Waldorf saláta

Amikor lusta vagyok piacra menni, boltból kell beszereznem a zöldségeket. És ez általában azt jelenti, hogy vagy nagy kiszerelést kell vennem, vagy nagyméretű példányokat, amiből nagyjából három féle dolgot is tudok majd készíteni. Esetünkben ez a zöldség a zeller volt. Egy kilóból készülhet krémleves, mehet húslevesbe, vagy valamilyen téli salátába. Mivel waldorf saláta még nem készült a konyhámban, ideje volt pótolni a hiányosságot. Recept természetesen rengeteg. Az „ahány ház annyi waldorf” típusú remek instrukciókkal nem tudtam mit kezdeni. Így ez született:

10 dkg zeller

10 dkg alma

2 ek majonéz

1 tk joghurt

só, bors

20-25 g dió

A zellert először egyforma vastagságú korongokra vágtam, majd felcsíkoztam (=vékony hasábok). Tálba tettem és kicsit besóztam, majd állni hagytam. Közben az almát is hasonlóképpen daraboltam fel. A diót serpenyőben óvatosan megpirítottam, majd durvára vágtam. Végül a zellerhez kevertem az almát, a joghurtot, majonézt egy pici borssal és megszórtam a dióval.

Nem vagyok oda a zellerért, de a sózás igen jót tesz neki, a pirított dió pedig tovább tompítja az ízét. Egymás után kétszer is elkészítettem. Nekem nagyon ízlett :)

Őszi pite

Lehetne akár vegyes gyümölcsös pitének is hívni, mert mindenféle ősszel érő gyümölcsöt bele lehet dobálni. A sütihez a fő ötletet egy kedves barátnőmtől csentem (ezúton is köszönöm Tatinak :): omlós tészta, egy réteg savanykás lekvár, és erre jön a fűszerekkel összepárolt gyümölcs. Nagyon kelendő. Egy héten belül már másodszor sütöttem. Most alma és körte került bele, egy marék friss dióval és mirabell (fosókaszilva) lekvárral. Ez a süti kitűnő módja, hogy felhasználjunk pár árválkodó, kissé fonnyadt gyümölcsöt is és ne kelljen őket kidobni.

Hozzávalók a tésztához:

400 g liszt (negyede lehet teljes kiőrlésű is)

200 g vaj

100 g cukor

1 db tojás

2 ek tejföl

egy csipet só

Hozzávalók a töltelékhez:

2 tk vaj

1 kg gyümölcs (alma, körte, szilva, de lehet vegyesen is)

1 csapott kk őrölt fahéj

1 csipet őrölt szegfűszeg

3-5 ek cukor (ízlés szerint)

4-5 ek savanykás lekvár

1 marék dió

A tésztához a vajat elmorzsoltam a liszttel, cukorral, sóval, majd gyorsan összegyúrtam a tojással és a tejföllel. Rá is vonatkoznak a „hogyan készítsünk jó omlós tésztát” trükkök (hideg hozzávalók, gyors gyúrás stb., itt részletesen írtam már róla). Fóliába csomagoltam és betettem a hűtőbe egy órára. Aki siet, a mélyhűtőbe tegye, fél órára.

Amíg a tészta pihent elkészítettem a tölteléket. A gyümölcsöket meghámoztam, kimagoztam és felkockáztam. Egy lábosban lassan felolvasztottam a vajat, beleszórtam a gyümölcsöket, a cukrot és a fűszereket, majd fedő nélkül lassú tűzön megpároltam. Ha sok lenne a leve, de már megfőttek a gyümölcsök, 1-2 tk darát lehet belefőzni, hogy magába szívja az értékes, fűszeres nedűt. Miután elkészült, hagytam kihűlni.

A sütőt előmelegítettem 200 °C-ra.

