Illatos mákos marcipános csiga szilvával

Már pár hónapja készülök megsütni ezt a csigát. Szeretek friss, édes kelt tésztát reggelizni. Persze ezért nem kelek fel hajnalban, inkább egy laza hétvégén megsütöm és amint kihűlt, teszem a mélyhűtőbe. Így hétköznap reggel csak kikapom a hűtőből, amíg fő a kávé, kiolvasztom, és máris megvan az illatos édes reggeli :) Az eredeti receptet itt találjátok, bár a tölteléket teljesen másképp csináltam, és felturbóztam egy kis őrölt kardamommal. Nagyon szeretem a mákot és a kardamomot együtt használni.

12 darabhoz:

500 g liszt

60-80 g cukor

½ tk só

7 g szárított élesztő

80 g puha vaj

1 tojás felverve

250 ml tej

4 csepp mandulaaroma

a töltelékhez:

50 ml tej

100 g cukor

1 csipet őrölt kardamom (elhagyható)

200 g darált mák

150 g marcipán felkockázva

2 ek rum

8 db szilva kimagozva, felkockázva

A tésztához a cukrot, sót, élesztőt összekevertem, majd hozzáadtam a felvert tojás nagy részét (egy keveset félretettem a tekercsek megkenéséhez), a tejet és a mandulaaromát. Addig gyúrtam, amíg kissé összeállt, ekkor hozzáadtam a vajat is és fényes tésztát gyúrtam belőle. Langyos helyen, letakarva kétszeresére kelesztettem.

Közben elkészítettem a tölteléket: a tejet a cukorral felforraltam, majd beleöntöttem a mákot és hozzáadtam a csipetnyi kardamomot és alaposan összekevertem, végül hozzáadtam a rumot, marcipánt és a szilvát is. Jól eldolgoztam, hogy kenhető masszát kapjak.

Egy akkora tepsit kikentem vajjal, amiben kényelmesen elférnek a csigák (6 db-hoz kb. 25x15 cm-es formát használtam).

Amikor a tészta megkelt, lisztezett deszkán 1 cm vékonyra nyújtottam. Megkentem a mákos masszával és a hosszabbik felénél fogva óvatosan feltekertem. 12 egyforma darabra vágtam és a tepsibe fektettem őket. Amíg a sütő felmelegedett 180 °C-ra (kb. fél óra), langyos helyen hagytam kelni a letakart tekercseket. Sütés előtt megkentem a maradék tojással, majd 35-40 percig sütöttem, amíg szép barna lett a teteje.

(A tetején az ott glazúr, de nem igazán növelte az élvezeti értékét, ezért inkább nem traktállak vele titeket.)

Óriás csokis keksz (chocolate chip cookie)

Donna Hay főzős műsorait mindig csorgó nyállal nézem. Azt hiszem, ha egyszer saját főzős műsorom lenne, ilyet csinálnék, ez az én stílusom. Ha kell egészséges, gabonás, zöldséges, de ha úgy hozza kedvem, édes, vajas, kalóriabomba. (Tudom, hogy mértéket tartani nehezebbnek tűnik, mint szélsőségek között vergődni, de szerintem hosszú távon kifizetődőbb táplálkozási stratégia. Így simán beleférhetnek ilyen vaskosabb nasik.)

Na de vissza a recepthez. Donna Hay gyors változata a chocolate chip cookie-ra. A blogon már van egy recept (itt találjátok), azok kicsi kekszek lesznek, ropogósak és 36 órát hagyom állni a tésztát. Ez más jellegű: a széle, alja ropogós, a közepe puhább és egy is elég belőle a kávé, tea mellé (átmérője kb. 10 cm). A receptet itt találjátok, az eredeti 300 g csoki helyett csak 150 g-t tettem bele, így is elég csokis lett. 22 darab lett belőle.

Hozzávalók (1 csésze 250 ml):

200 g hideg vaj

1 cs fehér cukor (175 g)

¾ cs barna cukor (165g)

1 tk vanília kivonat

2 ek tej

1 tojás

2 cs liszt

¼ tk szódabikarbóna

¼ tk sütőpor

pici só

150 g étcsoki

A sütőt előmelegítettem 180 °C-ra és két sütőlemezt kibéleltem sütőfóliával.

A vajat és a cukrokat robotgéppel habosra kevertem kb. 8 perc alatt. Közben feldaraboltam a csokit és összekevertem a lisztet, sütőport, szódabikarbónát, sót.

Ezután a vajas masszába öntöttem a tejet és a tojást és még 2 percig kevertem a géppel. A vanília is ekkor jön bele.

Végül fakanállal beledolgoztam a lisztes keveréket, majd az apróra vágott csokit.

Fagylaltos kanálnyi gombócokat szedtem a sütőlemezekre: egyre 6 db-t, mert sok hely kell nekik sülés közben.

Végül kb. 14 perc alatt megsütöttem őket, amíg a szélük aranybarna nem lett. Miután kivettem még a tepsin hagytam pihenni, majd áttettem rácsra, és hagytam teljesen kihűlni. Az elején még lágy, de ahogy hűl, megkeményedik.

Lamington

Végre megtaláltam a családi kompromisszum sütit :) Ennyi közösen eltöltött év után már épp ideje volt. Kevert tésztás, nincs benne gyümölcs (na jó a kókusz belefér), nem vajas krémes, de mégis csokis (kakaós). Legyen ez a mai napi tanulság: sose adjuk fel! Meglesz az a kompromisszum süti :)

Tehát ő az, az ausztrálok nemzeti süteménye, vagy a nyolcvanas évek takarékos kókuszkockája, kinek hogy tetszik. A lényeg, hogy kissé masszívabb piskótát forgatunk sűrű kakaóba, majd kókuszreszelékbe.

Ez a mennyiség hat sütihóhérnak is elegendő.

Hozzávalók a tésztához:

175 g cukor

175 g lágy margarin

3 db tojás

175 g liszt

1 púpozott kk sütőpor

A sütőt előmelegítettem 180 °C-ra és egy 20x30 cm-es tepsit kibéleltem sütőpapírral.

A margarint és a cukrot robotgéppel simára kevertem, majd egyesével belekevertem a tojásokat is, végül az átszitált lisztet és sütőport. A masszát a tepsibe simítottam és aranybarnára sütöttem (hústű próbáig). Amikor kisült, rácson hagytam kihűlni, majd egyenlő oldalú kockákra vágtam (ez ugye attól is függ, hogy milyen magasra emelkedik a süti).

Amíg a tészta sült és hűlt, elkészítettem az öntetet.

