Vöröslencse leves

Hivatalosan török vöröslencse leves, de ezt már nem merem leírni, mert valaki biztosan tud autentikusabb receptet. Úgyhogy maradok a vöröslencse levesnél.

Még a hirtelen bejött hideg időben készült, mert rájöttem, a leves gyorsan megvan, jóllakat és melegít. Ez a leves, meg pláne: a vöröslencse gyorsabban megfő, mint zöld barátja, csípős, fűszeres, és nem utolsó sorban szép narancssárga :)

Az eredeti receptből elhagytam a mentát (hűtő hatása miatt), és több csilit tettem bele.

Hozzávalók:

20 dkg vöröslencse megmosva

1 fej vöröshagyma apróra vágva

1 közepes krumpli meghámozva, felkockázva

1 ek édes paprikakrém

1 ek paradicsompüré

1 csapott tk római kömény

só, bors, csili

2-3 ek olaj

½ l zöldségleves (lehet kockából is)

Az edényben felforrósítottam az olajat, majd üvegesre pirítottam rajta a hagymát. Amikor megpuhult, rászórtam a római köményt és pár másodpercig kevergettem. Azután hozzáadtam a paprikakrémet, paradicsomkrémet, majd belekevertem a lencsét és a krumplit. Kicsit hagytam párolódni, végül felöntöttem a zöldséglevessel, felforraltam, és takaréklángon, fedő alatt puhára főztem. Ezután összeturmixoltam, sóztam, borsoztam és megszórtam egy kis csilivel. Ha túl sűrű lenne, fel lehet engedni egy kis vízzel.

Fűszeres, melengető leves a hideg napokra.

Kedvenc kuglófom

Nem is értem, hogyhogy nem szerepel még a blogon kedvenc kuglófom. Ezt a sütit már gimis korom óta sütöm (már ha meg nem feledkezem róla). Azóta is szeretem. Az eredeti recept Nagymamám ezer éves Dr. Ötker receptes könyvecskéjéből származik. Kicsit egyszerűsítettem a technológián, de ez az ízén nem változtat…

Hozzávalók:

100 g vaj

100 g cukor

4 db tojás

200 g liszt

50 g darált mandula

5-7 ek tej

½ csomag sütőpor

1 ek vaníliás cukor

egy csipet só

A sütőt előmelegítettem 180 °C-ra és a kuglófformát kikentem vajjal, majd beliszteztem.

A vajat habosra kevertem a cukorral, vaníliás cukorral, majd adagonként, felváltva hozzákevertem a tojásokat és a lisztet. Az utolsó adag liszttel a mandulát, sütőport és a sót is a masszához kevertem. Végül tejjel higítottam.

A tésztát a formába öntöttem, majd elegyengettem, végül aranybarnára sütöttem.

Amikor kihűlt, megszórtam porcukorral.

Csokiöntet, vaníliasodó, vagy akár nutella is nagyon jól illik hozzá.

Dagasztás nélküli zsömle

Itt bukkantam erre a szuper kis receptre. Ropogós héj, puha, levegős belső. Engem meggyőzött. A ragacsos tésztával nem a legegyszerűbb dolgozni, de megéri a fáradtságot.

Hozzávalók:

450 g simaliszt

350 ml víz

3 g friss élesztő

2 csapott teáskanál só

Az összes hozzávalót alaposan összekevertem. Nagyjából sűrű galuskatészta állagú lett. Akkor jó, ha az összes lisztcsomó eltűnt belőle. Fóliával letakartam, és 8 órán keresztül szobahőmérsékleten kelni hagytam. Az a legkényelmesebb, ha este keverjük be, és reggel sütjük ki.

Amikor megkelt, a sütőt elkezdtem melegíteni 275 °C-ra. A tésztát vastagon lisztezett deszkára fordítottam, majd 9 egyenlő részre osztottam. A legmegfelelőbb erre egy tésztakaparó (azt hiszem ez a hivatalos neve). Sütőfóliára sorakoztattam őket, majd fél órát újra hagytam kelni.

A megkelt zsömléket előzőleg felforrósított sütőlemezre húztam, majd bespricceltem vízzel és betoltam a sütőbe. Addig sütöttem, amíg aranybarna színt kaptak.

Az én sütőm 250 °C-ot tud csak produkálni, úgyhogy 20-25 percig szoktam sütni. A nálam szerencsésebbeknek 275 °C-on elég 12-15 perc is.

