Sajtos chilis kukoricaleves

Ez a leves még abból az időből van, amikor még utoljára lehetett venni csöves kukoricát a piacon. De fagyasztott, vagy konzerv változatból is elkészíthető. Én nagyon szeretem, főleg sajttal. Így a hidegebb időben bátrabban teszek bele chilit, hogy kicsit jobban felmelegítsen. Az eredeti recept itt olvasható németül.

Hozzávalók:

400 g kukorica (konzerv vagy mélyhűtött)

1 nagyobb fej hagyma

2 gerezd fokhagyma

100 g erősebb ízű sajt (pl. cheddar) lereszelve

50 ml tej

500 ml zöldségleves (akár kockából is)

100 ml tejszín (elhagyható)

2 ek olaj

só, bors, chili (esetleg erős pista)

ropogtatnivaló pattogatott kukorica a tetejére

Az olajon alacsony lángon, állandóan kevergetve üvegesre pirítottam a hagymát.

Ezután beletettem az áttört fokhagymát, fél percig kevergettem, majd felöntöttem a tejjel és pár percig még főztem.

Beletettem a kukoricát, felöntöttem a zöldséglevessel, és addig főztem, amíg a kukorica megpuhult (én még csőről levágott friss szemekből főztem).

Végül beletettem a reszelt sajtot (itt mehet bele a tejszín is), sóval, borssal, chilivel ízesítettem. Bár az eredeti recept úgy szól, hogy turmixoljuk le a levest, én nem tettem, mert eddig még sosem sikerült igazán krémesre. Inkább hagytam egyben a szemeket.

Gazpacho

Gondoltam felkészülök a mára beígért rettentő kánikulára, de szerencsére itt ma megúsztuk. Hideg levessel vérteztem fel magam. Gazpachoval. Gyakorlatilag nyers zöldségleves (turmix), de igen jó hűsítő hatása van. Ha viszont gazpacho, eszembe jutott, hogy összedobhatnék egy paellat is. Igen spanyol nap. Lustálkodással, főzőcskével, délutáni sziesztával, és minden más holnapra halasztásával. Persze ennek kicsit ellentmond, hogy reggel hétkor már pizsamában kevertem a churros tésztát, hogy legyen mit majszolni a második kávé mellé. De azt hiszem így lett teljes egy spanyolos nap :)

Visszatérve a bejegyzés tárgyához, a leves összetevői általában azonosak, az arányokban lehetnek eltérések. Két receptből gyúrtam össze ezt a változatot (Gordon Ramsay és Spain Recipes). Nekem nagyon ízlett, eléggé emlékeztetett a sopszka salátára, ami nem csoda, hiszen az összetevői ugyanazok.

Hozzávalók 4 személyre:

½ kígyóuborka

1 kápia paprika vagy fél piros pritamin

1 tv paprika vagy fél zöld pritamin

½ kg paradicsom

1 gerezd fokhagyma

1 kicsi lila hagyma vagy 1 szál újhagyma ízlés szerint

35-40 g kenyér

1 ek cherryecet vagy fehérbor ecet

só, bors

2-3 ek olíva olaj

Az uborkát, paprikákat, paradicsomot, lila hagymát és kenyeret felkockáztam, majd az áttört fokhagymával, ecettel, sóval, borssal és 2 evőkanál olívaolajjal egy jól záródó edénybe tettem. Kézzel összekevertem, alaposan összenyomkodtam, majd szorosan rázártam a tetejét és a hűtőbe tettem éjszakára.

Másnap átkevertem, összeturmixoltam, majd tésztaszűrőn átpasszíroztam, hogy a nagyobb paprikahéj darabok fennakadjanak. Mégegyszer megkóstoltam, hogy elég sós, borsos, ecetes-e és kész is volt.

A bejegyzést szeretettel ajánlom Emesének és Ácinak :)

Vegyes gyümölcsleves hidegen

Van már egy hasonló leves a blogon, de most kicsit egyszerűbben készítettem el, és többféle gyümölccsel. Volt itthon egy kis meggy, cseresznye, őszi- és sárgabarack, és egy kissé fonnyadt, árválkodó alma. Előző este készítettem el, így másnap ebédre szuperül behűlt és összeértek az ízek. A nyers baracktól, kicsit frissebb lett az íze.

Hozzávalók 4 személyre:

1 marék meggy és cseresznye vegyesen, kimagozva

4+2 db sárgabarack (hámozva) kimagozva

1 db őszibarack (hámozva) kimagozva

1 db alma hámozva, kimagozva

4 db szegfűszeg

egy kb. 5 cm-es fahéjrúd

750 ml víz

4-5 ek cukor

1-2 ek méz

1 tk keményítő

1 dl hideg tej

Először félbevágtam a meggyeket, cseresznyéket, plusz a barackokat és az almát felkockáztam.

A gyümölcsöket a fűszerekkel, cukorral és vízzel lassú tűzön feltettem főni. Miközben főtt a leves, csomómentesre kevertem a tejet és a keményítőt és leturmixoltam a levesből kihagyott két sárgabarackot.

Amikor a leves megfőtt (az alma is megpuhult), belecsorgattam a keményítős keveréket és besűrítettem vele a levest. Miután levettem a tűzről, átszűrve beleöntöttem a leturmixolt barackot, majd amikor már langyosra hűlt, a mézet is. Amikor teljesen kihűlt, betettem a hűtőbe, hogy még jobban összeérjenek az ízek.