Hozzávalók az öntethez:

60 g kakaópor

1 csésze cukor (2,5 dl)

¾ csésze forró víz

4 kocka magasabb kakaótartalmú (60%) étcsokoládé

a hengergetéshez kókuszreszelék

A kakaót összekevertem a cukorral, majd felöntöttem a forró vízzel. Amikor az összes cukor feloldódott, beletördeltem a csokoládét és addig kevergettem, amíg teljesen elolvadt.

A piskótakockákat hű segítőtársam egy villa segítségével a csoki szószba forgatta, hagyta kicsit lecsöpögni, én pedig kókuszreszelékbe forgattam.

Serpenyőben sült almás süti

Remek hírem van azok számára, akik édes szájúak, nincs sütőjük és esetleg már unják a mikróban készült csészés sütiket. Vagy azoknak, akik szeretnek a szabadban főzőcskézni, Jamie Oliveri ügyességgel képesek főzni az ölükben, és egy jó desszertre vágynak. Amikor olvastam a kommenteket a recept videója alatt, mindenki áradozott, hogy milyen finom. Enyhe előítélettel fűszerezve igazából csak a technikára voltam kíváncsi, de valóban nagyon finom ez a süti. Légies az állaga, mégsem száraz. A karamelles ragacsos alma nagyon feldobja az egészet.

A recept leírása itt található, a videót pedig itt nézhetitek meg ékes német nyelven.

Hozzávalók a tésztához:

2 db tojás

100 g cukor

1 tk fahéj

1 tk vanília kivonat

80 g olvasztott vaj vagy margarin

75 g liszt

½ tk sütőpor

30 g őrölt mandula

az almához:

50 g cukor

3 ek víz

2 kisebb alma

25 g mazsola

3 cl amaretto (vagy rum)

A tésztához a tojásokat habosra kevertem 100 g cukorral, majd belekevertem a fahéjat, vaníliát, vajat, végül a mandulával és sütőporral elkevert lisztet. Félretettem pihenni, amíg előkészítettem az almát.

A megmosott almákat felnegyedeltem, kivágtam a magházukat és kis (kb. 1x1 cm) kockákra vágtam.

Az 50 g cukrot egy serpenyőbe öntöttem és elkevertem a vízzel, majd addig forraltam, amíg szép karamell nem lett belőle. Rádobtam az almakockákat és 2-3 percig kevergetve dinszteltem, majd belekevertem a mazsolát és az alkoholt is.

Erre az egész almás karamelles dologra öntöttem a tésztát, elsimítottam és alacsony lángon, fedő alatt 10 percig sütöttem. Tíz perc után levettem a fedőt és további 20 percig sütöttem. A sütési idő vége felé érdemes néha hústű próbával ellenőrizni, hogy hogy áll a tészta. Ha tisztán tudjuk kihúzni a sütiből, elkészült.

Ráfordítottam egy tányérra, kicsit hűlni hagytam, végül megszórtam porcukorral. Aki fokozni szeretné a kényeztetést, pici reszelt citromhéjjal felturbózott tejszínhabbal megteheti.

Paul Hollywood scone-ja

Ha gyors édes „péksütire” vágyom, ezt sütöm újabban. Édes pogácsát, scone-t (szkón). Mehet rá lekvár, mogyorókrém, vaj, de magában is nagyon jó a tejeskávé mellé. Viszonylag gyorsan el is készül: amíg a sütő melegszik, a tésztát össze lehet gyúrni, ki lehet szaggatni. Mivel sütőporral készül, nem kell bajlódni a kelesztéssel sem. Az eredeti Paul Hollywood receptet itt olvashatjátok angolul. Nem változtattam a recepten, bár néha dobok bele egy kisebb marék mazsolát.

Hozzávalók:

500 g finomliszt

80 g vaj/margarin

1 csipet só

80 g cukor

2 tojás

5 tk sütőpor

250 ml tej

a tetejére 1 tojás

A sütőt előmelegítettem 220 °C-ra és egy (két) sütőlapot sütőpapírral béleltem.

A vajat elmorzsoltam 450 g liszttel, majd hozzáadtam a sót, cukrot, tojást, sütőport és összekevertem. Végül a tej felét is belekevertem, és miután elvegyült, belekevertem a tej másik felét is.

Az elég lágy tésztát lisztezett deszkára fordítottam, majd a tésztát is megszórtam egy kevés liszttel. Kézzel kilapogattam, majd félbehajtogattam, megint lapogattam, megint hajtottam rajta egyet. Végül 2,5 cm vastagra nyújtottam, és egy 6 cm átmérőjű pogácsaszaggatóval kiszaggattam a köröket. A maradék tésztát megint összegyúrtam, 2,5 cm-re nyújtottam, szaggattam, és ezt addig folytattam, amíg a tészta el nem fogyott.

A pogácsákat a sütőlapon pár percig pihentettem, majd a tetejüket megkentem tojással, végül nagyjából negyed óra alatt aranybarnára sütöttem. Rácson hagytam őket kihűlni. Egy része ment a mélyhűtőbe, így reggel csak kiolvasztottam egyet és máris kész volt a kávé friss kísérője.

Gyors almás rétes

Bár büszke vagyok rá, hogy tudok igazi magyaros rétest is készíteni házi, leheletvékonyra nyújtott tésztából, mégis jobban szeretem ezt a vastagabb tésztából készült tiroli fajtát. Be kellett látnom, hogy nincs mindig mindenre időm, akármennyire is szeretném. Így fontossági sorrendek vannak és ilyen esetekre bolti leveles tészta a mélyhűtőben. Ma számítottam rá, hogy szutyok idő lesz, és délelőtt még örültem is neki, de miután szépen elázva hazaértem a boltból, már jól esett a 25 fok a lakásban. Úgy éreztem, megérdemlünk egy finom, langyos almás rétest. Gyorsan kivettem a mélyhűtőből a leveles tésztát, és amíg olvadozott, kerestem egy jónak ígérkező töltelékreceptet. Végül ezt választottam. Amíg melegedett a sütő, elkészítettem a tölteléket, majd 5 perc alatt összeraktam a rétest és fél óra alatt ki is sült. Már „csak” hagyni kellett hűlni egy kicsit.

Nekem nagyon ízlett, sikerült szépen átsütnöm, de aminek a legjobban örültem, hogy a Zuram repetát is kért belőle, pedig nincs oda a gyümölcsös édességekért :)

Hozzávalók 1 hosszú réteshez:

1 adag friss leveles tészta (275 g volt, amit használtam) én mélyhűtőben szoktam tárolni, ha nem használom fel azonnal)

50 g zsemlemorzsa

25 g vaj

3 db közepes, savanykás alma

1 db kisebb körte

70 g cukor

1 tk fahéj

1 csipet őrölt szegfűszeg

85 g mazsola

1 ek citromlé

1 ek rum

a kenéshez 1-2 ek tejföl

porcukor a díszítéshez

A tésztát az előírásnak megfelelően tepsire tettem, hogy magához térjen szobahőmérsékleten.

