejben 1 tk cukorral. Közben kimértem és átszitáltam a lisztet, és megolvasztottam 30 g vajat. A liszthez adtam a sót, az olvasztott vajat, a felfutott élesztőt, a maradék tejet, és közepesen kemény tésztát gyúrtam belőle. Egy éjszakára a hűtőbe tettem pihenni (egy akkora műanyag dobozban, amiben van helye megkelni).

Másnap kivettem a tésztát, átgyúrtam és egy órát szobahőmérsékleten hagytam, hogy egy kicsit magához térjen.

Akkor kinyújtottam nagyjából ujjnyi vastagra, és nagyon figyeltem, hogy téglalap alakú maradjon. A 3 mm-es szeletekre vágott hideg vajat a tészta egyik felére tettem, és ráhajtottam a másik felét. A széleit kicsit összenyomkodtam. Lefóliázva, negyed órára visszatettem a hűtőbe.

Óvatosan kétszeresére nyújtottam, szabályos téglalap alakban. A két szélét középre hajtottam, majd félbe hajtottam. Így összesen négy réteget kaptam. Lefóliázva ismét betettem negyed órára a hűtőbe. Ezt a lépést még kétszer megismételtem.

Végül kinyújtottam, nagyjából 7-8 mm vastagra. Lehet belőle háromszögeket vágni, és hosszabbik oldaluknál feltekerni, ekkor kapjuk majd a croissant. Vagy simán 2-3 ujjnyi széles csíkokat vágni, ebből lesz a sajtos stangli.

A megformált tésztát kibélelt sütőlemezen letakarva szobahőmérsékleten 2 óráig kelesztettem. A sütőt előmelegítettem 200 °C-ra. A tészta tetejét megkentem felvert tojással, (a stanglik tetejét megszórtam reszelt sajttal), végül arany színűre sütöttem. Mire elkészül, a tészta megkel, a közte lévő vaj pedig felforr és szétnyomja a tésztarétegeket. A külseje ropogós, a belseje puha, foszlós.

Hosszadalmas, de nem fárasztó művelet, főleg, hogy nagyon megéri a fáradságot. Nekem egy teljes meditációval felér ez a pepecselés. Nagyon jól kikapcsolt. Unatkozó háziasszonyoknak pedig különösen ajánlott :)

Tepertős pogácsa

Hogy teljes legyen a blog pogácsa repertoárja, egy tepertős következik. Abból is az élesztős leveles fajta, hogy bonyolítsam.

Kicsit melléfogtam a töpörtyűvásárlással, mert nem a zsíros, omlós fajtát szeretjük, hanem a ropogósabbat, de ez ugye már csak a kóstolás után derült ki. Ez a kevésbé kisütött fajta viszont tökéletesen alkalmas volt a pogácsába. A recept alapja a Nagy süteménykönyvből származik, kisebb módosítással, a technológia viszont mi más is lenne, mint a már jól bevált Ínyesmester hajtogatott leveles tésztájánál leírtak. A tészta élesztős, azaz kelt, a közé került töpörtyűs réteg viszont foszlós rétegekre osztja. Ezért szeretjük.

Hozzávalók:

A tésztához:

30 g friss élesztő

50 ml tej

csipet cukor

500 g liszt

1 dl tejföl

8 dkg zsír

só

A rétegeléshez:

250 g tepertő

őrölt bors

1 db tojás a kenéshez

Az élesztőt felfuttattam a tejjel és a cukorral. Közben kimértem a tészta többi hozzávalóit, és ledaráltam a töpörtyűt. A lisztből két evőkanálnyit a töpörtyűbe tettem, és két kanál töpörtyűt a tésztához. A tésztát jól összegyúrtam, a töpörtyűt pedig elkevertem a 2 evőkanálnyi liszttel.

