Csípős savanyú leves

Régóta áhítoztunk az otthoni "kínai levesre". Tudom, hogy nem egy nagy összeg az étteremben, és otthon sosem lesz olyan, mint a kínainál, de csak azért is nekiálltunk. Sok receptet megnéztem és 3 szerencséset ki is választottam kipróbálásra. Jöjjön az első (itt látható az eredeti videó). Bár igyekeztem mindent követni, azért egy picit másképp csináltam. A főzési folyamat gyorsan megvan, viszont előtte a szeletelgetés, meg utána a mosogatás már időigényesebb. Időt, idegeskedést, kapkodást lehet megspórolni, ha átgondoljuk a főzési folyamatot és mindent odakészítünk, hogy ne legyen stressz az alatt a 3 perc főzés alatt. Mert szerintem nem volt több.

Hozzávalók 4 bőséges adaghoz:

4-5 db szárított fafül gomba 20-30 percre vízbe áztatva

hús előkészítése:

70 g hús felcsíkozva

1 csipet só

¼ tk fokhagymapor

¼ tk őrölt fehér bors

1 ek víz

1 ek keményítő

1 tk növényi olaj

A csíkokra vágott húst tálba tettem, majd fűszereztem és 1 ek vízzel elkevertem. Ezután hozzáadtam a keményítőt és a növényi olajat és alaposan összedolgoztam.

Zöldségek, tofu:

2 kisebb fej csiperke szeletelve

1 (kicsi női) ökölnyi fehér káposzta vékonyra felcsíkozva

1 db répa (kb. 15 cm) 5 cm hosszú, vékony csíkokra vágva (zsülienre)

1 szál újhagyma felkarikázva

a kiázott fafülgombák felcsíkozva

120 g tofu felkockázva

A leveshez:

½ db csirkeleves kocka (vagy 1 ek csirkepor)

1 tk só

4 tk cukor

¼ tk fehér bors

1-2 tk csípős fokhagymás chili szósz (Sriracha)

2 tk szójaszósz

2 ek keményítő 2 ek vízzel elkeverve

1 l forró víz

1 db felvert tojás

1 tk szezám olaj

4 ek rizsecet (5%)

Először a wokban megpirítottam a húst, majd felöntöttem a forró vízzel, beletettem a leveskockát és 1-2 percig főztem, amíg puha lett. Majd beletettem az újhagyma kivételével a zöldségeket, a sót, cukrot, borsot, chili szószt és szójaszószt. Belekevertem a keményítős vizet és alaposan átkevertem, amíg felvette a végleges állagot (már nem sűrűsödött tovább), majd lekapcsoltam a wok alatt a lángot. Spirál alakban belecsorgattam a felvert tojást, és beletettem az újhagymát és a tofut, majd ismét alágyújtottam és toló mozdulatokkal „elkevertem” a tojást, hogy szálakat húzzon. Amikor a tojás is megfőtt, lekapcsoltam a lángot és belekevertem a szezám olajat, végül az ecetet.

Ízlés kérdése, kinek hogyan ízlik, nálunk volt némi nézeteltérés az ecetet illetően, de a végén beadtam a derekam és tényleg kellett bele annyi. Igen tartalmas, melengető leves. Érdemes kipróbálni. (Csak úgy megjegyzem, hogy munkamegosztással fele annyi idő elkészíteni :)

Savanyú káposztás röszti

Ezek a németek tudnak valamit. Mindig is sejtettem. Rösztit először gimnazista koromban sütöttem, hamarabb ismertem, mint a nyers krumplis magyaros változatot, a tócsnit. Pár hete találtam ezt a receptet, jól nézett ki, jól hangzott, hát kipróbáltam.

Én most nem főztem külön krumplit hozzá, hanem maradék krumplipürével dolgoztam. Volt még némi túlérett savanyú káposzta is itthon, újhagymát nem vettem, csak mélyhűtött snidliget használtam. Ilyen egyszerű hozzávalókból valami olyan csodás dolgot lehet sütni, hogy elképesztő. Eredeti recept itt, németül.