A sütőt előmelegítettem 220 °C-ra (légkeverésesnél 200 °C) és előkészítettem egy sütőlemezt, sütőpapírral kibélelve. Érdemes elolvasni a tészta felhasználási útmutatóját!

A vajat megolvasztottam egy serpenyőben, majd világosbarnára pirítottam benne a zsemlemorzsát. (Miután kikapcsoltuk alatta a lángot, érdemes még párszor átkeverni, mert az edény hője tovább színezheti a morzsát.)

Amíg a morzsa hűlt, meghámoztam és kimagoztam a gyümölcsöket, majd gyalun azonos vastagságúra szeleteltem a cikkeket. Ezután hozzákevertem a fahéjjal, szegfűszeggel elkevert cukrot, mazsolát, citromlevet, rumot, végül a pirított zsemlemorzsát.

Amikor a tészta szobahőmérsékletű lett, hosszában az alsó szélétől kb. 3-4 cm-re ráhalmoztam a tölteléket és kissé hengeresre összenyomkodtam, hogy könnyebb legyen feltekerni. Ezután jött a tekerés: amikor a tészta körbeérte a tölteléket, a még fel nem tekert részt 2 cm-ként bevagdostam, de a széle előtt 1 cm-re megálltam. Ezután továbbtekertem a rétest, majd óvatosan a talpára fordítottam, hogy a bevágások legyenek fölül. (Limaránál ezeken a képeken meg lehet nézni, hogy hogyan készülnek a bevágások.) A széleit lenyomkodtam, hogy ne folyjon ki a finom alma, és a tetejét megkentem a tejföllel.

Betoltam a sütőbe, félidőnél megfordítottam, majd fél óra után kikapcsoltam a sütőt és pár percig még bent hagytam a tésztát. Ezután rácson hagytam kihűlni.

Barackos pitetorta

Nagyon szeretem az őszibarackot, de néha van az a mennyiség, amit már nem tudok elfogyasztani. Most is ez történt, a megmaradt barackból pedig elkészült ez a szuper kis pite. Kicsit leszoktam az omlós tésztáról, pedig ez a pite műfaj nagyon tetszik. Mivel a laktózzal csínján bánok, a vaj felét margarinra cseréltem, így azért még élvezhető a tészta. A recept Mary Berry Desszertek c. könyvéből származik. A kétféle tészta ne zavarjon össze senkit, nem bonyolult elkészíteni. A tészta finom ropogósra sül, a töltelékből édes puding lesz a sülés alatt, a tetején a morzsa plusz ropogósságot ad az egésznek. Barackra fel!

Hozzávalók a tésztához:

300 g liszt

1 kk só

170 g hideg vaj/margarin

3-4 ek víz

a töltelékhez:

kb. 700 g őszibarack

1,5 dl tejföl

3 tojás sárgája

200 g cukor

30 g finomliszt

a morzsatésztához:

60 g vaj

70 g finomliszt

60 g cukor

½ kk őrölt fahéj

plusz egy 20-23 cm-es piteforma

A tésztához a lisztet, sót és a vajat késes robotgépben addig pörgettem, amíg morzsás állagú lett. Ekkor beleöntöttem a vizet, és amikor összeállt gombóccá a tészta, leállítottam a gépet és kézzel teljesen összegyúrtam. Nem szabad agyon dolgozni, csak épphogy álljon össze, mert megolvadhat a vaj és akkor nem lesz az igazi a tészta. Ha nincs kéznél késes robotgép, a lisztet gyors mozdulatokkal elmorzsoljuk a vajjal és sóval, majd hozzágyúrjuk a vizet. Amikor a tészta elkészült, fóliába csomagoltam és a hűtőbe tettem pihenni, amíg elkészült a töltelék.

A sütőt előmelegítettem 220 °C-ra és előkészítettem egy tortaformát. (Eredetileg 20-23 cm átmérőjű tűzálló tálat ír, de nekem ilyenem sajnos nincs.)

A barackokat meghámoztam, kimagoztam és fél cm vastagra szeleteltem.

A tejfölt összekevertem a tojássárgákkal, cukorral és a liszttel.

A tésztát lisztezett deszkán akkora körlappá nyújtottam, hogy a formába téve legyen még 2-3 cm pereme a pitének, majd a formába tettem és elegyengettem. Kör alakban ráfektettem a barack szeleteket (kis átfedéssel), majd óvatosan ráöntöttem a tejfölös keveréket. Betettem a sütőbe és nagyjából 30 percig sütöttem, amíg a puding széle elkezdett szilárdulni.

Közben elkészítettem a morzsatésztát: egy tálban összemorzsoltam a vajat, cukrot, lisztet és a fahéjat.

Amikor a töltelék szilárdulni kezdett, kivettem a pitét a sütőből, megszórtam a morzsatésztával és visszatettem még sülni, amíg a teteje aranybarnára sült és a töltelék megdermedt (a beleszúrt késre nem ragadt töltelék).

Amikor kisült a pite, rácson hagytam hűlni egy órát.

Langyosan is finom volt, bár kissé folyós volt a töltelék, hidegen viszont szép remegős, könnyen szeletelhető lett.

Almás zabpelyhes süti

Kicsit hiányoltam már egy jó házias süteményt, amit könnyű összedobni, és nem kell hozzá venni semmit, meg lehet oldani a kamrából is. Mert még mindig tele a kamra. Pedig már pár hete igyekszem minimálisra csökkenteni a vásárlást, hogy fogyjanak a készletek. Elképesztő mennyi minden felhalmozódott. Bár nem sok mindent sikerült felhasználni a sütéshez, legalább finom sütivel vigasztalódhattam :)

Nem túl bonyolult sütemény és remekül felhasználhatók hozzá a megfáradt gyümölcsök (alma, körte, szilva). A tésztáját egy kis zabliszttel ízesítettem, amit egyszerűen állítottam elő: a kisebb szemű zabpelyhet kávédarálón finomra őröltem. Ez a fahéj mennyiség igen bőséges, ízlés szerint csökkenthető. Az eredeti recept innen származik.

Hozzávalók:

3 db alma (vagy más gyümölcs: körte, szilva)

2 tk cukor

2 tk juharszirup

1/2 tk őrölt fahéj

1 csipetnyi őrölt szegfűszeg

a tésztához:

135 g finomliszt

50 g zabliszt

120 g barna cukor

1 ek vaníliás cukor

1 tk sütőpor

1 csipet só

120 ml tej

50 g lágy vaj (vagy margarin)

1 tojás

A sütőt előmelegítettem 190 °C-ra (légkeverésesnél 165 °C) és egy kisebb tepsit (kb. 27x20 cm) kikentem vajjal.

