Megint ezek a csehek

Sajnálom. Lehet, unalmas már nektek. Mi nem tudjuk megunni. Újra és újra Csehország. (A szomszéd kertje mindig zöldebb…)

És valószínűleg sosem fogjuk megunni, hogy már megint sült csülköt kell ennünk, knédlivel, vagy kacsát lilakáposztával, a jobbnál jobb szöttyös-káposztás-knédlis húsokról már nem is beszélve. Ahol nem lutri beülni bárhová enni és ahol minden sarkon sörfőzdébe botlunk. És ahol már kacérkodtam a gondolattal, hogy édesvízi halat egyek!

Most csak pár napra ugrottunk ki, hogy felfedezzük az ország délnyugati csücskét. Nevezhetjük szezonnyitó bemelegítésnek is. Már említettem, hogy szeretjük bepakolni fél életünket a kék csodába, ahol a konyhánk egy kosárkába belefér. Most sem volt ez másként.

Az utazás gasztronómiai vonatkozásait tekintve (is) ismét gazdagabbak lettünk néhány tapasztalattal. És remélhetőleg a főzési kedvem is visszatér, aminek a hiánya az utóbbi időben a hallgatásomat okozta.

A jó idő igencsak kedvezett a grillezésnek és hirtelen ötlettől vezérelve rácsra dobtuk a pár napja a hűtőben pihenő és lassan elindulni vágyó hermelínünket. Nem újdonság, mások is biztosan szoktak camembert grillezni, nekünk mégis nagy élmény volt. A kérge szépen megsült, belül szétolvadt, a paprikás kéreg pedig egy-egy falatnál csípős meglepetéseket okozott.

Kóstoltam végre krumplis knédlit, amit remélhetőleg hamarosan itthon is reprodukálok majd.

Érdekes élmény volt a svíčková, azaz marhabélszín tejszínes mártásban (a Sercsecsen bővebben is olvashattok róla). Amint a bejegyzés megjelent a Sercsecs oldalán, már kaptam is a „…és ilyet mikor csinálsz?” igen nyomatékos kérdést. Most már biztos, hogy hamarosan. Jól is néz ki, de annál finomabb. Bár az áfonyadzsemet még össze tudtam passzítani a mártással és a hússal, de a tetejére nyomott tejszínhabbal már nem tudtam mit kezdeni. Na, nem lehet minden tökéletes a paradicsomban sem…

Sült csülök, igen-igen, ezt is szeretném reprodukálni. Bár itthoni disznóból nehéz lesz. Nem hiszem, hogy cseh kollégáikkal ellentétben az itthoniak malátát valaha is látottak/látnak. (Egyszer volt szerencsénk végignézni, ahogy egy helyi lakos beparkolt a Černa Hora sörgyár oldalába és utánfutóját teleengedték a sörgyártás melléktermékével, az illatos malátával. Hát igen. Semmi nem veszhet kárba)…Na de visszatérve a sült csülökhöz: spenótmártást és knédlit körítettek mellé. Jól illettek egymáshoz, bár nem gondoltam volna, hogy ennyire.

A kevesebb nap, kevesebb gasztro-élmény. Legyen most ennyi. A sörökről is szívesen beszámolnék, de az kevésbé lehet érdekes számotokra.

Ismét csak azt tudom mondani: Prágán kívül is van élet! (Mások szerint is :)

A Blogger nyaral...

Sűrű elnézést a Kedves Olvasótól, hogy nem jelentettem be előre elutazásomat, de annyira zsúfolt lett az indulás, hogy még útitervet sem volt időnk készíteni. Persze azért úti cél volt. A finom sörök, a kvargli és a knédli hazája. Igen, Csehország keresztbe kasul!

A nyaralás élménybeszámolója egy másik blog témája lenne, de arra gondoltam az körutazás gasztronómiai élményeit szívesen megosztom. Vannak szép, jó leírások a cseh konyháról, én sajnos nem nagyon mélyedtem el benne. Bevallom elakadtam a „szöttyös hús káposztával, knédlivel”-nél. (Hazafelé vettem is knédlipárolásra alkalmas kézikészüléket.)