A tésztát kivettem a hűtőből, átgyúrtam, és 2/3 (ez lesz majd az alja) 1/3 (ez lesz a teteje) arányban ketté vágtam. Először az alját nyújtottam ki, nagyjából fél cm vastagra, majd tepsibe fektettem és megkentem lekvárral. Ráegyengettem a párolt gyümölcsöt és megszórtam a darabolt dióval. Ezután kinyújtottam a másik tésztadarabot is, szintén kb. fél cm vékonyra és óvatosan betakartam vele a tepsiben várakozó többi dolgot. Nem baj, ha nem sikerül szépen kinyújtani a tésztát, lehet még innen-onnan lecsippenteni egy darabot és kijavítani a hibákat. Végül a sütőben aranyszínűre sütöttem.

Frissen a legfinomabb, amikor a felső tészta még ropog, az alsó omlik, az édes, fűszeres gyümölcsök pedig keverednek a savanykás lekvárral. Akár esik az eső, akár süt a nap, igazi őszi lélekmelegítő :)

Bejgli

Idén Karácsonykor kevesebbet vállalok, és igyekszem időben nekiállni mindennek. Első volt a stollen, most a bejgli következett.

Mivel otthon nagyon sok bejgli szokott lenni, inkább csak melegítésképpen sütöttem 3 rúddal: diósat, mákosat és életemben először gesztenyéset. A munkahelyi bulira hozott az egyik kolléganőm gesztenyés-aszalt szilvás bejglit és nagyon jó volt. Ki kellett próbálnom.

A recept alapja természetesen egy klasszikus: Lajos Mari & Hemző Károly: 99 Ünnepi étel. Kis változtatás a töltelékekben történt, csak úgy katásan. Bár én a kelt tésztáson nőttem fel, ezt az élesztős omlós változatot picit jobban szeretem, mert nem szárad ki olyan hamar.

Hozzávalók a tésztához (2 nagy, 3 közepes, vagy 4 kicsi rúdhoz):

500 g liszt

250 g vaj

2 tojás

20 g friss élesztő

50 g porcukor

1 kis doboz tejföl

1 kk só

1 tojás sárgája és fehérje különválasztva a kenéshez

A tésztát előző este elkészítettem. A vajat elmorzsoltam a liszttel, aztán belekevertem a cukrot és a sót. Az élesztőt elkevertem a meglangyosított tejföllel, aztán hozzáadtam a tojást is, végül az egészet a liszthez adtam. Jól összegyúrtam. Fóliába csomagoltam, és hűtőbe tettem egy éjszakát pihenni. B változat: a lisztet, cukrot, sót, vajat elmorzsoltatjuk a robotgéppel (késes), majd hozzáadjuk az élesztős tojásos tejfölt is, és hagyjuk, hogy gépünk az egészet szép tésztagombóccá gyúrja össze.

Töltelékek 1 rúdhoz:

Mákos:

150 g darált mák

100 g cukor

2 dl tej

2 ek édes kekszmorzsa

pici fahéj

mazsola

reszelt narancshéj ízlés szerint

A tejet a cukorral, mazsolával és a fahéjjal felforraltam, majd belekevertem a mákot, morzsát és narancshéjat. Alacsony lángon picit összefőztem. Hagytam kihűlni.

Diós:

150 g darált dió

100 g barna cukor

1,5 dl víz vagy tej

mazsola, narancshéj, rum ízlés szerint

A vízből és cukorból szirupot főztem, majd az összes többi hozzávalót hozzáadtam és kicsit főztem. Hagytam kihűlni.

Gesztenyés:

250 g gesztenyemassza

30 g kekszmorzsa

50 g aszalt szilva apróra vágva

1 dl tej

1 ek cukor

rum ízlés szerint

Az összes hozzávalót alaposan elkevertem, hogy jól kenhető legyen.

A tésztát három egyenlő részre osztottam. Egyenként nagyjából 30x25 cm-esre nyújtottam. A tölteléket rákentem, de a szélén szabadon hagytam 2 cm-t. Nem túl szorosan feltekertem, kibélelt sütőlemezre tettem. Először tojássárgájával kentem meg és langyos helyen hagytam szikkadni ½ órát, aztán a fehérjével kentem meg, és megint pihentettem fél órát. Közben a sütőt előmelegítettem 180 °C-ra. A rudakat megszurkáltam fogpiszkálóval, hogy ne repedjenek ki sülés közben. Aranybarnára sütöttem (na jó kicsit sötétebbre sikerült). A sütő ajtaját az első 20 percben nem szabad kinyitni!