Az almát meghámoztam, kicsumáztam és felkockáztam, majd összekevertem a cukorral, juharsziruppal és a fűszerekkel és félretettem, amíg elkészítettem a tésztát.

Egy tálban összekevertem a liszteket, cukrokat, sütőport és sót, majd simára kevertem a tejjel, vajjal és tojással.

A tésztát a tepsibe simítottam, majd megszórtam az ízesített almával, amit egy kicsit bele is nyomkodtam.

Nagyjából 35-40 perc alatt készre sütöttem.

Croissant

Beleszerettem ebbe a croissant-ba. Szuper mellékhatása, hogy nem kell kétféle reggelit készítenem, egyszerre tudunk enni belőle édeset és sósat reggelizőként is.

Olyan receptet kerestem, ami nem tocsog a vajban, és ami valahol félúton van a 3 féle tésztából összeművészkedett és a 4 óra alatt elkészíthető, kevésbé igényes verziók között. Az íze már elsőre is nagyon jó lett, viszont csak harmadik nekifutásra sikerült reprodukálnom a megfelelő állagot. Mert ugye megint okosabb akartam lenni, nem bíztam a receptben és pár dolgon változtattam. Második nekifutásra még mindig okosabb akartam lenni. Aztán megint elolvastam a receptet, és a kommenteket, amiből egyre több turpisság derült ki. Pl. nagyon nem mindegy a liszt minősége (11%-os fehérje tartalmú a legideálisabb), másként kell hajtogatni a tésztát, ha hagyományos sütőben sütjük és másként, ha légkeverésesben stb. Tényleg érdemes követni a leírás minden lépését, mert így ízre és látványra is élvezetes croissant-okat tudunk sütni otthon is. A tésztakészítési folyamat összességében nem igényel sok időt, mert egy-egy részfeladat pár percig tart. Csak ahhoz, hogy finom, érett tésztát kapjunk, igen sokat kell pihentetni. Nem kertelek. Péntek esti begyúrással, szombat délelőtti vagy délutáni hajtogatással vasárnap délre, délutánra sülnek ki az első darabok. Csak győzzük kivárni. Ezt a receptet követtem. Bár igyekszem leírni mindent, azért érdemes megnézni az eredeti recepthez tartozó képeket és videót is.

Hozzávalók:

500 g finomliszt liszt (BL-55) (vagy 312 g finomliszt és 188 g fehér tönkölyliszt a 11%-os fehérjetartalom eléréséhez)

140 g hideg víz

140 g hideg teljes tej

55 g cukor

40 g lágy vaj

11 g instant/szárított élesztő

12 g só

a vajrétegekhez: 280 g vaj (én kevesebbre vettem és csak 200 g-t használok)

a kenéshez egy felvert tojás

1. NAP

A tészta hozzávalóit a kenyérsütő tartályába tettem és 7 percig dagasztottam (robotgépben 3 perc alacsony, majd 3 perc közepes fokozaton). Aki két szorgos kézzel gyúrja a tésztát, az addig dagassza, amíg a tészta szépen összeáll, de ha kicsípünk belőle egy kis darabkát még szakadjon és ne nyúljon, ugyanis nem jó, ha túl sok gluténszál képződik. Ezután a tésztát korong alakúra formáztam és egy fedeles műanyag tálban a hűtőbe tettem éjszakára.

2. NAP

Megkönnyíti a munkát, ha a konyha hőmérséklete 20 °C alatt van és a hajtogatásoknál gyorsan dolgozunk, hogy ne olvadjon meg a vaj.

Előkészítettem 2 sütőpapír darabot, ami legalább 25x25 cm-es volt. A hideg vajat konyhai gyalu legvastagabb fokozatán gyorsan felszeleteltem (így nagyjából egyforma vastag szeleteket kaptam), és a vajdarabokat szorosan egymás mellé tettem, hogy nagyjából 15x15 cm-es négyzetet kapjak. Lefedtem a másik sütőpapírral és gyorsan addig nyújtottam a sodrófával, amíg a vajdarabok összeálltak. A kilógó széleket levágtam és visszatettem a vaj tetejére, ismét lefedtem a sütőpapírral és egyenletes vastagságúra hengergettem. A végső mérete 17x17 cm volt, igyekeztem nagyon szögletesre formázni. A vajdarabot becsomagoltam a sütőpapírba és visszatettem a hűtőbe, hogy visszakeményedjen.

Amíg a vaj dermedt, kinyújtottam a tésztát 26x26 cm-re. Ezután átlósan ráfektettem a vajdarabot és egymás után ráhajtottam a tésztasarkokat. Kicsit összerendeztem, hogy a tészta mindenhol befedje a vajat és lisztezett deszkán 20x60 cm-esre nyújtottam. A hosszú oldalán gondolatban három egyforma részre osztottam, majd behajtottam az egyik oldalt és ráhajtottam a másik oldalt is, hogy 3 réteget kapjak. Befóliázva 30 percig hűtőben pihentettem.

Elforgattam és az első hajtásra merőlegesen ismét 20x60 cm-esre nyújtottam a tésztát, megint háromba hajtottam (a „nyitott” végeket hajtsuk be), megint 30 percig pihentettem a hűtőben.

Következik a harmadik nyújtás (20x60 cm az előzőre merőlegesen) és a nyitott véggel behajtás. A harmadik hajtogatásnál két lehetőségünk van: a recept szerzői azt írják, hogy ha nem légkeveréses sütőben sütjük, érdemes több réteget létrehoznunk, ami ebben az esetben 4-es hajtást jelent, így a végére 36 (vaj)rétegünk lesz. Ha van légkeveréses sütőnk elég kevesebb réteg is (27), így ebben az esetben az utolsó hajtás is 3-as hajtás legyen. A négyes hajtásnál gondolatban megfeleztem a tésztát a hosszabbik oldalán és középre hajtottam mindkét oldalát, végül mintha becsuknék egy könyvet, félbe hajtottam. A kész tésztát befóliáztam és éjszakára a hűtőbe tettem pihenni, kelni.

3. NAP

Előkészítettem egy sütőpapírral bélelt sütőlemezt, illetve kettőt.

