Illatos mákos marcipános csiga szilvával

Már pár hónapja készülök megsütni ezt a csigát. Szeretek friss, édes kelt tésztát reggelizni. Persze ezért nem kelek fel hajnalban, inkább egy laza hétvégén megsütöm és amint kihűlt, teszem a mélyhűtőbe. Így hétköznap reggel csak kikapom a hűtőből, amíg fő a kávé, kiolvasztom, és máris megvan az illatos édes reggeli :) Az eredeti receptet itt találjátok, bár a tölteléket teljesen másképp csináltam, és felturbóztam egy kis őrölt kardamommal. Nagyon szeretem a mákot és a kardamomot együtt használni.

12 darabhoz:

500 g liszt

60-80 g cukor

½ tk só

7 g szárított élesztő

80 g puha vaj

1 tojás felverve

250 ml tej

4 csepp mandulaaroma

a töltelékhez:

50 ml tej

100 g cukor

1 csipet őrölt kardamom (elhagyható)

200 g darált mák

150 g marcipán felkockázva

2 ek rum

8 db szilva kimagozva, felkockázva

A tésztához a cukrot, sót, élesztőt összekevertem, majd hozzáadtam a felvert tojás nagy részét (egy keveset félretettem a tekercsek megkenéséhez), a tejet és a mandulaaromát. Addig gyúrtam, amíg kissé összeállt, ekkor hozzáadtam a vajat is és fényes tésztát gyúrtam belőle. Langyos helyen, letakarva kétszeresére kelesztettem.

Közben elkészítettem a tölteléket: a tejet a cukorral felforraltam, majd beleöntöttem a mákot és hozzáadtam a csipetnyi kardamomot és alaposan összekevertem, végül hozzáadtam a rumot, marcipánt és a szilvát is. Jól eldolgoztam, hogy kenhető masszát kapjak.

Egy akkora tepsit kikentem vajjal, amiben kényelmesen elférnek a csigák (6 db-hoz kb. 25x15 cm-es formát használtam).

Amikor a tészta megkelt, lisztezett deszkán 1 cm vékonyra nyújtottam. Megkentem a mákos masszával és a hosszabbik felénél fogva óvatosan feltekertem. 12 egyforma darabra vágtam és a tepsibe fektettem őket. Amíg a sütő felmelegedett 180 °C-ra (kb. fél óra), langyos helyen hagytam kelni a letakart tekercseket. Sütés előtt megkentem a maradék tojással, majd 35-40 percig sütöttem, amíg szép barna lett a teteje.

(A tetején az ott glazúr, de nem igazán növelte az élvezeti értékét, ezért inkább nem traktállak vele titeket.)

Mozart-golyó

Amikor végignéztem a recepthez tartozó videót, tudtam, hogy ki kell próbálnom. Lelkesedésem kicsit akkor hagyott alább, amikor szembesültem vele, hogy itthon (Budapesten) nem is olyan egyszerű nugátot találni. Nekem már csak az után sikerült, hogy elkészítettem házilag. Nem bosszantó csöppet sem :) A Müllerben Lindt márkájú, illetve az Ázsia Bt.-nél Haas típusú kapható. Természetesen nem is lett olyan jó, mint az eredeti, de ezen már nem hergeltem tovább magam. Következő akadálynak a natúr, sótlan pisztácia beszerzése ígérkezett. Végül sikerült találnom, és készüljetek fel, elég sokba kerül. Sajnos a rózsavíz is kimaradt, legközelebb pótolom. Összességében abszolút kevesebbe kerül a bolti változat, bár, ha Salzburgban vesszük az eredetit, egyesével, az talán nem :). De nem is azért csináltam, hogy olcsóbban jöjjek ki, hanem, hogy meglepjem Anyukámat. Szeretettel készült. :)

Hozzávalók:

200 g nugát

200 g marcipán

2 ek rózsavíz v. cseresznyevíz

25 g pisztácia

125 g porcukor

100-150 g csokoládé

A nugátot 1x1 cm-es kockákra vágtam, majd kis golyókat formáltam belőlük és betettem a hűtőbe, hogy visszaszilárduljanak.

Közben a pisztáciát apróra vágtam és a háromnegyedét a cukorral, vízzel együtt a marcipánmasszához gyúrtam. Kézzel dolgoztam, mert ez volt a legegyszerűbb. Aztán porcukorral kissé behintett felületen 3 cm-átmérőjű rudat formáltam a masszából és annyi felé vágtam, amennyi nugát golyóm volt. (Sajnos nem számoltam, de ez nem is lesz annyira mérvadó, mert a marcipános bevonás során úgyis „elpárolog” pár darab, pláne, ha lelkes családtagjaink is a környéken sündörögnek.) Aztán a golyókat bevontam egy-egy adag marcipánnal. Ismét a hűtőbe tettem őket, amíg gőz fölött felolvasztottam a csokit. Végül mindegyik golyót megforgattam az olvadt csokiban és sütőpapírral bélelt sütőlapra tettem, majd megszórtam a maradék pisztáciával. Hűvös, kevésbé párás helyen hagytam megdermedni.