Csípős savanyú leves

Régóta áhítoztunk az otthoni "kínai levesre". Tudom, hogy nem egy nagy összeg az étteremben, és otthon sosem lesz olyan, mint a kínainál, de csak azért is nekiálltunk. Sok receptet megnéztem és 3 szerencséset ki is választottam kipróbálásra. Jöjjön az első (itt látható az eredeti videó). Bár igyekeztem mindent követni, azért egy picit másképp csináltam. A főzési folyamat gyorsan megvan, viszont előtte a szeletelgetés, meg utána a mosogatás már időigényesebb. Időt, idegeskedést, kapkodást lehet megspórolni, ha átgondoljuk a főzési folyamatot és mindent odakészítünk, hogy ne legyen stressz az alatt a 3 perc főzés alatt. Mert szerintem nem volt több.

Hozzávalók 4 bőséges adaghoz:

4-5 db szárított fafül gomba 20-30 percre vízbe áztatva

hús előkészítése:

70 g hús felcsíkozva

1 csipet só

¼ tk fokhagymapor

¼ tk őrölt fehér bors

1 ek víz

1 ek keményítő

1 tk növényi olaj

A csíkokra vágott húst tálba tettem, majd fűszereztem és 1 ek vízzel elkevertem. Ezután hozzáadtam a keményítőt és a növényi olajat és alaposan összedolgoztam.

Zöldségek, tofu:

2 kisebb fej csiperke szeletelve

1 (kicsi női) ökölnyi fehér káposzta vékonyra felcsíkozva

1 db répa (kb. 15 cm) 5 cm hosszú, vékony csíkokra vágva (zsülienre)

1 szál újhagyma felkarikázva

a kiázott fafülgombák felcsíkozva

120 g tofu felkockázva

A leveshez:

½ db csirkeleves kocka (vagy 1 ek csirkepor)

1 tk só

4 tk cukor

¼ tk fehér bors

1-2 tk csípős fokhagymás chili szósz (Sriracha)

2 tk szójaszósz

2 ek keményítő 2 ek vízzel elkeverve

1 l forró víz

1 db felvert tojás

1 tk szezám olaj

4 ek rizsecet (5%)

Először a wokban megpirítottam a húst, majd felöntöttem a forró vízzel, beletettem a leveskockát és 1-2 percig főztem, amíg puha lett. Majd beletettem az újhagyma kivételével a zöldségeket, a sót, cukrot, borsot, chili szószt és szójaszószt. Belekevertem a keményítős vizet és alaposan átkevertem, amíg felvette a végleges állagot (már nem sűrűsödött tovább), majd lekapcsoltam a wok alatt a lángot. Spirál alakban belecsorgattam a felvert tojást, és beletettem az újhagymát és a tofut, majd ismét alágyújtottam és toló mozdulatokkal „elkevertem” a tojást, hogy szálakat húzzon. Amikor a tojás is megfőtt, lekapcsoltam a lángot és belekevertem a szezám olajat, végül az ecetet.

Ízlés kérdése, kinek hogyan ízlik, nálunk volt némi nézeteltérés az ecetet illetően, de a végén beadtam a derekam és tényleg kellett bele annyi. Igen tartalmas, melengető leves. Érdemes kipróbálni. (Csak úgy megjegyzem, hogy munkamegosztással fele annyi idő elkészíteni :)

Gombás krumpli leves

Gyorsan elkészíthető, tartalmas leves kevés hússal, sok ízzel. Az eredeti recepteket egy cseh gasztronómiai szóróanyagban találtam, és ezekből ollóztam össze a saját változatomat.

Hozzávalók:

kb. 70-80 g kolozsvári szalonna, vagy zsíros füstölt hús (pl. tarja, comb) (én vegyesen használtam, mert mindegyikből volt egy-egy kis darabka)

1 kk zsír

1 fej hagyma felkockázva

1 gerezd fokhagyma áttörve

kb. 15 dkg krumpli, hámozva felkockázva (kb. 1,5 x 1,5 cm)

kb. 20 dkg gomba (barna csiperke, laska vegyesen), tisztítva, szeletelve

½ répa, kisebb kockára vágva

½ petrezselyem gyökér kisebb kockára vágva

só, bors, egy csipet köménymag, majoranna, petrezselyem

1 csapott ek liszt

750 ml zöldségalaplé

3-4 ek tejföl

Először egy lábosban felolvasztottam a zsírt, majd megpirítottam benne a szalonnát és a húst. Amikor megpirult, kiszedtem egy kistányérra, majd a visszamaradt zsíron 4-5 percig együtt pirítottam a hagymát, krumplit, gombát és a répákat. Amikor kicsit puhultak, megfűszereztem őket és még pár percig pirítottam az egészet. Ezután megszórtam az áttört fokhagymával és a liszttel, átkevertem, majd felöntöttem a forró alaplé egyharmadával (így a liszt csomómentesen fog elkeveredni a levesben). Végül felöntöttem a maradék lével, beletettem a megpirított húst és szalonnát, és fedő alatt, alacsony lángon addig főztem, amíg minden hozzávaló megpuhult. A végén kikapcsoltam alatta a lángot és elkevertem benne a tejfölt. Ha még szükség van sóra, borsra, ki lehet igazítani az ízeket.

Vöröslencse leves

Hivatalosan török vöröslencse leves, de ezt már nem merem leírni, mert valaki biztosan tud autentikusabb receptet. Úgyhogy maradok a vöröslencse levesnél.