Mogyoróvajas banánturmix

Az eredeti receptet itt találtam, futás után regeneráló kategóriában. Először furcsálltam a sós mogyoróvajat édes turmixba tenni, de tettem egy próbát. Futás után simán lecsúszik a dupla adag, mert tényleg nagyon jól esik és gyorsan el is készül. Futás nélkül is jó reggeli, 10 órai, vagy uzsonna, de akkor lehet, hogy elég egy adag is.

Hozzávalók 2 személyre:

1 csésze tej (250 ml), vagy mandulatej

1 db érett banán

2 laposabb ek mogyoróvaj

1 ek méz

4 szem kimagozott datolya

A hozzávalókat alaposan összeturmixoltam és kész is. Meglepően jó együtt a mogyoró és a banán furcsa párosa. Én imádom.

Langalló

Történt egy szép téli napon, hogy szülinapomra megkaptam Limara mindkét szakácskönyvét (Limara péksége, Fonom, Finom, Limara praktikái). Alig vártam, hogy kipróbáljam a recepteket és szintet lépjek a kenyérsütésben. (Egészen addig azt hittem, tudok kenyeret sütni. Kiderült, hogy a próbálkozás jó, de bőven van még mit tanulnom.)

Lassan már végigsütöttem az első könyvet, és 100%-ig elégedett voltam a receptekkel. Májusban, egy baráti összejövetelen került sor arra hogy a langalló receptet is kipróbáljam. A „jól felszerelt” konyha ellenére hősiesen helytállt a konyhás csapat és igen gyorsan eltűnt a rengeteg langalló. Nem cifráztuk: a feltét fokhagymás tejföl, szalonna, lilahagyma és némi sajt. Kicsit változtattam az eredeti recepten, és azóta készítettük már vastagabb, puhább és vékonyabb, ropogós tésztás verzióban is. Mindkettő nagyon finom szokott lenni. Az eredeti recept megtalálható a Limara péksége blogon.

Hozzávalók a tésztához:

500 g kenyérliszt (vagy 333 g rétesliszt és 167 g finomliszt)

1 ek só

3 ek olíva olaj

1 közepes főtt krumpli áttörve

kb. 250 ml krumpli főzővíz (amikor hámozott, darabolt krumplit főzök, a megmaradt  főzővíz egy részét le szoktam fagyasztani, ami később kenyértésztákhoz igen jó)

20 g friss élesztő

Hozzávalók a feltéthez:

1 nagy doboz tejföl (kb. 300-400 g)

1-2 gerezd fokhagyma

só, bors

lilahagyma ízlés szerint (1-2 fej)

kb. 20 dkg kockára vágott füstölt szalonna (pl. kolozsvári)

ha valaki bírja: pár szelet ecetes chilipaprika

reszelt sajt a tetejére

A tésztához a lisztet tálba tettem, összekevertem a sóval, majd hozzáadtam a krumplit, olajat, rámorzsoltam az élesztőt. Végül elkezdtem adagolni hozzá a krumpli főzővizét. Mivel a főtt krumpliban is van már víz és a tésztát kissé ragacsossá teszi, változó, hogy mennyi vizet fog felvenni. Kezdetnek 2 dl biztosan nem sok, utána szépen lehet adagolni hozzá a többit, ha szükséges. Akkor jó a tészta, ha rugalmas, se nem túl ragadós, se nem túl kemény. Alapos gyúrás után langyos helyen duplájára kelesztettem.

Közben elkészítettem a feltétet: a tejfölt összekevertem az áttört fokhagymákkal, sóval, borssal ízesítettem. A hagymát vékonyan felkarikáztam. A szalonnát felkockáztam és egy serpenyőben saját zsírján kicsit megfuttattam. A szalonnát kiszedtem és a maradék zsírral kikentem egy nagy tepsi (35x40 cm) alját.

És akkor itt két úton haladhatunk tovább:

• Amikor a tészta megkelt, kicsit kinyújtottam, és az előkészített tepsibe tettem, majd megkentem tejföllel, rászórtam a hagymát, szalonnát (,paprikát) majd a sajtot. Amíg a sütő 200 °C-ra melegedett, hagytam pihenni.  Végül addig sütöttem, amíg a sajt megpirult a tetején. Ez lesz a vastagabb, puhább tésztás változat.