Puha, omlós, mégis könnyű kis tészta bőséges töltelékkel.

Banános csokis diós muffin

Elég későn sikerült hazaesnem. Félálomban megfőztem a másnapi ebédet, és azért biztos, ami biztos, este 9-kor még nekiálltam sütit sütni. Gondoltam, majd kikapcsol. Maradék banán, maradék dió, sok csoki. Muffin lett belőle. Mire a sütő felmelegedett, a tésztát már be is kevertem. Húsz perc sütés, és kész is.

A recept alapja a Nagy Süteménykönyvből származik, kicsit módosítottam rajta: teljes kiőrlésű liszt, és fűszerek is kerültek bele.

Hozzávalók 12 normál db-hoz:

1 érett banán

250 ml tej

1 db tojás

60 g olvasztott vaj

40 g teljes kiőrlésű liszt

140 g sima liszt

2 tk sütőpor

1 kk fahéj

késhegynyi őrölt szerecsendió

100 g barna cukor

60 g étcsoki

2 (női) marék dió

A sütőt előmelegítettem 190 °C-ra. Egy muffin formát feltöltöttem szilikon muffin formákkal (hogy ne kelljen annyit mosogatni).

Egy tálban összetörtem a banánt, majd belekevertem az összes folyékony hozzávalót. Egy másik tálban összekevertem a szilárd hozzávalókat. Aztán a folyékony keverékbe öntöttem a szilárdat, és lazán, gyorsan összekevertem, amíg eltűntek a csomók, de még nem gyötörtem meg a tésztát. Kiporcióztam a formákba, és 20 percig (hústű próbáig) sütöttem.

Gyors süti banán és csoki kedvelőknek, némi fűszerrel elbűvölve.

Áfonyás, diós palacsinta csokiöntettel

Mit tehet az ember lánya, ha az előző desszertből marad pár adag csokiöntete? Palacsintát süt hozzá, azt megtölti diókrémmel, és megeszi.

Ha már palacsinta, kipróbáltam egy új receptet (River Cottage minden napra), ami nem igazán jött be, úgyhogy maradok a régi, bevált változatoknál. Na de a diókrém! Rájöttem, hogy a féltve őrzött diót gyorsan fel kellene használnom, nehogy tönkremenjen. Kicsit reformosítva, zabpehellyel keverve főztem fel, és aszalt vörös áfonyával színesítettem. Ennek ellenére igen tömény, laktató. Tartalmas levesek után simán megállja a helyét második fogásként.

Hozzávalók 2 személyre:

50 g darált dió

2 ek apró zabpehely

1 dl tej

2 ek vaníliáscukor

citromhéj

1 kisebb marék aszalt vörös áfonya

csokiöntet

4 db palacsinta, pl. ilyen

A töltelékhez a zabpelyhet kicsit megpirítottam, majd hozzákevertem a többi hozzávalót, és felfőztem. Hagytam hűlni, majd megkentem vele a palacsintát, négybe hajtottam, és nyakon öntöttem az öntettel.

Szerintem nem kell áradoznom, hogy mennyire finom. Dió, áfonya, és főleg csoki.

Téli meggyes diós süti

Nem speciálisan téli, csak nyáron kevésbé sütök meggybefőttből süti, és a dió is kevesebb. Na jó, mégis inkább téli sütemény ez.

Elsőre nem ezt a receptet szemeltem ki, de nem volt kedvem a rezgős fajtához, inkább valami piskótásabb jellegűt kerestem. Szokás szerint tök más volt a kiindulási alap a Nagy süteménykönyvből (cseresznye, mandula, tejfölös tészta), de így sikeredett. Kivételesen nem grammokkal méricskélős, hanem elég hozzá egy mérőpohár, meg egy kisebb női marok.