Még a hirtelen bejött hideg időben készült, mert rájöttem, a leves gyorsan megvan, jóllakat és melegít. Ez a leves, meg pláne: a vöröslencse gyorsabban megfő, mint zöld barátja, csípős, fűszeres, és nem utolsó sorban szép narancssárga :)

Az eredeti receptből elhagytam a mentát (hűtő hatása miatt), és több csilit tettem bele.

Hozzávalók:

20 dkg vöröslencse megmosva

1 fej vöröshagyma apróra vágva

1 közepes krumpli meghámozva, felkockázva

1 ek édes paprikakrém

1 ek paradicsompüré

1 csapott tk római kömény

só, bors, csili

2-3 ek olaj

½ l zöldségleves (lehet kockából is)

Az edényben felforrósítottam az olajat, majd üvegesre pirítottam rajta a hagymát. Amikor megpuhult, rászórtam a római köményt és pár másodpercig kevergettem. Azután hozzáadtam a paprikakrémet, paradicsomkrémet, majd belekevertem a lencsét és a krumplit. Kicsit hagytam párolódni, végül felöntöttem a zöldséglevessel, felforraltam, és takaréklángon, fedő alatt puhára főztem. Ezután összeturmixoltam, sóztam, borsoztam és megszórtam egy kis csilivel. Ha túl sűrű lenne, fel lehet engedni egy kis vízzel.

Fűszeres, melengető leves a hideg napokra.

Fűszeres szilvaleves

Szilvaszezon van, én meg annyi mindent szeretnék főzni belőle egyszerre. Első körben a levest érte a megtiszteltetés, hogy az idei első szilva belekerüljön (szegény gombóc holtversenyben második lett). Szokás szerint több receptet kombináltam, aztán mentem a saját fejem után. Nagyon egyszerű megfőzni, úgyhogy érdemes nekifutni. Színe is, íze is egy kicsit az őszbe hajlik már.

Hozzávalók:

4 ek barnacukor

40 dkg szilva

1 kk mézeskalács fűszerkeverék

tej, tejszín ízlés szerint

2-3 ek méz az édesítéshez

rum az ízesítéshez (elhagyható)

A szilvát megmostam, kimagoztam, félbe vágtam. A cukrot óvatosan, türelmesen megolvasztottam, majd felöntöttem annyi (kb. 1 dl) forró vízzel, hogy a karamell fel tudjon oldódni benne. Ezután beleszórtam a fűszerkeveréket, a felezett szilvákat és felöntöttem annyi forró vízzel, hogy éppen ellepje. Lefedve, lassú tűzön addig főztem, amíg a szilva megpuhult.

Ezután nagyjából összeturmixoltam, de azért még hagytam benne nagyobb szilvadarabokat (kb. a ¾-t turmixoltam le). Felöntöttem egy kis tejjel és tejszínnel, hogy hígabb és tartalmasabb legyen, végül mézzel édesítettem. Én egy pici rumot is löttyintettem bele, mert szerintem a szilva rummal az igazi.

A színénél már csak az íze menőbb :)

Karfiolleves, nagyon másképp

Már hetek óta egy jó karfiollevesre ácsingózom, de csak tegnap sikerült megfelelő példányt találnom a piacon, ami szerény kis életét egy jó levesben végezheti. A hagyományos, magyaros változatot már untam kicsit és eszembe jutott, hogy Jamienek van egy jó receptje. Mivel rég látott vendég vagyok a konyhában, nem volt elég ennyi, valahogy ki kellett élnem a hetek óta elnyomott főzős kreativkodásomat. Ez született belőle:

Hozzávalók 4 személyre:

40 dkg karfiol, lehetőleg zöldjével együtt

2-3 szelet bacon vagy hasonló mennyiségű császárszalonna

2 ek olívaolaj

1 fej hagyma

1 duci gerezd fokhagyma

1 zöldségleveskocka

½ tk mustár (én magos dijonit használtam)

¼ kk erős vagy enyhe curry, de el is hagyható

só, bors

a tálaláshoz:

reszelt sajt

chili olaj (elhagyható)

csipet pirospaprika

Először előkészítettem a karfiolt: leszedtem a külső leveleket, amiből a szebbeket, zsengébbeket 2-3 darabba vágtam, a rózsákat levágtam a torzsáról és fél centi vastag szeletekre vágtam, a torzsa zsenge részét is felszeleteltem.

A szalonnát csíkokra, a hagymát nagyobb kockákra, a fokhagymát szeletekre vágtam. Közben a vízforralóban vizet forraltam.

A felforrósított olívaolajon megfuttattam a szalonnát, majd kiszedtem és betettem helyette a hagymát, amit üvegesre pirítottam. Amikor megpirult, rádobtam a karfiolt, pár percig erős lángon pirítottam, majd beletettem a leveskockát, a felszeletelt fokhagymát és annyi forró vizet, ami ellepi. Amikor újra felforrt, takarékra vettem alatta a lángot és fedő alatt nagyjából 10 percig főztem, amíg a karfiol megpuhult. Ezután levettem a tűzről, kihalásztam belőle a karfiolleveleket, majd botmixerrel pürésítettem, végül belekevertem a mustárt, curryt, visszatettem a szalonnát, leveleket, sóztam, borsoztam.

A tányérban locsoltam rá pár csepp chili olajat, és megszórtam jó adag reszelt sajttal és egy pici pirospaprikával.