• A sütőt az alatt melegítettem föl 230 °C-ra, amíg a tészta kelt. A sütőlemezt 5 percre a forró sütőbe tettem, és erre fektettem a kinyújtott tésztát. Gyorsan megkentem a tejföllel, rászórtam a hagymát, szalonnát (,paprikát) majd a sajtot, végül aranybarnára sütöttem (tehát ennél a verziónál kimarad a tepsiben kelesztés). Ez lesz a vékonyabb, ropogósabb változat.

Fűszeres szilvaleves

Szilvaszezon van, én meg annyi mindent szeretnék főzni belőle egyszerre. Első körben a levest érte a megtiszteltetés, hogy az idei első szilva belekerüljön (szegény gombóc holtversenyben második lett). Szokás szerint több receptet kombináltam, aztán mentem a saját fejem után. Nagyon egyszerű megfőzni, úgyhogy érdemes nekifutni. Színe is, íze is egy kicsit az őszbe hajlik már.

Hozzávalók:

4 ek barnacukor

40 dkg szilva

1 kk mézeskalács fűszerkeverék

tej, tejszín ízlés szerint

2-3 ek méz az édesítéshez

rum az ízesítéshez (elhagyható)

A szilvát megmostam, kimagoztam, félbe vágtam. A cukrot óvatosan, türelmesen megolvasztottam, majd felöntöttem annyi (kb. 1 dl) forró vízzel, hogy a karamell fel tudjon oldódni benne. Ezután beleszórtam a fűszerkeveréket, a felezett szilvákat és felöntöttem annyi forró vízzel, hogy éppen ellepje. Lefedve, lassú tűzön addig főztem, amíg a szilva megpuhult.

Ezután nagyjából összeturmixoltam, de azért még hagytam benne nagyobb szilvadarabokat (kb. a ¾-t turmixoltam le). Felöntöttem egy kis tejjel és tejszínnel, hogy hígabb és tartalmasabb legyen, végül mézzel édesítettem. Én egy pici rumot is löttyintettem bele, mert szerintem a szilva rummal az igazi.

A színénél már csak az íze menőbb :)

Karfiolleves, nagyon másképp

Már hetek óta egy jó karfiollevesre ácsingózom, de csak tegnap sikerült megfelelő példányt találnom a piacon, ami szerény kis életét egy jó levesben végezheti. A hagyományos, magyaros változatot már untam kicsit és eszembe jutott, hogy Jamienek van egy jó receptje. Mivel rég látott vendég vagyok a konyhában, nem volt elég ennyi, valahogy ki kellett élnem a hetek óta elnyomott főzős kreativkodásomat. Ez született belőle:

Hozzávalók 4 személyre:

40 dkg karfiol, lehetőleg zöldjével együtt

2-3 szelet bacon vagy hasonló mennyiségű császárszalonna

2 ek olívaolaj

1 fej hagyma

1 duci gerezd fokhagyma

1 zöldségleveskocka

½ tk mustár (én magos dijonit használtam)

¼ kk erős vagy enyhe curry, de el is hagyható

só, bors

a tálaláshoz:

reszelt sajt

chili olaj (elhagyható)

csipet pirospaprika

Először előkészítettem a karfiolt: leszedtem a külső leveleket, amiből a szebbeket, zsengébbeket 2-3 darabba vágtam, a rózsákat levágtam a torzsáról és fél centi vastag szeletekre vágtam, a torzsa zsenge részét is felszeleteltem.

A szalonnát csíkokra, a hagymát nagyobb kockákra, a fokhagymát szeletekre vágtam. Közben a vízforralóban vizet forraltam.

A felforrósított olívaolajon megfuttattam a szalonnát, majd kiszedtem és betettem helyette a hagymát, amit üvegesre pirítottam. Amikor megpirult, rádobtam a karfiolt, pár percig erős lángon pirítottam, majd beletettem a leveskockát, a felszeletelt fokhagymát és annyi forró vizet, ami ellepi. Amikor újra felforrt, takarékra vettem alatta a lángot és fedő alatt nagyjából 10 percig főztem, amíg a karfiol megpuhult. Ezután levettem a tűzről, kihalásztam belőle a karfiolleveleket, majd botmixerrel pürésítettem, végül belekevertem a mustárt, curryt, visszatettem a szalonnát, leveleket, sóztam, borsoztam.

A tányérban locsoltam rá pár csepp chili olajat, és megszórtam jó adag reszelt sajttal és egy pici pirospaprikával.