Hozzávalók:

600 g főtt krumpli lereszelve

400 g savanyú káposzta apróra vágva

2 újhagyma felkarikázva

1 alma meghámozva, lereszelve

2 ek burgonyaliszt

2 tojás sárgája

só, bors

zsiradék a sütéshez

tejföl a tálaláshoz

Az összes hozzávalót összekevertem, sóztam, borsoztam, majd a masszából korongokat formáztam. Forró zsírban sütöttem ki őket, lassú tűzön, mindkét oldalt alaposan átsütve.

Elsőre talán kicsit furcsa, de meglepően jó kombináció. Az almát nem igazán érezni, a savanyú káposzta finom édeskésre sül. Ízkavalkád.

Sült tészta, „kínais”

Nem akarom elkiabálni, de azt hiszem, kezd beállni az egyensúly. Lassan sikerül majdnem minden nap kijutnom a konyhába, hogy másnap ne kelljen a menzára menni (úgy látszik nagyon mély nyomokat hagyott bennem a múltkori látogatás).

Ma már az idő nekem is pénz, igyekszem naponta maximum egy órát főzőcskézéssel tölteni, és azt sem bánom, ha változatosra sikerül. Ma rájöttem, hogy picivel több energia befektetéssel elég nagy minőségi ugrást is el lehet érni. Ez a tészta tökéletes példa erre. Kollégista Gurman receptje nagy segítségemre volt az indulásnál.

Inkább egy maradék felhasználós ebéd lett ez. A hétvégén kisütött csirkemell kockák felét betettem a mélyhűtőbe, gondoltam, jó lesz az még valamire…Jó lett.

Hozzávalók 2 bőséges adaghoz:

120-140 g spagetti tészta

1 db hagyma fele apróra vágva, fele nagy kockára vágva

1 gerezd fokhagyma lereszelve

1 cm-es gyömbér lereszelve

10 dkg káposzta vékony csíkokra vágva

1 közepes sárgarépa lereszelve

½ üveg bambuszrügy

1 marék zöldborsó

fél csirkemell kis kockákban kisütve, sózva, borsozva

3-4 ek szójaszósz

Fakultatív:

szezámmagolaj a sütéshez

kínai 5 fűszer keverék (keleti fűszeres boltokban kapható)

chili

A tésztához vizet forraltam.

Közben előkészítettem a zöldségeket. A wokban olajat forrósítottam, rádobtam a hagymát, fokhagymát, gyömbért, és összesütöttem, amíg a hagyma üveges nem lett. Ezután mehet bele a chili is. Hozzáadtam a káposztát, nagyjából 2 percig pirítottam, majd ment bele a répa, ami egy percig pirult. Végül belekerült a bambuszrügy, a borsó és a hús. Sóval, borssal, fűszerkeverékkel ízesítettem. A sóval csínján kell bánni, mert a szójaszósz is sós. Mire elkészültem a zöldségekkel, a tészta is kifőtt. A tésztát beleforgattam a zöldséges keverékbe, majd ráöntöttem a szójaszószt, és még egy kis szezámolajat. Jól összeforgattam.

Ez most kicsit lilás lett a káposztától és a hagymától. Az íz mellett látványnak sem utolsó :)

Téli saláta

Télen is kell saláta. Természetesen nem paradicsomból meg talajt nem látott salátából. Igen, már megint az idény zöldségekkel jövök: gyökerek, gumók, télen is eltartható levelek, szárak. Tisztára, mint az őskorban…Csak akkor még nem volt hozzá ezer-sziget öntet :)

Nekünk így valahogy könnyebben megy. Öntettel.

Felmértem a hűtőben lapuló zöldségállományt és előszedtem az 1000 sziget öntet receptjét. Lila káposzta, szárzeller, paszternák. Követtem Jamie Oliver tanácsait a salátakészítésről és felidéztem magamban mindent, amit a zsírban meg vízben oldódó vitaminokról tanultam.

Összefoglalva: kellenek dolgok, amik ropognak, és kell valami lágy dolog, mint pl. a sajt is. Valami olaj, hogy a zsírban oldódó vitaminokat is tudjuk majd hasznosítani (már ami még fellelhető egy nagyipari mezőgazdaságban termelt növényben), a többi már csak ízlés kérdése.

Az öntet itt megtaláljátok.

A káposztát vékonyra szeltem, a paszternákot kettévágtam és felszeleteltem, a szárzellert kicsit szélesebb karikára vágtam. A sajtot apró kockákra, hogy minden falathoz jusson egy-egy darab. Összekevertem, kicsit sóztam, borsoztam. Végül nyakon öntöttem a szósszal.

