A Jamie-féle ragu alaprecept

Kellett már egy húsos szaftos (zaftos) egytál. Jamie ragu alapreceptje pedig igen csábító volt. Nem kell hozzá sok minden, idényzöldségekkel és konzervvel is megoldható, és a kevergetésen kívül nem kell sok mindent csinálni vele. A két és fél óra főzés persze hosszú volt, pláne, hogy este nyolckor kezdtem neki. És ez azt jelezte előre, hogy nem fogok túl sokat aludni másnap reggelig. A helyzetet tovább rontotta az a sok kóla, amit főzés közben elkortyolgattam, nehogy belebólintsak a raguba.

Na de csupa jó hírrel szolgálhatok: a recept könnyű és jó, és közben - ilyen későn nem kötelező, de - simán össze lehet hozzá dobni egy adag knédlit.

Jamie ezen receptjében van egy alap, amiben a különböző hús-fűszer-alkohol kombinációkat lehet elkészíteni. Én most a sertés-babér-sör kombót választottam (annak csak 2 ½ óra kell).

Már csak azt a jó kis tűzhelyen és sütőben is használható öntöttvas edényt irigylem. Na majd eccer…

Hozzávalók:

2 szálzeller (én most sima zellert tettem bele: nagyjából egy női maroknyit)

2 közepes vöröshagyma

2 kisebb sárgarépa

3-4 ek olívaolaj

1 púpozott ek liszt

1 db 400 g-os paradicsomkonzerv (nettó 240 g)

só, bors

3 db babérlevél

500 g sertéslapocka

500 ml barna sör (itt most: Bernard)

A zöldségeket durvára vágtam, a húst felkockáztam. Egy lábosban felmelegítettem az olajat, rádobtam a zöldségeket és a babért és tíz percig kavargatva pirítottam. Aztán hozzáadtam a húst a liszttel együtt és az egészet alaposan összekevertem. Végül belekerült a paradicsom és a sör is. Sóztam, borsoztam, felforraltam, majd a legminimálisabb lángon fedő alatt, állandóan (5-10 percenként) keverve 2 és 1/2 órán keresztül pároltam. Az utolsó fél órában fedő nélkül.

A hús omlós, a szósz sörös és paradicsomos egyszerre, (kata holtfáradt) de a konyha tele van a finom illatával. Nem is tudom, hogy bírtam ki, hogy ne egyek belőle reggelig.

Csak ajánlani tudom. Tessék megfőzni és továbbadni!

A körözött új dimenziói

Túl egy éven, és a körözött eddig még nem volt. Nem is baj, mert folyton alakul…

Régen ki nem állhattam, de aztán rájöttem, milyen finom is az otthoni. Mert sajnos nagyon sok helyen ettem olyat, ami juhtúrót sem látott. Nálunk a családban csakis a juhtúrós változat dukál. Hagymával, köménnyel, paprikával és egy kis vajjal.

Múltkor viszont, amikor vacsorára készült, kihagytam belőle a hagymát, lévén másnap emberekkel kell érintkezni a munkahelyen. Azon kívül, hogy nem égett a gyomrunk másnap, a szájszagunktól sem ájultak el. Ezek után gondoltam, most már elolvasom, hogyan is készül az eredeti liptói kőrözött. Ismét az Ínyesmesterért nyúltam. Akinek megvan, házi feladat elolvasni a körözöttre vonatkozó fejezetet. (Sajnos szerzői jogok miatt nem idézhetek, pedig nagyon szeretnék.) A lényeg: juhtúró, szardella, kapri, sör és ha akad, akkor egy kis sült libamáj. Pici mustár, pirospaprika, de hagyma semmiképpen (jó úton járok).

Na akkor: a kaprit nem szeretem, a szardellát mégúgyse, de a többit boldogan vállalom. Egy másik forrás szerint vaj is mehet bele.