A tésztát lisztezett felületen 20 cm szélesre és kb. 110 cm hosszúra nyújtottam. Kicsit megemelgettem, hogy elérje végső méretét. Ha nem sikerült elég szögletesre a tészta, a végét le lehet egyenesíteni. A tészta tetején 12,5 cm-ként kis bemetszéseket ejtettem (7 db jel). Alul az első bemetszés 6,25 cm után következett és ezután 12,5 cm-ként jelöléseket tettem (8 db jel). A bemetszéseket összekötve 15 db háromszöget kaptam. A háromszögeket pizza vágó segítségével kivágtam, majd egyesével megformáztam őket.

Egy-egy háromszöget óvatosan megnyújtogattam hosszában, hogy 25 cm hosszú legyen. A talpánál 1,5 cm-re bevágtam, majd innen indulva kissé kifelé sodorva (amíg a tészta engedi), majd előrefelé feltekertem a tésztát. A hajtás végét alulra téve a feltekert tésztákat sütőlapra tettem, majd megkentem a tojással. Fóliával letakarva 3-3,5 órát kelesztettem. Mivel a kelés sebessége évszaktól függően változhat, érdemes inkább a tészta állapotát figyelni az óra helyett. Akkor jó, ha már látszanak a rétegek és a lemezt kicsit megrázogatva pudingszerűen remeg (vagy mint Jabba). Az ideális kelesztési hőmérséklet 24-26 °C, párás környezet. Fontos, hogy ne alulról érje a hő és ne menjünk 26 °C fölé, mert akkor kiolvad a vaj a tésztarétegek közül.

Amikor már nagyjából megkelt, a (hagyományos) sütőt előmelegítettem 220 °C-ra, légkeverésesnél elég a 200 °C. Sütés előtt még egyszer megkentem a croissant-nokat tojással, vigyázva, hogy csak a vízszintes felületekre jusson (különben a tojás összeragasztja a rétegeket, amik így nem tudnak szépen megemelkedni), majd kicsit bespricceltem vízzel a sütőlapot (hogy keletkezzen némi gőz a sütés során) és betoltam a forró sütőbe. 10 perc sülés után megfordítottam a lemezt (hogy mindegyik tészta egyenletesen átsüljön) és kicsit lejjebb vettem a hőt. Még 10-15 percig sütöttem, amíg szép aranybarnára sültek. Rácson hagytam kihűlni. Légkeveréses sütőnél ez az idő lecsökkenhet. Itt sajnos nincs pontos recept, ki kell tapasztalni az ideális sütési hőmérsékletet, időt.

És ha mindezzel megvagyunk, nekieshetünk a langyos croissant-oknak, a maradékot pedig le lehet fagyasztani, hogy a hét többi napján is tudjunk „friss” croissant enni.

Banános nutellás muffin

Megint elfeledkeztem arról, hogy a muffin milyen gyorsan el tud készülni és milyen könnyen variálható. Ezt a receptet a mostanában kedvenc gyűjtőoldalon találtam (ott szebbek a képek). Egyből éreztem, hogy a banán és a nutella jó párosítás lesz.

Hozzávalók 12 darabhoz, 1 csésze (cs) 250 ml:

½ csésze cukor

1 tojás felverve

2 ek lágy vaj (lehet 2 ek olaj is)

1 ek olaj

½ cs görög joghurt (én a felét sűrű kókusztejre cseréltem)

1 nagy vagy 2 kisebb érett banán összetörve

1 cs simaliszt

1 tk szódabikarbóna

csipet só

a tetejére:

2 ek nutella

1 tk olaj

A sütőt előmelegítettem 180 °C-ra.

Először habosra kevertem a cukrot, tojást és vajat+olajat. Majd belekevertem a joghurtot (és a kókusztejet), plusz a banánt. Egy másik tálban összekevertem a száraz hozzávalókat: lisztet, szódabikarbónát, és sót. Végül a száraz hozzávalókat a nedvesekhez kevertem, de csak addig, amíg a tészta éppen homogén lett. (Valahol egyszer azt olvastam, hogy a muffin tésztát nem szabad sokáig kevergetni, mert úgy nem lesz az igazi az állaga.) A tésztát az előkészített muffin formákba kanalaztam, a formákat csak 2/3-ig töltöttem, hogy maradjon helyük emelkedni. Ezután a nutellát és az olajat egy kis csészébe tettem és 3-4 másodpercre a mikróba tettem magas fokozaton, hogy folyékonyabb állaga legyen. Alaposan összekevertem, majd a muffinok tetejére kanalazgattam. Ezután egy fogpiszkáló segítségével mintákat húztam bele. Végül betettem a sütőbe és tűpróbáig sütöttem őket (kb. 12-15 perc). Amikor kisültek, rácson hagytam hűlni.

Nekem nagyon ízlett: finom, szaftosa tészta, amit mind látványban, mind ízben igencsak feldob az örvénylő nutella.

Kanelbullar-svéd fahéjas tekercs

Bár még nem volt szerencsém megkóstolni eredeti hazájában, párszor már készítettem, és nagyon megszerettük. Az eredeti recept itt olvasható. Én csak fél adagot szoktam készíteni, mert frissen az igazi.

Hozzávalók 12 csigához:

a tésztához:

17 g friss élesztő

50 g (gyümölcs)cukor

150 ml tej

1/2 tojás

60 g olvasztott vaj

1/2 tk só

1 tk őrölt kardamom

325 g simaliszt

50 g teljes kiőrlésű liszt

a töltelékhez:

50 g puha vaj

25 g barna cukor

1 ek fahéj

a mázhoz:

1/2 tojás

1 ek víz

szóró cukor (én sima cukorral szórtam meg)

Az élesztőt kevés tejben feloldottam, majd a tészta összes hozzávalóját a kenyérsütő tartályába tettem és lusta háziasszony módjára hagytam, hogy 10 percig dagassza. Ezután 30 percig kelni hagytam. Közben elkészítettem a tölteléket: a cukrot és fahéjat jól kikevertem a puha vajjal. Amikor a tészta megkelt, 3 mm vékonyra, 30 cm szélesre nyújtottam. Megkentem a fahéjas töltelékkel és a hosszabb oldaláról kezdve feltekertem (mint a bejglit). A tésztát 12 részre vágtam, a csigákat egymás mellé tettem egy magasabb falú sütőedénybe. (Így szépen összesültek, és a szélük nem száradt ki annyira.) Mialatt keltek a csigák, előmelegítettem a sütőt 180 °C-ra. Amikor megkeltek (egy óra szobahőmérsékleten), a tetejüket lekentem a tojással, majd megszórtam a cukorral. Aranybarnára sütöttem őket.

A tésztában igen sok vaj van, és a sütés során a töltelékből is átvándorol némi a tésztába, ettől csodás, foszlós állaga lesz. A kardamomtól és fahéjtól pedig finom illatos, fűszeres.