Hozzávalók egy kis tepsihez (20x25 cm):

1 db tojás

2 dl joghurt vagy tejföl vagy fele-fele

1 dl cukor

2,5 dl liszt

½ csomag sütőpor

egy csipet só

25-30 dkg magozott meggybefőtt

1 (kisebb női) marék dió

kevés vaj és liszt a tepsi kikenéséhez

Először kimagoztam a meggyet, és durvára vágtam a diót.

A formát kikentem vajjal, majd beliszteztem.

A sütőt előmelegítettem 180 °C-ra.

A tojást elkevertem a tejföllel, joghurttal. Majd hozzáadtam a cukrot, és addig kevertem, amíg feloldódott. Végül belekevertem a sóval és a sütőporral elkevert lisztet. Amikor a sütő már elérte a megfelelő hőfokot, a masszát a tepsibe öntöttem, belepotyogtattam a lecsöpögtetett meggyet, és a tetejére szórtam a durvára vágott diót. 25 perc alatt megsült.

Igazán egyszerű, nem pancsolós süti, a télhez képest pedig egészen gyümölcsös, jól esik. A ropogós, pirult dióról a tetején már nem is beszélve.

Boszorkánypogácsa, nem boszorkányság

Azon sütemények egyike, amit könnyű elkészíteni, igen mutatós és még annál is finomabb.

A recept a Lajos-Hemző páros 99 sütemény és torta c. szakácskönyvében található. Cukor helyett gyümölcscukor került bele, a liszt fele teljes kiőrlésű volt.

Nagyon érdekes sütemény, és igen laktató. Elkészítése pedig nem boszorkányság. De ahhoz, hogy ne faljuk fel az összes sütit egy ültő helyünkben, nagy varázserő kell.

Hozzávalók:

125 g puha vaj

125 g cukor (vagy 95 g gyümölcscukor)

¼ citrom reszelt héja, leve

2 db tojás sárgája és fehérje szétválasztva

kb. 100 g liszt (a fele teljes kiőrlésű is lehet)

só

50-60 g dió vagy mandula

barack lekvár

A vajat, cukrot, egy csipet sót, tojássárgákat, citromlevet, citromhéjat habosra kevertem (a robotgép csodákra képes). Annyi liszttel kevertem össze, hogy összeálljon, de ne ragadjon a kezemhez. Ez nagyjából 100 g volt.

A sütőt előmelegítettem takaréklángon (nálam gázsütőnél 150-160 °C) és előkészítettem egy sütőlemezt sütőfóliával (lehet vajazott, lisztezett tepsiben is sütni). A tojásfehérjéket villával felvertem egy kisebb tálban. A diót durvára vágtam.

A tésztából diónyi golyókat formáltam, megforgattam a tojásfehérjében, aztán meghempergettem a dióban, a sütőlemezre tettem és ujjal benyomtam a tetejét, hogy kicsit kilapuljon, és legyen egy mélyedés a közepében. Addig sütöttem, amíg egy kis színt kapott, és megrepedezett (sajnos az időt nem néztem, de több mint fél óra volt). Amikor kisült, a mélyedésekbe 1-1 kk baracklekvárt tettem.

Hihetetlenül omlós és puha, pikánsan savanykás a tészta, a ropogós sült dióhoz pedig nagyon jól megy a lekvár. Imádom. Házi feladat hétvégére :)

Gyökérkrémleves

A tél már az utolsókat rúgja. Búcsúzásképpen még egy leves a raktározó karógyökerek egyikéből: paszternák krémleves. A múltkori ízletes zellerkrémlevesen felbuzdulva, ugyanazzal a recepttel paszternákból főztem levest. Természetesen ezt sem szeretem, de ez nagyon jó lett. Az alma és a tejszín csodákra képes. Azt meg, hogy a pirított dió mennyire illik hozzá, nem is gondoltam volna…

Hozzávalók:

30 dkg paszternák

1 alma

½ hagyma

olívaolaj

½ l zöldségalaplé, vagy leves kockából

1 dl tejszín

só, bors

dió

Az almát és a paszternákot kisebb kockára vágtam. A hagymát apróra vágtam és az olajon üvegesre pirítottam. Aztán rádobtam a gyökeret és fedő alatt lassú tűzön 5 percig pároltam. Hozzáadtam az almát és tovább pároltam.