Úgy éreztem magam, mint a főzős műsorokban a szakácsok, akik mindig úgy el vannak ájulva, amikor megkóstolják a végeredményt (vagyis el vannak ájulva maguktól) :) Finom selymes, enyhén csípős leves. A zöld levelek mind ízben mind látványban nagyon feldobják, a szalonnától pedig kicsit tartalmasabb lesz az egész.

Jó étvágyat!

Gyümölcsös, fűszeres quinoakása

Nemrég találtam ezt a receptet egy futós oldalon, mint egészséges reggeli. Mivel nem igazán használom a kamrában árválkodó, drága pénzért megvett quinoát, nagyon megörültem ennek a receptnek. Ki akartam próbálni, hogy megelőzzem a molyokat. Nehogy már ők rágcsálják szét a quinoámat. Kicsit módosítottam rajta, plusz nekem nem annyira jönnek be a bocitól különböző tejek, úgyhogy hagyományos tejjel készült, de aki nálam egészségesebben él, az természetesen bármilyen más gabona vagy mandulatejjel is készítheti. A gyümölcs is szabadon választott, az eredeti receptben mangó szerepel. Bár kevésbé keleti beütésű, de nekem így málnával és áfonyával is tökéletes volt.

Hozzávalók (4 személyre):

(1 csésze=cs, 2,5 dl-t jelent)

1 cs quinoa

1 csipet só

½ cs víz

2 cs tej (vagy mandulatej, gabonatej ízlés és laktózérzékenység szerint)

2-3 ek gyümölcscukor (de jó a hagyományos cukor is)

¼ cs kókuszreszelék

1 tk őrölt fahéj

¾ tk őrölt kardamom

gyümölcs, dióféle a tetejére idénytől, hangulattól függően

A quinoát forró vízzel átöblítettem, hogy a keserű anyag lemosódjon róla, majd a vízzel, tejjel, sóval, cukorral, kókuszreszelékkel és a fűszerekkel feltettem főni. Amikor felforrt, fedő alatt, takarék lángon hagytam rotyogni, nagyjából 20 percig. Amikor puhára főtt, átkevertem és kikapcsoltam alatta a lángot. Öt percig pihentettem.

Én hagytam kihűlni és másnapig a hűtőbe tettem. Kicsit untam már a zabkását, úgyhogy üde és egzotikus színfolt volt a reggelik sorában (pláne hogy imádom a kardamomot). Azt hiszem ez a legjobb dolog, ami quinoával történhet.

Joghurtos citromfagyi

Nem is emlékszem mióta vár már kipróbálásra ez a recept. Tegnap elérkezett az ideje, mert ilyen melegben a citrom is, a joghurt is és a fagyi is igen jól csúszik. Na meg a kovászos uborka, de az nem annyira passzol a fagyihoz.

Tudom, hogy ciki, de pár hete kóstoltam életemben először görög joghurtot. Bár a joghurtot továbbra sem szeretem (kivéve csípős indiaiban), ez a krémes változata igen tetszik, gyümölcscsel és mézzel egész jól elnyomható az íze (micsoda gurman) :)

A joghurtos alaprecept Kicsi Vútól származik (kis átdolgozással), ezt a krémes alapot osztottam ketté: az egyik feléből született a citromos, a másik feléből a meggyes fagyi. Mindkettő igen jól esik ebben a nagy melegben.

Hozzávalók:

20 dkg görög joghurt

2,5 dl tejszín

10 dkg gyümölcscukor

1 citrom reszelt héja és leve, (mehet bele a húsa is, ami a citromfacsaróban marad)

1 ek rum

A tejszínt habbá vertem, majd a mixerrel belekevertem a többi hozzávalót is. Fedeles dobozban a mélyhűtőbe tettem és óránként egyszer kevertem rajta a mixerrel.

Érdemes reggel elkészíteni, hogy délutánra elérje a megfelelő állagot. De ha valaki olyan szerencsés, hogy nincs tele a mélyhűtője és belefér a fagyigép tartálya, annak kicsit egyszerűbb dolga van az elkészítésnél.

Én teljesen beleszerettem ebbe a fagyiba, lágy, intenzív citrom ízű, de mégsem tolakodóan savanyú.