A hajtogatás menete a következő:

A tésztát négyzet alakúra nyújtottam, rákentem a töpörtyűs krémet és egyenletesen megszórtam borssal. Mindkét oldalát behajtottam középre, majd az alsó és felső végét is. Pihentettem fél órát, majd újra kinyújtottam és hajtogattam a fenti módon. Pihentetés, gyötrés még kétszer megismételve, összesen négyszer. Aztán a sütőt előmelegítettem 200 °C-ra, a tésztát ujjnyi vastagra nyújtottam, tetejét késsel bekockáztam, majd kiszaggattam. A pogácsákat sütőlemezre tettem, és megkentem a felvert tojással. Nagyjából 20 percig sütöttem, amíg szép színt kapott.

Őszintén bevallom, nem szeretem a tepertős pogácsát, de ez nagyon finom. Ennél jobb reklám szerintem nem kell neki.

Pogácsa a falról

Nem, nem hanyagolom el a blogot, csak némi változás állt be az életemben. HTB-ből elfoglalt, dolgozó nővé változtam, ami igen nagy szervezést igényel, ha továbbra is ennyit akarok főzni. Most már átérzem, miért vesznek sokan félkész kaját, miért nem főznek. Francnak van kedve 8 óra munka meg egy óra utazás után még nekiállni főzni. Na majd meglátjuk. Szóval, ha ritkábban jelentkezem, az ezért van. De azért igyekszem felkutatni a gyorsan elkészíthető, de viszonylag normális kajákat.

És a pogácsa? Hát az úgy történt, hogy megint maradt egy adag krumplipüré és gondoltam, sütök belőle pogácsát, de olyan élesztős fajtát. Átlapoztam a szakirodalmat, de nem találtam ilyet. Kétségbeesésem fásult bámulásba fordult, amikor megakadt a szemem a konyhaasztallal szemben lévő receptes tablón. Ezen a „képen” kézzel írt receptek vannak, a Nagyim, Anyukám és az én receptjeim. És itt fedeztem fel, hogy Nagymamámnak van ott egy élesztős krumplis pogácsa receptje. Kicsit átalakítottam, szokás szerint egy kis teljes kiőrlésű liszttel, mangalica zsírral stb. A mennyiségeket fel lehet szorozni a krumpli vagy krumplipüré mennyiségének megfelelően.

Hozzávalók:

15 dkg főtt krumpli vagy krumplipüré

50 dkg liszt (abból 100 g teljes kiőrlésű)

10 dkg zsír (mangalica)

15 g friss élesztő

Kb. 150 ml tej

1 ek só

1 db tojás

reszelt sajt a tetejére

Az élesztőt elkevertem a tejben. Kimértem a lisztet, hozzáadtam a zsírt, krumplit, sót és a felvert tojás felét, majd az élesztős tejet. Összegyúrtam és hagytam 1 órát kelni. A sütőt előmelegítettem 180°C-ra, kiszaggattam a pogácsákat és tetejüket megkentem a maradék felvert tojással, megszórtam sajttal. Nagyjából fél óra alatt aranybarnára sütöttem.

Jól fogy, de ha mégis maradna pár darab, az sem szárad ki olyan gyorsan. De kár tartogatni…

Túrós pogácsa

Történt már sokszor, hogy juhtúrós pogácsát sütöttem. Horváth Ilona szakácskönyvéből. Az az oldal már elég maszatos. Vannak rajta más receptek is, de én mindig csak ezt az egyet sütöm. Vizuális típusként emlékeztem rá, ott találom még a túros pogácsa receptjét is. Szükségem volt rá, mert nem fogyott el a fűszeres, sós túró, kidobni pedig vétek lett volna. A recept rettentő bonyolult: túró:liszt:vaj=1:1:1 arányban, nyújtás, szaggatás, sütés. A sózás az egyetlen kényes pont, mint minden pogácsánál, mert a sótlan pogácsa nem túl élvezetes.

Szépen kimértem a túrót, kis matekozással kiszámoltam, ugyanannyi liszt kell hozzá. Vajból is ugyanannyi kéne, de zsírral csináltam, így abból csak a 75%-ot vettem.

Igen jó ötletnek bizonyult. Fűszerek nélkül is remek kis pogácsa, de ezzel a (két éve lejárt) fűszerkeverékkel fantasztikus lett (Bio Bertáék által forgalmazott „Herba Vegi” fajta). Itt gondolkodtam el, vajon milyen lehet maradék kőrözöttből?