Úgy éreztem magam, mint a főzős műsorokban a szakácsok, akik mindig úgy el vannak ájulva, amikor megkóstolják a végeredményt (vagyis el vannak ájulva maguktól) :) Finom selymes, enyhén csípős leves. A zöld levelek mind ízben mind látványban nagyon feldobják, a szalonnától pedig kicsit tartalmasabb lesz az egész.

Jó étvágyat!

Hűsítő meggyleves

Már nem is emlékszem hogyan, de túléltem ezt a pár nap kánikulát. Na jó azért arra emlékszem, hogy a kristálytiszta Balatonban hűsöltem, meg arra is, hogy ez a leves is segített átvészelni a dolgot. Nem tudom miért, de nagyon nehezen viselem a meleget. Talán mert téli gyerek vagyok.

Az előbbi okból kifolyólag ilyenkor este 10 után állok neki főzni, minimális hő felhasználásával és idén végre annak is utánaolvastam, hogy mely ételek bírnak hűtő hatással. Mit érdemes ebben a nagy melegben enni. Abszolút nem meglepő, hogy ezek az idénygyümölcsök, vagy pl. ide tartoznak a leveles zöldségek, a brokkoli, padlizsán, paradicsom, paprika, uborka, stb. Ilyenkor eszem citrusféléket, gabonák közül bulgurt, barna rizst és kölest és ilyenkor csúszik legjobban a joghurt, vagy a kovászos uborka (meg a sör). Savanyú és keserű.

Hogy a savanyú kategóriát gyarapítsam, itt van ez a saját fejlesztésű meggyleves. Alapvetően tejszín nélkül készítem. Egyrészt nem annyira szép látvány, amikor a savas meggyleves kicsapja a tejszínt, másrészt így könnyebben emészthető.

Hozzávalók:

500 g meggy

750 ml víz

3 ek barnacukor

4-5 db szegfűszeg

½ rúd fahéj

2-3 karika narancs

½ narancs leve

a tálaláshoz tejszín vagy tejszínhab

Az eljárás ugyanaz, mint a hideg gyümölcslevesnél. A cukrot, fűszereket és a narancsot feltettem főni a vízzel. Közben megmostam és kimagoztam a meggyet. Amikor a lé felforrt, 5 percig főztem, majd levettem a tűzről és 5 percig hagytam állni, hogy a fűszerek kioldódjanak. Ezután átszűrtem/kihalásztam belőle a fűszereket és a narancskarikákat, a levet pedig visszatettem a tűzre. Beletettem a meggyet és addig főztem, amíg a gyümölcs megpuhult (ez szintén kb. 5 perc). Amikor elkészült, belemerítettem párszor a merülőmixert, hogy intenzívebb íze legyen, és belefacsartam fél narancs levét. Végül a lábost hideg vízbe állítottam, hogy a leves gyorsan lehűljön és minél előbb be tudjam tenni a hűtőbe.

Kellemesen fűszeres, nagyon gyümölcsös hűsítő leves. Kis tejszínhabbal vagy csak sima tejszínnel lehet flancolni. Jó hűsölést :)

Sajtos cukkini leves

Bár lassan vége a cukkini szezonnak, talán még nem késő megosztani ezt a fűszeres, sajtos levest.

Mint az lenni szokott így a hét vége felé, már csak néhány magányos zöldség árválkodott a hűtőben. Köztük a cukkini is. Mivel levest ritkán főzök, arra gondoltam, kipróbálom a cukkinilevest. A recept egyszerű, könnyű elkészíteni.

Hozzávalók:

1 közepes cukkini

½ l csirke alaplé (lehet leveskockából is)

½ kk kakukkfű

2 púpos ek friss sajtkrém

1 tk apróra vágott friss bazsalikom

1 gerezd fokhagyma

só, bors, cukor

1 ek zabpehelyliszt a sűrítéshez

A cukkinit felkockáztam és a 4-be vágott fokhagymával és kakukkfűvel együtt puhára főztem az alaplében. Majd beletettem a sajtot és összeturmixoltam. Ezután jött hozzá a bazsalikom, sóztam, borsoztam és tettem bele egy csipetnyi cukrot. Aztán egyenletesen elkevertem benne a lisztet. Végül lassan felforraltam. És kész is. Ha nem elég sajtos, lehet még reszelni hozzá sajtot, bár az már cukkinis sajtleves lenne.

Mogyoróvajas sütőtökleves

...vagy nevezhetnénk inkább sütőtökös mogyoróvaj levesnek is.

Még Karácsony előtt vettem egy kisebb sütőtököt, és csak most sikerült eljutni odáig, hogy felhasználjam valamire. Kicsit féltem, amikor kettévágtam, hogy milyen biológiai fegyver vár majd odabent, de szerencsére fölöslegesen aggódtam, mert teljesen jól átvészelte ezt a röpke 3 hónapot. Ha már ilyen jól álltam tökkel, télies levest gondoltam főzni az egyik feléből.

Mivel már a receptet végigolvasva is elég töménynek tűnt, csak kisebb adagot főztem belőle. Bár nagyon finom, igen laktató és intenzív ízű. Eszembe nem jutott volna levesbe mogyoróvajat tenni, de határozottan jól összeillenek a sütőtökkel.

A recept a River Cottage minden napra c. könyvből származik (eredeti itt angolul). Ez a fél adag 4 személynek elegendő.