Gofri

Télen megleptük magunkat egy cserélhető betétes 3:1-ben szendvicssütővel. Sokáig vaciláltam, hogy ki fogjuk-e használni, és nem fog-e 1 hónap után lelohadni a kezdeti lelkesedés. Mivel hajlamos vagyok mindenről lebeszélni magam (még arról is, amire igazán szükségem van), úgy gondoltam, szakítok ezzel a hagyománnyal és vegyük meg a masinát. Miután elhoztuk a bolt utolsó darabját, már csak az volt a feladat, hogy találjunk egy jó gofri receptet. Jó párat összegyűjtöttem, aminek a felét ki is próbáltuk, de egyértelműen ez volt a nyertes. És tényleg érdemes egy éjszakán át állni hagyni, mert jót tesz a tésztának.

Bármilyen hihetetlen, az eredeti receptben megadott mennyiség nekünk túl sok volt, ketten képtelenek voltunk elfogyasztani annyi gofrit, úgyhogy itt a mennyiségek 2/3-a szerepel (és még ez is igen sokra sikerült). Az eredeti (klasszikus) sok más változattal együtt Csak a puffin oldalán található.

Hozzávalók (kb. 10-11 darabhoz):

2 db tojás

67 g olvasztott vaj

67 g cukor

1 ek vaníliás cukor

333 ml tej

½ citrom reszelt héja

267 g liszt (néha 200 g finomliszt és 67 g teljes kiőrlésű liszt keverékét használom)

2/3 tasak sütőpor

1 csipet só

Először egy tálban összekevertem a tojásokat, olvasztott vajat, cukrot, vaníliás cukrot, majd belereszeltem a citrom héját és beleöntöttem a tejet. Végül hozzászitáltam a sütőporral és sóval elkevert lisztet. Egy éjszakán át állni hagytam, majd reggelire kisütöttem. Kötelező tartozékok: mogyorókrém, juharszirup, tejszínhab. De mehet mellé gyümölcs, lekvár, vagy házi puding is.

Futás után különösen jó regeneráló reggeli :)

(És jó hír az aggódóknak: a lelkem megnyugodott, azóta is töretlenül használjuk a sütőt: sok-sok melegszendvics, quesadilla, vasalt csirke, és természetesen gofri is sült már benne.)

Eperfagyi eperből és fagyiból

Egy nap és nyolc hónap telt el az utolsó bejegyzés óta. Közben polippá változtam: nyolc kezemmel nyolc felé lettem, és bár eléggé hiányzott az írás, a blog az utolsó helyre csúszott a napi teendők listáján. Az elmúlt időszakban már az utolsó előtti dolgokat sem tudtam kipipálni, meg sem mertem nézni, hogyan csökken a nézettségem, és a végén már az írástól is elment a kedvem.

Ma viszont valami fura dolog történt. Megfordult a hozzáállásom: arra van időm, amire akarom. Ma arra, hogy újraélesszem a blogot. Talán belejátszik az is hogy nagyon hosszúak a napok és rengeteg mindent bele lehet sűríteni. Talán mert visszavettem a munkatempóból és marad erőm a nap végére. A futást is újrakezdtem és kitisztul a fejem, feltöltődöm és így még több energiám marad. A hosszú napokkal kombinálva ez elég ígéretesnek tűnik. Na de a legfőbb érv mégis a lelkiismeretem volt: önzőség lett volna megtartani magamnak ezt a receptet. Engem nagyon meglepett, hogy 20 dkg eperből is lehet ennyire intenzív ízű és elegendő mennyiségű fagyit csinálni. A bolti emellett nagyon-nagyon elbújhat…

A mélyhűtőm egyenlőre tele van és nem fér be a fagyigép tartálya, szóval ez a fagyi most hagyományos módon készült. Sajnos nem emlékszem kitől származik az eredeti recept, ezúton is elnézést kérek. Én abból és annyiból dolgoztam, ami volt itthon, vagyis:

20 dkg kissé elfáradt, megmosott, kicsumázott eper

1-2 ek vaníliás gyümölcscukor

8 dkg porcukor (tőlem szokatlan módon)

1 bő ek méz

1 ek frissen facsart citromlé

2 dl habtejszín

Az epret összeturmixoltam a cukrokkal, mézzel, citromlével.

A tejszínt felvertem, majd elektromos habverővel belekevertem az epermasszát, hogy közben is menjen bele sok levegő. Majd fedeles dobozban a mélyhűtőbe tettem és félóránként átkevertem a mixerrel, hogy egyenletesen hűljön és ne essen össze annyira.

Igazán frissen jó, mert másnap már elég fagyos és nehézkes adagolni, de bőven megéri a küzdelmet :) Intenzív eper íz (a színéről nem is beszélve) adalékanyagok nélkül, és a mennyiségre sem lehet panasz. Hajrá!