Hozzávalók:

30 dkg túró áttörve

30 dkg liszt

30 dkg vaj vagy 20-22 dkg zsír

1 tk só + az ízlés és sóhiány (én pl. futás után akaratlanul is mindent sósabban főzök…)

Fakultatív: fűszerek ízlés szerint, pl. kömény, medvehagyma, paprika, vagy a túró és sajt fűszerkeverék a Fűszerfutártól

1 tojás a tetejére

A hozzávalókat gyorsan összegyúrtam (ez azért kell, hogy a zsiradék ne olvadjon meg, és nem szívja be a liszt). Fóliába (frissen tartó fajtába) csomagoltam és betettem a hűtőbe pihenni. Akár egy éjszakán át is állhat, én most kb. fél óráig pihentettem, amíg fel nem szabadult a sütő.

A sütőt maximális fokozaton kell előmelegíteni, hogy jó forró legyen. A tésztát a benne felforrósodott, bugyogó zsiradék fogja majd megemelni, ezért is nem jó, ha az elején beszívódik a lisztbe.

A tésztát lisztezett deszkán 1 cm vastagra nyújtottam, kiszaggattam, tetejét megkentem a felvert tojással és nagyjából 15 percig sütöttem. Rácson hagytam kihűlni.

Kell ennél egyszerűbb pogácsarecept?

Sajtos pogácsa

Ne haragudjanak a kedves olvasók a rejtélyességem és az utóbbi hónapokban bekövetkezett eltűnésem miatt. Aki közelebbről ismer, tudja mi a helyzet a munkával, a többieket inkább nem untatnám ezzel.

Ahogy nem visszük haza a munkát, én nem hozom ide. A lényeg, hogy a héten B helyszínen dolgoztam, ami egy csodás hely és végre nem az iroda. Többek között van jól felszerelt konyha is, egy vadi új ipari gáztűzhellyel, amit muszáj voltam kipróbálni.

Egyszer azért eldicsekedek magunkkal. Majd eljön annak is az ideje :)

Ez a recept eredetileg egy vegetárius szakácskönyvből származik, de csúnyán belenyúltam. Vaj helyett zsírral készült és a színe végett tettem bele két tojást is. Nagyon szeretjük.

Hozzávalók:

1 kg liszt

20 dkg zsír vagy 25 dkg vaj

5 dkg élesztő

2 dl tej

1 kk cukor

1 ½-2 ek só ízlés szerint

4 dl tejföl

10 dkg reszelt sajt és egy felvert tojás a tetejére

Az élesztőt felfuttattam a langyos tejben egy kis cukorral. Közben kimértem a hozzávalókat és lereszeltem a sajtot. Végül összegyúrtam a tésztát és langyos helyen egy órát kelesztettem.

Amikor megkelt, a sütőt előmelegítettem 180 °C-ra és a tésztát nagyjából ujjnyi vastagra nyújtottam. Egyszer kisebb, egyszer nagyobb korongokat szaggatok, hangulattól és eszköztől függően. Most csak kávéscsésze állt rendelkezésemre, ami durván 5 cm átmérőt jelent. Kenőtoll híján csak belemártottam a tetejüket a felvert tojásba és jól megszórtam reszelt sajttal.

Irány a sütő, amíg meg nem pirul a sajt.

Nagyon szeretjük. Langyosan pláne nagyon pazar. Pár napig friss marad, már ha megmarad :)

Sajtos rúd, leveles tészta házilag, receptteszt II.

A leveles tészta újabb változata, amit kipróbáltam. Szokás szerint az Ínyesmester lapjairól. Ez most a vajas leveles pogácsa tésztája. Szerintem ez a változat inkább sós sütemények/ételek alapja. Hasonló az előző, sima leveles tésztához, csak ebben nincs tojás.

Én most sajtos rudat készítettem belőle. Sör mellé terveztem.

Klasszikus meghatározás szerint kissé időigényes. Az elkészítése szerintem nem nehéz. Bár nekem most meggyűlt vele a bajom. Néha belegondolok, vajon hogyan fedezték fel a rétestésztát vagy pl ezt a vajas tésztát. Ahányszor készítem, mindig elámulok a zseniálisságán.