Hozzávalók:

½ kg sütőtök (hámozatlanul)

diónyi vaj

½ fej hagyma apróra vágva

½ kisebb chili

1 cm-es gyömbérdarab hámozva, lereszelve

1 gerezd fokhagyma lereszelve

½ l zöldségalaplé (most csaltam és kockából főztem)

100 g mogyoróvaj (még ez is soknak tűnik nekem, legközelebb úgy 75 g-nál megállnék)

½ zöld citrom leve

só, bors

a tálaláshoz koriander zöld, joghurt, pirított tökmag vagy dió

A tököt meghámoztam és 1 cm-es kockára vágtam. Egy lábosban felolvasztottam a vajat. Rátettem a hagymát, és üvegesre pirítottam. Azután beletettem a chilit, gyömbért, fokhagymát és pár percig pirítottam. Hozzáadtam a tököt, sóztam, borsoztam és addig sütöttem, kevergettem, amíg a tök elvesztette az élét. Végül ráöntöttem az alaplevet, felforraltam és addig főztem lassú tűzön, amíg megpuhult a tök. Egy kisebb tálban a mogyoróvajat simára kevertem pár kanál levessel. A levest leturmixoltam, és elkevertem benne a mogyoróvajat. Sóztam, borsoztam, és facsartam bele a zöld citrom levéből.

A joghurtot elfelejtettem rátenni ebédnél, koriander zöldet még nem tudtam venni, úgyhogy csak pirított dióval ettem. Nekem nagyon ízlett, de annyira intenzív az íze és annyira laktató, hogy második fogásnak legfeljebb fél adag desszerttel érdemes számolni.

Hagymaleves

Ismét egy csodálatosan egyszerű, ám annál finomabb leves.

Történt ugyanis, hogy lebetegedtem, és a szervezetem olyan dolgokat követelt, amiből az a kép rajzolódott ki, hogy hagymalevest kell ennem. Hagyma, fokhagyma, kakukkfű, bors csupa légút tisztító tulajdonsággal bír. De a készítés alatt jöttem rá, hogy nem is igazán a végeredmény gyógyít majd, hanem a folyamat. A hagyma pucolásával járó könnyfacsaró mellékhatásokat mindenki ismeri. A párolás során a fedőt felemelve felcsapódó fokhagymás kakukkfüves hagymagőz egy elég sokkoló fajtája az inhalálásnak. A maradék vírust, ami ezt túlélte, a forró leves biztosan kiűzte.

Elolvastam pár receptet, nagyjából ugyanazt írták, de ez volt a legegyszerűbb. Különösen tetszett benne, hogy magából a hagymából igyekszik kihozni a legtöbbet különböző eljárásokkal. Na nem kell bonyolult dolgokra gondolni, egyszerű párolás-pirítás-főzés kombinációról van szó. Se bor, se tejszín, semmi flanc. Érdemes igazi húslevest használni hozzá, ettől lesz jó tartalmas a leves.

Hozzávalók 2-3 személyre:

4 közepes fej hagyma

2 gerezd fokhagyma

pár ág kakukkfű

1 babérlevél

½ l húsleves

1-2 ek olívaolaj

1 diónyi vaj

só, bors, szerecsendió

A hagymát sűrű szipogások közepette felkarikáztam, a fokhagymát apróra vágtam. Egy teflon edényben olívaolajat melegítettem és lassú tűzön felolvasztottam benne a vajat. Rádobtam a hagymákat, kakukkfüvet és a babérlevelet és fedő alatt lassan, 15 percig pároltam. Közben párszor megkevertem. Ha kell, lehet alá önteni egy kevéske vizet. Ezután feltekertem a lángot, levettem a fedőt és a hagymát aranybarnára pirítottam. Felöntöttem a húslével és fedő alatt, lassan tovább főztem 20 percig. Végül picit megsóztam, borsoztam és tettem bele egy csipet őrölt szerecsendiót.

A jó öreg party grillben sajtot olvasztottam egy kenyérszeletre, ezt mártogattam a levesbe. Csodálatos, aranyszínű, illatos, édes, mégis fűszeres. Testnek, léleknek egyaránt gyógyír.

Bárányfelhőleves

Gyermekkorom definíciója szerint bárányfelhőlevesnek nevezünk minden olyan levest, amiben grízgaluska úszik. Eredetét tekintve a porlevesek csoportjába tartozott. Rengeteget kempingeztünk gyerekkoromban és javarészt konzerveken és zacskós levesen éltünk, amit borzasztóan szerettem. Mindközül legjobban a grízgombóc leves csúszott. Sajnos otthon sosem próbáltuk meg rekonstruálni ezt a remek levesbetétet (vagy nem voltunk elég kitartóak).