Csokis kifli

Végre kezd kifogyni a Karácsonykor bespájzolt édesség halom (szaloncukor, ajándék csokik, bejgli, mézes puszedli stb.) úgyhogy nyugodt szívvel álltam neki sütit sütni. Ez a kifli tökéletes reggeli a kávé, kakaó vagy vaníliás tej mellé. Az eredeti recept Limarától itt olvasható (azért egy kicsit változtattam rajta). Én most ráérősen készítettem, de az általa leírt gyorsított változat is életmentő lehet.

Hozzávalók 8 közepes db-hoz:

A tésztához:

250 g finomliszt átszitálva

50 g teljes kiőrlésű liszt átszitálva

½ tk só

30 g gyümölcscukor (vagy sima cukor)

1 felvert tojás fele

150 ml langyos tej

35 g olvasztott vaj

16 g friss élesztő

a töltelékhez:

60 g olvasztott csoki

25 g kakaópor

30-40 ml tej

1-2 ek cukor

a tetejére:

a felvert tojás másik fele

A tészta hozzávalóit összekevertem és addig gyúrtam, amíg sima tésztát kaptam. Ezután szobahőmérsékleten duplájára kelesztettem. Közben elkészítettem a tölteléket: a csokit óvatosan felolvasztottam a mikróban, majd elkevertem a kakaóporral és a tejjel (sűrű, nem folyós állagú massza lesz belőle).

Amikor a tészta megkelt, két egyforma részre osztottam, gombóccá formáltam és további negyed órát hagytam kelni. Amikor kipihente magát, 30 cm átmérőjű lappá nyújtottam az egyik gombócot, megkentem a töltelékkel, megszórtam a cukorral, majd ráterítettem a másik lappá nyújtott tésztát. Nyolc egyforma részre vágtam, és a háromszögeket feltekertem, majd sütőpapírral bélelt tepsire tettem, letakartam folpack-kal és megint hagytam kelni. Közben előmelegítettem a sütőt 180 °C-ra.

A megkelt kifliket megkentem a maradék felvert tojással, végül aranybarnára sütöttem.

Nagyon finom lett, és igen csokis. Miután kihűlt, pár darabot kint hagytam reggelire, a többit alaposan bezacskózva a mélyhűtőbe tettem, hogy a hét további napjára is jusson friss péksüti (mikróban alacsony fokozaton 1 perc alatt kiolvad és máris fogyasztásra alkalmas).

Kedvenc kuglófom

Nem is értem, hogyhogy nem szerepel még a blogon kedvenc kuglófom. Ezt a sütit már gimis korom óta sütöm (már ha meg nem feledkezem róla). Azóta is szeretem. Az eredeti recept Nagymamám ezer éves Dr. Ötker receptes könyvecskéjéből származik. Kicsit egyszerűsítettem a technológián, de ez az ízén nem változtat…

Hozzávalók:

100 g vaj

100 g cukor

4 db tojás

200 g liszt

50 g darált mandula

5-7 ek tej

½ csomag sütőpor

1 ek vaníliás cukor

egy csipet só

A sütőt előmelegítettem 180 °C-ra és a kuglófformát kikentem vajjal, majd beliszteztem.

A vajat habosra kevertem a cukorral, vaníliás cukorral, majd adagonként, felváltva hozzákevertem a tojásokat és a lisztet. Az utolsó adag liszttel a mandulát, sütőport és a sót is a masszához kevertem. Végül tejjel higítottam.

A tésztát a formába öntöttem, majd elegyengettem, végül aranybarnára sütöttem.

Amikor kihűlt, megszórtam porcukorral.

Csokiöntet, vaníliasodó, vagy akár nutella is nagyon jól illik hozzá.

Őszi pite

Lehetne akár vegyes gyümölcsös pitének is hívni, mert mindenféle ősszel érő gyümölcsöt bele lehet dobálni. A sütihez a fő ötletet egy kedves barátnőmtől csentem (ezúton is köszönöm Tatinak :): omlós tészta, egy réteg savanykás lekvár, és erre jön a fűszerekkel összepárolt gyümölcs. Nagyon kelendő. Egy héten belül már másodszor sütöttem. Most alma és körte került bele, egy marék friss dióval és mirabell (fosókaszilva) lekvárral. Ez a süti kitűnő módja, hogy felhasználjunk pár árválkodó, kissé fonnyadt gyümölcsöt is és ne kelljen őket kidobni.

Hozzávalók a tésztához:

400 g liszt (negyede lehet teljes kiőrlésű is)

200 g vaj

100 g cukor

1 db tojás

2 ek tejföl

egy csipet só

Hozzávalók a töltelékhez:

2 tk vaj

1 kg gyümölcs (alma, körte, szilva, de lehet vegyesen is)

1 csapott kk őrölt fahéj

1 csipet őrölt szegfűszeg

3-5 ek cukor (ízlés szerint)

4-5 ek savanykás lekvár

1 marék dió

A tésztához a vajat elmorzsoltam a liszttel, cukorral, sóval, majd gyorsan összegyúrtam a tojással és a tejföllel. Rá is vonatkoznak a „hogyan készítsünk jó omlós tésztát” trükkök (hideg hozzávalók, gyors gyúrás stb., itt részletesen írtam már róla). Fóliába csomagoltam és betettem a hűtőbe egy órára. Aki siet, a mélyhűtőbe tegye, fél órára.

Amíg a tészta pihent elkészítettem a tölteléket. A gyümölcsöket meghámoztam, kimagoztam és felkockáztam. Egy lábosban lassan felolvasztottam a vajat, beleszórtam a gyümölcsöket, a cukrot és a fűszereket, majd fedő nélkül lassú tűzön megpároltam. Ha sok lenne a leve, de már megfőttek a gyümölcsök, 1-2 tk darát lehet belefőzni, hogy magába szívja az értékes, fűszeres nedűt. Miután elkészült, hagytam kihűlni.

A sütőt előmelegítettem 200 °C-ra.

A tésztát kivettem a hűtőből, átgyúrtam, és 2/3 (ez lesz majd az alja) 1/3 (ez lesz a teteje) arányban ketté vágtam. Először az alját nyújtottam ki, nagyjából fél cm vastagra, majd tepsibe fektettem és megkentem lekvárral. Ráegyengettem a párolt gyümölcsöt és megszórtam a darabolt dióval. Ezután kinyújtottam a másik tésztadarabot is, szintén kb. fél cm vékonyra és óvatosan betakartam vele a tepsiben várakozó többi dolgot. Nem baj, ha nem sikerül szépen kinyújtani a tésztát, lehet még innen-onnan lecsippenteni egy darabot és kijavítani a hibákat. Végül a sütőben aranyszínűre sütöttem.