A működési elve az, hogy a hosszadalmas nyújtás és hajtogatás során a tésztarétegek közé kerül a vajas réteg, ami a sütés alatt felhabzik és feltolja a felette levő tésztaréteget. Nagyon látványos. Igencsak el tudok benne merülni a sütőajtó előtt.

A recept alapja, hogy egyenlő mennyiségű liszt és vaj kell hozzá.

Hozzávalók nagyjából nyolc rúdhoz:

200 g vaj

200 g liszt

1 dl víz

1 tk só

Tojás a kenéshez és reszelt sajt a tetejére.

A vajból 170 g-ot 30 g liszthez adtam, és összekevertem. Vettem egy nagydarab alufóliát, gondolatban félbehajtottam és az egyik felére tettem a vajas keveréket. Aztán ráhajtottam a fólia másik felét és nagyjából fél cm vastagra, négyszögletesre nyújtottam. Betettem a mélyhűtőbe negyed órára.

Közben 170 g liszthez adtam 30 g vajat, a vizet és a sót. Jól összegyúrtam, majd betettem a hűtőbe pihenni.

Amikor a vaj lehűlt, kivettem a tésztát is és a tésztát akkorára nyújtottam, hogy a kocka vajra majd minden oldalról rá lehessen hajtani.

Közepébe tettem a vajat és mind a négy oldalról ráhajtottam a tésztát, hogy teljesen befedje.

Másodszorra nagyobbra nyújtottam, nagyjából négyzet alakúra.

Gondolatban 3 részre osztottam, először az egyik oldalt hajtottam középre, majd rá a másik oldalt.

Visszacsomagoltam az alufóliába és 20 percet pihentettem a hűtőben.

Az utolsó nyújtás-hajtogatás-pihentetés fázist még háromszor megismételtem.

A sütőt előmelegítettem 260 °C-ra és egy tepsit kibéleltem sütőfóliával.

A tésztát még utoljára fél cm vastagra nyújtottam.

Tetejét megkentem a felvert tojással és 8 hosszú részre vágtam. Tetejét megszórtam sajttal.

A forró sütőben addig sütöttem, amíg a teteje kissé megpirult.

Jó laktató. Zsíros, egyáltalán nem diétás sörkorcsolya. Szerintem nem bonyolult, csak kicsit sokáig tart. Tessék megpróbálni! Nem nagy ördöngösség.

Leveles tészta házilag, receptteszt I.

Az alaptészták nagy részét már elkészítettem házilag. Most a hajtogatott vajas leveles tésztán volt a sor. Vissza a gyökerekhez. Ínyesmester. Szereztem hozzá kimért vajat is.

Szerintem nem bonyolult. A rétestészta szerintem macerásabb. A művelet maga rövid, csak a sok pihentetési idő dobja meg kicsit az elkészítési időt. Közben lehet mást csinálni, csak azt kell belekalkulálni, hogy negyed óránként nyújtani és hajtogatni kell.

Nem gondolom, hogy a véletlen műve lett. Pontosan követtem az utasításokat. Nagyon büszke vagyok magamra. Nagyon szépen feljött sülés közben. Egyetlen szépséghibája volt csupán, hogy sótlan lett. Nekem kissé megfeküdte a gyomromat a magas vajtartalom miatt. De nagyon szép volt, ahogy a forró sütőben buborékoltak és emelkedtek a tészták.