A tegnapi esküvői lakoma után nagyjából ma délutánra éheztem meg először, és akkor is inkább egy jó kis levesre vágytam. A mélyhűtőből kiolvasztottam egy húslevesnek vélt csomagot. Főztem volna hozzá a jó kis házi cérnametéltet, de nem főztem, mert megették a molyok. Semmi más nem kellett nekik a szekrényből, csak a házi tészta. Azért ezt megtiszteltetésnek veszem. Akkor támadt az a remek ötlete a Zuramnak, hogy csináljak hozzá grízgaluskát. Telefonos segítséggel elkértük a receptet, és második próbálkozásra már el is értük a kívánt minőséget. Ehhez kell majd az évek meg a rutin. Húsz év múlva már bekötött szemmel is menni fog…

A recept Erzsi nénitől származik, ezúton is nagyon hálás vagyok érte :)

Hozzávalók:

1 db tojás

3-3 és ½ ek búzadara, ez a tojás méretétől függ

A tojást és a grízt habverővel összekevertem (palacsintatésztánál sűrűbb kell legyen, de azért folyékony) és 20 percig állni hagytam. Addigra a gríz megszívta magát. Kiskanállal felhőket szaggattam a forró levesbe és fedő alatt lassú tűzön megfőztem. Az első kísérletnél feláldoztam egy leveskockát, abból főztem levest és abba szaggattam az akkor még nem jól eltalált állagú galuskákat. A második már tökéletes lett. Nem esett szét, nem lett kemény, olyan lett, amilyennek lennie kell. Igazi, otthon készült bárányfelhőlevesbe való.

Sajtos brokkoli leves

Leves régen volt már a blogon, és nekünk is kezdett hiányozni. Mert a leves jó. Pláne ha egy jó adag túrós mazsolás palacsinta követi.

Ez egy tíz perces leves, nagyjából. Jó, ha lapul a mélyhűtőben egy-két adag maradék átszűrt húsleves, sokkal gazdagabbá teszi a zöldségleveseket, krémleveseket.

Hozzávalók 2-3 főre:

kb. 20 dkg brokkoli, lehet mélyhűtött is

½ liter húsleves vagy zöldség alaplé, lehet kockából is

3-4 ek sajtkrém

só, bors, szerecsendió

reszelt sajt

A húslevest felolvasztottam, felforraltam, beletettem a kicsi rózsákra szedett brokkolit és 5 percig főztem fedő alatt, kis lángon. Aztán kikapcsoltam alatta a gázt. A brokkoli egyharmadát kiszedtem egy kis lével, és a sajtkrémet is hozzáadva összeturmixoltam, majd visszaöntöttem a levesbe. Összekevertem, sóztam, borsoztam, fűszereztem. Kis reszelt sajttal tálaltam. Pár szelet pirítós is elfér még mellé.

Közepesen tartalmas, ám annál zöldebb leves. Ismét bebizonyosodott, hogy a sajt és a brokkoli jó barátok.

Hideg gyümölcsleves barackkal sűrítve

Nem szeretek panaszkodni, de most egy kicsit fogok. Most eltekintek attól, hogy a nagy melegre panaszkodjak, és inkább arról panaszkodom, milyen pofátlan árakon árulják a Lehelen a gyümölcsöt. Drága, de legalább silány. Hetek óta akármennyit kőröztem az árusok között, elkerülve azokat, akik már a 6 év alatt átvertek, nehezen találtam ár/érték arányban megfelelő gyümölcsöt. Nyeltem egyet, és bevásároltam, mert a gyümölcsnek most van szezonja, most kell enni. De komolyan elgondolkoztam azon, hogy egyáltalán vegyek-e?

Lehet sírni a fagykárról, meg a sok esőről meg a szárazságról, de akkor főzzön belőle lekvárt, meg szörpöt, vagy pálinkát és adja el úgy. Persze ez biztos nem ilyen egyszerű, de továbbra sem értem, miért kell 1200 Ft-ért penészes, összeesett málnákat, meg fonnyadozó, ropogósnak hirdetett cseresznyét árulni. És mégis megveszik. Tudom, nem kell a Lehelen vásárolni, mehetek máshova is. Hát azt hiszem, fogok is…

Na de vissza a leveshez.

Sosem hittem el, hogy a meggy édes is lehet. Most belefutottam. Olyan finomat sikerült vennem, ami már-már aszalt meggyre emlékeztető aromájú. (Megjegyzem, ez volt az a hely, ahol még nem csalódtam az árusban.) E mellé jött egy kis kajszi, őszi és cseresznye. Mivel a kajszi nagyon kásás, ám annál ízetlenebb volt, arra gondoltam pont jó lesz a levest besűríteni. A gyümölcslevesek nálam általában ugyanazzal az alappal készülnek, csak a gyümölcs változik a szezonnak megfelelően.

Hozzávalók:

300-400 g gyümölcs

750 ml víz

6 ek cukor vagy méz

fahéj, szegfűszeg, 1-2 citromkarika

1 dl tejszín

200 g kajszi

2 ek méz

Egy lábosba öntöttem a vizet, a cukrot, 3 db szegfűszeget, fél rúd fahéjat, a citromkarikákat és feltettem főni. (Ha mézzel készítem, akkor a mézet csak akkor teszem bele, amikor 40 °C alá hűlt a leves.)

Amíg forrt, megtisztítottam, kimagoztam a gyümölcsöket. Amikor felforrt a fűszeres lé, lassú tűzön 5 percig főztem, majd kikapcsoltam alatta a gázt és lefedve 5 percig hagytam állni, hogy a fűszerek kioldódjanak.

Aztán a levet átszűrtem, visszaöntöttem a lábosba és beletettem a gyümölcsöket. Addig főztem, amíg a meggyek megrepedtek. Levettem a tűzről és hagytam pihenni.

Közben a kajszit és a tejszínt 2 ek mézzel összeturmixoltam, aztán a levesbe kevertem. (Ha nem akarunk kajszival sűríteni, akkor csak simán belekeverjük a tejszínt a levesbe.) Jól behűtöttem.