Amikor megpuhult, felöntöttem a zöldséglevessel és a tejszínnel és felforraltam. Végül pürésítettem, sóztam és borsoztam.

Vágott, pirított dióval tálaltam.

Megint egy olyan íz világ, amire nem számítottam. Így lehet rászoktatni egy embert a főtt zöldség evésre. Kóstoljátok meg!

Diós csiga

Dió és karamell, ez kell most nekem. Bármi, ami diós, bármi, ami karamell. Nem tudom, mire lehet szüksége a szervezetemnek, hogy ilyenekért kiált. Pár napja már kinéztem magamnak ezt a receptet és maradt még bennem egy kis energia a nap végén, úgyhogy nekiálltam megsütni.

Kelt tészta nem bonyolult, dió, cukor volt. Egy adag névtelen lekvárt is kibontottam, hátha passzol a dióhoz.

Szeretem ezeket az édes kelt tésztákat. Jó velük dolgozni és imádom ezt a vajas, élesztős, narancsos illatot, amit árasztanak. Ez a tészta sem volt kivétel, szeretem.

A recept kis átalakítással a 33 kenyér és péksütemény lépésről lépésre c. szakácskönyvből származik.

Hozzávalók a tésztához:

100 g teljes kiőrlésű liszt

400 g finomliszt

1 kk só

1 tojás

3 ek gyümölcscukor

30 g élesztő

30 g olvasztott vaj

2,6 dl langyos tej

pici reszelt narancshéj (kezeletlen)

Hozzávalók a töltelékhez:

150 g darált dió

80 g gyümölcscukor

2 ek vaníliás cukor

pár evőkanál savanykás lekvár

1 tojás a tetejére

A tészta hozzávalóit összegyúrtam. Először kicsit ragad, de aztán kitartó gyúrással szépen elválik az edénytől (és a kezünktől).

Konyharuhával letakarva, langyos helyen kétszeresére kelesztettem. Közben ledaráltam a diót és összekevertem a cukorral és a vaníliás cukorral.

Amikor a tészta megkelt, kinyújtottam nagyjából félujjnyi vastagra. A tésztát megkentem a lekvárral (esetünkben ringló), majd megszórtam a cukros dióval. Lazán feltekertem és ujjnyi vastag szeleteket vágtam belőle, amiket sütőpapírral bélelt sütőlapra tettem. Megint hagytam pihenni, nagyjából 20 percig. Közben  a sütőt előmelegítettem 190 °C-ra.

A tekercsek tetejét megkentem a felvert tojással és nagyjából 30-35 percig sütöttem. A sütőből kivéve rácson hagytam hűlni.

Pihe-puha, édes, narancsos, diós. Már alig várom a reggelt, hogy a tejeskávé mellé csíkszemmel elmajszolhassam :)

Banános kalács

Bűnöztem. Elcsábultam és vettem egy fürt banánt. Nem szokásom. Ez a második tél, amit próbálok túlélni déligyümölcsök nélkül és inkább hazait, a mi éghajlatunkra valót teszek az asztalra. Persze biztosan van mindenféle jótékony hatása ennek a gyümölcsnek. Igen nagy a szénhidráttartalma, és sűrítéshez is remekül használható. Most inkább bele sem gondoltam, milyen körülmények között termett és szállítódott, csak megettem. Illetve sütöttem belőle ezt a kalácsot, ami az egyik kedvencem.

Gyorsan összedobható, könnyed kis téli sütemény.

A recept kisebb átalakítással a Nagy süteménykönyvből származik.

Hozzávalók:

60 g lágy vaj

60 g cukor (kicsit lehet több is)

1 ek vaníliás cukor

2 tojás

1 dl tej

2 nagyobb, érettebb banán

250 g liszt (lehet benne teljes kiőrlésű is)

1 cs sütőpor

1 kk őrölt fahéj

csipet őrölt szerecsendió

50 g durvára vágott dió

A sütőt előmelegítettem 180 °C-ra.