Hozzávalók:

250 + 20 g vaj

250 g finomliszt

nagyjából 1 dl víz

1 db tojás

só

Szerintem lényeges, hogy az összes hozzávaló hideg legyen. Először a lisztet, a 20 g vajat, a tojást és a sót összekevertem, majd apránként hozzágyúrtam a vizet. Nem gyötörtem nagyon, csak amíg szép sima nem lett a felszíne. Ezután beraktam a hűtőbe negyed órára pihenni. Közben a vajat szilikonos sütőfólián egy ujjnyi, viszonylag kerek formára nyújtottam. Amikor a tészta kipihente magát, lisztezett deszkán akkorára nyújtottam, hogy minden oldalról kényelmesen be lehessen takarni vele a vajat. A közepére tettem a vajtömböt és szép sorjában minden oldalát ráhajtottam. Újra beraktam a hűtőbe negyed órára. Amikor letelt az idő, kinyújtottam a tésztát. Igyekeztem téglalap alakúra formázni. A hajtogatás nem biztos, hogy tankönyvi, sőt biztosan nem az. Gondolatban harmadoltam a tésztát és behajtottam a két szélét, az egyiket a másikra, majd keresztben félbehajtottam. Megint pihent negyed órát a hűtőben. Aztán ismét nyújtás, hajtogatás és hűtés következett. Összesen ötször ismételtem a műveletsort.

Én sajtos rudakat csináltam, mert az a volt a rendelés. A tetejét megkentem kis vízzel elkevert tojássárgájával és megszórtam reszelt sajttal. Utána vágtam fel hosszúkás téglalapokra. Közben a sütőt előmelegítettem a legnagyobb fokozaton nagyon forróra. Az én sütőm használati utasításában az áll, hogy a leveles tésztáknak 260 °C kell. Addig sütöttem, amíg szépen feljöttek és a tetejük arany barnára sült.

Nekem kicsit vajas volt, de hát ez házi, és rendes vajból készült. Nem csodálkozom. Ha a kedves olvasó még nem próbálta, érdemes kipróbálnia, mert nagyon nagy élmény. Az eredmény pedig összehasonlíthatatlanul jobb, mint a bolti. Sok energia befektetés sem kell hozzá, csak kicsit több idő. De nagyjából 2 óra alatt megvan sütéssel együtt. Végül is nem több, mint egy kelt tészta.

Így a végén az az ötletem támadt, hogy végig fogok tesztelni néhány receptet. Mások a boltit tesztelik, én a házit. Persze ehhez majd be kell szereznem néhány hiányzó alapirodalmat.

Sütöttetek már leveles tésztát?

Juhtúrós pogácsa

Pogácsáért mindig érdemes visszanyúlni a gyökerekhez. Régen még tudtak pogácsát sütni. Két forrásom van ezekre az esetekre. Az egyik az Ínyesmester, ami nálunk szülőről gyerekre száll, a másik Horváth Ilona Szakácskönyve. Az Ínyesmestert azért is ajánlom mindenkinek, mert a nagyobb témakörök elején vannak olvasmányos, ismeretterjesztő részek is. Szerintem szerzői jogok miatt nem idézhetek, de érdemes lapozgatni, ha a kezetekbe akad. Most újra kiadták. Szerezzétek be, ha nincs meg.

Szóval pogácsánk alapreceptje Horváth Ilona szakácskönyvéből származik.

Hozzávalók:

50 dkg liszt

3 dkg élesztő

25 dkg vaj

25 dkg juhtúró

2 tojás sárgája

1 dl tejföl

1 dkg só

½ dl tej

1 kk cukor

1 tojás a kenéshez

Én fél adagot szoktam csinálni, de ha vendégségbe vagy túrázni viszem, simán elfogy egy egész adag is.

Az élesztőt a langyos tejjel és a cukorral felfuttattam. A lisztet elmorzsoltam a vajjal, aztán hozzákevertem az élesztőt, juhtúrót, tojássárgáját, tejfölt és sót. Elég lágy tészta lesz belőle. De kis kitartással összeáll és egy idő után már nem fog odaragadni mindenhová.

Amikor elkészült, meleg helyen hagytam egy órát kelni. Utána lisztezett deszkán 1 cm vastagra nyújtottam és kis szaggatóval (3 cm átmérőjű) kiszaggattam. Sütőlapra raktam őket és a tetejüket megkentem a tojással. Majd megint hagytam pihenni őket 15 percig.
Közben 200 °C fokra előmelegítettem, a sütőt. Tíz-tizenöt percig kell sütni, amíg megpirul a teteje.
Napokig friss, puha marad, de általában nincs rá ideje.
Szeretitek a pogácsát?