Kicsit csípős lila káposzta, édes paszternák és a szárzeller, némi sajttal az édes savanykás ezer-sziget öntettel.

Nehéz volt abbahagyni. Akkor is csak azért hagytam abba, mert elfogyott. Egy ültő helyemben megettem egy két személyes adagot, azaz körülbelül fél kiló zöldséget.

Tényleg próbálgassatok ilyesmi téliesített salátákat, mert legalább van ízük, olcsók és könnyen hozzáférhetők. Elkészíteni sem bonyolult, csak tegyétek fel magatokban a kérdést: mit ennétek? Itt egy másik bejegyzés az esti zöldségnassoláshoz.

Én meg közben lassan nyúllá változom…

Borscs

Megint leves. Viszont ez nem akármilyen leves. Úgy nagyjából 7-8 éve érik bennem a gondolat, hogy főzzek egy jó kis borscsot. Ma jött el az ideje. Enni ettem már többször is. Párszor Lengyelországban, illetve legkedvencebb főnököm is hozott nekem egyszer az eredeti receptúra alapján készült levesből. Hát nem tudok betelni vele.

Utánanéztem, több receptet elolvastam, aztán a húsnélküli változat mellett döntöttem. A receptet a Kelet-Európai szakácskönyvből kölcsönöztem. Nem teljesen ugyanazt főztem, de az élmény és a végeredmény megmaradt. Egy fantasztikus színű, tápláló és igen ízletes leves.

Az eredeti hozzávalókon (cékla, répa, káposzta, krumpli) kívül került még bele egy kis szárzeller, a húsleves helyett pedig egy adag füstölt sonka főzőleve.

Hozzávalók 6-8 személyre:

300 g cékla

200 g káposzta

200 g krumpli

200 g leves zöldség (paszternák, sárgarépa, zeller, karalábé)

pár zellerszár

1 hagyma

2 fokhagyma

2 ek sűrített paradicsom

só, bors, babérlevél, ecet, tejföl

500 ml füstöltsonkalé

750 ml víz

30 g füstölt szalonna zsír

A zöldségeket kockára vágtam, a hagymát apróbbra, a szárzellert karikára (vagyis inkább félkörre). A zsírt megolvasztottam és rádobtam a hagymát, céklát, leveszöldséget, szárzellert. Félig lefedve pár percig pároltam, majd beletettem a reszelt fokhagymát, babérlevelet, paradicsompürét, és felöntöttem a füstölt lével és vízzel. Nagyjából negyed órát főztem. Sima húsleves is tökéletesen jó felöntő lének.

Közben kockára vágtam a krumplit és vékony csíkokra szeltem a káposztát. Ezt is a levesbe tettem. Sóztam, borsoztam és a könnyebb emészthetőség kedvéért néhány szem köményt is szórtam bele, majd lassú tűzön addig főztem, amíg minden megpuhult (ez főleg a céklára vonatkozik).

Tálaláskor pár csepp ecetet és egy kanál tejfölt is tettem rá.

A füstölt íz igen jót tesz neki, és nem érződik a hús hiánya. A cékla kicsit furcsa lehet, mert nem szoktuk meg a levesben, de a savanykás íze mindent feledtet. Igazi téli leves.

Káposztás cvekedli

Édesen vagy borsosan? Esetleg mindkettő? Én ez utóbbi táborba tartozom. Nem tudom, hogyan alakult ki bennem. Sósan nem szeretném. Ha végiggondolom, nem tudok említeni még egy ilyen édes borsos étel kombinációt (amit szívesen meg is eszek). Aztán azon is elgondolkodtam, mit szólna Jamie Oliver, ha megkóstolná, vagy neki kéne elkészítenie :)

Sosem főztem még, de ezerszer láttam, hogyan készül, ezért vágtam bele bátran recept nélkül is. A rutinos háziasszonyok most biztosan megmosolyognak, mit kell ehhez bátorság, de szerintem a legegyszerűbb ételeket a legnehezebb jól elkészíteni. Én nem szeretem csak úgy összedobni az egyszerű kajákat sem. Akármi is az, addig főzöm, amíg finom nem lesz :)

Azért is bátorkodom feltenni ezt a receptet, mert ez nem egy flancolós blog. Ez egy konyhasimogatós, fakanállal barátkozós blog. Úgyhogy konyhatündérek előre! Gyengébb idegzetűek ne olvassák tovább, mert zsír fog keveredni cukorral…

Hozzávalók 2 főre:

200 g tészta (legjobb, ha saját gyártmány)

200 g fehér káposzta

1 lapos ek zsír (olaj)

2 ek barna cukor

só, bors, cukor

A káposztát nagy lukú reszelőn lereszeltem. Picit besóztam, és hagytam állni.