Frissen a legfinomabb, amikor a felső tészta még ropog, az alsó omlik, az édes, fűszeres gyümölcsök pedig keverednek a savanykás lekvárral. Akár esik az eső, akár süt a nap, igazi őszi lélekmelegítő :)

Boller

Kezdek rászokni a sütis reggelikre, és mivel lusta vagyok elmenni a pékségig (1 sarok), kénytelen vagyok máshogy megoldani. Úgyhogy mostanában sütés után a már kihűlt brióst, felszeletelt kalácsot stb. frissen beteszem a mélyhűtőbe (zacskóban). Reggel pedig, amíg lefő a kávé csak kiolvasztok pár darabot és meg is van a langyos, illatos reggeli.

Kicsit untam már a brióst meg a kalácsot és különben is most jöttünk vissza a messzi északról, adta magát, hogy kipróbáljam a bollert, a norvégok nemzeti sütijét. Eléggé hasonlóak voltak a receptek, de volt egy, ami különösen tetszett. Mert története van. Nem is akármilyen.

A tészta nagyon lágy, ettől titkon kétségbe is estem. Az első darabot még próbáltam lisztes kézzel megformálni, aztán hagytam az egészet és inkább fagyi adagoló kanállal dolgoztam tovább. A gombócok a kelesztés során szétterültek, de a sütés alatt összeszedték magukat és szép domborúra nőttek. Az eredeti recept itt található, a mennyiségeket nagyjából átszámoltam ml-re és grammra. A fél adagból is kb. 20 db boller lett. Ez a fél adag :)

Hozzávalók:

55 g olvasztott vaj

300 ml tej

100 g cukor

1 ek szárított élesztő

½ tk só

½ tk őrölt kardamom

360 g liszt, plusz még ha szükséges

¼ csésze mazsola (kb. 35 g) vagy csoki csepp (csoki apróra vágva), esetleg mindkettő

tojás a kenéshez

A tejet, vajat, cukrot és élesztőt összekevertem és 10 percig állni hagytam. Ezután belekevertem a többi hozzávalót és kb. 8 percig gyúrtam. Letakarva nagyjából egy órát hagytam kelni, langyos helyen. Ezután átgyúrtam a tésztát és egy sütőpapírral bélelt sütőlemezre golflabdánál kicsit nagyobb tésztagombócokat tettem. Érdemes nagyobb távolságot hagyni közöttük, mert kicsit szétterülnek kelés közben. Ismét kelesztettem őket 45 percig (langyos helyen, letakarva), és közben a sütőt is előmelegítettem 180 °C-ra. Amikor a sütik megkeltek, óvatosan megkentem őket a felvert tojással, végül aranybarnára sütöttem őket. Ez kb. 20 perc volt.

Tartalmas, abbahagyhatatlan, kissé fűszeres, puha, levegős finomság. Ezért érdemes reggel felkelni. (Mélyhűtőben bezacskózva is eláll, de nálunk nem tartott sokáig: egy héten belül elfogyott az összes.)

Répatorta

Ma pihenőnapot rendeltem el magamnak, hogy kicsit szusszanjak az elmúlt pár hét után. Természetesen ilyenkor sem tudok nyugton ülni, viszont minden olyan dolgot meg tudok csinálni, amire hétköznap nem jut idő. Mint pl. kicsit sétálni a napon, vagy répatortát sütni, ami éppen eléggé kizökkent a zúzós hétköznapokból. És végre tudtam természetes fényben fotózni. Nem is emlékszem mikor volt ilyen utoljára.

Az előtörténet most kicsit messzebbről indul. Január elején kaptam egy szuper kis zöldségprést. Pár használat után viszont rájöttem, hogy nagyon nagy pazarlás kidobni a visszamaradt zöldségpépet. Mivel a gép nem centrifugálja szárazra a lereszelt zöldséget, utána még simán felhasználható bármibe. Az így megmaradt répát szépen gyűjtögettem a mélyhűtőben. Már csak egy jó recept kellett. Na azt nem találtam. Végül két receptet ötvöztem. Kicsit répásabb lett a kelleténél, de ide már a szolidabb változat került.

Hozzávalók:

150-200 g sárgarépa finomra reszelve

250 g barnacukor

3 db tojás

só

1 narancs reszelt héja

100 g darált mandula

150 g liszt

1 púpozott kk sütőpor

½ kk fahéj

½ dl olaj

A sütőt előmelegítettem 180 °C-ra. Egy kerek tortaformát kikentem vajjal és beliszteztem. Egy 18 cm-es formát használtam.

A tojásokat habosra kevertem a cukorral. Összekevertem a narancshéjat, mandulát, lisztet, sütőport, fahéjat és sót. A lisztes keveréket és az olajat a tojásos keverékhez adtam, végül beledolgoztam a répát is. Jól elkevertem és a formába simítottam. Nagyjából egy órán keresztül sütöttem, de 50 perc után már nagyon rajta tartottam a szemem.

Nekem nagyon tetszett, kicsit hasonlít a sütőtökös muffinhoz. De azért legközelebb kevesebb répát használok majd hozzá. Cukros, reszelt narancshéjas tejföllel öntöttem nyakon.

Az eddigi legjobb chocolate chip cookie

Kissé elmaradásban vagyok, tele a tár új receptekkel, csak kicsit időhiányban szenvedek. De legalább főzni van időm. A már sokszor emlegetett „egyszer ezeket mind kipróbálom” listáról jöjjön most a chokolate chip cookie, vagyis A chokolate chip cookie.

A recept írója szerint ez a világ legjobbja, de mivel én még nem kóstoltam mindet, nem teszek ilyen részrehajló kijelentést. Az viszont tény, hogy ez az eddigi legjobb, amivel eddig találkoztam.

A szerző említ pár trükköt, ami a biztos siker felé vezet, ezek közül egy a hosszú pihentetési idő. Vagyis napokig áll a tészta a hűtőben. De mivel ha sütiről van szó én sem vagyok túl türelmes, egy kis adagot kisütöttem 5 óra pihentetés után, a többit meg csak másnap, 29 óra pihentetés után. Lehet 72 órát is pihentetni, de ez nem hiszem, hogy annyival növelné az élvezeti értékét. Nekem nagyon bejött, főleg, hogy reggel pl. csak kikapjuk a tésztát a hűtőből, előmelegítjük a sütőt, közben megformázzuk a tésztát és fél óra múlva már csipegethetünk is belőle a kávé vagy kakaó mellé.

Eredeti recept innen. (Halkan megjegyzem, szerintem az enyémek sokkal szebbek lettek.)