Alapanyagok híján és az ízlésficamom következményeként ez lett a győztes változat:

100 g juhtúró

40 g puha vaj

1 kk pirospaprika

1 csipet őrölt kömény

½ kk mustár

só

1 ek sör (sajnos az üveg többi részét meg kell inni a körözöttes kenyér mellé)

Az összes hozzávalót jól összekevertem és szorosan lefedve egy éjszakára a hűtőbe tettem érni.

Barna kenyérrel lenne az igazi, de a mákossal sem rossz. Főleg, hogy nagyon bejön nekem ez a sajt-mák kombináció.

Ha pedig másképp szoktátok elkészíteni a körözöttet, egyszer próbáljátok ki így is.

(ja és a körözött csupa rövid ö :)

Sörös kenyér

A minap találtuk ezt a receptet a „10 nem szokványos dolog, amire a sört használhatod c. listán”. Azon kívül, hogy a sört hús páclevébe tesszük, fojthatunk bele meztelen csigát, polírozhatunk vele edényeket vagy bútorokat, de használhatjuk samponhoz keverve is. És természetesen süthetünk belőle kenyeret. Folyékony kenyérből szilárd kenyér.

Szerencsére igen gyorsan elkészül, mert sütőportól dagad, nem pedig élesztőtől. (Nagyjából: tészta begyúr, sütőbe betesz, Margitszigetre kikocog, 1 kör, visszakocog, addig Ember szeme rajta.) Meglehetősen fűszeres. Egyetlen hibája, hogy nagyon gyorsan fogy.

Mivel ez egy amerikai recept, a mértékegység cup (bögre). Ez durván 2,5 dl-t jelent. Én olyan szerencsés vagyok, hogy valahonnan van egy cup mértékegységgel ellátott edénykém, így nem okozott gondot az alapanyagok kimérése. De szerintem a mai mérőpoharakon már nem csak a ml van feltüntetve. Ha nem haragszotok, nem váltottam át a mennyiségeket használhatóbbakra.

Hozzávalók:

2 3/4 bögre sima liszt

(2 ek cukor, én ezt kihagytam)

2 ek sütőpor

¼ bögre lenmagpehely (lenmag kávédarálón megőrölve)

1 ek só

1-1 kk szárított bazsalikom, kakukkfű

½ kk őrölt rozmaring

1/2 bögre napraforgómag

1 ek olíva olaj

350 ml sör

zsír a forma kikenéséhez

A sütőt elmelegítettem 190 °C-ra.

Először összekevertem a száraz hozzávalókat, majd hozzáadtam az olajat és végül a sört.

Belesimítottam a sütőformába és nagyjából 45 percig sütöttem. Mármint A Zuram, mert én addig másnapra izomlázat gyártottam magamnak a Margitszigeten.

Nagyon finom, fűszeres, ropogós, sajtkrémmel nagyon pazar.

Sörös hús, avagy kutyából nem lesz szalonna

Hazatérvén Csehországból nem sok minden fogadott a hűtőben, csak a szüleim által összerakott életmentő élelmiszer kosárka. Kétnapi meleg élelem mellett kaptunk fél kilónyi húst is. Volt még maradék knédlink, hagymánk, sörünk és igényünk valami cseh típusú ételre. (Lehet, hogy függők lettünk?)

Az alapanyagokhoz találtam egy receptet a Kelet-Európai Szakácskönyvben, egyszerűen csak sörös hús néven. Mivel nagyon szeretem ezt a könyvet, bíztam a recept sikerében.

Nem egy könnyed nyári étel, mégis jól esik. Viszont nem tudom, hogy a recept „hibája”-e vagy az enyém, a végén mégiscsak pörkölt lett sörrel. Nagyon finom „pörkölt”.