A vajat habosra kevertem a cukrokkal, majd hozzákevertem a tojásokat és a tejet is.

Hozzáadtam a sütőporral és fahéjjal elkevert lisztet, a diót és jó alaposan összekevertem. Végül beledaraboltam a banánokat.

A masszát hosszúkás sütőformába simítottam, majd betoltam a sütőbe és hústű próbáig sütöttem.

A jól sikerült, kellően puha süti talán már csak egy kis porcukor után sóvárog. Karamellkrémmel vagy karamellpudinggal a szárazabbra sikerült példányok is nagy élvezettel fogyaszthatók. Én reggeli vaníliás tej vagy tejeskávé mellé nagyon szeretem, kellő energiát ad a délelőtthöz :)

Wokban sült pecsenyemáj almával, dióval, zellerrel és sonkával

Ismét elképzelős, tájleírós bejegyzés következik. Szeretek természetes fényben fotózni. Az most nem igazán van, úgyhogy ez a bejegyzés is kép nélkül marad.

Ezt az ebédet az itthon fellelhető idénydolgok ihlették. Szerettem volna valami ízzel teli jutalomfalatot az utóbbi napok konyhahiánya után. Persze legyen gyors, mert éhen halok.

Arra gondoltam, a máj lehetne alap, süljön hozzá alma, mert az már bevált. A zeller sem rossz, csak ne nyersen. Dió? Lilahagyma? Sonka? Ez már ígéretes íz kavalkád :) Krumplipürével? Na jó, ez se legyen szokványos, elő a házi reszelt tormával és zsíros tejjel.

Hozzávalók per fő:

10 dkg pecsenyemáj

1 kis édes alma

1 ek vékony szálakra vágott zeller

1 női marék dió

1 szelet frikandó sonka

1 kis lilahagyma

1 tk zsíradék (nálam pecsenyezsír)

A máj mindkét felét nagyjából 3 részre vágtam hosszában.

Az almát négybe vágtam és kivágtam a magházát. A cikkeket keresztben szeleteltem fel.

A zellert vékony, gyufaszál méretűre vágtam.

A diót nagyjából felaprítottam, de csak úgy módjával.

A sonkát is szálakra vágtam.

A hagymát durván 12 részre úgy, hogy a levelei szétessenek.

Először megpirítottam a diót, majd kiöntöttem kis tálkába. A wokból kitöröltem az apró dió darabokat és folytattam a sütést. Felolvasztottam a zsírt és egymás után rádobtam a zöldségeket és a sonkát. Nagyjából 2-3 percig pirítottam őket folyamatosan kevergetve. Aki erős, vagy könnyű a wokja, dobálva rázogathatja is. Aztán hozzáadtam a májat és addig kevergettem, amíg át nem sült teljesen. Végül beletettem a diót és még egy percig sütöttem, hogy összeálljanak az ízek. Sóztam, borsoztam.

A krumplipürét a szokásos módon készítettem. A végén tettem bele a tormát és egy kis tejszínt.

Jó választás volt.

A máj finom puha, a zöldségek még roppanósak és jól el vannak együtt. Az alma édessége, a zeller karakteres íze feldobva a sonkával és a ropogós pirult dióval. A tormás krumplipüré már csak hab volt a tortán.

Sütőtökös diós süti, citromos vaníliás tejföllel

A süti jó. Az egészséges, rostos süti pláne. Főleg, ha finom. Mivel sütőtök szezon van és már majdhogynem utánam dobták a piacon annyira olcsó, kénytelen voltam megvenni. Leves már volt (itt), süti lett és remélem, találok még pár további jó felhasználási módot.