Hozzávalók:

2 csésze simaliszt

1 2/3 csésze kenyérliszt

1 ¼ tk szódabikarbóna

1 ½ tk sütőpor

só

1 ¼ csésze vaj (kb. 280 g)

1 ¼ csésze barnacukor

2 tojás

1 ek vaníliáscukor

1 ¼ csésze csokicsepp vagy apróra vágott étcsoki

Először a száraz hozzávalókat összeszitáltam. Aztán a vajat habosra kevertem a cukorral, majd hozzáadtam a tojásokat és így kevertem tovább, végül adagokban hozzáadtam a lisztes keveréket is. 36 órára lefedve tegyük a hűtőbe pihenni.

A sütéskor, a sütőt előmelegítettem 200°C-ra, közben a tésztából diónyi gombócokat formáltam és egymástól illő távolságra, sütőpapírral bélelt sütőlemezre tettem.

Nagyjából 12-15 percig sütöttem. Rácson hagytam kihűlni.

Kívül ropogós, belül omlós, az ember evés közben belefut egy-egy olvadt csokiba. Ezt is nagyon megszerettük.

Körtés kakaós süti

Már nem is tudom, hogy kezdődött. Valamiért arra jutottam, hogy a maradék körtéket kakaós tésztába kéne csomagolni. Nekiálltam receptet keresni és találtam is bőséggel. A legmeggyőzőbb mégis a ZDF oldalán díszelgő süti képe volt. Nem kellett csalódnom. Még a Zuramnak is ízlett, pedig nincs oda a kevert tésztákért.

Hozzávalók:

80 g tej

70 g vaj

2 db tojás

200 g cukor

150 g liszt (fele lehet teljes kiőrlésű is)

10 g sütőpor

40 g kakaó

700 g körte (de elég fél kg is)

1/2 citrom leve

dió a tetejére, fakultatív

A sütőt előmelegítettem 200 °C-ra és egy tepsit kibéleltem sütőpapírral.

A vajat felolvasztottam és összekevertem a tejjel. A tojásokat a cukorral habosra kevertem. A lisztet, sütőport, kakaót és egy csipet sót összeszitáltam. A körtét meghámoztam, félbevágtam, kicsumáztam és meglocsoltam a citromlével. A lisztet kis adagokban a cukros tojáshoz kevertem, majd lassan beledolgoztam a tejes keveréket is.

A massza felét tepsibe simítottam, rárétegeztem a körtét, majd ráöntöttem a tészta második felét is. Végül fél diókkal kidekoráltam. „B” változat: egy széles tepsibe egy rétegben kerül a tészta és a tetejére megy a körte. (Az eredeti recept is így szól, csak én először fél adag tésztát kevertem be, mert azt hittem egyedül kell majd megennem. Aztán amikor beleöntöttem a formába, konstatáltam, hogy ez még nekem is kevés lesz, úgyhogy kevertem még egy fél adag tésztát.)

Nagyjából fél órát sütöttem, hústű próbáig. Érdemes figyelni rá sülés közben, mert a kakaós tészták észrevétlenül, sunyi módon képesek kokszosodni.

Sok körte, ropogós dió, puha, könnyed tészta. Szeretjük.

Bejgli

Idén Karácsonykor kevesebbet vállalok, és igyekszem időben nekiállni mindennek. Első volt a stollen, most a bejgli következett.

Mivel otthon nagyon sok bejgli szokott lenni, inkább csak melegítésképpen sütöttem 3 rúddal: diósat, mákosat és életemben először gesztenyéset. A munkahelyi bulira hozott az egyik kolléganőm gesztenyés-aszalt szilvás bejglit és nagyon jó volt. Ki kellett próbálnom.

A recept alapja természetesen egy klasszikus: Lajos Mari & Hemző Károly: 99 Ünnepi étel. Kis változtatás a töltelékekben történt, csak úgy katásan. Bár én a kelt tésztáson nőttem fel, ezt az élesztős omlós változatot picit jobban szeretem, mert nem szárad ki olyan hamar.

Hozzávalók a tésztához (2 nagy, 3 közepes, vagy 4 kicsi rúdhoz):

500 g liszt

250 g vaj

2 tojás

20 g friss élesztő

50 g porcukor

1 kis doboz tejföl

1 kk só

1 tojás sárgája és fehérje különválasztva a kenéshez

A tésztát előző este elkészítettem. A vajat elmorzsoltam a liszttel, aztán belekevertem a cukrot és a sót. Az élesztőt elkevertem a meglangyosított tejföllel, aztán hozzáadtam a tojást is, végül az egészet a liszthez adtam. Jól összegyúrtam. Fóliába csomagoltam, és hűtőbe tettem egy éjszakát pihenni. B változat: a lisztet, cukrot, sót, vajat elmorzsoltatjuk a robotgéppel (késes), majd hozzáadjuk az élesztős tojásos tejfölt is, és hagyjuk, hogy gépünk az egészet szép tésztagombóccá gyúrja össze.

Töltelékek 1 rúdhoz:

Mákos:

150 g darált mák

100 g cukor

2 dl tej

2 ek édes kekszmorzsa

pici fahéj

mazsola

reszelt narancshéj ízlés szerint

A tejet a cukorral, mazsolával és a fahéjjal felforraltam, majd belekevertem a mákot, morzsát és narancshéjat. Alacsony lángon picit összefőztem. Hagytam kihűlni.

Diós:

150 g darált dió

100 g barna cukor

1,5 dl víz vagy tej

mazsola, narancshéj, rum ízlés szerint

A vízből és cukorból szirupot főztem, majd az összes többi hozzávalót hozzáadtam és kicsit főztem. Hagytam kihűlni.

Gesztenyés:

250 g gesztenyemassza

30 g kekszmorzsa

50 g aszalt szilva apróra vágva

1 dl tej

1 ek cukor

rum ízlés szerint

Az összes hozzávalót alaposan elkevertem, hogy jól kenhető legyen.

A tésztát három egyenlő részre osztottam. Egyenként nagyjából 30x25 cm-esre nyújtottam. A tölteléket rákentem, de a szélén szabadon hagytam 2 cm-t. Nem túl szorosan feltekertem, kibélelt sütőlemezre tettem. Először tojássárgájával kentem meg és langyos helyen hagytam szikkadni ½ órát, aztán a fehérjével kentem meg, és megint pihentettem fél órát. Közben a sütőt előmelegítettem 180 °C-ra. A rudakat megszurkáltam fogpiszkálóval, hogy ne repedjenek ki sülés közben. Aranybarnára sütöttem (na jó kicsit sötétebbre sikerült). A sütő ajtaját az első 20 percben nem szabad kinyitni!

Puha, omlós, mégis könnyű kis tészta bőséges töltelékkel.