Íme a recept:

½ kg sertéshús

30 dkg hagyma

10 dkg zsír

2 tk pirospaprika

só, bors, őrölt kömény

3 ek zsemlemorzsa

1 üveg pilzeni típusú sör

A húst nagyobb kockákra vágtam, mint szoktam, olyan jó emberesekre. Aztán hozzáadtam a pirospaprikát, és jól összedolgoztam, hogy mindenhol befedje. A hagymát apróra vágtam és üvegesre pirítottam a felolvasztott zsíron. Ezután beleforgattam a húst és 5 percig pároltam. Sóztam, borsoztam, és rászórtam az őrölt köményt. Felöntöttem a sör felével és lefedve, nagyon lassú tűzön ¾ órát pároltam. Beletettem a zsemlemorzsát és a maradék sör felét. (Végül nem tettem bele az összes sört, mert nagyon híg lett volna.) Még negyed óráig főztem fedő nélkül.

Knédlivel ettük.

Nekem nagyon bejött, bár azért még keresem Csehország ízeit…

VKF! 41. Mézes-sörös csirkemell

A múltkori VKF-ről lecsúsztam és a blogom is elég friss volt még. Én meg bátortalan és időhiányos, úgyhogy abból a körből kimaradtam. Viszont úgy döntöttem, a mostani fordulót megpróbálom teljesíteni és valami újítással előállni. Mézi, a 41. VKF! háziasszonya (logikus módon) mézes, nem szokványos recepteket vár. A VKF! kezdeményezésről itt lehet olvasni. A mostaniról pedig itt.

Valahogy elsőre beugrott egy mézes alkoholban pácolt élőlény. Bort kortyolgatván mégis a sör mellett döntöttem. Gyorsan rá is kerestem, van-e ilyen recept. Rosszabbra számítottam, alig volt valami. Ez jó kezdetnek tűnt. A „nagyok” oldalait olvasgatva próbáltam ötleteket meríteni és végül összeállt a kép a fejemben. Csirkemell, méz, fűszerek, és citromos sör, hogy könnyed legyen.

Hozzávalók:

1 db csirkemellfilé

2 ek méz

2 dl citromos Gösser (a maradék a szakácsot illeti :)

½ kk friss kakukkfű

1 kis ág rozmaring

só, bors

olívaolaj a sütéshez

Először lassú tűzön felolvasztottam a mézet és beletettem a kakukkfüvet és a rozmaringot. Pár percig főztem, hogy a méz kicsit átvegye a fűszerek aromáját. Majd kikapcsoltam alatta a gázt és állni hagytam, amíg előkészítettem a húst. A csirkemellet megmostam, megtisztítottam és felszeleteltem, végül egy picit kiklopfoltam, de csak úgy finoman, hogy ne legyen hártyavékony. A szeleteket besóztam és borsoztam, majd mindkét felüket megkentem a fűszeres mézzel. Jól záródó edénybe tettem és leöntöttem a sörrel. Lezárva 1 napig érleltem. Másnap kevés olajon, grillserpenyőben kisütöttem a szeleteket. A maradék pácléből pedig mártást készítettem.

A mártáshoz egy kevés páclevet és egy evőkanál lisztet csomómentesen elkevertem és feltettem főni. Majd ahogy sűrűsödött, folyamatosan öntöttem hozzá a maradék levet. Egy kicsit öntöttem a serpenyőben maradt sült hús levéből is, hogy ne legyen olyan fakó. Reszeltem bele egy csipet citromhéjat, kicsit megsóztam és állandóan kevergetve besűrítettem.

Nagyon kíváncsi voltam a végeredményre. A hús nagyon megpuhult a pácban (én inkább a száraz húsokat szeretem), és inkább csak hordozója lett az ízeknek. Jól érződött a fűszeres méz és a citromos aroma. A sör csak annyira érződött, mint amennyire a citromos Gösserben lehet érezni. Olyan kis könnyed dolog kerekedett belőle. A mártás viszont annál karakteresebb lett. Mézes-karamelles, rozmaringos, enyhén citromos.

Most már bevallhatom, nem nagyon szoktak sikerülni a saját szülemények, de mivel ennek voltak már előzményei, bíztam a jó végeredményben. Azért azt elraktározom, hogy a méz igen szereti a rozmaringot.

Ajánlom kipróbálásra.

Ettetek már mézes-sörös csirkét?