Lehet, hogy kicsit bonyolultnak hangzik, hogy szűrögetem a levet, de én nem nagyon szeretek ráharapni semmilyen fűszerre, meg kerülgetni az ázott citromkarikákat. Ráadásul, másnapra túl erőssé válik a fűszerezés és a citrom fehér része is megkeserítheti a levest. Tudom, finnyás vagyok :)

Ez a nyers gyümölcsös sűrítés igen jót tett a levesnek, kicsit tartalmasabb lett tőle. Mérgemet feledtetendő kisebb adag tejszínhab komplexummal ettem. Az meg nekem tett jót.

Első találkozásom a salátalevessel

Nálunk otthon sosem volt, nem is nagyon hallottam róla. Néha belebotlottam egyik másik szakácskönyvben, de gyorsan lapoztam is tovább, mert úgy szocializálódtam, hogy a saláta csak nyersen fogyasztandó/fogyasztható. Már akkor sem szerettem, amikor a vasárnapi ebéd után délutánra már kicsit összeesett. Mindezek ellenére adtam neki egy esélyt.

Most már mindent értek. Nem volt rossz. Az állaga volt szokatlan, de végülis jó volt. Olyan lehet ez, mint amikor a fiúk azt mondják egy lányra: hááát, végülis jófej. Na ilyen nekem ez a leves. Végülis…

De ezt az érzést csak a korlátoltságomnak köszönhetem. Ha nem ropogós salátaként gondolok rá, csak egy levélzöldségként (mint pl. a spenót), nem lett volna bajom vele. Tényleg, spenótot miért csak fonnyasztva eszünk?

Több bloggertársamnál is találtam receptet, végül Aleda útmutatásából indultam ki.

És akkor itt a recept spájzosítva:

1 fejes saláta

bacon

medvehagyma (fokhagyma)

1 ek liszt

só, bors, paprika

2 dl víz

6 dl tej

kapor

tejföl

ecet

A szalonnát kisebb kockára vágtam, majd kisütöttem. Rá dobtam a medvehagymát, kicsit pirítottam, aztán rászórtam a paprikát, és a nagyjából felvágott salátát. Amikor összeesett, ráöntöttem a tejet és a vizet, sóztam, borsoztam, végül beleszórtam a kaprot. Amikor felforrt, kikapcsoltam alatta a gázt, és ízlés szerint egy kis ecetet tettem bele.

Tényleg langyosan jó, kis tejföllel, útó-ecetezve. Olyan kis kellemes nyári, hűsítő leves. Asszem kap majd még egy esélyt.

Ti is próbáljátok ki!

Medvehagymás spenótkrémleves

Véégre tavasz. Vééégre rendes zöldségek. Ennek azért örülünk ennyire, mert nagyon szigorú vagyok és idény, éghajlatunkon megtermő dolgokat igyekszem az asztalra tenni. Végre van mit. Azért bevallom, voltak nehéz pillanatok. Túléltük az elmúlt 1 hónapot, amikor a télieket már untuk, más viszont még nem volt.

Tegnap piacoltam, és elkövettem azt a hibát, hogy éhesen mentem ki. Döbbenten vettem észre, hogy átrendeződött a Lehel zöldséges részlege és ez jól össze is zavart. Hirtelen nem láttam át, ki hová került és beletelt pár körbe, mire megtaláltam a forrásaimat. A nagy ijedségben pedig megvettem mindent, ami megtetszett.

A spenótot a spenótos csirke miatt vettem, medvehagymát meg csak úgy. Mert szezonja van. Hazafelé született meg a spenótfőzeléktől idáig vezető út. Kiindulásul a csalánlevest vettem, de továbbgondoltam.

Hozzávalók 2 főre:

10 dkg tisztított spenót (mosott, leszárazott)

5 dkg medvehagyma (mosott)

1 ek vaj

1 ek olívaolaj

1 dl tejszín

½ l húsleves (lehet kockából is)

só, bors, szerecsendió

Először feltettem forrni a vizet a kockalevesnek.

Aztán felolvasztottam a vajat az olajon, közben nagyjából összevágtam a medvehagymát (nem kell apróra, mert úgyis összeturmixoljuk a végén).

A felforrt vizet a leveskockára öntöttem és elkevertem.

A medvehagymát megfuttattam a vajon és pár percig hagytam párolódni alacsony lángon. Addig felvágtam a spenótot. Azt is hozzáadtam a hagymához és még egy-két percig pároltam. Végül felöntöttem a levessel és felforraltam.

Lehúztam a gázról, összeturmixoltam, beleöntöttem a tejszínt, végül sóztam, borsoztam, megszórtam szerecsendióval.

Ez is az a fajta recept, amit leírni tovább tartott, mint megcsinálni.

Nagyon üde, tavaszi leves. Az én leveskockám kicsit erős volt, de a spenót meg a medvehagyma nem engedte elnyomni magát. A tejszín az egészet megszelídítette. Olívaolajon pirított kenyérrel ettük. Amilyen zöld, olyan finom.

Spenóttal barátkozáshoz ideális.