Ezt a sütit már tavaly is sütöttem párszor Jamie Természetesen c. könyvéből. Nem hittem el, hogy ennyire jó dolgot is lehet készíteni sütőtökből. Előtte nem voltam nagy barátságban vele, sőt az illatát imádtam, de az ízét nagyon nem. Aztán első Jamie könyvemből (A pucér szakács) bátorságot merítettem és jó fűszeresen, sósabban sütöttem meg. Így már fogyaszthatóbb volt. Aztán jött a gyömbéres leves, végül ez a csoda. Persze minden receptre (vagy legalábbis a legtöbbre) azt mondom, feltétlenül próbáljátok ki. Ezt szimplán kötelezőnek tartom. Még akkor is, ha nem szeretitek a sütőtököt. Komolyan mondom, meg fogjátok kedvelni.

Természetesen változtattam picit az eredeti recepten.

Hozzávalók:

400 g finomra reszelt sütőtök

350 g barnacukor (porcukor)

4 db tojás

Só

60 g teljes kiőrlésű liszt

240 g simaliszt

2 púpozott kk sütőpor

Két (női) marék dió durvára vágva

1 kk fahéj

175 ml olívaolaj

A sütőt előmelegítettem 180 °C-ra és egy kb. 20x30 cm-es tepsit kibéleltem sütőpapírral.

Egy marék dió kivételével az összes hozzávalót jól összekevertem és beleöntöttem a tepsibe. A tetejére szórtam a maradék diót és betoltam a sütőbe. Hústű próbáig sütöttem (azaz addig, amíg a tésztába szúrt fogpiszkálóra nem tapad tészta, amikor kihúzzuk belőle), illetve amíg a süti teteje kissé megbarnult.

Van hozzávaló rém egyszerű öntet is, ami nagyon jól illik a sütihez. Tejföl, vanília (vagy vaníliás cukor), cukor, citromhéj és citromlé ízlés szerint összekeverve. Sütire rá és mehet is a hasba :)

Halava, indiai darapuding

Ez egy méltánytalanul elfelejtett édesség, amit otthon sokszor ettünk, de mióta kirepültem, nem főztem. Öreg hiba.

Azt tartják, hogy aki forró halavát eszik, az elűzi a lesben álló náthát. Van benne valami. Tejbegríz vegán, ám annál finomabb változata. Lehet bele tenni gyümölcsöt, vagy valamilyen magot, de nem javasolják, a többkomponensű kiegészítést. Vagy gyümölcs, vagy mag. Én dión kívül még mással nem próbáltam. Nem összetévesztendő a halvával.

 A recept az Isteni ízek c. vegetárius könyvecskéből származik. Kivételesen változtatás nélkül készült.

Hozzávalók egy fél hadseregnek:

3,3 dl víz

2 dl barna nádcukor

2,5 dkg durvára vágott dió

5 dkg vaj

1 dl búzadara

A vizet a cukorral és pici sóval felforraltam.

Közben a vajat felolvasztottam, beleöntöttem a darát és a diót, majd barnulásig pirítottam.

Amikor megpirult, óvatosan elkezdtem beleönteni a szirupot, közben folyton kevergettem, majd két percig főztem. Amikor megfőtt, rátettem a fedőt és 10 percig állni hagytam.

Forrón is finom, langyosan is finom. Azért legközelebb felturbózom egy kis fűszerrel. Nem mint ha így nem lenne elég melegítő és laktató. Érdemes kipróbálni.

Diókrémes süti

Tegnap már ettünk volna egy kis krémes sütit piskóta alappal. Piskótával még csak néhányszor próbálkoztam, de úgy igazán még sosem ástam bele magam a témába. Úgy látszik ez most egy ilyen hét. Mindenből az első…

Fel is lapoztam Lajos Mari-Hemző Károly 99 házi sütemény c. könyvét a „hogyan süssünk piskótát” fejezetnél. Nem titkolom, nagyon izgultam, hogy sikerüljön. Már csak azért is, mert ezek voltak az utolsó tojások és boltok már nem nagyon voltak nyitva akkor. Diós piskótatészta és diós, kissé pancsos krém. Mióta saját főzött krémeket készítek, nem nagyon vagyok oda a vajas, gej sütikrémekért. Ebből is majdnem kihagytam a vajat, de aztán kis rábeszéléssel mégiscsak tettem bele. De csak úgy módjával. Az állaga végett. Tegnap még el voltam telve a sok kóstolástól, de ma már nekem is ízlett. Nem bonyolult, csak sok mosatlant termel. Ha valaki „rendes" cukrot használ, akkor az itt leírt cukormennyiségeket szorozza meg 1,4-del.

