2015. június 21., vasárnap

Gofri

Télen megleptük magunkat egy cserélhető betétes 3:1-ben szendvicssütővel. Sokáig vaciláltam, hogy ki fogjuk-e használni, és nem fog-e 1 hónap után lelohadni a kezdeti lelkesedés. Mivel hajlamos vagyok mindenről lebeszélni magam (még arról is, amire igazán szükségem van), úgy gondoltam, szakítok ezzel a hagyománnyal és vegyük meg a masinát. Miután elhoztuk a bolt utolsó darabját, már csak az volt a feladat, hogy találjunk egy jó gofri receptet. Jó párat összegyűjtöttem, aminek a felét ki is próbáltuk, de egyértelműen ez volt a nyertes. És tényleg érdemes egy éjszakán át állni hagyni, mert jót tesz a tésztának.
Bármilyen hihetetlen, az eredeti receptben megadott mennyiség nekünk túl sok volt, ketten képtelenek voltunk elfogyasztani annyi gofrit, úgyhogy itt a mennyiségek 2/3-a szerepel (és még ez is igen sokra sikerült). Az eredeti (klasszikus) sok más változattal együtt Csak a puffin oldalán található.
Hozzávalók (kb. 10-11 darabhoz):
2 db tojás
67 g olvasztott vaj
67 g cukor
1 ek vaníliás cukor
333 ml tej
½ citrom reszelt héja
267 g liszt (néha 200 g finomliszt és 67 g teljes kiőrlésű liszt keverékét használom)
2/3 tasak sütőpor
1 csipet só
Először egy tálban összekevertem a tojásokat, olvasztott vajat, cukrot, vaníliás cukrot, majd belereszeltem a citrom héját és beleöntöttem a tejet. Végül hozzászitáltam a sütőporral és sóval elkevert lisztet. Egy éjszakán át állni hagytam, majd reggelire kisütöttem. Kötelező tartozékok: mogyorókrém, juharszirup, tejszínhab. De mehet mellé gyümölcs, lekvár, vagy házi puding is.
Futás után különösen jó regeneráló reggeli :)

(És jó hír az aggódóknak: a lelkem megnyugodott, azóta is töretlenül használjuk a sütőt: sok-sok melegszendvics, quesadilla, vasalt csirke, és természetesen gofri is sült már benne.)

2015. június 10., szerda

Eperfagyi eperből és fagyiból

Egy nap és nyolc hónap telt el az utolsó bejegyzés óta. Közben polippá változtam: nyolc kezemmel nyolc felé lettem, és bár eléggé hiányzott az írás, a blog az utolsó helyre csúszott a napi teendők listáján. Az elmúlt időszakban már az utolsó előtti dolgokat sem tudtam kipipálni, meg sem mertem nézni, hogyan csökken a nézettségem, és a végén már az írástól is elment a kedvem.
Ma viszont valami fura dolog történt. Megfordult a hozzáállásom: arra van időm, amire akarom. Ma arra, hogy újraélesszem a blogot. Talán belejátszik az is hogy nagyon hosszúak a napok és rengeteg mindent bele lehet sűríteni. Talán mert visszavettem a munkatempóból és marad erőm a nap végére. A futást is újrakezdtem és kitisztul a fejem, feltöltődöm és így még több energiám marad. A hosszú napokkal kombinálva ez elég ígéretesnek tűnik. Na de a legfőbb érv mégis a lelkiismeretem volt: önzőség lett volna megtartani magamnak ezt a receptet. Engem nagyon meglepett, hogy 20 dkg eperből is lehet ennyire intenzív ízű és elegendő mennyiségű fagyit csinálni. A bolti emellett nagyon-nagyon elbújhat…
A mélyhűtőm egyenlőre tele van és nem fér be a fagyigép tartálya, szóval ez a fagyi most hagyományos módon készült. Sajnos nem emlékszem kitől származik az eredeti recept, ezúton is elnézést kérek. Én abból és annyiból dolgoztam, ami volt itthon, vagyis:
20 dkg kissé elfáradt, megmosott, kicsumázott eper
1-2 ek vaníliás gyümölcscukor
8 dkg porcukor (tőlem szokatlan módon)
1 bő ek méz
1 ek frissen facsart citromlé
2 dl habtejszín
Az epret összeturmixoltam a cukrokkal, mézzel, citromlével.
A tejszínt felvertem, majd elektromos habverővel belekevertem az epermasszát, hogy közben is menjen bele sok levegő. Majd fedeles dobozban a mélyhűtőbe tettem és félóránként átkevertem a mixerrel, hogy egyenletesen hűljön és ne essen össze annyira.

Igazán frissen jó, mert másnap már elég fagyos és nehézkes adagolni, de bőven megéri a küzdelmet :) Intenzív eper íz (a színéről nem is beszélve) adalékanyagok nélkül, és a mennyiségre sem lehet panasz. Hajrá!
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...