Na nem kell megijedni, nem rosszullét miatt következett be ez az esemény. Csak hát úgy alakult, hogy megsétáltattam az ebédemet, mert az ebédidő már nem a munkahelyemen ért. Persze tegnap késő este álltam neki, hogy másnapra legyen mit ennem. Nem kellett volna, elkészíthettem volna ma frissen is, amikor hazaérek. De ezeken a kis bosszantásokon már átsiklok. Igazából, ha belegondolok, csupa ilyen helyzettel áld meg mostanság az élet. Fölösleges munkák, amibe sok energiát fektettem, dolgok, amiket megcsináltam, de ráértek volna később is. Aminek a legjobban örülök, hogy ezek valamiért nem bosszantanak fel, csak vannak. Elfogadom, de ez nem valami mesterkélt erőltetett dolog, úgy érzem szívből jön. Inkább másra fordítom a bosszankodásra szánt energiát. Autodidakta buddhista lettem?
Úgyhogy most nagy lelki nyugalommal számolok be a mai finom ebédemről.
Tegnap a nagy meleg miatt rám tört a nosztalgia és szívesen ettem volna valamit keletről. Már hetek óta készülök a tabouleh-re (mostantól csak tabulének fogom hívni), erre a bulgúr alapú sok petrezselyemmel és mentával készülő salátára. Megvolt hozzá minden (a mentát kivéve), már csak receptet kellett keresnem. Végül Toma receptjére esett a választásom. Jó döntés volt. A mélyhűtőben még pihent egy kis darált hús, amiből a 100 legjobb török recept c. könyvecskéből néztem valami felhasználási módot, amit törökös húsrudacskának neveztem el. Úgy éreztem a joghurt jól összehozza majd a tabulét és a húsokat. Toma tabouleh receptje itt található. Én pedig így készítettem:
Hozzávalók egy főre:
50 g bulgur (férfias adag 70 g)
nagyjából ½ cs petrezselyem
¼ fej hagyma
1 db kisebb paradicsom
½ citrom leve
35 ml olívaolaj
só, bors, chili, pár szem koriander mag
A bulgurt most nem főztem, hanem csak beáztattam háromszoros mennyiségű vízbe, ¾ órára.
A petrezselymet és a hagymát apróra vágtam, a paradicsomot kisebb kockákra. A hagymát picit megsóztam, hogy az ereje kimenjen, de az íze megmaradjon. Egy pici üvegbe 1/3:2/3 arányban öntöttem a citromlevet és az olívaolajat. Megszórtam sóval, chiliporral és a mozsárban összetört korianderrel és borssal. Végül a zárt üvegecske tartalmát alaposan összeráztam.
A bulgúrról leöntöttem a vizet, és salátástálba tettem. Hozzáadtam a paradicsomot, hagymát, petrezselymet és jól összekevertem. Végül Toma utasítása szerint először csak az öntet felét öntöttem a salátára, majd apránként adtam hozzá a többit, amíg jónak nem találtam az ízét. Mivel még sosem ettem, nem tudtam, milyennek kellene lennie, így hát addig kevergettem és öntögettem, amíg szerintem jó nem lett. Dobozkába zártam és másnapig hűtőbe tettem. Nekem jobban ízlett, hogy állt egy kicsit, meg a bulgúr sem volt olyan al dente.
Hozzávalók a húsrudacskákhoz 10 db-hoz:
250 g darálthús
petrezselyem
100 g hagyma apróra vágva
só, bors
1 kk friss kakukkfű
1 kk őrölt fahéj (igen, nem elírás)
kicsi fűszerpaprika
4 ek olívaolaj
A hozzávalókat összekevertem és kicsit állni hagytam. Nagyjából negyed órát. Aztán vizes kézzel 10 rudacskát formáltam és mindegyiket megkentem olívaolajjal. Forró serpenyőben, nagy lángon sütöttem ki őket, sütés közben folyamatosan forgatva.
A tobulé olyan, amilyenre számítottam, és a hagyma sózása miatt nem lett büdös hagyma szagom. Másik dolog, amire már máskor is gondoltam, hogy ha pici citromlével megöntözöm a nyers hagymát, nem égeti a gyomrot. Ez most is bebizonyosodott. Persze nem bizonyított, hogy a só vagy a citromlé okozta :)
Nagyon ízletes saláta, mentával biztosan jobb, de nekem most petrezselyem hiányom volt. Most megkaptam. És bár a petrezselyem és a kakukkfű is nagyon erős fűszerek, a húsban mégis a fahéj dominált. Imádtam.
Nagyon hangulatos kis ebéd volt, bár éppen akkor szakadt le az ég alja. De nem akadályozott meg benne, hogy kicsit ne a negyediken egy kis konyhában érezzem magam, hanem valahol messze, a távoli keleten a forróságban.