Hozzávalók a diós piskótához:

60 g finomliszt

50 g darált dió

5 tojás

só

30+30 g gyümölcscukor

2 ek barna porcukor nádcukorból

Nekem már rögtön az elején sikerült elrontanom. Egy 30x40 cm-es tepsit érdemes hozzá sütőpapírral kibélelni. Én benéztem, és eggyel kisebbet készítettem ki. Minek következtében a tészta túl vastag volt és a közepe nyers maradt. De ahol megsült, ott nagyon szuper lett az állaga. Tehát kibélelünk egy 30x40 cm-es tepsit sütőpapírral!

A sütőt előmelegítettem 240 °C-ra.

A lisztet elkevertem a dióval és a sóval.

A tojások fehérjét robotgéppel kemény habbá vertem, majd apránként hozzáadtam a cukrot (30 g) és kemény, fényes habbá vertem. Közben a sárgákat kikevertem a cukor másik felével.

A felvert hab 1/3-át lazán beleforgattam a krémbe. Nagy, levegős mozdulatokkal, fentről lefelé érdemes forgatni. Lukas fakanál a legalkalmasabb erre a célra. Aztán rászórtam a lisztes keveréket és a maradék habot a tetejére halmoztam. Az egészet a fent leírt módon, lazán összedolgoztam. A masszát a tepsibe simítottam és 10 percig sütöttem.

Amíg a tészta sült, előkészítettem a pihentető eszközöket. Egy konyharuhát rácsra terítettem és megszórtam a porcukorral. Egy másik konyharuhát pedig benedvesítettem.

Amikor a tészta megsült, rögtön, egy mozdulattal a rácsra borítottam. Lehámoztam róla a sütőpapírt és lefedtem a nedves konyharuhával. Erre azért van szükség, hogy ne száradjon ki a tészta, fel lehessen majd tekerni.

Hozzávalók a töltelékhez:

1+1 dl tej

100 g gyümölcscukor

1 ek vaníliás cukor

20 g karamelles vagy vaníliás pudingpor (bio)

100 g vaj

½ dl víz

35 g gyümölcscukor

100 g darált dió

2 ek rum

tejszínhab

A töltelékhez elkészítettem egy krémes alapot és külön egy diós masszát. Amikor mindkettő kihűlt, csak akkor kevertem össze őket és úgy kentem a tésztára.

A tejet (1 dl) felforraltam a cukorral (100 g) és a vaníliás cukorral. Közben a pudingport kikevertem a másik 1 dl tejjel. Amikor a tej felforrt, hozzáöntöttem a pudingot és addig főztem, amíg elkezdett sűrűsödni. A krémet behűtöttem, és utána adtam hozzá a habosra kevert vajat.

A diós töltelékhez felforraltam ½ dl vizet a cukorral (35 g) és belekevertem a diót. Ha túl sűrű, lehet hozzá még egy kis vizet önteni. Egy percig főztem. Amikor kicsit kihűlt, belekevertem a rumot, végül a diós masszát a krémbe kevertem. És kész is. Én kissé nehezen láttam át elsőre, de gyorsabb megcsinálni, mint elolvasni.

A tésztám kicsit hiányos lett, úgyhogy kénytelen voltam a használható részekkel kimozaikolni egy jénait és erre öntöttem a krémet. Egy éjszakát a hűtőben pihentettem. Ha viszont a kedves olvasó a megfelelő méretű tepsiben süti ki a piskótát, akkor a megkent krémmel fel tudja tekerni. Remélem legközelebb nekem is sikerül.

A tésztája elképesztően könnyed, a krém pedig nagyon dós. Aki szereti a vajas krémeket, annak pláne nagyon fog ízleni. Kissé pancsos, de megéri a fáradtságot.

Kata vagyok. Van egy tepsid?