Sajnálatomra, arra a megállapításra jutottam, hogy magyar sört a kézművesen kívül már nem nagyon szándékozom fogyasztani, mert ennyi pénzért ilyen minőséget adni, ezt enyhén rablásnak tartom. Nem gondolom, hogy sznob dolog. Felteszem a kérdést, miért tudok 200-300 Forintnak megfelelő helyi pénzért nagyon jó minőségű sört inni? És nem a lerészegedés kedvéért, hanem mert egy élmény. Mint itthon borozni.

Kempingezési lázamról a szüleim tehetnek. Elég kicsike korom óta, nyaranta bepakoltuk a Dacia-t, tele sátorral, hűtőládával, porlevessel és címke nélküli konzervekkel. Jugoszlávia, tengerpart.

Ma sincs ez másképp. Na jó, egy kicsit más, de az érzés ugyanaz. Fél életünket bepakoltuk a VW típusú kisbuszunkba és irány az ég alja.

Kaját nem nagyon vittünk magunkkal, csak a szárazárut, az alap élelmiszereket. Arra gondoltam, inkább a helyiből vásárolunk majd és improvizálok. Éltemben először nem okozott gondot hosszabb ideig, receptek nélkül élni. Azért úgy látszik ragadt rám valami a konyhában a zsíron kívül. Sokat tanultam a bloggertársak írásaiból :)

A kis mobilkonyhában megvolt minden, ami elengedhetetlen a főzéshez. Kések, edények, serpenyő, keverőtál, vágódeszkák, fűszeres dobozka, mini tűzhely és zsebgrill.

Olyan fenomenális világmegváltó főzéseket nem rendeztünk, de alapanyag híján és alapanyagbőségben azért születtek érdekes kreálmányok. Ilyen volt pl. a vajjal készült minimál paprikás krumpli (szalonna híján), vagy a tojásrántottás bundáskenyér (tojás és szikkadt kenyér bőségben).

A mini grillünk sem pihent, amikor tehettük, sütögettünk rajta. Tíz centi magas, 25x25 cm-es szerkezet, kevés euróért vettük tavaly nyáron. Nagyon hálás darab, összecsukható, kis helyen elfér. Az az érzésem, változatosabban ettünk, mint itthon az utóbbi időben.

Elég gyakran ettünk étteremben is, mert megengedhettük magunknak. Nem azért, mert dögre keressük magunkat itthon, hanem mert 1000 Ft per fő alatt megúsztuk egy jó evéssel és egy sörrel. Ha sikerült ebédidőben érkezni, menüt ettünk a helyiekkel vegyülve. Én leginkább a knédlis gulyást (más mint nálunk), és a káposztás, sült húsos változatot kedveltem. Sajtból legalább háromféle hűsölt mindig a hűtőládában, és B-vitaminból sem szenvedtünk hiányt.

Kóstoltam hajdinás, krumplis, húsos valach ősi ételt is.

Jičín-ben belefutottunk egy tejautomatába :)

A legnagyobb élmény helyszíne a Pivovarska Bašta, a 295-ös úton Vrchlabí északi szélén. Cseh viszonylatban kicsit drága, de hazai viszonylatban még mindig csak egy rántott hús hipós rizzsel árkategória. Itt ettem a legfinomabb gulyást knédlivel és hihetetlenül finom mézes sört választottam hozzá. Az étterem és hotel egy mini sörfődzéhez tartozik. Igen jó kombináció szerintem.

A szerzett alapanyagokból és új receptekkel biztosan jelentkezem még. Várható rántott kvargli és mindenféle knédlis és sörös étel.

Új energiákkal feltöltve, tele ötletekkel és lelkesedéssel térek vissza a konyhába és a spájzba.

És a legfontosabb tanulság: Csehországban van élet Prágán kívül is! Tessék kipróbálni!

Ti szoktatok kempingezni?