Gyökérkrémleves

A tél már az utolsókat rúgja. Búcsúzásképpen még egy leves a raktározó karógyökerek egyikéből: paszternák krémleves. A múltkori ízletes zellerkrémlevesen felbuzdulva, ugyanazzal a recepttel paszternákból főztem levest. Természetesen ezt sem szeretem, de ez nagyon jó lett. Az alma és a tejszín csodákra képes. Azt meg, hogy a pirított dió mennyire illik hozzá, nem is gondoltam volna…

Hozzávalók:

30 dkg paszternák

1 alma

½ hagyma

olívaolaj

½ l zöldségalaplé, vagy leves kockából

1 dl tejszín

só, bors

dió

Az almát és a paszternákot kisebb kockára vágtam. A hagymát apróra vágtam és az olajon üvegesre pirítottam. Aztán rádobtam a gyökeret és fedő alatt lassú tűzön 5 percig pároltam. Hozzáadtam az almát és tovább pároltam.

Amikor megpuhult, felöntöttem a zöldséglevessel és a tejszínnel és felforraltam. Végül pürésítettem, sóztam és borsoztam.

Vágott, pirított dióval tálaltam.

Megint egy olyan íz világ, amire nem számítottam. Így lehet rászoktatni egy embert a főtt zöldség evésre. Kóstoljátok meg!

Zellerkrémleves

Amellett, hogy még mindig szuszogok és emésztek, próbálok magamhoz térni a sokktól, ami ért. Zellert ettem. Magamtól. Ami ennél is szörnyűbb, hogy finom volt. Mert hát borzasztóan utálom a zellert, főzve meg pláne.

Nem szeretem kidobni a zöldségeket (sem), viszont a legutóbbi levesből maradt pár felhasználatlan leveszöldség. Köztük egy hatalmas zeller is. ?. Krémleves. Bátorság, bátorság!

Kicsit utánaolvastam, végül szokás szerint mentem a saját fejem után.

Hozzávalók:

40 dkg zeller

20 dkg alma

½ vöröshagyma

1 ek vaj

5 dl alaplé vagy leveskockából készült leves

1 dl tejszín

só, bors

olaj a sütéshez

Lábosban felolvasztottam a vajat és az apróra vágott hagymát üvegesre pirítottam benne. Közben a zellert meghámoztam, az egyharmadát félretettem. A maradék kétharmadot és az almát (hámozás nélkül) kb. 1x1 cm-es kockákra vágtam.

Amikor a hagyma elkészült, rádobtam a zellert, az almát és fedő alatt 5 percig pároltam. Aztán felöntöttem a levessel és puhára főztem. A leves alatt kikapcsoltam a gázt, és átmentem rajta a botmixerrel. Végül belekevertem a tejszínt és sóztam, borsoztam.

Közben gyufa méretűre vágtam a maradék zellert és forró, bő olajban kisütöttem.

A levest a sült zellercsíkokkal tálaltam.

Elképesztően jó íze van, nem is gondoltam volna. Nem igazán hasonlít a zellerre (vagy eddig csak rossz ízű zellereket ettem), az almával pedig nagyon jól harmonizál. Abban azért reménykedtem, hogy a sült zeller finom dolog. Be is jött.

Aki nem szereti a zellert, az is bátran tehet egy próbát ezzel a levessel :)

Borscs

Megint leves. Viszont ez nem akármilyen leves. Úgy nagyjából 7-8 éve érik bennem a gondolat, hogy főzzek egy jó kis borscsot. Ma jött el az ideje. Enni ettem már többször is. Párszor Lengyelországban, illetve legkedvencebb főnököm is hozott nekem egyszer az eredeti receptúra alapján készült levesből. Hát nem tudok betelni vele.

Utánanéztem, több receptet elolvastam, aztán a húsnélküli változat mellett döntöttem. A receptet a Kelet-Európai szakácskönyvből kölcsönöztem. Nem teljesen ugyanazt főztem, de az élmény és a végeredmény megmaradt. Egy fantasztikus színű, tápláló és igen ízletes leves.

Az eredeti hozzávalókon (cékla, répa, káposzta, krumpli) kívül került még bele egy kis szárzeller, a húsleves helyett pedig egy adag füstölt sonka főzőleve.

Hozzávalók 6-8 személyre:

300 g cékla

200 g káposzta

200 g krumpli

200 g leves zöldség (paszternák, sárgarépa, zeller, karalábé)

pár zellerszár

1 hagyma

2 fokhagyma

2 ek sűrített paradicsom

só, bors, babérlevél, ecet, tejföl

500 ml füstöltsonkalé

750 ml víz

30 g füstölt szalonna zsír

A zöldségeket kockára vágtam, a hagymát apróbbra, a szárzellert karikára (vagyis inkább félkörre). A zsírt megolvasztottam és rádobtam a hagymát, céklát, leveszöldséget, szárzellert. Félig lefedve pár percig pároltam, majd beletettem a reszelt fokhagymát, babérlevelet, paradicsompürét, és felöntöttem a füstölt lével és vízzel. Nagyjából negyed órát főztem. Sima húsleves is tökéletesen jó felöntő lének.

Közben kockára vágtam a krumplit és vékony csíkokra szeltem a káposztát. Ezt is a levesbe tettem. Sóztam, borsoztam és a könnyebb emészthetőség kedvéért néhány szem köményt is szórtam bele, majd lassú tűzön addig főztem, amíg minden megpuhult (ez főleg a céklára vonatkozik).

Tálaláskor pár csepp ecetet és egy kanál tejfölt is tettem rá.

A füstölt íz igen jót tesz neki, és nem érződik a hús hiánya. A cékla kicsit furcsa lehet, mert nem szoktuk meg a levesben, de a savanykás íze mindent feledtet. Igazi téli leves.