Addig a tésztához feltettem forrni 1 liter vizet 1 ek sóval.

Egy lábosban felolvasztottam a zsírt, majd hozzáadtam a cukrot, aztán addig kevergettem, amíg megolvadt benne és egy kis színt kapott. Amikor már kellőképpen megbarnult a cukor, hozzáadtam a káposztát és jól összekevertem, hogy a karamell mindenhol érje. Fedő alatt pároltam kicsit, aztán fedő nélkül, amíg picit meg nem puhult. Közben kifőztem a tésztát.

A kifőtt tésztát a káposztához adtam és pár percig folytonosan kevergetve pirítottam még, hogy jól elkeverjenek. Végül jól megborsoztam és szórtam rá egy kis cukrot, hogy szétolvadjon a tésztán.

Nagyjából negyed óra alatt elkészült.

Remélem, senki kedvét nem vettem el a blog olvasgatásától. Vannak ilyen perverzióim, édes, borsos káposztás tészta. Ez van.

"Hát, ha megkérdezed mit főzz, biztosan nem fogom azt mondani, hogy káposztás tésztát, de azért ez finom volt"-mondta az ember, aki nem szereti a káposztás tésztát.

Korhelyleves

Egyre jobban fel van adva a lecke főzés terén. Lehetőségekhez képest tartom magam ahhoz, hogy idény dolgokat és saját éghajlaton termett dolgokat fogyasszunk. Ez egyre nehezebb, pláne, hogy nem annyira kívánom a húst. A második tél, hogy ezzel próbálkozom. Nincs kényszerérett paradicsom, földet sem látott paprika. Az agyonkezelt és utaztatott banánról és hűsítő citrusfélékről nem is beszélve. Nekem már nem hiányoznak. Van helyette alma, körte, aszalt gyümölcsök. Zöldségekből sütőtök (ami sütibe is kiváló), cékla, gyökerek, krumplik, káposztafélék mennek. És tele a spájz téliesített produktumokkal. Persze még dolgozom rajta, hogy ezekből változatos étrend jöjjön ki a végén.

Mára valami kevésbé húsos, de laktató levest akartam főzni. Mondjuk korhelylevest. Mert savanyú káposzta nélkül nem élet az élet. Kell a cévitamin…

Ha jól emlékszem másnaposság tüneteire kiváló orvosság, de ez a veszély mostanában nem fenyeget. Csak úgy kellett a savanyú.

Ez egy nagyon egyszerű leves, fő alapanyaga a savanyú káposzta. pH-ja ízlés kérdése, én jó savanyún szeretem.

A recept kis változtatással a planétás recept kártyák egyikéről származik. Emlékeztek még? :)

Hozzávalók:

20 dkg savanyú káposzta

15 dkg füstölt kolbász

1 db vöröshagyma

Füstölt szalonna

2 tk pirospaprika

1 db babérlevél

1 kk kömény

borsikafű

Pár szem bors

Só

2 dl tejföl

1 ek liszt

A szalonnát apró kockára vágtam és zsírjára sütöttem, beletettem az apróra vágott hagymát és lassan üvegesre pirítottam. Utána rádobtam a káposztát, megszórtam paprikával és hozzákevertem a többi fűszert is. Felöntöttem fél liter húslevessel plusz 2 dl vízzel, de lehet csak vízzel is hígítani (nagyjából 7 dl). Sóztam borsoztam és lassú tűzön hagytam főni.

Közben felkarikáztam a kolbászt, és amikor a káposzta már félig megfőtt, hozzáadtam a leveshez. Amikor elkészült, belekevertem a liszttel elkevert tejfölt és még 10 percig főztem, hogy ne maradjon liszt ízű. Még egy utolsó kóstolás, fűszerpótlás és kész.

Friss kenyérrel kitesz egy bő fogást. Nagyon finom.